Népszabadság, 2015. július (73. évfolyam, 152-178. szám)

2015-07-11 / 161. szám

NÉPSZABADSÁG 2015. július 11., szombat 121 Hétvége Klebelsberg kacsakeltető Tanács István Kisszálláson valaha hat tanyai isko­la működött, a hatból ötnek már az épülete sincs meg. A hatodik, a né­gyestelepi még áll. A Dél-Alföld há­romtanyás megyéjében ez az 1931- ben átadott Klebelsberg-iskola az utolsó a maga nemében: különleges, úgynevezett templomiskola. Kápol­nával, két elválasztható, de szükség esetén egybe is nyitható tanterem­mel, tanítói lakással, feszülettel a gyönyörű homlokzat előtt. Odabenn kellemes hűvös: leülünk a csaknem százéves iskolai és templomi padok­ba. Golyós számológép az asztalon, mellette literes üvegben az utolsó, valószínűtlenül kék tinta. Nem lett már belőle tintaleves a papírgalus­kához: megmaradt az 1975-ös egész éves ellátmány, mert abban az évben a négyestelepit is bezárták a többi ta­nyai iskolával együtt. A tanterem hátsó részében kiál­lítási tablók, fotók, bizonyítványok, a helyreállított tanyai temető felújí­tott keresztjének és stációinak képei. 1931 és 1975 között nagyon sok gye­rek j­árt ide a környező tanyavilágból; sokan tanultak tovább, váltak értel­miségivé, mesteremberré, néhányuk sikeres vállalkozóvá. Ebben nagyon nagy szerepe volt egy igazgató-ta­nítónak, a mintegy negyven évig itt működő Nikowitz Oszkárnak, „a ta­nító bácsinak”, akinek emléke má­ig eleven a helyiek és a településről elszármazottak között. „Őszi bácsi” olyan néptanító volt, amilyenek Mó­ra Ferenc írásaiban szerepelnek. De nemcsak „lámpás” és emberséget su­gárzó példakép, hanem módszertani újító, a tehetségközpontú oktatás tu­datos és eredményes gyakorlója. Az iskolába visszajártak találko­zóra az egykori tanítványok. Noha az 1970-es, 80-as években úgy tűnt, a tanyavilág elnéptelenedik, ez nem következett be. Sőt, a rendszerválto­zás után újabb kirajzás indult: elsze­gényedő családok, akik a falusi, vá­rosi otthonukat képtelenek voltak fenntartani, a külterületi tanyavilág­ban tudtak csak ingatlant vásárol­ni maguknak. A rendszerváltozáskor egy ideig úgy volt, hogy mivel 28 kis­gyerek él a környékén, legalább az al­só tagozaton újranyílhat az iskola. Csakhogy közben, 1989-ben a kisszállási községi tanács eladta az iskolaépületet Veres Antalnak, aki akkor néhány éve már bérlőként lakott a tanítói lakásban. Ugyan­abban az évben alakult meg a Kis­szállás Négyestelepi Közművelődési Kör az utolsó igazgató-tanító, Tur­­csányi László elnökletével. A többi közt az iskolaépület megmentését tűzték ki célul, és 1990-ben pert in­dítottak azért, hogy annak tulajdon­joga kerüljön vissza a kisszállási ön­­kormányzathoz. - Azzal vádoltak, hogy megvesz­tegettem az akkori tanácselnököt, és kótyavetye áron vásároltam meg az épületet - mondta erről Veres An­tal. A civil szervezet tagjai úgy tud­ták, mindössze 300 ezer forintot fi­zetett a tanítói lakásért és az iskola­­épületért, ami akkor is nagyon ala­csony ár volt. Igaz, abban az időben minden állami és önkormányzati tu­lajdont igen olcsón adtak el a ben­ne lakó bérlőnek. Veres Antal most azt mondta nekem: sokat költött rá, mire lakhatóvá tették, és tényleg az ő tulajdonába került. Az iskola való­jában nem is kellett neki, csak a ta­nítói lakás, de az önkormányzat ak­kori vezetője mindenáron szabadul­ni akart tőle. 1995-ben zárult le a per, amely megerősítette Veres Antal tu­lajdonjogát. Veresnek 2003-ban meghalt a felesége - a férfi ezt követően elköl­tözött a tanítói lakásból. Egy ide­ig gyakran visszajárt, a kutyáit is ott tartotta. Később is gondot viselt a házra. Ha elmozdította a szél a cse­repeket, megigazította, rendben tar­totta az udvart. Megpróbálta eladni az épületet, de nem sikerült. Másfél évtizedes tetszhalott állapot után, 2010-ben újraalakult a Négyeste­lep múltját őrizni, jövőjét fenntarta­ni igyekvő civil szerveződés - ezúttal Kisszállás Négyestelepi Főnix Egye­sület néven. A civil szervezet egyik legaktívabb tagja a Halas Bagger Kft. ügyvezetője, Tanács Miklós lett, aki vállalkozóként többet tudott se­gíteni. Mivel Veres Antal el akarta adni az iskolát, más pedig nem vet­te meg tőle, kölcsönösen azzal pró­bálkoztak, hogy vegye meg a Főnix egyesület. Készült egy ingatlanér­tékelés, hétmillió forintra taksálták az árát. A civileknek nem volt en­­­nyi pénzük, a kelebiai vadásztársa­ság viszont érdeklődött. Veres Antal azt mondta: nyolcmillióért odaadja nekik - a vadászok nem tárgyaltak vele tovább. A Főnix hétmilliót sem tudott adni érte. Elérték, hogy közhasznúvá mi­nősítették az egyesületet, így az idén már lehet a számlájára utalni a sze­mélyi jövedelemadó egy százalékát. Ám ez nem sok pénz, mert a tagok 85 százaléka nyugdíjas, így nem pár­tolták Veres Antal j­avaslatát, hogy ha tényleg 300 tagjuk és szimpatizán­suk van, ahogyan Turcsányi tanító úr mondja, akkor adjon be mindegyik 20-30 ezer forintot, és máris meg­van a vételár. Ennek ellenére abban maradtak, hogy az egyesület megpróbálja ös­­­szegyűjteni a pénzt. A civilek bérel­ték az épületet, bár csak a találkozó idején fizettek, egy alkalommal. Vál­lalták, hogy rendben tartják a házat is, az udvart is, de többnyire ennek sem tettek eleget. Kiállítási tárgya­kat gyűjtöttek össze, 2011-ben, az is­kola felavatásának 80. évfordulóján Szerettalálkozót rendeztek, amely­re az ország minden részéből ös­­­szegyűltek az egykori tanyai diákok. Nemrég meghalt azonban a vállal­kozó, aki a legjobban tudott bánni a pénzzel. A civilek így is sokat dolgoz­tak a négyestelepi temető, a kereszt és a stációk felújításán. Veres Antal közben árulta az iskolát. Volt is ér­deklődő: az egyik lovardának kere­sett megfelelő épületet, a másik ka­csatelepnek, ahová éppen jó lett vol­na keltetőnek az egybenyitott két nagy tanterem. Turcsányi László, a Főnix egye­sület elnöke végig úgy vélte: a kis­szállási önkormányzat követte el az eredeti bűnt, neki is kellene vissza­vásárolni az iskolát. A tanító úr ne­kem is azt mondta: ő mint néptanító arra esküdött föl, hogy védjen és tá­mogasson mindent, ami népi. A nép érdeke, vagyis a közérdek az ő eskü­je szerint előbbre való, mint a ma­gánérdek, vagyis hogy Veres Antal­nak hét-nyolcmillió forintot kelljen fizetni azért, hogy visszaadja az isko­lát, amely olcsón hullott az ölébe. Ve­res viszont azt mondta, jogerős bíró­sági döntés van róla, hogy jogszerű­en szerezte a tulajdont, és szabadon rendelkezhet vele. Veres nem tudta eladni az épüle­tet istállónak vagy kacsakeltetőnek sem. A Főnix egyesület döntéshozói azonban tartottak tőle, hogy előbb­­utóbb akad vevő, ha másra nem, hogy lebontsa, és a bontott anyagot értékesítse. Ezért az egyesület ne­vében közérdekű bejelentést tettek a Bács-Kiskun Megyei Kormányhi­vatal Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatalánál, hogy az iskolát nyilvá­nítsák védett építészeti örökséggé. Időközben a hosszú nevű hivatal he­lyébe másik hosszú nevű hivatal - a Forster Gyula Nemzeti Örökségvé­­delmi és Vagyongazdálkodási Köz­pont - lépett, és műemléki érték­ként nyilvántartásba vette a temp­lomiskolát. - Csakhogy nekem erről az egész kezdeményezésről elfelejtettek szól­ni! - emelte fel az ujját Veres Antal. - Most nem rendelkezem szabadon a tulajdonom felett, mert fölkerült a védett műemlékek listájára. - Bármikor bárkinek eladhat­ja. Csak a vevő nem változtathat­ja meg a homlokzat, az ablakok és a tető formáját - érvelt Nikowitz Osz­kár, az egyesület titkára, a legendás tanyai tanító fia, akiből diplomata lett, nyugdíjba vonulása előtt Ma­gyarország belgrádi nagyköveteként dolgozott. - Micsoda törvény az, hogy valaki más az én házamat műemlékké nyil­váníttathatja, és én nem tehetek el­lene semmit? Ki veszi meg ezt a há­zat ilyen kötöttségekkel? - kérdezte Veres Antal. Meg is romlott emiatt a viszony. A tulajdonos kicserélte a zárat az aj­tókon, felszólította az egyesületet, hogy vigyék el onnan a padokat, az oltárképet, a kiállítási tárgyakat. A 2015. június 27-re meghirdetett Sze­rettalálkozót is el kellett halasztani emiatt. Ültünk a vitázó felekkel a hűvös templomiskolában, és úgy éreztem, ez a konfliktus talán még Magyar­­országon is megoldható. Nem kell hozzá kiforgatni a tulajdonost a tu­lajdonából, nem kell az oltár helyé­re kacsakeltetőt állítani, meg lehet egyezni. Hiszen egy olyan ország­ban, ahol a közoktatás legfőbb in­tézménye Klebelsberg Kunó ne­vét viseli, miért is ne lehetne a Kle­belsberg által építtetett négyestele­pi templomiskolából a klebelsber­gi oktatáspolitika múzeuma, tanyai közösségi ház, istentiszteletek és csocsóbajnokságok helyszíne, ide­genforgalmi látványosság, továbbá jelkép, hogy megfelelő oktatással micsoda társadalmi felemelkedésre nyílik lehetőség. Divatos kifejezés­sel úgy mondanák: ez egy igazi win­­win típusú játszma! Hiszen a poli­tikusok naponta emlékeztetnek rá, hogy a következő években az euró­pai uniós támogatásból százmilli­­árdok jutnak például a vidéki örök­ség megőrzésére. - No de ki veszi meg tőlem az is­kolát, mikor és mennyiért? - tért vissza a problémájához Veres Antal. - Senki sem tud válaszolni. Az egye­sületnek nincs pénze. Azt ígérték, el­mennek az egyik országgyűlési kép­viselőhöz, elmennek Lázár János miniszterhez. De azt nem hallottam, hogy bármelyik is segített volna. Kispál István, Kisszállás polgár­­mestere is szeretné megoldani a kér­dést, de nem tudja, hogyan.­­ Valóban kértünk segítséget Le­­zsák Sándor parlamenti alelnöktől, a tanyai iskolák nagy pártfogójától, de nem ígért semmit - mondta telefo­non a polgármester. - Saját erőből az önkormányzat sem tudja megvenni az ingatlant. Felújításra tömérdek támogatás volna, de vásárlásra nincs egy forint sem. - Ez a terem tele volt, amikor én ide jártam iskolába - mondta Ba­logh Veronika, a Főnix egyesület tag­ja. - Azt látom, hogy most újra olyan szegény társadalom alakult ki errefe­lé, amilyenek mi voltunk annak ide­jén. Mennyire jó érzés volt, hogy itt ez a közösségi hely, egy jó tanító, aki szerette ezeket a szegény gyerekeket, tanította és fölemelte őket. Egy olyan országban, ahol a közoktatás legfőbb intéz­ménye Klebelsberg Kunó nevét viseli, miért is ne le­hetne a Klebelsberg által építtetett négyestelepi temp­lomiskolából a klebelsbergi oktatáspolitika múzeuma? A hajdani tanulók és tanítójuk - ké­pünkön Turcsányi László - megmen­tenék, a tulajdonos eladná az immár műemlék tanyasi iskolát FOTÓK: KONCZ GYÖRGY

Next