Népszabadság, 2013. január (71. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-02 / 1. szám
2013. január 2., szerda | Népszabadság 15 Kultúra Hering és turul Hatalmas érdeklődés mellett ünnepelte tizedik születésnapját a Litera irodalmi portál Sajog a történelem Papp Sándor Zsigmond Hol is érezné magát legjobban a hon csüggedt polgára az óév utolsó előtti napján, ha nem egy kórteremben? Híres és nagybeteg páciensek között, saját, kipukkadt illúzióit nyalogatva? Az előszilveszteri hangulatot meglovagolva a Litera tizedik születésnapján arra tett kísérletet, hogy feltérképezze az ország mentális állapotát. A műfaj nem is nagyon lehetett kérdéses: a humoreszktől a paródiáig, az ötpercestől a pamfletig ívelt a kínálat. És épp csak hogy eljutottunk a diagnózis felállításáig. Rutinos már születésnap és előszilveszter ügyében az irodalmi portál, ugyanis minden évben megszervezi az eseményt, ám annak felismeréséig még nem jutott el, hogy a rendezvény már kinőtte a Trafót. A kezdés előtt negyedórával heringesdobozként fest a Liliom utcai kultúrház előtere, és a kezdés is elhúzódik legalább húsz perccel, mert lassan jutnak be az érdeklődők, már aki nem adta fel. Jó a kortárs irodalom húzóereje, ha vasárnap este nyolctól is képes megtölteni a termet, mondjuk magunkban, hiszen ez a polgári kódex szerint is a pihenés szent ideje. De van, aki már novemberben megvette a jegyet... Jól is tette, hiszen valóban remek a behívott páciensek névsora. És a kórterem is nagyon meggyőző. Előbb a Tudósok lépnek fel fehér köpenyben, akik végig is kísérik az estet. Három zenés jelenetet adnak elő, melyben egy Fekete Györgynek látszó személy átveszi az uralmat a Lipóton, és szilveszteri bulit ad az ápoltaknak. Miközben ötéves tervet állít össze arról, hogy miként szervezzék át a kórházat, a hazát, a világot, az univerzumot. Az est házigazdája, Winkler Nóra is arra biztat bennünket, hogy ha szúr, sajog vagy fáj, vagy ha szívesebben szoronganánk a színpadi ágyon, akkor nyugodtan menjünk fel. Különben szórakozzunk kedvünkre, hiszen ma már sokan használnak hobbinak keresztelt menekülő-útvonalakat a közéletből. Az első nagybeteg Térey János, aki arról számol be víziójában, hogy a kitörő vulkánok hamufelhői miatt beköszönt a legkisebb jégkorszak. Magyarország beledermed a Kárpátok karéjába, egybefagy féltékeny szomszédaival és Európával is, így lesz igazán kö KIÁLLÍTÁS Rózsa Gyula Kondor Béla Modem, Debrecen Ha nem volt teljes a Dózsa-sorozat a minap bezárt pestlőrinci emlékkiállításon, most valamennyi jelen van a debreceni Modemben. Sor- és logikai rendben Kondor Béla diplomamunkájának és korai főművének valamennyi lapja, akárcsak az A Tanácsköztársaság emlékére cikluséi, és - ezt aztán sosem lehetett együtt látni - a Felszabadulásunk 15. évfordulójára készült öt rézkarc. Kérdés most már, hogy mit reprezentálnak így együtt az első szekcióban. A forradalmár Kondort nyilván a Dózsa meg a tizenkilences nyomaték, a melóst talán a petőfibányai szénkombájn, de a prófétának egyelőre nyoma sincs az expozíciónak szánt első részben. Szocreálnak és „Kondor tagadhatatlan szocialista karrierjének” is legfeljebb akkor, ha valaki mindenek ellenére akarja. Hornyik Sándor kurátor a fenti három alakzat köré csoportosította a pompás válogatást, de általánosabb zös minden gondunk, örömünk. Az utazás leáll, így a repülőterek óriási diszkókká vedlenek át, ahol klubhimnuszok szólnak a partiarcoknak. Ám végül magyar fundamentalisták támadnak rájuk („ti nem tisztelitek a magyar szenvedést!”), és sortűzzel zárul a mulatság. Fehér Béla ötperceseiben egy hírt (téglástul, színpadostul ellopnak egy színházat) és az arra érkező, a mai szellemi helyzetet teljesen jellemző kommentjeit osztja meg velünk. Majd egy helytörténész kap szót, hogy álpátosszal és l’art pour l’artos beszólásokkal elevenítse fel a helyi múltat. Majd a fogyasztói társadalom kapja meg a maga kokijait, a Loch Ness-i ülőkád, mely a nagy szívóereje miatt elnyeli a fürdőzőket, és végül egy igazi káeurópai wellnesshétvége következik. Szerecsenmosdatással, vízóra-átállítással, ár ellen úszással, csoportos vízkereszttel és élményfürdővel a Kárpát-medencében. Takács Zsuzsa finom szövegében a mondanivalója van a „szocialista Dürert” tételező kiállításnak. Leszámolásnak nem nevezném, ám a legfőbb mondanivaló mégis az idézet a filmhíradók és egy cirkusz világát idézi fel, majd Dragomán György következik, aki amatőr agysebészként lép fel, és a maga fejlesztett motoros fűrésszel próbálja műteni tiltakozó betegét. Itt is megragad bennünk egy mondat: a magát egészségesnek látó beteget azzal nyugtatgatja az unortodox orvos, hogy az őt lekötő szíjak és láncok a közös és feltétlen bizalom jelei. És még egy, a végszó: nem ígérem, hogy nem fog fájni, mondja, miközben kicsipkézi a neuronokat. Ladik Katalin egy olyan kertről mesél, amely szegfűt és narancsot „sikít”, és ahol már a giliszta is ellenzékinek számít. És az is kiderül, hogy ő költészettel vállal patkányirtást. A legnagyobb tapsot Spiró György kapja, aki egyéni képviselői indítványt terjeszt a tisztelt kórterem elé. A leendő törvény a konyha energiatakarékosságát szabályozza, illetve a közösségi érzületet fejleszti. Lényege, hogy télen a családnak kötelező lesz be körbevezető szövegből, hogy az életmű, legalább egy része, a szocreál égisze - fordítok, oltalom, védőszárny - alatt született. Semmi baj, a látogató abban a kiváltságos helyzetben lehet, hogy minderről maga győződhet meg a válogatás, mint jeleztem, igényes és gazdag, így aztán közvetlen lehetőség kínálkozik mindjárt a leggyanúsabb munkák, mondjuk a felszabadulás-sorozat leleplezésére is. Külszíni fejtés Ecséden, Kombájn a hevesi járásban, Gyöngyösi húsfeldolgozó és Gyöngyösi váltógyár - íme a szocreál ötvenkilencben. A huszonnyolc éves Kondor megbízást vagy ösztöndíjfeltételt kaphatott - jó volna már egyszer ezt is kideríteni - az akkoriban megkívánt konkrét munkaábrázolásra, és a művek tanúsága szerint elment Heves megyébe. És komponált dekomponált külszíni festést, amelyen szép erős szerkezetek, valamint vézna klottnadrágos munkás látható, kombájnt, fölötte kedvenc biplánjával, továbbá kevésbé bonyolult bányajelenetet, amely még így is drámaibb minden tárgybelinél, amelyeket az az évi nemzeti tárlaton bemutattak. Ezen, a VII. Magyar Képzőművészeti Kiállításon szerepelt neteznie a minimum 2,5 négyzetméteres konyhába, a lakás többi részét pedig nem fűtheti, sőt a konvektorokat és a radiátorokat le kell adnia az előre kijelölt fémkereskedőknek. A folyamat végén a konyhát már tisztaszobának kell nevezni, melyben a törvény a lakók helyét is kijelöli: a gyerekek például az asztal alatt kapnak helyet. Mint ahogy az ülni nem tudó rokkantnyugdíjasok is. S mivel kegyes a törvényalkotó, ilyenkor ők lehetnek alul. Imát háromszor egy nap kell mondani: reggeli, ebéd és vacsora előtt. Ennél kevesebb étkezés esetén marad a reggel, a dél és az este. A törvény szigora ugyanakkor a gázrezsó duruzsolását is szabályozza, hiszen ez a közösségi érzület megteremtésének legfőbb záloga. A Parti Nagy Lajos betegsége miatt beugró Darvasi László orvosának rendelőjébe a magyar történelem szédül be láthatóan nagybetegen. Már az adatok felvétele is sokatmondó. Anyja hány tizenkilences lap. De nem kell az oda szakmányban készült impresszionista hadseregtoborzókat és geometrizáló gyárfoglalókat felidézni ahhoz, hogy Kondor hason témájú ciklusának hite és hitetlensége, korhűsége és anakronizmusa, tárgyszerűsége és blaszfémiája - mindez együtt, szétválaszthatatlanul - kitessék. Hamar és könnyen mellőzheti a szocreál interpretációt az is, aki ezt nem érti; aki nem lát képzőművészetül, annak is beszédes lehet a forradalmi Tüntetés néhány táblaszövege, miszerint „Add át helyedet másoknak!” és „Hülye aki olvassa”. A művek pedig - hetven grafika és harminc festmény - csak kiadják kurátori szándéktól függetlenül az életpályát. A kezdeti, férfilírával és férfiszeméremmel megfogalmazott harmóniái olyan groteszk-komoly képek, mint a magángyűjteményből kölcsönzött Orate, amelyen az alcím szerinti négy szent színes svájcisapkában, igazi ikonos aranycsillogásban nem kulcsolja imára a kezét. A rúgni, robbanni készülő szeretetet a felségesen suta Építők. Aztán, a keserű, a kegyetlen, a tomboló és szenvedő Kondor-korszakot grafikában a Madách-litográfiák, olajneve: Vereczkey Emese, apja neve: Turul Béla. Született: ezer éve folyamatosan. Foglalkozása: ország. Nem királyság és nem köztársaság, csak így: ország. Panasza: ő maga. Majd szelíden figyelmeztet: szabadok leszünk. No, nem úgy, mint a madár, hanem ahogy a kutyák. A másik legnagyobb tapsot kapó produkció Szilágyi Ákos nevéhez fűződik, aki a Kossuth Lajos azt üzente dallamára énekli el a Turul nótát. Csak egy kis ízelítő: „A fejemen ül egy turul / ezt hallgassa meg, doktor úr!” vagy: „Ha a gyógyszerem elgurul, / érte repül az a turul”. „Turul vagyok, turul lettem, / a turulba beszülettem.” És ami talán a legfontosabb: Turul vagyok, de nem madár. És végül, ahogy annak lennie kell, megérkezik a Bodor Ádám helyére beugró főorvos, Keresztury Tibor is, aki megtartja szakmai konzultációját. De már késő: ilyen betegek mellett ugyanis senki sem akar igazán meggyógyulni. pasztellben az immár monumentálisan zavarosra szerkesztett Emelődaru, s vászonolajban az égszínkék háttéren vonagló Pléhkrisztus korpusza. Ott van a monumentálisan asszonycsúfoló Szent Péter meg egy nő, hogy szánalmas férfi értelmezésével kontrasztot mutasson a késői oldottabb periódusnak. Sajátos oldódás ez hetven-hetvenkettő táján. A Dózsa-oltár nyitott, de kuszára festett szárnyai aligha hirdetnek teljes feloldozást, az angyal és Lót drámája csak festőibb-oldottabb, de nem kevésbé kavargó, és A szentek bevonulásának fenséges vásznán blaszfém kék szakállak, lila szalmakalapok és törpeméretű Szent Péter fordul elő. És mégis teljesség, minden értelemben. A koncepcióval tehát, mint látnivaló, nem sok dolga lesz a nézőnek. Ha nem olvassa, sosem jut eszébe az önmagának is ellentmondó, szegényszagú feltételezés, miszerint Kondor célja a szocialista realizmus dekonstruálása lett volna. Szánalmasan kisszerű penzum egy olyan életmű tükrében, amely ember és univerzum, ember és társadalmi lét viszonylatrendszerében (Németh Lajos) született meg. A szocialista Dürer Fehér Béla ötperceseiben a wellnesshétvége szerecsenmosdatást és ár ellen úszást is kínált. (Az író mellett Winkler Nóra) fotó: Reviczky Zsolt Építők (Burkolok) 1968, magángyűjtemény