Népszabadság, 2013. szeptember (71. évfolyam, 204-228. szám)

2013-09-02 / 204. szám

4 Népszabadság­­ 2013. szeptember 2., hétfő Az ügy: Pápai húsipar Hitelezők szorításában Tüntetnek a sertésbeszállítók, de a kormány már segítséget ígért A világhírtől a csőd küszöbéig Hajba Ferenc A pápai dobozos sonka a nyolcvanas években ismert és keresett élelmiszer volt az amerikai piacon. A tengeren­túli, valutát hozó megrendelőire na­gyon vigyázott a gyár, egy-egy előre bejelentett higiéniai ellenőrzésre hó­napokon át készültek. Általában ki is állták a próbát, bár az is megtörtént, hogy az árengedményt kicsikarni aka­ró amerikai szakember semmi mást nem vizsgált, csupán rámutatott az egyik mérlegre és darabokra szedette azt. Az apró alkatrészeken talált hús­szennyeződés miatt jelentős árkedvez­ményt ért el. A nagy múltú és többször is tulaj­donost váltó pápai vállalat a jelenkori piac mérlegén könnyűnek találtatott, s a felszámolás réme fenyegeti. Kevés disznót visznek a gazdák a húsgyár­ba, mert vagy fizetnek érte, vagy nem. A cég nagyjából 700 millió forinttal tartozik a sertésbeszállítóknak, ezért a gazdák szeretnék állami garanciá­val eladni az élő állatot. Hétfőre tün­tetést hirdettek a gyár elé a járandósá­gukért, ám a demonstráció sokuk szá­mára okafogyottá vált. Az agrártárca ugyanis bejelentette: október végéig saját forrásból kifizeti azokat az élőál­lat-beszállítókat, akiknek a követelése nem haladja meg a 2,5 millió forintot. Ez 122 beszállítót érint a 152-ből. Csak a kistermelőket. A gyár szempontjából most, átme­netileg nem olyan nagy baj, ha nincs rengeteg disznó, mert a termékei egy részét csak veszteségesen tudja eladni, sok árut raktárra termel. A város pol­gármestere, Áldozó Tamás szerint­­ ő úgy jön a képbe, hogy a vállalat 96,65 százalékos tulajdonosa tavasz óta a pá­pai önkormányzat - csak sertéslábból van vagy 25 tonna. A dolgozók számára viszont drámai a sertéshiány, hiszen ha kevés a vágás, munka is alig akad, s a munkahelyük veszélybe kerül. Sőt, ez már most is így van. - Bementem egy bankba lakáshi­telért - meséli egy harmincas évei leg­elején járó férfi a húsgyár boltja előtt. - Amikor megmondtam, hogy hol dol­gozom, őszintén közölték velem: ez a munkahely igen rossz ajánlólevél a hi­telbírálathoz. Pedig direkt azért men­tem most, hogy ne munkanélküliként kelljen pénzt kérnem, mert akkor biz­tosan nem adnak. A cég ellen csődeljárás főljük, szep­tember hatodikán egyeztetnek a hite­lezőkkel. Ha sehogy sem tudnak meg­állapodni, akkor felszámolják a Pápai Hús 1913 Kft.-t, és 900 ember kerül­het az utcára, pedig a tulajdonosvál­tást követően a munkahelyek megtar­tása érdekében a kormány másfél mil­liárd forintot juttatott tőkeemelés for­májában a társaságnak. Ez azonban nem bizonyult elegendőnek. A hite­lezők szerint a legújabb ajánlat arról szól, hogy öt százalék azonnali kifize­tésre vállalna garanciát a gyár, továb­bi negyvenet pedig azután kapnának kézhez, ha sikerülne eladni a vállalat vagyonelemeit. Az általunk megkér­dezett hitelezők napokkal ezelőtt még azt mondták: az ajánlat számukra elfo­gadhatatlan. Az agrártárca időközben megszületett döntése viszont megoszt­ja az élőállat-beszállítókat: a kisebbek állampénzen a járandóságukhoz jut­nak, a nagyobbak egyelőre nem. A Pápai Hús gazdasági helyzetét il­lusztrálva Áldozó Tamás érdeklődé­sünkre elmondta: a cég tavaly a bel­földi piacokon 800 millió forintos veszteséget produkált, külföldön pedig félmilliárdot. Szinte minden kiszállítá­sán veszteséget könyvvel el. - Négyszáznál több termék készül a gyárban, ezt a kínálatot mindenkép­pen szükséges átgondolni, s piacké­pessé tenni - szorgalmazza a polgár­­mester. - Másfajta piaci magatartásra van szükség, mint korábban, a vállalat irányítási rendszere az 1990-es időket idézi, ráadásul a foglalkoztatottaknak alig több mint fele dolgozik csak a köz­vetlen termelésben, ezen a struktúrán is változtatni kell. Áldozó Tamás elismeri, hogy az ága­zati válság is felelős a kialakult helyze­tért, de szerinte alapvetően a piaci al­kalmazkodás hiánya járult hozzá a veszteségek felhalmozásához. Gőgös Zoltán pápai szocialista országgyűlési képviselő úgy véli, az ágazati válságot HA NEM SIKERÜL MEGÁLLAPODNI a hitelezőkkel, akkor 900 ember kerülhet az utcára, pedig korábban a kormány másfél milliárd forintot juttatott a mun­kahelyek megtartására, nem lehet fölszámolni az élelmiszer áfájának radikális csökkentése nélkül. A feketegazdasággal ugyanis nem bír­ják a versenyt a piac tisztességes sze­replői. A polgármester három lehetséges jövőképet vázol fel: az egyik az, hogy jön egy vevő, s megvásárolja a gyárat. Erre igen kicsi az esély, hiszen a Pá­pától alig hatvan kilométerre találha­tó tehermentes kapuvári húsgyárat már kétszer meghirdették, de aján­lat nem érkezett a felhívásra. Második elvi lehetőség, hogy az önkormányzat törzstőkét emel, de erre nincs pénze. A harmadik, hogy egy vevő és a mos­tani többségi tulajdonos együtt emel törzstőkét. Ezeknek a megoldásoknak azonban jelenleg nincsenek meg a fel­tételei. A politikai konszenzus azonban legalább létrejött az önkormányzatot alkotó pártok között a gyár megmen­tése érdekében, hangsúlyozza a pol­gármester. Gröber Attila szocialista képviselő, a felügyelőbizottság ön­­kormányzat által delegált egyik tagja szerint a csődeljárás során egyszerre több, az egyezséget megalapozó fel­tételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a megoldás valóban létrejöhessen. Pél­daként említi: az idei évre prognoszti­zált hiánynak a hetven százalékát már most elérték. Az év végéig nehéz lesz tartani a hiánycélt, emellett pedig a tervezett bevételnek is be kell jönnie. Az is nehezíti a helyzetet, hogy a gyár vagyonelemein egy korábbi hitel álla­mi garanciavállalása miatt jelzálog­joga van a Magyar Fejlesztési Bank­nak (MFB). Ha erről a bank lemond, akkor is meg kell találni a vevőt. Azt Gröber is elismeri, hogy a céget újra kell szervezni, ám ehhez is pénzre van szükség, de honnan? Mit támogatnak a munkaválla­lók, próbálom megtudni az eddig in­kább a kollektív szerződés felmondá­sa miatt tiltakozó szakszervezet veze­tőjétől, Hurkai Attilától, aki a törvény szerint ugyancsak tagja a felügyelőbi­zottságnak. - A munkavállalók minde­nekelőtt azt akarják, hogy megmarad­jon a gyár, megmaradjon a munkájuk, és kapjanak bért - summázza az alap­vető törekvéseket Harkai. Hozzáteszi: a bizonytalanság megviseli az embere­ket, egyelőre nem nagyon látják a ki­utat a súlyos helyzetből. Ilyen körül­mények között érthető módon fölerő­södik a gyanakvás is minden intézke­déssel szemben. 1959-ben munkásnők címkézik a brüsszeli világkiállításon nagydíjat nyert, exportra készült sonka dobozait a Pápai Húsipari Vállalatnál fotó: mti-jármai béla Felelősség A rendőrség a múlt héten házkutatást tartott a Pápai Hús 1913 Kft. volt gazdasági igazgatójánál A Hajdú-Bét szelleme kísérti a gazdákat Cseri Péter - Körberöhögnek a környékbeli ser­téstermelők, hogy komolyan vettem a politikusok ígéretét - panaszolja a la­­joskomáromi Csepregi Kálmán csalá­di gazdálkodó. Az általa vezetett, tizen­öt gazdát tömörítő mezőföldi termelői csoport március óta 1213 sertést adott le a Pápai Húsnak, ám csak 160-nak az árát kapta meg. A csődeljárás alatt álló cég 70 millió forinttal tartozik nekik.­­ Ebből a pénzből alig két-három millió forint lenne a haszon, a többit azonnal vissza kellene forgatni a ter­melésbe - magyarázza Csepregi Kál­mán. - Ezért nem tudjuk elfogadni a cég ajánlatát, hogy a tartozásnak csak egy töredékét fizetnék ki. Nincs már tartalékunk, és hitelekhez sem jutunk. Az életben maradásunk a tét. A nagyobb beszállítók közé tartozik a pápai Varga Béla családi gazdálkodó is, aki eddig 1200 darab állatot adott le, ám csak 500-nak az árát kapta meg. - Korábban hosszú ideig szállítottam állatot Pápára, de tavaly leálltam, mi­után a cég megbízhatatlanul, óriási ké­sésekkel fizetett. Soha többé nem áll­tam volna szóba velük, ha március ele­jén Áldozó Tamás pápai polgármes­ter ki nem áll a nyilvánosság elé azzal, hogy az akkortól többségi tulajdonos­sá vált önkormányzat garanciát vállal a sertéstartók kifizetésére. Segítséget kért tőlünk, hogy a vállalat talpon ma­radhasson. Csakis azért szerződtem a céggel, mert komolyan vettem a sza­vait. Hasonlóan nyilatkozott Csepregi Kálmán is, aki szerint a sertéstenyész­tőknek a vállalatban megrendült bi­zalmát az állította helyre, hogy álta­luk addig hitelesnek tartott politiku­sok a nyilvánosság előtt személyes ga­ranciát vállaltak a leadott állatok kifi­zetésére. - A hétfőre meghirdetett gazdade­monstrációval valójában nem is a csőd­eljárás alatt álló társaságra, hanem a helyi és az országos politikai vezetőkre szeretnénk nyomást gyakorolni - kö­zölte Varga Béla. - Egy fideszes polgár­­mester, aki mögött egy olyan kormány áll, amely kártalanította a Hajdú-Bét hoppon maradt libatenyésztőit, nem fordulhat el a pórul járt pápai sertés­tartóktól. Varga Béla jogi képviselője, Bősze Ferenc ügyvéd szerint nem csak erköl­csi felelőssége van az önkormányzat­nak. „A gazdák csak azért adták le az ál­lataikat, mert a Pápai Hús többségi tu­lajdonosa ígéretet tett a fizetésre. Ezzel a város úgynevezett mögöttes felelőssé­get vállalt az adós helyett. A tartozást nem a cégtől, hanem annak tulajdono­sától követeljük, megegyezés híján pe­dig kártérítési pert indítunk az önkor­mányzat ellen” - mondta az ügyvéd. Áldozó Tamás szerint a gazdák rosszul emlékeznek, egyetlen politikus sem vállalt garanciát az önkormányzat nevében arra, hogy teljes egészében ki fogják fizetni a leadott sertések árát. - Én március 6-án, az üzletrész­átruházási szerződés aláírásakor azt ígértem, hogy a rendelkezésre álló ke­ret erejéig az új tulajdonos, vagyis a vá­ros jótáll az akkortól leadott állatokért - mondja a polgármester. - Abban a hiszemben tettem ezt, hogy az állami támogatásból végrehajtott 1,5 milliárd forintos tőkeemelés fedezetet nyújt er­re. Amikor azonban április 19-én tény­legesen birtokba kerültünk, kiderült, hogy a baj sokkal nagyobb, mint ko­rábban gondoltuk. Budai Gyula, az agrártárca állam­titkára pénteki sajtótájékoztatóján azt mondta: a termelők jelentős részének az élő sertés ellenértékét azért nem tudták kifizetni, mert amikor a ta­vasszal a cég megvált a régi menedzs­menttől - amelynek tagjai egyébként beszállítók is voltak -, a maguk által le­adott élő állatok ellenértékét kivették a cég kasszájából. Ez az összeg az, amely pillanatnyilag hiányzik - állította az ál­lamtitkár. Az ügyben rendőrségi nyomozás in­dult, pénteken a Pápai Hús 1913 Kft. egykori gazdasági igazgatójánál már házkutatást is tartottak. Arra a felvetésünkre, hogy a gazdák a Hajdú-Bét példájára hivatkozva ké­rik az önkormányzattól vagy a magyar államtól a pénzüket, Áldozó Tamás kö­zölte: a két ügy között lehet ugyan tá­voli hasonlóságot felfedezni, ám az is tény, hogy az egyes élelmiszer-ipari cé­gek csődjekor eddig nem volt egysé­ges a magyar állam hozzáállása az élő­állat-beszállítók kártalanításával kap­csolatban. A Hajdú-Bét példájából automatikusan nem következik, hogy az állam kötelezettséget vállalt volna a pápai gazdák kártalanítására - tet­te hozzá. Budai Gyula pénteki bejelentése kapcsán, amely szerint a Vidékfejlesz­tési Minisztérium saját forrásból októ­ber végéig kifizeti azokat a sertéstar­tó gazdákat, akiknek a követelése nem haladja meg a 2,5 millió forintot. Csep­regi Kálmán örömét fejezte ki, hogy a kormány legalább a kisebb gazdáknak hajlandó segítséget nyújtani, de várja a folytatást. „Éppen ez a lépés igazolja, hogy az összes érintett sertéstermelő­nek jár a kártalanítás. Vagy nekünk is segít az állam, vagy csődbe megyünk.” FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS

Next