Népszabadság, 2013. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-01 / 27. szám

Rezsicsökkentés A Fidesz által tető alá hozott törvénnyel megy szembe a kormány Kiszárítják a vízműveket Varga G. Gábor Még nem lehet tudni, mennyivel csökkennek a vízdíjak, de az érintett cégek vezetői és tulajdonosai meg­kapták az ukázt a kormánytól - tud­ta meg a Népszabadság. Iparági szer­vezetek azonban a vízműcégek bedő­­lésétől tartanak az intézkedés nyo­mán. Lapunk több, névtelenséget ké­rő forrásból is úgy tudja: a társasá­goknak már szóltak, hogy lejjebb kel­lene menni a díjakkal, ám egyelőre az árakat szabályozó Magyar Energia Hivatal térfelén pattog a labda, ille­tékességébe utalták a döntést. A cé­gek és a szakmai szervezetek hivata­losan egyelőre nem nyilatkoznak az ügyben. A kormány rezsicsökkenté­si terve azonban felvet problémákat, mert korábban a szakmai szervezetek vezetői is úgy fogalmaztak: a vízmű­veket nem veti fel a nyereség. Ráadá­sul az árakat sem ésszerű egységesen csökkenteni, hiszen lényegében min­denütt más és más a vízdíj mértéke. A vízszolgáltatás piacának újraosz­tására teremti meg a lehetőséget a ví­ziközművekről szóló törvény, ugyan­akkor a vízszolgáltatás szakmai sza­bályozásában korrekt jogi környeze­tet teremt - vélekedtek a lapunk által megkérdezett szakértők a tavaly el­fogadott új jogszabályról. Akkor egy kormánypárti előterjesztés alapján a parlament a vízdíjak 2013-ra vonat­kozó 2,56 százalékos emeléséről dön­tött, ami látszólag szöges ellentétben áll a kabinet által tervezett második körös rezsicsökkentési tervekkel. Azt egyelőre nem tudni, mi következik, azt azonban igen, hogy a vízdíjakkal a kormány nem követi el azt a hibát, mint az áram- és gázárakkal. Fónagy János államtitkár lapunknak is be­szélt arról, hogy az intézkedés előtt a sietség miatt elmaradtak a hatásvizs­gálatok, amit utólag pótolnak. Most a MEH illetékesei elemzik a helyze­tet, s ebben (mivel a hivatalon belül új terület a vízdíjak szabályozása, épp a friss törvény értelmében került hoz­zájuk) számítanak a vízműveket üze­meltető szakemberekre és vezetőkre is. Akik bizonyosan ismertetnek a hi­vatallal számos nyomós (ellen)érvet. Például azt, hogy sok vízmű már most is csődközeli helyzetben van, főleg az elmaradottabb területe­ken üzemelő rendszerek, ahol kicsi a népsűrűség, az egy kilométer veze­tékre jutó ipari létesítmény, nagy vi­szont a nem fizető ügyfelek száma, az elavult rendszerek miatti karbantar­tási költség, s immár a közműadó is. Az iparágban dolgozó szakszerveze­tek ez ügyben nyílt levelet írtak Or­bán Viktor miniszterelnöknek arra fi­gyelmeztetve, hogy az adó sok kisebb településen működő vízművet be­dönthet. Azt, hogy a kabinet miként kezeli ezt a problémát, nem tudni. Az biztos, hogy néhány cégnél a negyed­éves bevételek nem fedezik a közmű­adó összegét, vagyis számukra az ese­dékesség az azonnali csődöt jelenti - az ezt automatikusan követő felszá­molási eljárások pedig alkalmat ad­hatnak a tulajdonosi szerkezet átala­kulására is. Ami a díjakat illeti, érdekes hely­zetet teremtett a kormány: a vízmű­törvény értelmében a közműadót (amit a törvény elfogadása után ve­tettek ki) a MEH nem veheti figye­lembe az árak megállapításakor. A szabályok ugyanis pontosan leírják, milyen költségeket lehet figyelembe venni, s mit nem. A törvény méltányos nyereség melletti díjszabást ír elő, a rezsicsök­kentési tervek viszont pont ettől fosz­tanák meg a cégeket. Ráadásul az EU szabályai előírják az uniós tá­mogatásokból végrehajtott közmű­­fejlesztések teljes költségmegtérü­lésének elvét is. Bonyolítja a helyze­tet, hogy több száz különböző tarifa van érvényben az országban, a legol­csóbb és a legdrágább között nem rit­ka a háromszoros szorzó sem. Épp az elmaradott településeken drágább a víz, ahol rossz a hálózat műszaki szín­vonala, többet kell tartalékolni a kar­bantartásra, üzemzavar-elhárításra. Szintén az új törvény írja elő, hogy a rendszerek amortizációjára is céltar­talékot kell képezni, ami a fiatalabb rendszerek üzemeltetőire ró nagyobb terhet. Az, hogy az elavult rendszerek felújítására is fedezetet kell képezni, az elöregedett hálózatok üzemeltetőit sújtja - ezek az előírások befolyásol­ják az árakat is, amit most a kormány csökkenteni szeretne. A Gellért-hegyi víztározó. A közműadó után díjcsökkentési elvárás fotó: domaniczky Tivadar Szombat reggel hétvége ► Mint a szél. - Az új energia új szövetségeket szül. ►Az Andrássy út aranya. - Árverés a Zelnik-kincsekre. ► Keserédes-nemes. - Napfény­hiánytól jó a magyar paprika. Hosszúra nyúlt pillanat: most ért szerződésközelbe az E.ON-vásárlás Orbán Viktor szerint az állam már meg is szerezte a német társaság gáztároló és -nagy­­kereskedő cégeit, ám a kont­raktust még nem írták alá, így a részletek sem ismertek. ^9 KÜLÖNÖS KECELI KOALÍCIÓ Kitiltotta a plébános a keceli templomból a fideszes polgármestert, mire a két férfi hívei tüntetést szerveztek egymás ellen. A de­monstráción a felek látványosan megbé­kéltek egymással. Már csak a helyi sajtósza­badsággal és a hanyat­ló várossal kellene kez­deni valamit.­­>7 M. SCHMIDT JÁNOS ÖTÖDIK HASÁB Sokféle tárgyalást folytattunk már az IMF-fel, de olyat talán még soha, ami úgy fejeződött be, hogy lényegében el sem kezdődött. Ahhoz képest viszont nagyon sokáig tartott. Nincs az a pára, amelyik eddig bírná a táncot. Előbb Orbán Viktor Brüsszelben, majd erre reagálva a valutaalap Washingtonban tette egyértel­művé azt, ami már egyébként is nyilvánvaló volt: ebből a hitelből nem lesz semmi. Félreértés ne essék: az önmagában kicsit sem baj, hogy nem kell újra hitelt felvennünk az IMF-től (és mi­előtt megfeledkeznénk róla, az Európai Uniótól). A miniszterel­nök megtanulta a leckét: nem a Matolcsy-féle kipateroltakkal írta le a helyzetet, hanem azzal, hogy amilyen hitelkeretet a kormány akart, olyat az IMF nem adott, amilyet pedig adott volna, olyat a kormány nem akart. Valójában Orbánék vállalták volna a ké­szenléti hitelt is, ha sarokba szo­rítja őket a pénzpiaci helyzet, de leginkább semmilyen kölcsönt nem akartak. A hitel ugyanis felügyeletet jelent. Számon kér­hető elvárásokat, rendszeresen értékelő küldöttségeket. Már­pedig Orbán nem szereti, ha azt látják, hogy neki egyeztetnie kell arról bárkivel is, mit csinál­jon. Sőt, ezt még ellenőrzik is. Orbán egyelőre búcsút int­hetett az IMF-nek, neki már az unió túlzottdeficit-eljárása a lényeg. Elvan a kötött feltételű hitel nélkül is, hiszen most szép az idő, kimerészkedhet a nyílt vizekre. Lehet, hogy a piac drá­gábban ad és szeszélyes, de ha egy miniszterelnök megfizeti a kamatot és vállalja a kockázatát, akkor fenntarthatja a független­sége látszatát. Az, hogy ezért apránként föl­vállalt több IMF-hitelre valót? Ugyan már! A lényeg, hogy nem vagyunk gyarmat. A szabadság­nak ára van. Orbán Viktorénak különösen. (A szerk.) Fiktív munkaterület Matalin Dóra azon töpreng, vajon Orbán Viktor egykori kordonbontását hogyan mi­nősítené a városháza. ^^11 Csak romok maradnak Kósa Lajos AB-nak adott pofonját Tóth Ákos szellemi pornográfiának tartja. ^11

Next