Népszabadság, 2014. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)

2014-09-01 / 204. szám

Szociális temetés Sok helyen azt sem tudják, hogy januártól új szertartás is lesz Káoszba vezető utolsó út Kaotikussá válhat a szociális temetés januári bevezetése. A falvakban a fel­készületlenség és az elvi kifogások so­kasága lehetetlenítheti el a már terv­ként is sokat bírált „szertartást”, a vá­rosokban pedig a szabályozási hibák teremthetnek kínos helyzeteket. Boda András Több településen is kétségesnek tű­nik, sikerül-e időben felkészülnie az önkormányzatnak, temetőüzemelte­tőnek a tiltakozások ellenére janu­ártól elrendelhető szociális temeté­sekre, amelyek során az elhunyt ro­konainak egyebek mellett sírásással kell „meghálálniuk” az államnak az ingyenes sírhelyet és a börtönben ké­szült koporsót. Több községi és kis­városi polgármesternél érdeklődtünk az előkészületekről, s a válaszok azt jelezték: sok temetőben lehet kaoti­kus a január. A helyi gondok országos káosszá nőhetnek: a Belügyminiszté­rium ugyanis évi 14 ezer szociális te­metéssel számol. „Előfordult már nálunk szociális temetés.” így válaszolt megkeresé­sünkre a Pest megyei község, Szoko­­lya polgármestere, Gyurcsik Mihály, ami meglepő, hiszen majd csak janu­ártól létezik ez a fajta „szertartás”. „A köztemetésre gondol, ugye?” - hök­kent meg a szociális temetést firtató kérdésünkön egy Fejér megyei falu vezetője. S volt, aki névtelenséget kér­ve elismerte, azt sem tudta, hogy bár­miféle előkészületet kellene tenniük. A zalai kisvárosban, Pacsán tisztában vannak a közelgő változásokkal, még­sem valószínű, hogy tartanak szociá­lis temetést. Henczi Zoltán polgár­­mester azt mondta: „Megtesszük az előírt lépéseket, de hozzátartozókkal nem temettetünk, ez embertelen len­ne. Nálunk eddig sem maradtak te­­metetlenül holtak, ezután sem lesz ez másként.” A felkészületlenség és az elvi kifo­gások miatti „engedetlenség” koránt­sem számít kirívó esetnek az Orszá­gos Temetkezési Egyesület és Ipar­testület egyik elnökségi tagja, Pus­kás Béla szerint. Úgy véli, rengeteg kistelepülésen nincsenek tisztában a változásokkal, így még egy lépést sem tettek. Nem alakították ki temetőjük­ben az úttal, élő sövénnyel elkerített szegényparcellát, nem alkották meg a szükséges helyi rendeleteket, s nem kezdték el felkészíteni a hivatal illeté­kesét az új procedúrára. Kiemelte: a felkészületlenség nem mindenütt tre­­hányságból fakad, sokan menekülő­utat keresnek, ott, ahol mindenki is­mer mindenkit, „szégyen lenne” bár­kit is szerette eltemetésére utasítani. Bonyolítja a helyzetet az is: sok köz­ségben a szociális temetést elutasító egyház a temető kezelője, így a szabá­lyokat betartani igyekvő polgármes­tereknek is nehéz a dolguk. Puskás Béla megemlítette azt is: a nagyobb városokban jobb a helyzet, kellő fi­gyelmet fordítanak a felkészülésre. A szakember úgy véli, az önkor­mányzatok hozzáállása mellett az életszerűtlen szabályozás is okozhat nehézségeket. Példaként azt említet­te: a sírásásra kötelezetteknek alá kell írniuk egy papírt, hogy saját felelős­ségre dolgoznak. Arról viszont senki nem szól nekik: veszélyes lehet a két méter mély gödör kiásása. Puskás Bé­la szerint a veszélyt nem szabad alá­becsülni: az általa vezetett cégnél 15 év alatt három gyakorlott sírásót is csak az mentett meg, hogy biztosító­hevederrel időben kirántották őket a gödörből. „A szociális temetésekhez ilyen hevedert nem adnak, talán csak kérésre. De hát honnan tudnák a lai­kusok, hogy kérni kellene ezt?” - fo­galmazott Puskás Béla. - Megválaszolatlan kérdések a Budapesti Temetkezési Intézetnél is akadnak, de a felkészülés a tervek szerint halad - mondta Tóth Gábor, a cég szolgáltatási igazgatója. A Rá­koskeresztúri új köztemetőben már kijelölték a szociális parcellát, két hét múlva zárul az a közbeszerzési eljárás, amelyen döntenek, ki hozhatja alkal­mas állapotba az 1,2 hektáros terüle­tet. A nettó 150 millió forintos munka első és legfontosabb lépése az exhu­málás lesz. Bár a területen 1942-ben temettek utoljára, és 1978-ban lejárt az összes sírhely rendelkezési joga, a cég - törvényi kötelezettségeit túltel­jesítve - úgy döntött: a mintegy 2500 sírhelyből kiemelik az elhunytak föl­di maradványait, s azokat külön-kü­­lön tárolóban fél évig megőrzik. (Eb­ben szerepe lehet annak: korábban jókora vitát szított az, hogy - miként azt lapunk megírta - egy előterjesztés szerint a körülbelül 2000-2500 „ex­­humát” eredetileg 200 ládában he­lyezték volna el.) A korábbi tervekhez képest feltűnő változás az is: a teme­tő félreeső „csücskében” lévő parcel­lán kialakítanak egy halottátadó épü­letet, így az eredeti tervekkel ellentét­ben nem két kilométert, hanem „csak” kétszáz métert kell a hozzátartozók­nak cipelniük az urnát vagy a kopor­sót. Mint megtudtuk, legkorábban 2014. január hetedikén tarthatják az első szociális temetést Budapesten. A leendő szegényparcella a fővárosi Rákoskeresztúri új köztemető félreeső részén fotó: Kurucz árpád A választópolgár igencsak dühös, ha becsönget hozzá a politika Debreceni tudósítónk elkísérte aláírásgyűjtésre az egyik balol­dali képviselőjelöltet. Érdekte­lenséggel, bizalmatlansággal és indulatokkal szembesültek néhány óra alatt. a3 A parkolóőrök már látják, ha az autós véletlenül más zónában fizet A múlt hónap közepétől nem büntetik a fővárosban az át­­parkolásokat, de ha mobiltele­fonnal fizetünk, mindenképpen ajánlott megvárnunk a vissza­igazoló SMS-t. a6 KISPADRÓL A REKTORI SZÉKBE Az embernek erkölcsi kötelessége, hogy idő­ben jelezze, ha az éle­tében változás alakul ki - így indokolta Mocsai Lajos, hogy távozik a férfi kézilabda-váloga­tott szövetségi kapitá­nyi posztjáról. Elárulta, a Testnevelési Egyetem rektori székébe készül. Már csak a „kőkemény” pályázat van hátra. -­16 FOTÓ: MTI - KOVÁCS ANIKÓ ÖTÖDIK HASÁB Szakadék Kis megye, kis megyeszékhely. Hol másutt, ha nem itt? Talán így okoskodott Orbán Viktor, amikor salgótarjáni látogatásakor 2012 decemberében belengette, hogy 2014-re a városban teljes lesz a foglalkoztatás. Csak az nem dolgozik majd, akinek büdös a munka, és aki annyira elitta az eszét, hogy tisztes fizetés he­lyett szívesebben tengeti állandó kiszolgáltatottságban, nyomorú­ságos segélyekből az életét. Ahhoz, hogy a miniszterelnöki álom valóra váljon, a nógrádi megyeszékhelyen néhány ezer embert kellett volna legalább közmunkához juttatni. De ez sem jött össze. Még csak azt sem állíthatjuk, hogy a salgótarjániak mérhetet­lenül csalódottak és dühösek lennének. Inkább fásultak. En­nek egyszerű oka van. A helybéli­ekkel beszélgetve senkivel nem találkoztunk, aki egyetlen pilla­natra is komolyan vette volna a kormányfő szavait. Úgy érzik, a politikusok bejelentéseivel - pártállástól függetlenül - tele a padlás. Jobb oda se figyelni. Pedig a salgótarjáni esetből azért következik néhány kérdés. Mennyire lehet hitelt adni a mi­niszterelnök ígéreteinek? Annak például, hogy a kormány egymil­lió új munkahelyet teremt (cél az ötmillió elérése), és nem csupán hébe-hóba, esetleg imitt-amott, hanem Magyarország egészében megvalósul a teljes foglalkozta­tás. Ha kicsiben sem sikerült, mondjon valaki egyetlen halo­­vány okot rá: miért sikerülne országos méretekben? Amikor a kormány közölte, hogy senkit nem hagy az út szé­lén, a népnyelv rögtön nekilátott a viccgyártásnak. „Persze hogy nem hagynak. Mindenkit bele­löknek a szakadékba.” Bár lenne benne perspektíva. Közmunkások segíthetnének ki onnan mindenkit, teljes foglal­koztatottságban. (A szerk.) Nevel az állam Hajda Ferenc szerint a kor­mány téveszméiben az az ön- és közveszélyes, hogy van bennük rendszer. a9 Kigolyózni Kalnietét Szőcs László: Az új európai csúcsvezetés feladata ka­raktert adni az uniónak. a9

Next