Népszabadság, 2014. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)
2014-09-01 / 204. szám
Szociális temetés Sok helyen azt sem tudják, hogy januártól új szertartás is lesz Káoszba vezető utolsó út Kaotikussá válhat a szociális temetés januári bevezetése. A falvakban a felkészületlenség és az elvi kifogások sokasága lehetetlenítheti el a már tervként is sokat bírált „szertartást”, a városokban pedig a szabályozási hibák teremthetnek kínos helyzeteket. Boda András Több településen is kétségesnek tűnik, sikerül-e időben felkészülnie az önkormányzatnak, temetőüzemeltetőnek a tiltakozások ellenére januártól elrendelhető szociális temetésekre, amelyek során az elhunyt rokonainak egyebek mellett sírásással kell „meghálálniuk” az államnak az ingyenes sírhelyet és a börtönben készült koporsót. Több községi és kisvárosi polgármesternél érdeklődtünk az előkészületekről, s a válaszok azt jelezték: sok temetőben lehet kaotikus a január. A helyi gondok országos káosszá nőhetnek: a Belügyminisztérium ugyanis évi 14 ezer szociális temetéssel számol. „Előfordult már nálunk szociális temetés.” így válaszolt megkeresésünkre a Pest megyei község, Szokolya polgármestere, Gyurcsik Mihály, ami meglepő, hiszen majd csak januártól létezik ez a fajta „szertartás”. „A köztemetésre gondol, ugye?” - hökkent meg a szociális temetést firtató kérdésünkön egy Fejér megyei falu vezetője. S volt, aki névtelenséget kérve elismerte, azt sem tudta, hogy bármiféle előkészületet kellene tenniük. A zalai kisvárosban, Pacsán tisztában vannak a közelgő változásokkal, mégsem valószínű, hogy tartanak szociális temetést. Henczi Zoltán polgármester azt mondta: „Megtesszük az előírt lépéseket, de hozzátartozókkal nem temettetünk, ez embertelen lenne. Nálunk eddig sem maradtak temetetlenül holtak, ezután sem lesz ez másként.” A felkészületlenség és az elvi kifogások miatti „engedetlenség” korántsem számít kirívó esetnek az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület egyik elnökségi tagja, Puskás Béla szerint. Úgy véli, rengeteg kistelepülésen nincsenek tisztában a változásokkal, így még egy lépést sem tettek. Nem alakították ki temetőjükben az úttal, élő sövénnyel elkerített szegényparcellát, nem alkották meg a szükséges helyi rendeleteket, s nem kezdték el felkészíteni a hivatal illetékesét az új procedúrára. Kiemelte: a felkészületlenség nem mindenütt trehányságból fakad, sokan menekülőutat keresnek, ott, ahol mindenki ismer mindenkit, „szégyen lenne” bárkit is szerette eltemetésére utasítani. Bonyolítja a helyzetet az is: sok községben a szociális temetést elutasító egyház a temető kezelője, így a szabályokat betartani igyekvő polgármestereknek is nehéz a dolguk. Puskás Béla megemlítette azt is: a nagyobb városokban jobb a helyzet, kellő figyelmet fordítanak a felkészülésre. A szakember úgy véli, az önkormányzatok hozzáállása mellett az életszerűtlen szabályozás is okozhat nehézségeket. Példaként azt említette: a sírásásra kötelezetteknek alá kell írniuk egy papírt, hogy saját felelősségre dolgoznak. Arról viszont senki nem szól nekik: veszélyes lehet a két méter mély gödör kiásása. Puskás Béla szerint a veszélyt nem szabad alábecsülni: az általa vezetett cégnél 15 év alatt három gyakorlott sírásót is csak az mentett meg, hogy biztosítóhevederrel időben kirántották őket a gödörből. „A szociális temetésekhez ilyen hevedert nem adnak, talán csak kérésre. De hát honnan tudnák a laikusok, hogy kérni kellene ezt?” - fogalmazott Puskás Béla. - Megválaszolatlan kérdések a Budapesti Temetkezési Intézetnél is akadnak, de a felkészülés a tervek szerint halad - mondta Tóth Gábor, a cég szolgáltatási igazgatója. A Rákoskeresztúri új köztemetőben már kijelölték a szociális parcellát, két hét múlva zárul az a közbeszerzési eljárás, amelyen döntenek, ki hozhatja alkalmas állapotba az 1,2 hektáros területet. A nettó 150 millió forintos munka első és legfontosabb lépése az exhumálás lesz. Bár a területen 1942-ben temettek utoljára, és 1978-ban lejárt az összes sírhely rendelkezési joga, a cég - törvényi kötelezettségeit túlteljesítve - úgy döntött: a mintegy 2500 sírhelyből kiemelik az elhunytak földi maradványait, s azokat külön-külön tárolóban fél évig megőrzik. (Ebben szerepe lehet annak: korábban jókora vitát szított az, hogy - miként azt lapunk megírta - egy előterjesztés szerint a körülbelül 2000-2500 „exhumát” eredetileg 200 ládában helyezték volna el.) A korábbi tervekhez képest feltűnő változás az is: a temető félreeső „csücskében” lévő parcellán kialakítanak egy halottátadó épületet, így az eredeti tervekkel ellentétben nem két kilométert, hanem „csak” kétszáz métert kell a hozzátartozóknak cipelniük az urnát vagy a koporsót. Mint megtudtuk, legkorábban 2014. január hetedikén tarthatják az első szociális temetést Budapesten. A leendő szegényparcella a fővárosi Rákoskeresztúri új köztemető félreeső részén fotó: Kurucz árpád A választópolgár igencsak dühös, ha becsönget hozzá a politika Debreceni tudósítónk elkísérte aláírásgyűjtésre az egyik baloldali képviselőjelöltet. Érdektelenséggel, bizalmatlansággal és indulatokkal szembesültek néhány óra alatt. a3 A parkolóőrök már látják, ha az autós véletlenül más zónában fizet A múlt hónap közepétől nem büntetik a fővárosban az átparkolásokat, de ha mobiltelefonnal fizetünk, mindenképpen ajánlott megvárnunk a visszaigazoló SMS-t. a6 KISPADRÓL A REKTORI SZÉKBE Az embernek erkölcsi kötelessége, hogy időben jelezze, ha az életében változás alakul ki - így indokolta Mocsai Lajos, hogy távozik a férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitányi posztjáról. Elárulta, a Testnevelési Egyetem rektori székébe készül. Már csak a „kőkemény” pályázat van hátra. -16 FOTÓ: MTI - KOVÁCS ANIKÓ ÖTÖDIK HASÁB Szakadék Kis megye, kis megyeszékhely. Hol másutt, ha nem itt? Talán így okoskodott Orbán Viktor, amikor salgótarjáni látogatásakor 2012 decemberében belengette, hogy 2014-re a városban teljes lesz a foglalkoztatás. Csak az nem dolgozik majd, akinek büdös a munka, és aki annyira elitta az eszét, hogy tisztes fizetés helyett szívesebben tengeti állandó kiszolgáltatottságban, nyomorúságos segélyekből az életét. Ahhoz, hogy a miniszterelnöki álom valóra váljon, a nógrádi megyeszékhelyen néhány ezer embert kellett volna legalább közmunkához juttatni. De ez sem jött össze. Még csak azt sem állíthatjuk, hogy a salgótarjániak mérhetetlenül csalódottak és dühösek lennének. Inkább fásultak. Ennek egyszerű oka van. A helybéliekkel beszélgetve senkivel nem találkoztunk, aki egyetlen pillanatra is komolyan vette volna a kormányfő szavait. Úgy érzik, a politikusok bejelentéseivel - pártállástól függetlenül - tele a padlás. Jobb oda se figyelni. Pedig a salgótarjáni esetből azért következik néhány kérdés. Mennyire lehet hitelt adni a miniszterelnök ígéreteinek? Annak például, hogy a kormány egymillió új munkahelyet teremt (cél az ötmillió elérése), és nem csupán hébe-hóba, esetleg imitt-amott, hanem Magyarország egészében megvalósul a teljes foglalkoztatás. Ha kicsiben sem sikerült, mondjon valaki egyetlen halovány okot rá: miért sikerülne országos méretekben? Amikor a kormány közölte, hogy senkit nem hagy az út szélén, a népnyelv rögtön nekilátott a viccgyártásnak. „Persze hogy nem hagynak. Mindenkit belelöknek a szakadékba.” Bár lenne benne perspektíva. Közmunkások segíthetnének ki onnan mindenkit, teljes foglalkoztatottságban. (A szerk.) Nevel az állam Hajda Ferenc szerint a kormány téveszméiben az az ön- és közveszélyes, hogy van bennük rendszer. a9 Kigolyózni Kalnietét Szőcs László: Az új európai csúcsvezetés feladata karaktert adni az uniónak. a9