Népszabadság, 2013. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-02 / 1. szám

2013. január 2., szerda | Népszabadság 15 Kultúra Hering és turul Hatalmas érdeklődés mellett ünnepelte tizedik születésnapját a Litera irodalmi portál Sajog a történelem Papp Sándor Zsigmond Hol is érezné magát legjobban a hon csüggedt polgára az óév utolsó előtti napján, ha nem egy kórteremben? Híres és nagybeteg páciensek között, saját, kipukkadt illúzióit nyalogatva? Az előszilveszteri hangulatot meglo­vagolva a Litera tizedik születésnap­ján arra tett kísérletet, hogy feltérké­pezze az ország mentális állapotát. A műfaj nem is nagyon lehetett kérdé­ses: a humoreszktől a paródiáig, az öt­percestől a pamfletig ívelt a kínálat. És épp csak hogy eljutottunk a diagnózis felállításáig. Rutinos már születésnap és elő­­szilveszter ügyében az irodalmi por­tál, ugyanis minden évben megszer­vezi az eseményt, ám annak felisme­réséig még nem jutott el, hogy a ren­dezvény már kinőtte a Trafót. A kezdés előtt negyedórával heringesdobozként fest a Liliom utcai kultúrház előtere, és a kezdés is elhúzódik legalább húsz perccel, mert lassan jutnak be az ér­deklődők, már aki nem adta fel. Jó a kortárs irodalom húzóereje, ha vasár­nap este nyolctól is képes megtölteni a termet, mondjuk magunkban, hiszen ez a polgári kódex szerint is a pihenés szent ideje. De van, aki már novem­berben megvette a jegyet... Jól is tette, hiszen valóban remek a behívott páciensek névsora. És a kór­terem is nagyon meggyőző. Előbb a Tudósok lépnek fel fehér köpenyben, akik végig is kísérik az estet. Három zenés jelenetet adnak elő, melyben egy Fekete Györgynek látszó személy átveszi az uralmat a Lipóton, és szil­veszteri bulit ad az ápoltaknak. Mi­közben ötéves tervet állít össze arról, hogy miként szervezzék át a kórházat, a hazát, a világot, az univerzumot. Az est házigazdája, Winkler Nóra is arra biztat bennünket, hogy ha szúr, sajog vagy fáj, vagy ha szívesebben szoron­­ganánk a színpadi ágyon, akkor nyu­godtan menjünk fel. Különben szóra­kozzunk kedvünkre, hiszen ma már sokan használnak hobbinak keresztelt menekülő-útvonalakat a közéletből. Az első nagybeteg Térey János, aki arról számol be víziójában, hogy a ki­törő vulkánok hamufelhői miatt bekö­szönt a legkisebb jégkorszak. Magyar­­ország beledermed a Kárpátok karé­jába, egybefagy féltékeny szomszédai­val és Európával is, így lesz igazán kö­ KIÁLLÍTÁS Rózsa Gyula Kondor Béla Modem, Debrecen Ha nem volt teljes a Dózsa-sorozat a minap bezárt pestlőrinci emlékki­állításon, most valamennyi jelen van a debreceni Modemben. Sor- és lo­gikai rendben Kondor Béla diplo­mamunkájának és korai főművének valamennyi lapja, akárcsak az A Ta­nácsköztársaság emlékére cikluséi, és - ezt aztán sosem lehetett együtt látni - a Felszabadulásunk 15. évfor­dulójára készült öt rézkarc. Kérdés most már, hogy mit repre­zentálnak így együtt az első szekció­ban. A forradalmár Kondort nyilván a Dózsa­ meg a tizenkilences nyo­maték, a melóst talán a petőfibá­­nyai szénkombájn, de a prófétának egyelőre nyoma sincs az expozíció­nak szánt első részben. Szocreálnak és „Kondor tagadhatatlan szocialis­ta karrierjének” is legfeljebb akkor, ha valaki mindenek ellenére akarja. Hornyik Sándor kurátor a fenti há­rom alakzat köré csoportosította a pompás válogatást, de általánosabb zös minden gondunk, örömünk. Az utazás leáll, így a repülőterek óriási diszkókká vedlenek át, ahol klubhim­nuszok szólnak a partiarcoknak. Ám végül magyar fundamentalisták tá­madnak rájuk („ti nem tisztelitek a magyar szenvedést!”), és sortűzzel zá­rul a mulatság. Fehér Béla ötperce­seiben egy hírt (téglástul, színpados­tul ellopnak egy színházat) és az arra érkező, a mai szellemi helyzetet telje­sen jellemző kommentjeit osztja meg velünk. Majd egy helytörténész kap szót, hogy álpátosszal és l’art pour l’artos beszólásokkal elevenítse fel a helyi múltat. Majd a fogyasztói társa­dalom kapja meg a maga kokijait, a Loch Ness-i ülőkád, mely a nagy szí­vóereje miatt elnyeli a fürdőzőket, és végül egy igazi káeurópai wellnesshét­vége következik. Szerecsenmosdatás­­sal, vízóra-átállítással, ár ellen úszás­sal, csoportos vízkereszttel és élmény­fürdővel a Kárpát-medencében. Takács Zsuzsa finom szövegében a mondanivalója van a „szocialista Dürert” tételező kiállításnak. Leszá­molásnak nem nevezném, ám a leg­főbb mondanivaló mégis az­­ idézet a filmhíradók és egy cirkusz világát idézi fel, majd Dragom­án György követke­zik, aki amatőr agysebészként lép fel, és a maga fejlesztett motoros fűrés­­szel próbálja műteni tiltakozó betegét. Itt is megragad bennünk egy mondat: a magát egészségesnek látó beteget azzal nyugtatgatja az unortodox or­vos, hogy az őt lekötő szíjak és láncok a közös és feltétlen bizalom jelei. És még egy, a végszó: nem ígérem, hogy nem fog fájni, mondja, miközben ki­csipkézi a neuronokat. Ladik Katalin egy olyan kertről mesél, amely szegfűt és narancsot „sikít”, és ahol már a gi­liszta is ellenzékinek számít. És az is kiderül, hogy ő költészettel vállal pat­kányirtást. A legnagyobb tapsot Spiró György kapja, aki egyéni képviselői indítványt terjeszt a tisztelt kórterem elé. A le­endő törvény a konyha energiatakaré­kosságát szabályozza, illetve a közös­ségi érzületet fejleszti. Lényege, hogy télen a családnak kötelező lesz be kör­bevezető szövegből­, hogy az életmű, legalább egy része, a szocreál égisze - fordítok, oltalom, védőszárny - alatt született. Semmi baj, a látogató abban a kiváltságos helyzetben lehet, hogy minderről maga győződhet meg­­ a válogatás, mint jeleztem, igényes és gazdag, így aztán közvetlen lehető­ség kínálkozik mindjárt a leggyanú­­sabb munkák, mondjuk a felszaba­dulás-sorozat leleplezésére is. Kül­színi fejtés Ecséden, Kombájn a he­vesi járásban, Gyöngyösi húsfeldol­gozó és Gyöngyösi váltógyár - íme a szocreál ötvenkilencben. A huszon­nyolc éves Kondor megbízást vagy ösztöndíjfeltételt kaphatott - jó vol­na már egyszer ezt is kideríteni - az akkoriban megkívánt konkrét mun­kaábrázolásra, és a művek tanúsá­ga szerint elment Heves megyébe. És komponált dekomponált külszí­ni festést, amelyen szép­ erős szerke­zetek, valamint vézna klottnadrágos munkás látható, kombájnt, fölötte kedvenc biplánjával, továbbá kevés­bé bonyolult bányajelenetet, amely még így is drámaibb minden tárgy­belinél, amelyeket az az évi nemzeti tárlaton bemutattak. Ezen, a VII. Magyar Képzőmű­vészeti Kiállításon szerepelt ne­teznie a minimum 2,5 négyzetméte­res konyhába, a lakás többi részét pe­dig nem fűtheti, sőt a konvektorokat és a radiátorokat le kell adnia az elő­re kijelölt fémkereskedőknek. A folya­mat végén a konyhát már tisztaszobá­nak kell nevezni, melyben a törvény a lakók helyét is kijelöli: a gyerekek például az asztal alatt kapnak helyet. Mint ahogy az ülni nem tudó rokkant­nyugdíj­asok is. S mivel kegyes a tör­vényalkotó, ilyenkor ők lehetnek alul. Imát háromszor egy nap kell monda­ni: reggeli, ebéd és vacsora előtt. En­nél kevesebb étkezés esetén marad a reggel, a dél és az este. A törvény szi­gora ugyanakkor a gázrezsó duruzso­­lását is szabályozza, hiszen ez a közös­ségi érzület megteremtésének legfőbb záloga. A Parti Nagy Lajos betegsége miatt beugró Darvasi László orvosának rendelőjébe a magyar történelem szé­dül be láthatóan nagybetegen. Már az adatok felvétele is sokatmondó. Anyja hány tizenkilences lap. De nem kell az oda szakmányban készült imp­resszionista hadseregtoborzókat és geometrizáló gyárfoglalókat fel­idézni ahhoz, hogy Kondor hason témájú ciklusának hite és hitetlen­sége, korhűsége és anakronizmu­sa, tárgyszerűsége és blaszfémiája - mindez együtt, szétválaszthatatla­­nul - kitessék. Hamar és könnyen mellőzheti a szocreál interpretációt az is, aki ezt nem érti; aki nem lát képzőművészetül, annak is beszé­des lehet a forradalmi Tüntetés né­hány táblaszövege, miszerint „Add át helyedet másoknak!” és „Hülye aki olvassa”. A művek pedig - hetven grafika és harminc festmény - csak kiadják kurátori szándéktól függetlenül az életpályát. A kezdeti, férfilírával és férfiszeméremmel megfogalmazott harmóniái olyan groteszk-komoly képek, mint a magángyűjteményből kölcsönzött Orate, amelyen az al­cím szerinti négy szent színes sváj­cisapkában, igazi ikonos aranycsil­logásban nem kulcsolja imára a ke­zét. A rúgni, robbanni készülő sze­­retetet a felségesen suta Építők. Az­tán, a keserű, a kegyetlen, a tomboló és szenvedő Kondor-korszakot gra­fikában a Madách-litográfiák, olaj­neve: Vereczkey Emese, apja neve: Tu­rul Béla. Született: ezer éve folyama­tosan. Foglalkozása: ország. Nem ki­rályság és nem köztársaság, csak így: ország. Panasza: ő maga. Majd szelí­den figyelmeztet: szabadok leszünk. No, nem úgy, mint a madár, hanem ahogy a kutyák. A másik legnagyobb tapsot kapó produkció Szilágyi Ákos nevéhez fűződik, aki a Kossuth Lajos azt üzente dallamára énekli el a Turul nótát. Csak egy kis ízelítő: „A fejemen ül egy turul / ezt hallgassa meg, doktor úr!” vagy: „Ha a gyógyszerem elgurul, / érte repül az a turul”. „Turul vagyok, turul lettem, / a turulba beszülettem.” És ami talán a legfontosabb: Turul va­gyok, de nem madár. És végül, ahogy annak lennie kell, megérkezik a Bodor Ádám helyére be­ugró főorvos, Keresztury Tibor is, aki megtartja szakmai konzultációját. De már késő: ilyen betegek mellett ugyanis senki sem akar igazán meg­gyógyulni. pasztellben az immár monumentá­lisan zavarosra szerkesztett Emelő­daru, s vászon­olajban az égszínkék háttéren vonagló Pléhkrisztus kor­pusza. Ott van a monumentálisan as­­­szonycsúfoló Szent Péter meg egy nő, hogy szánalmas férfi­ értelme­zésével kontrasztot mutasson a ké­sői oldottabb periódusnak. Sajátos oldódás ez hetven-hetvenkettő tá­ján. A Dózsa-oltár nyitott, de kuszá­ra festett szárnyai aligha hirdetnek teljes feloldozást, az angyal és Lót drámája csak festőibb-oldottabb, de nem kevésbé kavargó, és A szen­tek bevonulásának fenséges vásznán blaszfém kék szakállak, lila szalma­kalapok és törpeméretű Szent Péter fordul elő. És mégis teljesség, minden érte­lemben. A koncepcióval tehát, mint látnivaló, nem sok dolga lesz a néző­nek. Ha nem olvassa, sosem jut eszé­be az önmagának is ellentmondó, szegényszagú feltételezés, miszerint Kondor célja a szocialista realizmus dekonstruálása lett volna. Szánalma­san kisszerű penzum egy olyan élet­mű tükrében, amely ember és univer­zum, ember és társadalmi lét viszony­latrendszerében (Németh Lajos) szü­letett meg. A szocialista Dürer Fehér Béla ötperceseiben a wellnesshétvége szerecsenmosdatást és ár ellen úszást is kínált. (Az író mellett Winkler Nóra) fotó: Reviczky Zsolt Építők (Burkolok) 1968, magángyűjtemény

Next