Népszabadság, 2012. december (70. évfolyam, 281-304. szám)
2012-12-14 / 292. szám
2012. december 14., péntek | Népszabadság 15 Kultúra Az óriáskavics és a mackós ÉPÍTÉSZET Torma Tamás Tízéves a Budapest Sportaréna és a Medve utcai iskola épülete Semmi nem köti őket össze azon kívül, hogy tíz éve épültek, és jó, azaz karakteres/használható /emlékezetes épületek. Ez a tíz év viszont egészen másképp múlik el egy épület körül, ha mondjuk időtlenül áll egy bukolikus zalai szőlőhegyen, és másképp a sűrű városi szövet részeként - itt sokkal jobban kell dacolnia a korral, és az is sokkal nyilvánvalóbb, hogy az építészetnek bizony van szavatossági ideje. Ez a két épület - kicsi és nagy - azért kerül most egymás mellé, mert egészen másképp bánt (el) velük a múló idő. Ahogy mondani szokás, valaha az Aréna körül is forrtak az indulatok, a politikai és gazdasági balhék porfelhője itt is sokáig kitakarta magát az eredményt. A vele párhuzamosan épülő Nemzeti Színházzal ellentétben azonban ez idővel valódi teljesítménynek bizonyult. A hatalmas kavicsra vagy intergalaktikus csészealjra emlékeztető forma úgy egyszerű, letisztult és magától értetődő, hogy közben a különböző stadionépítésekből tudható: egy ilyen tömb funkcionális alapsémája meglehetősen kötött. Mint egy mélytányérnak, az arénáknak a Colosseum óta a küzdőteret körbefogó és föléje magasodó nézőtéri karéj ad formát - sőt már a Colosseum is korábbi példákat követett. Az Aréna tervezői csapata (a KÖZTI, élén Skardelli Györggyel) szerkezetileg ráadásul két ilyen mélytányért fordított egymásra, miközben a külső képet adó fémhéj alá még számos funkció (például az óriásparkoló és a buszpályaudvar) került. Kivételesen nagyvonalú volt az a téralakítás is, amely a csarnokot körülveszi, a hatalmas, gránitborítású, növényszigetekkel és szilánk alakú építményekkel tarkított placc. Talán fel sem tűnik, de az Aréna panorámája ezért maradt máig ilyen méltóságteljes - ugyanakkor éppen ezzel a kivételes nagyvonalúsággal bánt el legjobban az idő. A válságban alig maradt gigarendezvény (az év végi nagykoncertek idején éppen a decemberi műsornaptár viszonylag sűrű ugyan, akad viszont olyan hónap, amelynél összesen 3-4-5 program szerepel), a kisebbeket/válságkompatibilisabbakat elvitte a szomszédos Syma, így a hatalmas terület egyetlen nyitott bejáratával ma szinte halottá vált, egy dinamikusabb korszak szomorú emlékparkjává. Manapság leginkább zárvány: arisztokratikus kerítésénél ugyan megállnak a bódésoros/szlömös hétköznapok, de alatta, a buszpályaudvar körüli kies terekben szinte tapintható az a jellegzetes és szomorú keleteurópai szegényszag. Budán, a Víziváros egyik mellékutcájában sokkal szerencsésebben járt viszont a Csík Ferenc Általános Iskola és Gimnázium épületbővítése. A Csalogány utca mackós mellékutcájában a 135 éve épült régi iskola mellé nemcsak bővítmény épült, de a „kiegészítés” és „átalakítás” itt szó szerint is vehető. Németh László, az író nemcsak diákként, hanem később iskolaorvosként is ismerte a régi, kaszárnyaszabású iskolaépületet, amikor egy fiatalkori szociográfiájában külön kitért a belső arányaira, megemlítve a szűk, csak fegyencsétákra alkalmas folyosókat. Az az iskola, amelyet Cságoly Ferenc és Sólyom Benedek a régi helyett és mellé tervezett, egészen más. Megmaradt a régi szárny hagyományos és hagyományosan vakolt utcai homlokzata, mellé viszont barátságos téglaépület került úgy, hogy jól megférnek egymással. A változás tengelyében alig kiemelkedő téglatorony jelzi az újat és régit összeillesztő lépcsőházat: itt tényleg csak a fakapaszkodók lakkjának kopása, némi lábnyom meg az egykor élénksárga, korlátként szolgáló falelemek okkeresre fakulása jelzi a múló időt. „Erkölcsileg” viszont nem kopott meg. A sporttagozatos iskola új terei egészen máshová teszik a hangsúlyokat, kifelé a régiesnek tűnő téglahomlokzat és az ablaksorok játékos kiosztása, befelé a felszabadult térkezelés teszi ma is friss szelleművé ezt az iskolát. Az új zsibongó is hátra, az otthonos sportudvar felé fordul, az úgynevezett élet jelenlétét pedig itt az újabb és újabb használó generációk szállítják magabiztosan. Erkölcsileg nem kopott fotó: Móricz simon Színre szín TELEVÍZIÓ Csider István Zoltán Nagyon máshogy vagyunk bekötve, Rónai Egon meg én a Csatt című új ATV-s műsor imidzsajánlója szerint legalábbis. Nekem az országról nem a „magyar” jut eszembe, hanem az angolszótár szerzője, a kormányról nem az „Orbán”, hanem a szervo, a vitáról meg... Tulajdonképpen lehet, hogy nem is annyira különbözünk, mert a vitáról az utóbbi pár évben nekem is az ugrik be, hogy öltönyös férfiak, valamint kiskosztümös nők ülnek egy tévéstúdióban, és aktuális témákban mondják meg a frankót, többnyire elemző vagy közvélemény-kutató cégek képviseletében, néha pedig magánzóként. Néha még az az érzés is hatalmába kerítheti a nézőt, hogy a kommunikációs szakembereknél már csak a politikatudománnyal hivatásszerűen foglalkozók vannak többen. Mondjuk az biztos, hogy szívesebben nézem Magyar Kornéliát vagy Lakatos Júliát egy órán keresztül, mint Molnár Csabát akár csak egy percig. És ez nem szexiség kérdése: százszor inkább egy slágfertig elemző, mint egy küldetéstudatos politikus. A Csatiban így elsőre az tűnik jónak, hogy nincs a szokásos elkenés. Véletlenül sem negligálja a módszeres tévénéző tudását azt illetően, melyik elemzőcég melyik munkatársa melyik világnézeti szekértáborhoz tartozik úgymond. A célkitűzés szerint a műsor „valódi vitát, valódi véleményütközést szeretne felmutatni”, és a próbálkozás nem okvetlenül fog kudarcba fulladni, ez már három adás után is látszik. Tulajdonképpen minden azon múlik, milyen ízléssel szedik össze a szerkesztők a vitázó feleket, illetve hogyan csinálnak tényezőt azokból is, akiknek identitását, sőt: létét eddig legfeljebb Deutsch Tamás modorában firtatta a kevésbé harcedzett néző. Már a műsor legelején korszerűnek szánt inzertekben igazítanak el ugyanis arra nézvést, kiket látunk a képernyőn vitázni, ki hol tanult vagy éppen még most is tanul, mennyit is, milyen nyelven publikált eddig, mi az érdek-Módfelett edukatívnak látja kritikusunk az ATV véleményütköztető műsorát, a Csattot. Úgy véli, iránytűként szolgál az ideológiai káoszban. Rónai Egon dicséretével azonban még kivárlődési területe és miegyéb. De lehet, hogy ez az arcbranding csak Rónai Egon kattanása - másik saját műsora, a Húzós is ilyesmivel operál az adásonként két-két vendég esetében. Igaz, utóbbiba rendszerint olyanokat hív Rónai, akikről még a hajdani Riporter kerestetik! című, egészen furcsa médiavetélkedő első rostáján kihullottak is tudtak volna egyet s mást, így aztán valóban módfelett edukatív a Csatt, amennyiben iránytűként szolgál e nagyon is aktuális ideológiai káoszban. A nagy számok törvénye alapján nyilván olyanokat is sikerül meghívni, akik reflektálatlanul mondják fel az eszmei egyszeregyet. A neveket most hagyjuk. A rendszerbe kódolt „búg”, hogy van/lesz, aki akkor is körbenyalogatná a kormányt/ellenzéket, ha annak képviselői bekatizott tinilányokat gyaláznának meg a Szervita téren szerda reggelenként. De ez nem baj, színre szín kiderül legalább, kik a leghülyébb politológusok a hazában, s kiknek a példáját látva érzik úgy egyesek, most már aztán tényleg elég abból, hogy boldog-boldogtalan diplomát szerezhet itt. Tisztán akarunk látni. A vizuális rásegítés is rendben van. Nem csak a főcím, ahol mindenféle nyilak szegeződnek, tudatván, hogy akkor itt most valami egymásnak menés lesz. Még műsor közben is, ha ugyanarról a témáról ellentétesen nyilvánulnak meg a szereplők, ugyanilyen formájú kis keretbe kerülnek. Ez a nyilas (nem az a nyilas, a másik nyilas) fixáció, egyáltalán: az egész layout nekem rendben van. Nem álmosítóan ingerszegény, de nem is különösebben túlgondolt. Hogy Rónai Egonról mint műsorvezetőről mit gondolok, azt még nem döntöttem el. A csatorna reggeli műsorában, a csütörtök esti Húzásban, meg a péntek esti Csatiban is egy alapvetően joviális, néha túl jóindulatú outsidernek tűnik, aki úgy rá tud csodálkozni dolgokra, folyamatokra, hogy a fal adja a másikat - ugyanakkor viszont néha előjön belőle a gördülékeny rafkó, ami kellemes meglepetés tud lenni. De az igazi nagy csattanás még várat magára. HIRDETÉS /?• Ú-' -v’ *■ :>-vv» ’ v ♦ v # * YAV , V \ .\ Y A •. '?.* gy • , f ■ 2013. MÁRCIUS 25. BudapestAréna JEGYEK KAPHATÓK A TICKETPRO ORSZÁGOS HÁLÓZATÁBAN! lKTPflo HtfiJ.lzLJI.UI WWW.LIVENATION.hu index £ 1763,9*