Népszabadság, 2014. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)

2014-09-17 / 218. szám

Közlekedés Túlkorosak a magyar utak, 107 esztendős a rekorder Bukás a kátyúvizsgán Okkal panaszkodnak az autósok. A magyar utak fele megbukott a szak­mai megméretésen, a burkolatálla­pot az Országos Közúti Adatbank szerint rossz minősítést kapott. A kátyúk eltüntetésére évről évre több tízmilliárd forintot költenek. Ah­hoz azonban, hogy a magyar utakat ne csak terepjáróval lehessen hasz­nálni, tízszer ennyit kellene betonba vagy aszfaltba önteni. Kapitány Szabó Attila Ezermilliárd forintra volna szükség a 31 ezer kilométeres országos közút­hálózat állagromlásának megállítá­sához. Persze ez is csak akkor volna elég, ha azonnal együtt lenne a pénz, és ha mindemellett a napjainkra tel­jesen leromlott, többségében négy és öt számjeggyel jelölt kisebb jelentő­ségű helyközi utak rendbetételét még sok évre elnapolnák. Ami annyit je­lentene, hogy a Magyar Közút Non­profit (MK) Zrt. a „feketelistára” ke­rült kisebb jelentőségű utakon csak és kizárólag a lokális javítási mun­kákat végezné el, vagyis csak kátyúz­na. E „bojkott” - ha az általános bur­kolatállapot szerint szortírozunk - mintegy 16 ezer kilométeren volna érvényes (ha a felületi egyenetlensé­gek alapján döntünk, akkor 7300 ki­lométeren). Amennyiben véglegesen lemonda­nánk a kisebb utak javításáról, és vol­na pénzünk, a most „tűrhető” kategó­riába sorolt négy-hatezer kilométer­nyi utat meg lehetne menteni a tönk­remeneteltől. Ezerméterenként alsó hangon úgy százmillió forintból. De ha ragaszkodunk az állami úthálózat európai értelemben vett autózásra lé­nyegében teljesen alkalmatlan, nagy­jából felének teljes körű felújításá­hoz, háromezermilliárd forinttal kel­lene megdobni a közútkezelő költség­­vetését. Vagy legalábbis a következő tíz év mindegyikében háromszázmil­­liárd forintot kellene fordítani a meg­lévő utak javítására. Ennyi pénz azonban a követke­ző években éppen úgy nem lesz erre, mint ahogy eddig sem jutott. Az au­tópályák és az autóutak nélküli úthá­lózat üzemeltetési munkáira az MK Zrt. tavaly 49,6 milliárd forintot for­díthatott, amit 2,4 milliárddal fejel­tek meg a novemberben kezelésbe vett sztrádák működtetési költségei. Az idén pedig a teljes úthálózat alap­feladatok közé sorolt kiadásaira 61,8 milliárd forint jut. Ezen felül lenne szükség az évi háromszázmilliárdra, amit főleg a brüsszeli közös kasszá­ból lehetne előteremteni. Mert az sem titok, hogy a nagysza­bású útfelújításokra az elmúlt évek­ben is a 2015-ben kifutó uniós prog­ramokból futotta. A Regionális Ope­ratív Programok (ROP) 164 milliárd forintjából csak tavaly 55,5 milliárdot használtak fel a legrosszabb állapotú, négy, illetve öt számjeggyel jelölt utak 435,5 kilométerének teljes felújításá­ra. Az idén pedig ezekből a források­ból 34,2 milliárd forintot lehet költe­ni. A Közlekedési Operatív Program keretében 34 milliárd forint a nyom­vályúk és felületi egyenetlenségek megszüntetésére ment el, a főútháló­zat közlekedésbiztonságot javító fej­lesztéseire pedig 11,4 milliárdot nyert el a Magyar Közút Nonprofit Zrt. És az autós mégis okkal érzi úgy, hogy az utak nem lettek jobbak. A jú­niusi adatok szerint a burkolatállapot csak az országos közutak 8,2 százalé­kán, 2553 kilométeren nevezhető jó­nak. Megfelelőnek 6,5 százalék, vagy­is 2009 kilométer, tűrhetőnek 20,8 százalék, 6433 kilométer minősül. A fennmaradó 64 százalék, tehát majd­nem húszezer kilométer minőségéről jobb inkább nem is beszélni. Amiért cserébe szerény vigasz, hogy az autós hazánkban muzeális, átlagosan 26 éves útburkolatokat koptathat. Mert miközben az utak tervezési élettar­tama elvben 15 év, ilyen gyakoriság­gal felújított pályát még a legtapasz­taltabb mérnökök sem láttak. A ke­rekekkel találkozó aszfalt vagy beton átlagéletkora a főutakon 17, a mellék­utakon 29 év. A pályaszerkezet ugyan­akkor átlag 34 éves, amihez a főutak 29, a mellékutak 36 évvel járulnak hozzá. Ugyanakkor az egyik legrégeb­bi útszakasz az országos hálózaton a 10-es főút 40-es kilométerszelvényé­nek környéke, amit 1907 óta használ­nak a közlekedők. Akik nemcsak az­zal áldoznak a káros utak használatá­ért, hogy a különféle egyenetlenségek miatt esetleg gyakrabban kényszerül­nek szervizbe vinni idő előtt széthul­ló autóikat, hanem fizetnek is. 719 ki­lométeren - a gödrök kerülgetésén túl - a burkolathibák miatt bevezetett sebességkorlátozásokra is figyelniük kell, mert ezeken a területeken elősze­retettel állnak lesben a rendőrök. A 21101 jelű út Dunakeszi és Fót között - katasztrofális állapotok fotó: Kurucz Árpád Legfeljebb a jövő nyáron kezdődhet el a metrókocsik felújítása Egyelőre hibáktól hemzseg a fővárosi metrókocsi-felújítási tender tervezete. Az eljárás dokumentációjának összeállí­tására külsős szakértői bizott­ságot hoztak létre. a3 Egy százalékok: óriásit bukott a Gyermekrák Alapítvány Meglátszik a botrányok hatá­sa, hiszen az egyszázalékos felajánlások eddigi listavezető­je, a Gyermekrák Alapítvány idén már csak 70 millió forin­tot volt képes összeszedni. a6 SKÓT VÁLASZTÁS: YES VAGY NO? A csütörtöki népszava­zás előtt a közvéle­mény-kutatások az unió megőrzését támogatók csekély előnyét mutat­ják, de a választás két­esélyes. David Cameron kormányfő után már Ed Miliband ellenzéki vezér is a maradás mellett érvel, egyre szenvedé­lyesebben. ^Z FOTÓ: REUTERS - CATHAL MCNAUGHTON ÖTÖDIK HASÁB Pofonok Az Alkotmánybíróság szerint a parlament működési rendjének meghatározása a képviselők bel­­ügye, az alaptörvény pedig rendé­szeti és fegyelmi jogkört ad a ház­elnöknek. A testület szerint így nem baj, ha Kövér László a reni­tenseket illetményük egy részé­nek megvonásával szankcionál­hatja. Tehát tetszése szerint bír­ságolhat­­ akkor is, ha valakinek csupán annyi a „bűne”, hogy ál­láspontját szokatlan módszerek­kel igyekszik nyomatékosítani. Strasbourgban ezt másként látják: az ellenzéknek joga van a véleményének kifejtéséhez, és ha az ülés munkáját jelentősen nem akadályozza, ezt nem csak hagyo­mányos felszólalás keretében teheti. Ha úgy gondolják, hogy a többség lop, csal, hazudik, s ezt transzparenseken is hirdetik, a kétharmadnak ezt tűrnie kell. A strasbourgi verdikt szerint azzal sincs baj, ha­­ a földtörvény elleni tiltakozásul - valaki egy talicska földet tol a kormányfő elé. De hiába állítja ennek ellenke­zőjét a házelnök, Kövér László büntetései ellen nincs valódi jogor­voslat. Érdekes, hogy az alkot­mánybírák - miközben a véle­ménynyilvánítás szabadságának korlátozását jelentő rendelkezések létjogosultságát legalább igyekez­tek megmagyarázni - ezzel nem foglalkoztak. Csak különvélemény­ben jelent meg, hogy az efféle meg­oldás alapjogsértő. Strasbourgban mindebből azt a következtetést vonták le, hogy az AB a képviselők szólásszabad­ságát érintő ügyekben nem tekint­hető érdemi jogorvoslati fórum­nak. Könnyen lehet, hogy ott a taláros testület által rendben talált trafikmutyi, a nyerőautomaták betiltása vagy a takarékszövetke­zeti rendszer erőszakos átalakítása kapcsán is a hazaitól eltérő állás­pontra helyezkednek. Az alkot­mány egyre kevésbé eltökélt őrei hamarosan újabb pofonokat kap­hatnak. (A szerk.) A félelem voksai Inotai Edit úgy látja, a popu­lista pártok új megoldáso­kat ígérnek, de nemigen van használható ötletük. ^9 Fiúk a bányába Ungár Tamás szerint a vá­jártanulók nem illetődnek meg Hoppál szavaitól. ^9

Next