Népszabadság, 2013. április (71. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-27 / 98. szám

2013. április 27, szombat | Népszabadság 13 Kultúra Könyvtárfejlesztés Újabb tízezer budapesti kép a Szabó Ervintől Bibliotéka az imaházban Bárkay Tamás Háromszorosára bővíti kora nyárra közkedvelt online képarchívumát a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK), amely - beteljesítve a kutatók és kutakodók álmát - egy szakcég segítségével netre teszi a Budapesti czím- és lakjegyzék mind a negyvenezer oldalát. Az e-book frontján is áttörés várható - tudtuk meg. Fellélegeztek a FSZEK-ben: igaz ugyan, hogy a hálózat egy fillérrel sem kap több pénzt az idén fenntartójától, a fővárosi önkormányzattól, mint tavaly, viszont legalább kevesebbet se. Nem árt tudni ugyanis, hogy a FSZEK büdzséje az elmúlt hét évben folyamatosan csökkent, volt olyan esztendő, amikor egy egészen komoly vészforgatókönyvet kellett készíteniük, hogy biztos legyen, ha szigorítások árán is, de meg tudják őrizni a szolgáltatásuk színvonalát. Hogy minek köszönhetik ezt a mostani (relatív) szerencsét, arról a könyvtár főigazgatója, Fodor Péter úgy vélekedik: a döntéshozók felmérték és belátták, hogy egyszerűen nem lehet tovább húzni a nadrágszíjat, annál inkább sem, mert minden statisztika azt bizonyítja: a könyvtár változatlanul tömegeket vonz, tehát az olvasóközönségnek szüksége van rá. A kedvező kondícióknak köszönhetően a könyvtár még az idén több nagy informatikai fejlesztéssel örvendezteti meg híveit. Mint Sándor Tibortól, a Budapest Gyűjtemény vezetőjétől megtudtuk, már nyár elejére átalakul népszerű fotóadatbázisuk, a budapesti felvételeket közzétevő lepkeparchivum című produkció. Az archívumban e pillanatban durván négy és fél ezer fotó látható - ha minden jól megy, bő két hónap múlva tizenötezret talál ugyanott a böngésző. A site felülete pofára is megváltozik, emellett a mostaninál jóval több irányból lehet majd keresni benne, alaposabbak lesznek a leírások, ráadásul a fotók - a jogvédettek kivételével - akár képernyőméretűvé is nagyíthatók majd. A tallózáshoz változatlanul nem lesz szükséges a regisztráció, a fotókat, ahogy eddig, eztán is közzé lehet majd tenni a forrás megjelölésével - az üzleti célú publikáció azonban engedélyköteles marad. Sándor Tibor jelezte, hogy vadonatúj opcióként lehetőséget adnak nézőiknek, mi több, kifejezetten kérik őket, hogy ha bármely képpel kapcsolatban pontosítani- vagy kiegészítenivalójuk lesz, észrevételeiket ne habozzanak megosztani velük. A könyvtárban hozzávetőleg 200 ezer budapesti témájú fotográfia kutatható, ebből jó idők jönnek Budapest szerelmeseire: a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egyre több nélkülözhetetlen segédletet tesz közzé az inteneten. Hamarosan hozzáférhetőek lesznek például az 1880 és 1928 között készült lakcímjegyzékek, de jelentősen nő a fotógyűjtemény nyilvános adatbázisa is. Sándor szerint egy következő menetben még úgy tízezret lehetne kitenni a virtuális térbe (a legtöbbet megint csak a szerzői jogvédelem miatt nem), ugyanakkor elindultak egy másik úton is: a régi várostörténeti témájú könyvek képei közül válogatnak. A mostani állás szerint ugyancsak nyárra beteljesül minden Budapesttel foglalkozó várostörténész, családtörténész, építész álma, a végéhez közeledik ugyanis egy egészen nagy ívű vállalkozás: az egyik legalapvetőbb és legmegbízhatóbb kutatási forrás, a Budapesti czím- és lakjegyzék digitalizálása. Az 1880 és 1928 között megjelent kötetek - amelyeket a Bejelentési Hivatal, a Telekkönyvi Hivatal és a Mérnöki Hivatal hiteles adatainak és a kerületi elöljáróságok jegyzékei alapján állítottak össze, több mint negyvenezer oldalt adnak ki. Ezt a negyvenezer oldalt teszik hamarosan hozzáférhetővé az Arcanum Kft. közreműködésével és az NKA támogatásával a FSZEK honlapjának adatbázis-gyűjteményében. Bármely kulcsszó, valamint időrend és tematika alapján lehet majd keresni, telitalálatkor az oldalak eredeti (lefényképezett) képe lesz látható, a keresett szó, szövegrész színesen kiemelve jelenik meg a képernyőn - tudatta az osztályvezető. Javában folynak a tárgyalások az e-book kölcsönzésének lehetővé tételéről is - a Szabó Ervin téri központi épületben most ugyanis csak helyben olvashatók az elektronikus könyvek. A kölcsönzéshez szükséges technikai feladatokat ugyancsak egy szakcégre bíznák; az elképzelés szerint az e-könyvek egyfajta licenc alapján, egy előre meghatározott időszakra jutnának el az olvasókhoz, ha a terminus lejár, a könyv automatikusan eltűnik a kölcsönző gépéről. Egy bankkal is egyeztetnek, hogy a használók elektronikusan is átutalhassák a díjat - sőt minden más díjat, ami a könyvtárban előfordulhat - tájékoztatta lapunkat Sáron László főigazgató-helyettes. Téténytől Óbudáig A korábbi évek trendjének megfelelően mindenekelőtt tovább folyik a jelenleg 49 tagkönyvtárból álló hálózat korszerűsítése. Ennek a programnak a keretében ezúttal elsőként a XXII. kerületben, Tétényben alakítanak ki új, modern bibliotékát a városközpontban álló zsidó imaházban. A kerületi önkormányzat a városrekonstrukciós rehabilitáció keretében újítja fel az épületet. A másik, ugyancsak előrehaladott terv szerint összevonják a ma már kissé kényelmetlenül megközelíthető Andrássy úti bibliotékát, valamint a Kertész utcait, a kettőből pedig csinálnak egy harmadikat közel 500 négyzetméteres Teréz körúti ingatlanban. Tervezik a II. kerületi, Török utcai könyvtár új helyen történő elhelyezését, ami várhatóan a Margit körúton éled újjá. A tervben szerepel a zuglói és az óbudai bibliotéka megújítása is - tudatta Fodor Péter. A szívtelenségről TÁNC Horeczky Krisztina Frenák Pál Társulat: X&Y Trafó „Tudom, nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, de az horrorisztikus, hogy vannak, akik úgy írnak a művészi munkámról, mint a kecskeürülékről, csak azért, mert nem mekegek a szájuk íze szerint, nem elégítem ki a személyes igényeiket. De hát ahol Trisha Brownt is ócsárolják, engem is lehordhatnak!” - így a Magyar Narancs együk tavaly nyári számában kifakadó Frenák Pál (1957). A táncos-koreográfus (sokadszori) panaszoskodásának egyedüli előidézője az elvetemült - meglehet, ostoba - makacsságom, hogy a sorozatos csalódások dacára nem mentettem föl magamat belőle. Rendületlenül nézem, recenzálom, küzdök, bízok, remélek, várva valamire - ami egyszer volt, hol nem volt. Ami (ironikus módon) ugyanaz, mint az új mű alcíme: battement de coeur. Szívverés. A néhol groteszkbe hajló, posztmodern evolúciós és teremtéstörténet embertelen párja egy hatalmas, fehér hálóban vergődik, mozog, csúszik-mászik, majd csókot mímelve úgy csücsörít, mint egy tátogó hal. A fekete, később fehér alsóneműt viselő, térdvédős, partra vetett Marie-Julie Debeaulieu és a metroszexuális Holoda Péter amennyire tetszetős, olyannyira üres. Esztétikus enyelgéseikkor kizárólag a külcsínre ügyelnek: hogyan festenek, ha a másikhoz érnek. Amikor a De- Phazztól a Jazz Musicra vonaglanak, a kozmetikumokat hirdető reklámok vagy Helmut Newton kommersz divatfotóinak kirakatbábu-modelljeit idézik. Közönyösek, erotikus(nak szánt) jeleneteik mesterkéltek, rutinszerűek, mentesek az intimitástól - mintha az előjátékaikat is instruálnák. Ugyanennyire szenvtelenek az irdatlanul nehéz, akrobatikus, sőt alpinista képességet követelő mozgásnyelv gépies végrehajtásakor: makulátlanul hajtogatják a mutatós tagjaikat; fél karra támaszkodva hibátlanul vonszolják magukat a padlón; úgy mennek átlósan a térben, akár egy fáradó sífutó vagy egy felfedező a hómezőn meztelenek, a lábfejükön lámpa világít. Olybá tűnik, hogy Parabiyo lidérces zajára-zörejére megjárják Tolnát, Baranyát, valamint az északi sarkkört és a Góbi-sivatagot, talán még követ is fejtenek. Kényes szinkronban, mégis külön. Mert történjék bármi, ők legföljebb a semmit érzik - miként, sokáig, én is. Az ötvenperces opus mottójaA Tmes- Z. Márió verse, a Tanuljuk meg együk sora: „az emberi szív szomorú, / a test boríték”. Ezt az identitás nélküli, steril „borítékot” láttatják, két epizód kivételével. Szívverés hangjait hallani. A színen Frenák, talpig feketében. Kitárja a felgyűrt ujjú zakóját, és a pőre mellkasán szívtájékon, majd a kézfején fény pulzál. A campesztétika jegyében fogant giccs ellenpontja lesz a Jeff Buckley dalára, a You & 1-ra készült szóló. Frenák egy fénynégyzetben áll, karjaival íveket rajzol a levegőbe. A lágy mozdulatok néha megtörnek, a majd guggolva görnyedő férfi többször összerántja magán a zakóját - fázósan, szemérmesen, sajgó emlékekkel viaskodva. Frenák Pál zsigeri eleganciája, karizmája, jelenléte, intelligens szépsége fenséges és sokkoló. Egyszerűsége, érzékisége, őszintesége éles kontrasztban van a keményen, apatikusan gürcölő Debeaulieu és Holoda lelketlen attraktivitásával, amelyet a darab végén lemondó sóhajjal summáz az albínó gorilla (Szűcs Edit ragyogó jelmeze). A tökéletes testekre komponált, kortüneti (bumeráng)munka arról szól, amit a bámulatos megjelenésű alkotója jó ideje maga is előidéz a puszta látványra adó, pofásan tartalmatlan, felszínes illusztrálással. Azzal a hatásvadász stílustablóval, amely nélkülözi mindazt, ami az egyre ritkábban föllépő, ám akkor minden(ki) mást zárójelbe tevő Frenák Pál sajátja: a személyiség erejét. A X&Y azt tanúsítja, hogy aki birtokában van ennek a humánus hatalomnak, annak nincs szüksége (biztonsági vagy futurisztikus) hálóra, sem majomparádéra. Részint, mert hókuszpókusz nélkül is eléri, hogy csak rá figyeljenek. És hogy végre megdobbanjon az a nyomorult szív. Néhol groteszkbe hajló, posztmodern evolúciós és teremtéstörténet fotó: Reviczky zsolt Érzékeny utazás FÜLES Csider István Zoltán Elefánt: Vérkeringő Drum & Monkey Records Az elefánt egy rokonszenves állat. Nem bonyolódnánk hosszas zoológiai fejtegetésekbe, és fényképeink sincsenek, amelyeken elefántok kisgyerekeket ölelgetnek, kutyát simogatnak és rezsit csökkentenek egyútttal; legyen elég a becsületszavunk: az elefánt tényleg egy rokonszenves állat. Ez a felismerés legutóbb csütörtökön hasított belénk az A38-on, ahol (a Blahalouisiana és a Norbert Kristóf Band mellett, illetve után) az ennek a rokonszenves állatnak a nevét viselő zenekar is bemutatta új lemezét - pontosabban: az „első igazi lemezét” mutatta be. Igaz ugyan, hogy a zenekar 2011 végén már debütált az okos szövegeket a bőr alá hatoló dallamokkal megtámogató muzsikát kedvelők előtt, de az az Elefánt még nem teljesen ez az Elefánt volt. 2012 elejére nyerte el mai formáját a kollektíva: Szendrői Csaba énekes és Tóth András gitáros mellett Horváth Bence Ede (basszusgitár), Kovács Zoltán (billentyűk), Kunért Péter (gitár) és Németh Szabolcs (dob) alkotja az Elefántot. Az iménti mélázást ezen az újlemez-dolgon meg az indokolja, hogy tavaly nyáron már megjelent egy úgynevezett EP, vagyis rövidlemez, öt dallal, de az első egész estés korong valóban a Vérkeringő (zenei rendező: Schram Dávid). Akármelyik anyagról beszéljünk is amúgy, az utóbbi évek talán legmeggyőzőbb debütjéről kell szót ejtenünk. Egyrészt azért, mert az első benyomás, a Kisteleki Dóra által tervezett borító, szép. Másrészt meg azért, mert ez a hat srác igen magas fokon uralja hangszerét. Nyoma sincs erőlködésnek erő, az van, a zenében, a szövegekben is. Aztán meg azért is, mert a magyar úgynevezett könnyűzenészek többségével ellentétben birtokában vannak egy nagyon fontos képességnek: tudnak lemezben gondolkodni. Persze lehet, hogy ösztönösen húzták éppen ilyenre a Vérkeringő ívét, de a végeredmény itt most egy olyan érzékeny utazás, amelyről bőven megérné naplót vezetni, s amely még Laurence Steme-nek is tetszene, ha egy szép napon lebukna valami füstös pincébe meghallgatni az Elefántot. S amely utazást időről időre megszakítja egy-egy Merengő - a három darab négysoros intermezzo tagolja ciklusokra a 12 kompozíciót tartalmazó Vérkeringőt. A Mona Lisa nyitódalnak is tökéletes, bele a tánc közepébe, tényleg. Némi gyanakvás vegyük a kávéba: lehet még fokozni? Lehet. Az új lemez eddig egyetlen klipes nótájának, a Szexnek például sikerül, és nem csak az életmondatnak sem rossz „szerelmes vagyok a szerelembe” kezdetű refrén miatt. A Budapesti lányok még mindig gyors izzással kínálja meg a hallgatót, hogy az ízek és formákkal aztán kicsit lassítsunk a tempón. A Körbelátó üzenete nem túl bonyolult: „semmi nem olyan, mint régen”, de nem is kell olyan nagyon bonyolultnak lenni, az csak összezavarja az embert. Persze rendesen ki van itt találva az összes futam, közben mégis minden olyan evidensnek tűnik ezen a lemezen. El sem tudjuk képzelni például, hogy másmilyen is lehet a November, mint a Vérkeringőn: „Próbálok vágni egy ablakot, / úgy szivárognak a színek, / hogy nem bírom egyedül. / Mint szürke szivárvány a nap felé, / vérzi a húrtalan hangszerenádot, / ki az esőnek hegedül”. A Kerülöd a napfényt és a Bordahajtogató, de a Kedvenc felhőmnek is a szerelemről beszél egyáltalán: itt majdnem minden a szerelemről szól. Rock-, illetve popköltészettel van dolgunk itt, dinamikus, erős, ösztönös, melankolikus, lüktető, fájdalmas és néha kicsit dühös poézissel. Igen, néha kicsit dühös ez az Elefánt, de ettől még, vagy talán épp ezért is, egy nagyon rokonszenves állat. Szeretjük.