Népszabadság, 2015. január (73. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-31 / 26. szám
ior Fórum Kommentek a Nolon Mészáros Lőrinc most mellényúlt bruszlil: Akkor ideje, hogy a NAV meglátogassa a Coopot naponta háromszor, meg hogy kapjanak egy 200%-os különadót a nyakukba... Zolizoli: A Coop árszínvonala sokkal magasabb, mint például a Pennyé. Azokon a kistelepüléseken, ahol a Penny épített boltot, a Coop bezár, mert utána csak lézengenek benne a vásárlók. A Coop nagyon magas árakkal dolgozik. Péter Cs.: Egyszer hopp, másszor Coop! Orbánnál feljebb ki tud menni? Fodika: Legközelebb ásóval, kaszával, vasvillával menjenek fogadóórára! Talán evvel nyomatékot tudnak adni mondanivalójuknak! weiner3: Ha valakiket ennyire megkárosítanak, érdekeikben sértenek, akkor a maguk dolgában ennyire ne kedélyeskedjenek. Gőgös ez esetben csak mint szakmai tanácsadó játszott szerepet, de csak annyiban, hogy a képviselő valami kifogással, hamis érvvel ne hajthassa el a panaszosokat. Történelmes: Rászakajtották az országra az elképzelhető legnagyobb trágyadombot, de alaposan alászorultak, immár maguk is „tehetetlenül fuldokolnak” alatta; most már minden dombok kakasa se tud segíteni! Átment a fogyasztói hiteles jogszabály Értelmetlenségi: Ideje lenne gatyába rázni az Alkotmánybíróság működését. Azt kell eldönteniük, hogy vemhes vagy nem vemhes, és az ilyesmiben csak egyértelmű, egyhangú döntést lehet és kell hozni. HobbitOOI: Az áthárított költségek ellen lehet perelni... hadd hízzon a jogászkurzus elsőre. Mit várjunk egy olyan szervezettől, amely 25 év alatt sem volt képes helyesen értelmezni a tulajdon fogalmát? Nekem csak az a bajom, hogy a díjazásukat értelmes célra is lehetne fordítani. De kell a pénz a kliensrendszernek. NÉPSZABADSÁG 2015. január 31., szombat A görög tábla Tamás Pál Az új görög történet nem csak helyi előadás. Három szempontból sokakat - s bennünket a magyar pályán - kifejezetten erősen érdekelhet. Mindenekelőtt: miként változik a periféria autonómiája az európai központokkal szemben? Másodszor: az eddigi hitekkel szemben újjá lehet-e szervezni a baloldalt nem a balközépről, hanem a pálya széléről, a radikálisabb mozgalmak térfeléről? Harmadszor: melyek az „elfogadott vagy megengedett radikalizmus” határai az eurojátékokban, és honnan, milyen érdesség vagy megkarcoltság mellett kezdődnek kiszorításos vagy még jobban valakiket a szélre nyomó próbálkozások a huszonnyolcak között? Nem elméletekről van szó. A görög kísérlet szembetűnően és mindenki számára érthetően mutathatja majd, mekkora lehet az európai kicsik játéktere a nagyokkal szemben, és van-e valamekkora rugalmas, újratárgyalható része itt a „nemzeti” és az „európai” hatalomnak. A válaszok nyilvánvalóan nem néhány nap, hanem néhány hónap, talán fél év, egy év alatt válnak igazán értékelhetőkké. Ebben a szakaszban többfajta szempontból is más lehet majd Orbán Viktor brüsszeli játéktere. Az eurózónán belüli Görögországnak nyilvánvalóan még verbálisan is többet szabad majd, mint a pesti kormánypolitikusoknak. S ha az eurobürokraták a konfrontációt választják a görögökkel szemben, egy időre Orbán érdektelen mellékalakká, a magyar ügyek hanyagolható színtérré válnak. Az itthoni ballib ellenzék így még jobban magára marad. Közben persze kedvére szidhatja a (görög?) balradikálisokat, akik nem eléggé eurokonformok, s akik miatt őt most itt hagyták. Ráadásul a magyar ügyek Brüsszelt eddig is europolitikai fertőzőképességük mértéke szerint izgatták. Végül még elkezdenek másoknak is tetszeni - tulajdonképpen a magyar belpolitikától függetlenül. De hát Orbánnak nincsenek errefelé stratégiai szövetségesei (Kaczynski meg nem kormányoz). A görögöket azonban figyeli egész Dél-Európa, s ha nekik most valami összejön, azonnal egyenesedni kezd még további három kormány gerince is a nagy takarékossági programokkal szemben. Tehát velük szemben minden lépést mérlegelni fognak. Az eurózóna még hipotetikus bedőlésével sem szeretnének a nagy európai bankok játszani. Tárgyaljunk - mondják most első megindultságukban. Vagyis valamiben, persze nem a le- Olvasói levél Innovációs ördögi kör A 2014. évi LXXVI. törvény alapján idén januárban kezdte meg működését a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal. Ez az esemény példaértékűen demonstrálja az orbáni Magyarország viszonyait, innovációs és gazdaságpolitikáját, továbbá a szolgalelkűség, az elvtelen szervilizmus diadalát. Az első Orbán-kormány 2000. január elsejei hatállyal egyetlen tollvonással szüntette meg a hazai innováció és az alkalmazott kutatás-fejlesztés koordinálására, valamint az ezzel kapcsolatos pályázatok lebonyolítására még a hatvanas évek elején létrehozott és 1999 decemberében az Oktatási Minisztérium (OM) hatáskörébe rendelt kormányzati szervet, az Országos nyegben, majd azért engedni fognak. Kérdés, ha végül létre is jön valamilyen, a görögök számára is vállalható kompromisszum, az mennyire minősül majd győzelemnek az európai periférián. Ha igen, akkor Orbán úgy kaphat pluszpontszámokat a nemzetközi játéktéren, hogy közben meg sem mozdul, ki sem nyitja a száját. A görög választó múlt vasárnap igazán Merkel kancellárnak üzent. Az általa képviselt, a német pénzügyi kultúrából építkező gazdasági víziókat szerette volna megbüntetni. De hát az Európai Központi Bank még a görög választás előtti héten, ha sziszegve is, de feladta a nagy központi szupertakarékossági programot, és a görög győzelem - bevallja vagy sem ezt az európai „komoly” média főárama - felértékelte a nemzeti szempontokat. Az átalakulás megkezdődött. Az újabb európai gazdaságpolitika meghatározó német alapfilozófiájának eddig itt nem volt komoly kihívója. (Amerikaiak mondogatták, hogy a program nehezen védhető, de hát ők, ugye, csak az ablako A görög populizmusban az a különleges, hogy ha nem engedik őket legalább egy kicsit játszani, azt ígérik, kiszállnak az egészből. S ettől ugye mindenkinek, kicsinek, nagynak, változik valamelyest a harcmodora Műszaki Fejlesztési Bizottságot (OMFB). Pokorni Zoltán oktatási miniszter hivatalosan az alig harmincéves Gál András Leventét mint miniszteri biztost (a későbbi közigazgatási államtitkárt) bízta meg a döntés végrehajtásával, ám a folyamat tényleges irányítója Pálinkás József, a későbbi MTA-elnök, akkori államtitkár volt. Annak ellenére, hogy a politikai államtitkár az akkori törvények szerint a miniszter politikai helyettese volt (lett volna), a minisztérium szakmai irányításába (elvben) nem szólhatott (volna) bele, operatív feladatokat nem láthatott (volna) el, a szakmai munka és az apparátus irányítója ugyanis a közigazgatási államtitkár volt. A cél világos és egyértelmű volt. Az OMFB viszonylag független szakmai és tudományos szervezetként diszponált a Központi Műszaki Fejlesztési Alap és különböző EU-s források milliárdjai felett. kon át kiabáltak.) Próbálkozott persze Hollande és Renzi, de őket leintették. Voltak eddig is görög alternatív kísérletek, de azokat nem vette senki komolyan. Kit érdekelnek a kis önző nemzeti partikularitások? Most majd valamit azért csinálni kell velük - kiegyezni, bekeríteni, egy hosszabb menetben felmorzsolni, bármit. Közben persze nem az lesz a kérdés, fragmentálódik-e a jelenlegi Európa, mert biztos, hogy igen, hanem az, hogy csak egy kicsit vagy erősebben, mélyebben. Végül is, azt hiszem, a meccs nagyobbrészt nem maguktól a görögöktől, hanem leginkább a németek tárgyalási taktikáitól fog függeni. A Szirizában egyébként nem az a különleges, hogy szakítani akar a merev takarékossági programokkal. Azt már sok éve a különböző nagy európai balközép pártok is akarták. Csak ők, amikor vesztettek, nem borították fel a sakktáblát. Elfogadták a takarékossági mattot, és ott maradtak az asztalnál. Inkább nem mozdultak, sőt tetszhalottnak tűntek. A görög populizmusban az a különleges, hogy ha nem engedik őket legalább egy kicsit játszani, azt ígérik, kiszállnak az egészből. S ettől ugye mindenkinek, kicsinek, nagynak, változik valamelyest a harcmodora. Az új európai halkísérletek szempontjából önmagában mindez nem túl érdekes. Fontosabbnak tűnik a Sziriza tavaly ősszel elfogadott szaloniki programjának államátépítési fejezete. A parlamenti modell helyett egyre nagyobb mértékben közvetlen demokráciát képzel el népszavazásszerű döntésekkel. Az állami rádió és televízió átalakítását Az első Orbán-kormány semmivel sem tolerálta jobban a független intézményeket, mint a mostani, a csupán szakmai indokok alapján meghozott döntések helyett így egy csapásra kézi vezérlésű lehetett az innovációs politika, és ami még fontosabb, a pénzosztás. A helyzetet jól jellemzi, hogy az egyetlen, a munkavállalók tájékoztatására összehívott rövid állománygyűlésen Pálinkás államtitkár egy kérdésre válaszolva az OMFB műszaki könyvtárát „értéktelen marxista-leninista szemétnek” minősítette. A dolgozók egy részétől aztán megváltak, másokat az OM-en belül helyeztek át, a Szervita téren pedig létrehoztak egy úgynevezett helyettes államtitkárságot, amelynek az irányításában a korábbi OMFB szakmai vezetői semmilyen szerepet nem kaptak. A rendszerváltás kezdetétől amúgy is mostoha szerepre kárhoztatott hazai kutatásközösségi médiumokká. A gazdasági hatalom nagy részének áthelyezését az állami szintekről a városokba, önkormányzatokba. Fontos kérdésekben választói, lakossági vétót. Külön ötletenként ezek talán felejthetők. Ilyesmiket időnként előhúz a kalapjából a magyar parlamenti baloldal is. Csomagként azonban mindez egészen másként csillog. Merész víziónak tűnik. Itt egyébként nem baj, hogy mindez a periférián születik. 1938 Barcelonája, 1956 Budapestje és 1980-1981 Gdanskja sem a nemzetközi rendszer központjaiban bukkant elő. A balközép, sőt a konzervátorok is beszélnek társadalmi részvételről, de ehhez az állam szerkezetéhez nem nyúlnának. A radikálisok itt belemásznának az intézményekbe is. Mindennek talán legfontosabb alapjaként a civil mozgalmak és az új pártok egymásba épülése egyébként ott már 2010 óta elkezdődött. Bármennyire nyögvenyelősen is, de a tanulás a gyakorlatban folyik. Közben, persze, el fog kezdődni az európai belső radikalizmus valamilyen lassú átértékelődése is. Kívülről Orbán nyelve helyenként élesebbnek tűnt, de az intézményekhez lényegében nem nyúlt. Üres hangoskodására hasonlóan hangosan üres válaszok érkeztek az európai központokból. Most legalább az elvi lehetősége lett meg annak, hogy valamilyen reformelképzelések - mégpedig különböző intézményi szférákban, a nemzetállamban és az európai politikában együtt - megkapaszkodhassanak. Anélkül, hogy közben kint és bent, lent és fent egymást ijesztgetnénk, fejlesztés immár intézményesítve is megkezdte máig tartó agóniáját. Felsorolni is hosszú lenne, hogy az évek során milyen szervezeti formában és hol működött - vegetált a hazai K+F „csúcsszerve”. Végül gyakorlatilag teljesen megszűnt létezni. Aztán 2014-ben a harmadik Orbán-kormány felismerte (?), hogy Magyarországon (vajon miért) megszűnt az innováció, és kiadatott az ukáz egy új szervezet létrehozására. És 2014 nyarán ki kapta a feladatot, hogy egy kvázi új OMFB létrehozását előbb kormánybiztosként menedzselje, majd 2015-től első számú vezetőként irányítsa? Igen, Pálinkás József, így kerek a történet. Sebes Andor A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.