Népszabadság, 2013. november (71. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-02 / 255. szám
4 Népszabadság | 2013. november 2., szombat Az ügy: Továbbra sincsenek egyértelmű választási szabályok 2014 A jogvédők az egyéni jelöltek mellett a pártokat is szigorúan elszámoltatnák A Fidesz nem érti? Lencsés Károly Vannak olyan kiskapuk, amelyeket valóban érdemes bezárni a kampányfinanszírozással kapcsolatban - így reagált a Political Capital és a Transparency International aggályaira Gulyás Gergely. A fideszes képviselő szerint meg kell fontolni, hogy a pártoknak járó állami támogatás ne az induló, hanem csak a választáson ténylegesen résztvevő jelöltek után járjon. Az Országgyűlésnek még az őszi időszakban el kell fogadnia a további szigorításról szóló törvényjavaslatot, és ehhez a tervezetnek egykét héten belül a parlament elé kell kerülnie - jelentette be Gulyás Gergely a Kossuth rádióban. A politikus ugyanakkor hangsúlyozta, hogy léteznek az elszámoltatásra vonatkozóan szabályok, amelyeket nem könnyű kijátszani, ráadásul ezek egy részén még szigorítottak is. Ez valóban így van, mert az egyéni jelöltek számára az egymilliós támogatást kincstári kártyán bocsátják majd rendelkezésre. Arról készpénz nem vehető fel, és az összeg „kizárólag a választási kampányidőszak alatt, a választási eljárásról szóló törvény szerinti kampánytevékenységgel összefüggő dologi kiadások finanszírozására fordítható”. A kiadásokat pedig „a jelölt nevére, a számviteli törvény előírásainak megfelelően kiállított számla, számviteli bizonylat alapján lehet elszámolni”. A két szervezet azonban egészen másról beszélt. Álláspontjuk szerint az országos listát állító pártok számára biztosítandó költségvetési támogatás kapcsán fordulhatnak elő visszaélések. Ha egy szervezet a fővárosban és kilenc megyében képes legalább 27 képviselőjelöltet állítani, máris 150 millióra válik jogosulttá, amit - egyéb korlátozó rendelkezések híján - készpénzben is felvehet, és így tetszés szerinti célra költhet. Ezzel az összeggel ugyanis korántsem kell majd olyan szigorúan elszámolni, mint az egyéni jelölteknek a maguk egymilliójával. Az Állami Számvevőszék persze ellenőrzi majd a támogatás felhasználását, de az eddigi gyakorlat szerint a pártok elszámoltatását alapvetően önbevallás alapján végezték el, így érdemben soha nem vizsgálták, hogy valójában mennyit költöttek kampánycélokra. A Political Capital és a Transparency International emiatt aggódik, hiszen az országos lista állításához elég 13 és fél ezernyi aláírást gyűjteni, s ebben az esetben egy akár fiktív jelölő szervezetnek - „kamupártnak” - is alanyi jogon jár a 150 millió, amelynek felhasználásáról nem kell tételesen számot adni. Ha pedig valaki mind a 106 egyéni körzetben képes indítani a saját emberét - ehhez már 53 ezer támogatóra van szükség -, az állami apanázs összege csaknem hatszázmillió forint. A két szervezet aggályosnak tartja azt is, hogy miközben a két százaléknál kevesebb szavazatot szerzett egyéni jelölteknek az egymilliót vissza kell fizetniük, a pártok esetében ilyen feltétel a törvényben nem szerepel. Arra, hogy „kamupártok” jöhetnek létre, Gulyás Gergely azt mondta, az országos lista állításához szükséges 27 választókerületben 13 és fél ezer aláírás összegyűjtéséhez szükséges valamilyen szintű országos szervezettség. Szólt arról is, hogy korábban többen éppen a jelöltállítás nehézségét kifogásolták, így ezen a szabályon vélhetőleg nem akarnak változtatni. A Political Capital rögvest reagált Gulyás nyilatkozatára, azt állítva, hogy a kormánypártban félreértelmezték a „kamupártok” ellenőrizetlen közpénzhez jutásának megakadályozását célzó javaslatokat. Az intézet álláspontja szerint a törvényt úgy kell módosítani, hogy a pártoknak ugyanolyan szigorúan kelljen elszámolniuk a nekik kifizetett közpénzekkel, mint az egyéni jelölteknek a kincstártól kapott kampánytámogatással. Ezért a törvénynek rendelkeznie kell arról, hogy a jelölő szervezetek ugyancsak kincstári kártyán kapják meg a központi támogatást, amiről készpénzt nem vehetnek fel, arról csak a kampány céljára költhetnek, és a felhasznált összeggel szigorúan el kell számolniuk. Amennyiben a pártok a választáson nem szerzik meg a szavazatok legalább egy százalékát, a teljes központi kampánytámogatást legyenek kötelesek visszafizetni, ugyanakkor a minimálisan szükséges szavazatarányt az egyéni jelöltek esetében is egy százalékra kell leszállítani - javasolja a Political Capital. Az intézet ugyanakkor jelzi: miközben a törvénymódosítási elképzelések kapcsán az Amnesty Internationallal közös kezdeményezésre hivatkoznak, az abban foglalt problémák egyikére sem adnak választ. Egyidejűleg olyan intézkedésekhez használják fel a javaslatukat, amelyek nem tőlük származnak. Ezzel kapcsolatban nyilván arra utalnak, hogy a Fidesz még nehezebb helyzetbe hozná az ellenzéki pártokat. Ha ugyanis a jelöltjeiket mások javára visszaléptetnék, ez azzal járna, hogy elveszíthetik az országos lista után járó támogatást is. Vagyis: amennyiben a választás előtt születne megegyezés a jelölő szervezetek között, azt Gulyás Gergely javaslata szerint pénzmegvonással büntetnék. A Parlament honlapjára csütörtökön felkerült az a törvényjavaslat, amely szerint a kormány több ponton módosítaná a választási eljárási törvényt, egyebek mellett részletesen szabályozná a politikai reklámok közzétételét a kampányidőszakban. Eddig érdemben soha nem vizsgálták, hogy az egyes jelölő szervezetek valójában mennyit és milyen forrásból költöttek kampánycélokra fotó: kurucz Árpád Megosztó rendszer Sokat hangoztatott rendszerszintű probléma, hogy a 2014 tavaszán először alkalmazandó új választási rendszer eleve megosztja az ellenzéket, hiszen egymillió forintot kapnak az egyéni jelöltek, míg az országos listát állító pártok 150- től csaknem hatszázmillióig terjedő összegre számíthatnak, így a politikai szervezeteket abban teszik érdekeltté, hogy minél több saját embert indítsanak, illetve állítsanak saját listát, mert ha közös országos listán helyezik el a jelöltjeiket, akkor ezen a kereten osztozniuk kell. Ráadásul a jelöléshez is csak mindössze ötszáz ajánló kell, amit a 2014-től jóval nagyobb - hatvan-nyolcvanezres - választókerületekben már csak azért is elég könnyű lesz összegyűjteni, mert mindenki több embert támogathat, sőt ha akarja, akár az összes pártnak aláírhat. A Fidesz korábban világossá is tette: „annak érdekében, hogy az országgyűlési választáson minél több egyéni jelölt megmérettethesse magát, és a választópolgárok a lehető legtöbb jelölt közül választhassanak, illetve ne csak a nagyobb pártok rendelkezhessenek megfelelő forrásokkal, hogy egyéni választókerületi jelöltjeik választási programjaikat a választópolgárok számára bemutathassák, ezért a javaslat minden egyéni választókerületi jelölt számára azonos összegű költségvetési támogatást biztosít” - derült ki annak idején a kampányfinanszírozásról szóló tervezet indokolásából. (L. K.) Kampánypénzek Semmi sem lesz átláthatóbb Lencsés Károly Eddig a pártok egy-egy parlamenti választásra százmilliós költségvetési támogatást kaptak, amit az indulók arányában osztottak szét. Például 2010-ben összesen - az egyéni választókerületekben és a listákon - négyezer körüli jelöltet vettek nyilvántartásba, így fejenként nagyjából 25 ezer forint jutott. Egy-egy párt legfeljebb húszmilliót kapott, aki pedig függetlenként próbálkozott, annak a saját számlájára utalták át a 25 ezret. A korábbi szabályok szerint jelöltenként egymillió forintot lehetett kampányra költeni, ám ezt a pénzt alapvetően a pártoknak kellett előteremteniük, mert az állami támogatás az engedélyezett kiadásoknak csak a töredékét fedezte. Erre a célra a tagdíjakból, nehezen átlátható adományokból, de akár hitelekből is költhettek. Bár az Állami Számvevőszék elvileg ellenőrizte a kampánykiadásokat, eddig soha nem követte szankció azt, hogy egyes szervezetek a legfeljebb 386 millió helyett valószínűleg egymilliárdot meghaladó összeget fordítottak politikai marketingre. A limitet civil jogvédők szerint - akik a számításaikat egyebek mellett a hirdetési tarifákra alapozták - a Fidesz és az MSZP is rendre jelentősen túllépte, és egymilliárdnál többet költött, a számvevők azonban a pártok elszámolását mindig elfogadták, így azt sem tudni, egyáltalán miből tellett ilyen költséges kampányra. Most a független jelölteknek a korábbihoz képest negyvenszeres, a pártoknak akár hatvanszoros állami apanázs járhat, ami azt jelenti, hogy amennyiben egy szervezet valamennyi egyéni körzetben indul és országos listát is állít, összesen több mint hétszázmillióra számíthat. Ez elvileg akár elég is lehetne a kampányra, hiszen 2014-ben a korábbi 176-tal szemben csak 106 körzet lesz, tehát az egyéni jelöltek népszerűsítésére kevesebbet kell költeni. A kiadások zömét viszont MILLIÓ HATVANSZOROS állami apanázs jár jövőre azoknak a pártoknak, amelyek mindenhol indítanak egyéni jelöltet és országos listát is állítanak, így több mint 700 millió forinthoz juthatnak. eddig is az országos kampány tette ki, de az szintén olcsóbb lehet, mert az elektronikus médiumokban nem lehet fizetett hirdetést közzétenni. Marad tehát az írott és az internetes sajtó, illetve az óriásplakát. Az új rendszer ennek ellenére semmivel nem lesz átláthatóbb, mert a jelölő szervezeteket a korábbi, a tényleges elszámoltatásra csak igen korlátozottan alkalmas rendben ellenőrzik majd, így vélhetően sem az állami támogatások tényleges felhasználását, sem a különféle támogatások eredetét nem fogják érdemben vizsgálni. A hatályos szabályozás szerint a kifizetéseket igazoló végső elszámolást kizárólag az egyéni jelölteknek kell a választás után benyújtaniuk.