Népszabadság, 2016. január (74. évfolyam, 1-25. szám)

2016-01-11 / 8. szám

Határozottan hiszek az egyház nemzetekfelettiségében, amellyel szemben újra megjelent egy olyan nacionalizmus, amit a keresztény értékrend nem viselhet el – mond­ta lapunknak Várszegi Asztrik pan­nonhalmi főapát, akit a migrációs válságról is kérdeztünk. Hajba Ferenc Havonta hányszor próbálják fel­használni áruvédjegyként a nevét? Huszonöt éve a leleményes újság­írók rájöttek, hogy ezzel az emberrel lehet beszélni, nyitott, nem akarja el­titkolni a véleményét. Azóta mindig megtalálnak. Politikusok milyen gyakran környé­kezik meg? Nem volt könnyű elérni, de már leszoktak róla. Egyszer azt találtam mondani, hogy a politikus olyan, mint a gyerek. Karácsonykor, azaz a választások idején játszik az aján­dék rongybabával, ez az egyház, az­tán meg gyorsan megunja és a sarok­ba dobja. Természetesen ez nem je­lenti azt, hogy nem állok szóba po­litikusokkal. Hogyan dönti el, hogy melyik meg­hívást fogadja el a köz- és kulturális életben, és melyiket utasítja vissza? Régebben elvállaltam egy-két olyan szereplést, amely valószínű­leg nem volt szerencsés. Hívtak olyan kezdeményezéshez is – ko­raszülött gyermekek megmentésé­vel foglalkozott –, amit szívből mer­tem vállalni, pedig nincs sok közöm hozzájuk. Hívott egy korábbi show­műsorába Fábry Sándor is, az­tán miután megnéztem egy adást, nem mentem el. Belsőleg talán sza­badabb vagyok másoknál, önálló­an dönthetek, de minden fellépés­kor figyelembe kell vennem a tár­sadalom lelki alkatát, hiszen nem csak magamat képviselem. Mérle­gelnem kell, egy-egy fellépésemnek milyen lesz a fogadtatása. Érkezésünkkor tucatnyi dosszié volt a hóna alatt. Hová készül? A titkárságra vittem dokumentu­mokat. Rengeteg mindent alá kell ír­nom. Ráadásul folyamatban van egy olyan ügy, ami nagyon bosszant az igazságtalansága miatt. A szlovákiai vagyonvita? Így is lehet fogalmazni, de va­gyonnál sokkal többről van szó. Révkomáromban a Magyar Ben­cés Kongregáció birtokol egy rend­házat és kiterjedt földterületeket a Nagyszombati Főegyházmegye területén. 2014 novemberében a nagyszombati érsekség megszün­tette rendházunkat és követelte an­nak földjeit is. Az eljárás ellenében fellebbeztem a Megszentelt Élet In­tézményei és az Apostoli Élet Tár­saságai Kongregációjánál. A kong­regáció, ami tulajdonképpen a Va­tikán „szerzetesi minisztériuma”, a javunkra döntött, majd hosszabb hallgatás után ellenkező határoza­tot hozott. Ezután fellebbeztem új­ra, a döntés visszavonását kértem, most várakozunk. Abban remény­kedem, hogy a megszentelt élet évé­ben és az irgalmasság szent évében a feszültséget a jubileumi lelkület­ben fel tudjuk oldani. Mindig azt vallottam, hogy az egyház nem le­het nacionalista, a nemzetekfeletti­ségét nem szabad sem megtagadni, sem kétségbe vonni. Már 1999-ben Lengyel Lászlóval együtt írt beszélgetőkönyvében igen karakteresen megfogalmazta az Európai Unióhoz, a posztkommu­nista és kapitalista államokhoz való viszony lehetséges hatásait. Azt fölté­telezte, hogy mindenki csak a saját rétjével törődik. Igazolva látja ezt a jóslatát? Ha valamikor, akkor erre most csak igent lehet mondani. Főapát úr, ön euroszkeptikus? Nem, mindig is azt akartam, hogy belépjünk a közösségbe, és most is azt gondolom, nincs más járható út. II. Szent János Pál, a lengyel pápa idején a kelet-euró­pai posztkommunista országok kü­lönösen Nyugatra és nem Keletre vágytak. Az persze súlyosan téved, aki az Európai Uniót, ami egy po­litikai-jogi szerkezet, túlontúl esz­ményíti. Ez is csak egy emberi al­kotás, törékeny és tökéletlen. Isten jelen van minden emberben, ezért nem lehet eléggé keresztény az, aki fél az iszlámtól, sőt ellene lázít – ezt egy provokáló svájci keresz­tény, Martin Werlen bencés szerze­tes mondta Pannonhalmán. Nincs igaza? Óvatosan megjegyzem, hogy Werlen apát akkor még nem tudha­tott a későbbi kölni, salzburgi brutá­lis eseményekről. Meggyőződésem, hogy az egyháznak fel kell karolnia a kiszolgáltatottakat, az elesetteket, az éhezőket, a segítségre szorulókat. Szent Márton hegyén a névadó vé­dőszentünk példáját is említhetném, aki a köpönyegéből vágott le egy da­rabot a koldusnak. Ám a kérdés saj­nos nem ennyire egyszerű. Először is azt kell megvizsgálni, miért indultak el tömegesen ezek a szerencsétlen emberek. Szétlőtték az országukat? Megölték a rokonaikat? Összedön­tötték a házaikat? Akikkel ez történt, azoknál nincs helye a mérlegelésnek, őket mindenáron segíteni kell. Saj­nos sokan vannak olyanok, akik tár­sadalmi vagy magánszinten ebből a nyomorúságból üzletet csináltak, le­járatva ezzel a rászorulókat is. A magyar egyházakat megvádolták azzal: nem adtak tetőt a menekültek feje fölé, nem fogadták be őket. Pannonhalma ötven embert befo­gadott. Beszélgettünk velük, és gyor­san kiderült, hogy nem Magyaror­szágra jöttek, hanem Magyarorszá­gon át kivétel nélkül valamennyien Nyugatra igyekeztek. Mi elsősegélyt nyújtottunk nekik, s már mentek is tovább, mert elhitték, hogy tárt ka­rokkal várják, s tejben-vajban für­detik majd őket Németországban. Még azt is mondták, hogy közvetle­nül Merkel asszony hívta őket. A kancellárnak nem érdeke velük pó­tolni a hiányzó német munkaerőt? Szerintem ez nem megoldás. Ki­sebb létszámban még lehet pótolni a hiányzó munkásokat, azonban tö­megével, egy más munkakultúrába, viselkedéskultúrába beilleszkedni nagyon hosszú időt igényel, és ren­geteg konfl iktust gerjeszt. Ön érzett személyes felelősséget azért, hogy a magyar egyház inkább elfor­dult a menekültektől? Az én kényszerű szerepem a kis­ember vergődése. Annyit talán el­hisznek rólam, hogy toleráns va­gyok, nem teszek különbséget az em­berek között. Vannak azonban hely­zetek, amikor ezt képtelen érvényre juttatni az ember. Most is határozot­tan hiszek az egyház nemzetekfelet­tiségében. Isten örömhíre, evangé­liuma minden ember jussa. Az isten­hez való tartozás megelőzi a nemzet­hez való tartozást. Sajnos a nemze­tekfelettiséggel szemben újra meg­jelent egy olyan nacionalizmus, amit a keresztény gondolkodás és érték­rend egyszerűen nem viselhet el. Úgy is, mint történelem szakos ta­nárt kérdezem: ha választhatna, me­lyik korban élne a legszívesebben? Most. A mai élet megoldandó ki­hívásokkal van tele. Emberség, tu­dás, felelősség, szeretet kell ahhoz, hogy emberként tudjunk megma­radni ebben a sok sebből vérző és ön­maga körül forgó világban. Kácsor Zsolt Terem község fideszes polgármeste­re, Csák István nem hajlandó olyan képviselő-testületi ülés megtartá­sára, amelyen neki nem tetsző na­pirendi pontok szerepelnek, ezért december 23-án Kozma Péter kor­mánymegbízottnak kellett fölszólí­tania egy ülés összehívására. A meg­szabott határidő múlt pénteken le­járt, de a polgármester az indítvány­nak nem tett eleget. Így a Szabolcs­Szatmár-Bereg Megyei Kormány­hivatal fog összehívni egy testüle­ti ülést, amelyen akár azt is megsza­vazhatják a képviselők, hogy Csák ellen – mulasztásai miatt – bírósá­gi keresetet nyújtanak be tisztsége megszüntetése érdekében. Mint megírtuk, a Fidesz tavaly el­vesztette többségét az önkormány­zatban, így a falut 26 éve vezető Csák István kisebbségben maradt. Ellen­zéke szerint Csák törvénytelen esz­közökkel hátráltatja a munkát: ön­kényesen berekeszti az ülést, jogsza­bályellenes tájékoztatásokat ad. A polgármesteri hivatalban még egy jegyzőkönyvet is meghamisítottak, emiatt közokirat-hamisítással gya­núsítják Csák Istvánt, Kerekes Imre jegyzőt és egy hivatali dolgozót. Kozma Péter több törvényességi felhívást küldött a polgármesternek, de hatástalanul. A helyzet abszurdi­tását jelzi, hogy habár a megyében 229 önkormányzat működik, a kor­mányhivatal törvényességi főosztá­lyán az ügyek 60 százalékát teremi iratok teszik ki: a választás óta szinte minden hétre jutott egy panasz. Margiticsné Kobolák Andrea füg­getlen önkormányzati képviselő azt mondja: továbbra is el akarják távo­lítani Csákot a falu éléről, mert tevé­kenységét károsnak tartják. Hozzá­tette: úgy érzi, hogy a kormányhiva­tal is a polgármester oldalán áll, ami például abban nyilvánul meg, hogy Csákot a kormánymegbízott fogad­ja, ő viszont többszöri próbálkozás­ra sem kapott időpontot. Erről megkérdeztük a kormány­megbízottat is, aki elmondta: ha a megyéből minden önkormányzati képviselőt fogadna, nem biztos, hogy el tudná látni egyéb feladatait. Kozma hozzátette: az üggyel a hivatal tisztá­ban van, hiszen Margiticsné 53 alka­lommal jelentkezett náluk, s minden esetben választ kapott. Azt egyelőre nem tudni, hogy Teremen mikor lesz testületi ülés, s azt ki fogja vezetni, a polgármester pedig továbbra sem vá­laszol megkeresésünkre. Interjú Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát Európáról, a menekültekről és a toleranciáról Egyház a nemzetek felett Közokirat-hamisítás Váró Terem Lapszél Citrom díjat adna a CÖF-nek az LMP Citrom díjat javasol a békeme­neteket szervező Civil Összefo­gás Fórumnak az LMP. A díj ci­vil szervezetek kezdeményezésé­re jött létre, a jelöléseket ebben a hónapban várják. A kritérium, hogy a jelölt sokat tegyen az ön­kéntesség eszméje ellen. Az LMP szerint a nonprofit szektort rom­boló intézkedései miatt a kor­mány is méltó lenne a díjra, de a CÖF is kiemelkedő mértékben járult hozzá a civilség értékeinek lerombolásához: nemcsak a kor­mányzati forráselosztási rend­szer korrupciójának szimbólu­ma, hanem az elvtelen párthűsé­gé is. (Munkatársunktól) Bíróságra megy a DK a cenzúra miatt Pert indít a Demokratikus Koa­líció az MTI ellen, mert a párt szerint a hírügynökségnél a na­pi rutin részévé vált, hogy meg­tagadják közleményeik kiadá­sát. Volt, hogy Habony Árpádot nem tartották közszereplőnek, volt, hogy a kormányfő közpénz­milliárdokat nyerő vejét, Tiborcz Istvánt, legutóbb pedig a Matol­csy György rokonainak juttatott kedvezményes hitelekről szó­ló kommünikét nem tették elér­hetővé az Országos Sajtószolgá­lat útján – írta közleményében Vágó István, a DK média-mun­kacsoportjának vezetője. A köz­média a hírre úgy reagált: kizá­rólag azon közlemények kiadá­sát tiltják meg, amelyek szemé­lyiségi jogokat sértenek. (Hírösz­szefoglalónk) Megvannak Jakupcsek utódai a köztévében Tatár Csillával és Harsányi Le­ventével folytatódik a Magyaror­szág, szeretlek! című vetélkedő, a Ridikül műsorvezetője pedig Dióssy Klári lesz a hónap végé­től – közölte lapunkkal a közmé­dia sajtóirodája. Ezzel végleges­nek tekinthető Jakupcsek Gab­riella távozása, hiszen e két mű­sort vezette a közteleví zióban. (Munkatársunktól) Csák Istvánt hiába gyanúsítják, nem enged FOTÓ: KONYHÁS ISTVÁN Talán szabadabb vagyok másoknál – mondja a főapát FOTÓ: FÖLDI IMRE Határtalan lelkesedés – életkép a 2012-es békemenetről FOTÓ: ARCHÍV  FOTÓ: M. SCHMIDT JÁNOS Pannonhalmi hírmondó Mára csupán hírmondóba maradtak olyan iskolák, mint a pannonhalmi. Idehaza csak két bentlakásos egy­házi fiúgimnázium működik. A rend­szerváltáskor nem indultak újra a régi bencés iskolák, csak Pannon­halmát és Győrt vitték tovább. 2009 tavaszán viszont a szakközép­iskolai oktatás felé nyitott a bencés vezetés. Megalapították a Szent Benedek Gimnázium és Szakképző Iskolát hat tagintézménnyel. Bala­tonfüreden, Szegeden, Miskolcon, a budapesti Práter utcában, Budaör­sön és Kiskunfélegyházán kétszáz tanár kétezer diákot oktat. Miskolc igazi missziós terep: szegény roma gyerekek kezébe próbálnak szak­mát adni. Személyesen nem tudnak jelen lenni, ahhoz kevesen vannak, de a tanárok kiválasztásánál töre­kednek arra, hogy a bencés lelkiség ezeket az intézményeket is átjárja. MILLIÁRD Rendkívül nagyok a s zemélyi költségek az MTVA-nál, a vállalat évente 15-16 milliárd forintot költ 2200 dolgozójára. Ezt maga Vaszily Miklós, az állami médiaalap megbízott vezérigazgatója nyilatkoz­ta az MTI-nek az újabb csoportos létszámleépí­tést magyarázva. NAPSZÁM 15 2016. január 11., hétfő4 | Politika és Gazdaság A TELJES INTERJÚ a www.nol.hu-n lesz olvasható.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék