Népszabadság, 2012. december (70. évfolyam, 281-304. szám)

2012-12-14 / 292. szám

2012. december 14., péntek | Népszabadság 15 Kultúra Az óriáskavics és a mackós ÉPÍTÉSZET Torma Tamás Tízéves a Budapest Sportaréna és a Medve utcai iskola épülete Semmi nem köti őket össze azon kívül, hogy tíz éve épültek, és jó, azaz karakteres/használható /emlékezetes épületek. Ez a tíz év viszont egészen másképp múlik el egy épület körül, ha mondjuk időtlenül áll egy bukoli­­kus zalai szőlőhegyen, és másképp a sűrű városi szövet részeként - itt sok­kal jobban kell dacolnia a korral, és az is sokkal nyilvánvalóbb, hogy az építészetnek bizony van szavatossági ideje. Ez a két épület - kicsi és nagy - azért kerül most egymás mellé, mert egészen másképp bánt (el) velük a múló idő. Ahogy mondani szokás, valaha az Aréna körül is forrtak az indulatok, a politikai és gazdasági balhék por­felhője itt is sokáig kitakarta magát az eredményt. A vele párhuzamosan épülő Nemzeti Színházzal ellentét­ben azonban ez idővel valódi teljesít­ménynek bizonyult. A hatalmas ka­vicsra vagy intergalaktikus csészealj­ra emlékeztető forma úgy egyszerű, letisztult és magától értetődő, hogy közben a különböző stadionépítések­ből tudható: egy ilyen tömb funkcio­nális alapsémája meglehetősen kö­tött. Mint egy mélytányérnak, az aré­náknak a Colosseum óta a küzdőte­ret körbefogó és föléje magasodó né­zőtéri karéj ad formát - sőt már a Co­losseum is korábbi példákat követett. Az Aréna tervezői csapata (a KÖZTI, élén Skardelli Györggyel) szerkeze­tileg ráadásul két ilyen mélytányért fordított egymásra, miközben a kül­ső képet adó fémhéj alá még számos funkció (például az óriásparkoló és a buszpályaudvar) került. Kivétele­sen nagyvonalú volt az a téralakítás is, amely a csarnokot körülveszi, a ha­talmas, gránitborítású, növényszige­tekkel és szilánk alakú építményekkel tarkított placc. Talán fel sem tűnik, de az Aréna panorámája ezért maradt máig ilyen méltóságteljes - ugyanakkor éppen ezzel a kivételes nagyvonalúsággal bánt el legjobban az idő. A válság­ban alig maradt gigarendezvény (az év végi nagykoncertek idején éppen a decemberi műsornaptár viszonylag sűrű ugyan, akad viszont olyan hó­nap, amelynél összesen 3-4-5 prog­ram szerepel), a kisebbeket/válság­kompatibilisabbakat elvitte a szom­szédos Syma, így a hatalmas terület egyetlen nyitott bejáratával ma szinte halottá vált, egy dinamikusabb kor­szak szomorú emlékparkjává. Manapság leginkább zárvány: arisztokratikus kerítésénél ugyan megállnak a bódésoros/szlömös hét­köznapok, de alatta, a buszpályaud­var körüli kies terekben szinte tapint­ható az a jellegzetes és szomorú kelet­európai szegényszag. Budán, a Víziváros egyik mellék­utcájában sokkal szerencsésebben járt viszont a Csík Ferenc Általános Iskola és Gimnázium épületbővíté­se. A Csalogány utca mackós mellék­utcájában a 135 éve épült régi isko­la mellé nemcsak bővítmény épült, de a „kiegészítés” és „átalakítás” itt szó szerint is vehető. Németh László, az író nemcsak diákként, hanem ké­sőbb iskolaorvosként is ismerte a ré­gi, kaszárnyaszabású iskolaépületet, amikor egy fiatalkori szociográfiájá­ban külön kitért a belső arányaira, megemlítve a szűk, csak fegyencsé­­tákra alkalmas folyosókat. Az az iskola, amelyet Cságoly Fe­renc és Sólyom Benedek a régi helyett és mellé tervezett, egészen más. Meg­maradt a régi szárny hagyományos és hagyományosan vakolt utcai hom­lokzata, mellé viszont barátságos tég­laépület került úgy, hogy jól megfér­nek egymással. A változás tengelyé­ben alig kiemelkedő téglatorony jelzi az újat és régit összeillesztő lépcső­házat: itt tényleg csak a fakapaszko­dók lakkjának kopása, némi lábnyom meg az egykor élénksárga, korlátként szolgáló falelemek okkeresre fakulása jelzi a múló időt. „Erkölcsileg” viszont nem kopott meg. A sporttagozatos is­kola új terei egészen máshová teszik a hangsúlyokat, kifelé a régiesnek tűnő téglahomlokzat és az ablaksorok já­tékos kiosztása, befelé a felszabadult térkezelés teszi ma is friss szelleművé ezt az iskolát. Az új zsibongó is hátra, az otthonos sportudvar felé fordul, az úgynevezett élet jelenlétét pedig itt az újabb és újabb használó generáci­ók szállítják magabiztosan. Erkölcsileg nem kopott fotó: Móricz simon Színre szín TELEVÍZIÓ Csider István Zoltán Nagyon máshogy vagyunk be­kötve, Rónai Egon meg én­­ a Csatt című új ATV-s mű­sor imidzsajánlója szerint leg­alábbis. Nekem az országról nem a „magyar” jut eszembe, hanem az angolszótár szerző­je, a kormányról nem az „Or­bán­”, hanem a szervo­, a vitá­ról meg... Tulajdonképpen lehet, hogy nem is annyira különbözünk, mert a vitáról az utóbbi pár évben nekem is az ugrik be, hogy öltönyös férfiak, valamint kiskosztümös nők ülnek egy té­véstúdióban, és aktuális témák­ban mondják meg a frankót, többnyire elemző vagy közvéle­mény-kutató cégek képviseleté­ben, néha pedig magánzóként. Néha még az az érzés is hatal­mába kerítheti a nézőt, hogy a kommunikációs szakemberek­nél már csak a politikatudo­mánnyal hivatásszerűen foglal­kozók vannak többen. Mond­juk az biztos, hogy szívesebben nézem Magyar Kornéliát vagy Lakatos Júliát egy órán keresz­tül, mint Molnár Csabát akár csak egy percig. És ez nem sze­xiség kérdése: százszor inkább egy slágfertig elemző, mint egy küldetéstudatos politikus. A Csatiban így elsőre az tű­nik jónak, hogy nincs a szoká­sos elkenés. Véletlenül sem neg­ligálja a módszeres tévénéző tu­dását azt illetően, melyik elem­zőcég melyik munkatársa me­lyik világnézeti szekértáborhoz tartozik úgymond. A célkitűzés szerint a műsor „valódi vitát, va­lódi véleményütközést szeret­ne felmutatni”, és a próbálko­zás nem okvetlenül fog kudarc­ba fulladni, ez már három adás után is látszik. Tulajdonképpen minden azon múlik, milyen íz­léssel szedik össze a szerkesztők a vitázó feleket, illetve hogyan csinálnak tényezőt azokból is, akiknek identitását, sőt: létét eddig legfeljebb Deutsch Tamás modorában firtatta a kevésbé harcedzett néző. Már a műsor legelején korszerűnek szánt in­zertekben igazítanak el ugyan­is arra nézvést, kiket látunk a képernyőn vitázni, ki hol ta­nult vagy éppen még most is ta­nul, mennyit is, milyen nyelven publikált eddig, mi az érdek-Módfelett edukatívnak látja kritikusunk az ATV véleményütköztető mű­sorát, a Csattot. Úgy véli, iránytűként szolgál az ideológiai káoszban. Rónai Egon dicséreté­vel azonban még kivár­­lődési területe és miegyéb. De lehet, hogy ez az arcbranding csak Rónai Egon kattanása - másik saját műsora, a Húzós is ilyesmivel operál az adásonként két-két vendég esetében. Igaz, utóbbiba rendszerint olyanokat hív Rónai, akikről még a haj­dani Riporter kerestetik! című, egészen furcsa médiavetélkedő első rostáján kihullottak is tud­tak volna egyet s mást, így az­tán valóban módfelett edukatív a Csatt, amennyiben iránytű­ként szolgál e nagyon is aktuá­lis ideológiai káoszban. A nagy számok törvénye alapján nyilván olyanokat is si­kerül meghívni, akik reflektá­latlanul mondják fel az eszmei egyszeregyet. A neveket most hagyjuk. A rendszerbe kódolt „búg”, hogy van/lesz, aki ak­kor is körbenyalogatná a kor­­mányt/ellenzéket, ha annak képviselői bekatizott tinilányo­kat gyaláznának meg a Szervi­ta téren szerda reggelenként. De ez nem baj, színre szín kide­rül legalább, kik a leghülyébb politológusok a hazában, s kik­nek a példáját látva érzik úgy egyesek, most már aztán tény­leg elég abból, hogy boldog-bol­dogtalan diplomát szerezhet itt. Tisztán akarunk látni. A vizuális rásegítés is rend­ben van. Nem csak a főcím, ahol mindenféle nyilak szege­­ződnek, tudatván, hogy akkor itt most valami egymásnak me­­nés lesz. Még műsor közben is, ha ugyanarról a témáról el­lentétesen nyilvánulnak meg a szereplők, ugyanilyen formá­jú kis keretbe kerülnek. Ez a nyilas (nem az a nyilas, a má­sik nyilas) fixáció, egyáltalán: az egész layout nekem rendben van. Nem álmosítóan ingersze­gény, de nem is különösebben túlgondolt. Hogy Rónai Egonról mint műsorvezetőről mit gondolok, azt még nem döntöttem el. A csatorna reggeli műsorában, a csütörtök esti Húzásban, meg a péntek esti Csatiban is egy alapvetően joviális, néha túl jó­indulatú outsidernek tűnik, aki úgy rá tud csodálkozni dolgok­ra, folyamatokra, hogy a fal adja a másikat - ugyanakkor viszont néha előjön belőle a gördülé­keny rafkó, ami kellemes meg­lepetés tud lenni. De az igazi nagy csattanás még várat ma­gára. HIRDETÉS /?• Ú-' -v’ *■ :>-v­v» ’ v ♦ v # * YAV , V \ .\ Y A •. '?.* g­­­y • , f ■ 2013. MÁRCIUS 25. BudapestAréna JEGYEK KAPHATÓK A TICKETPRO ORSZÁGOS HÁLÓZATÁBAN! l­KTPflo HtfiJ.lzLJI.UI WWW.LIVENATION.hu index £ 1763,9*

Next