Népszabadság, 2016. március (74. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-26 / 72. szám
2 hétvége. NÉPSZABADSÁG 2016. március 26., szombat TERROR BRÜSSZELBEN A merénylő (vagy merénylők - lapzártánkkor a rendőrség ezt még nem erősítette meg) a metró második kocsijában robbantotta fel magát a munkába igyekvők között reggel 8 után. A kocsi még a szűk megállóban állt, a bombákba szögeket, üvegdarabokat rejtettek, hogy a lehető legnagyobb pusztítást okozzák. A robbantás okozta sokk lassan itatta át a várost, ahol először történt ekkora terrortámadás. Hitetlenkedés keveredett a beletörődéssel. De váratlannak aligha volt mondható a merénylet, hiszen a novemberi párizsi terrortámadás szálai Brüsszelbe vezettek. A városról régóta úgy ír a nemzetközi sajtó, mint a nemzetközi terrorizmus melegágyáról. Mégis Brüsszel sosem tartotta magát annyira fontos városnak, hogy a fenyegetést valóban komolyan vegyék az itt lakók. Magukat sem vették annyira komolyan. Egészen Salah Abdeslam múlt pénteki elfogásáig: a párizsi támadás egyetlen túlélő merénylőjét Brüsszel belvárosától alig pár száz méterre tartóztatták le egy rokona lakásán. - Természetesen felkavar a támadás, de egyre inkább hozzászokunk a helyzethez, a fegyveres katonák látványához a városban - mondta Tony Vercauteren 57 éves építész, aki a lezárt utcák között próbált utat találni kedd délután. A belga fővárost négy napra lezárták a párizsi támadás után novemberben, és azóta is fegyveres katonák őrzik a fontosabb épületeket, járőröznek a bevásárlóközpontok, mozik előtt. A város lezárásának akkor elvileg az volt az értelme, hogy sikerüljön a párizsi elkövetők, köztük Abdeslam nyomára bukkanni. Akkor még nem jártak sikerrel. Ez az első alkalom, hogy ilyen támadás éri Brüsszelt, nem vagyunk ehhez hozzászokva. De sosem jó, amikor felfegyverzett katonákkal kell őrizni a demokráciánkat - jelentette ki Vercauteren, majd sietett tovább. - Sokkolt a támadás, de minden oké. Amióta pár napja elfogták Abdeslamot, nem szálltam metróra, mert féltem, hogy támadás történik - mondta a holland Flo, a huszonéves gyakornok, aki pár hónapja él Brüsszelben. Valószínűleg ez az elővigyázatosság mentette meg az életét, mert a Mealbeek megállótól 150 méterre van az irodája. Nem fogjuk megváltoztatni az életvitelünket, pontosan ezt akarják, de az biztos, hogy mindenkinek a fejében ott lesz mostantól, hogy oda kell ügyelni a biztonságára - állította Peter, aki kedd délután az újra megnyitott központi pályaudvarnál várakozott fegyelmezetten több száz ember között. Peter leginkább a globalizációt és Európa nyitott határait okolta a támadásért, még akkor is, ha az elkövő-„Bruxelles, ma belle” - Brüsszel, szépségem, írta valaki rózsaszín tollal a Maelbeek metrómegálló melletti falra csütörtök reggelre. A megállóban, amely alig pár száz méterre van az Európai Bizottság főépületétől, a kedd reggeli robbantásban több mint húsz ember vesztette életét. Könnyen radikalizálhatók errefelé a fiatalok. Azt mondják nekik az Iszlám Állam toborzói: minek tanultok? Ilyen névvel, hogy Mohamed meg Ali, úgysem kaptok munkát. tők mind Belgiumban született belga állampolgárok voltak közel-keleti felmenőkkel. Csütörtökön a metrómegállókban is rendőrök ellenőrizték minden felszálló csomagját, az emberek türelemmel tűrték a várakozást. - Meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fog értinteni, hiszen nem vagyok belga - mesélte lapunknak Tamás, aki öt éve dolgozik Brüsszelben különböző európai uniós intézményekben. Mint mondta, két napig nagyon feszült volt a támadás után. Rengetegszer elbiciklizik a Maelbeek megálló mellett. - Rossz volt szembesülni azzal, hogy a sarok, ahol naponta megfordulok, el van barikádozva, de a felvételek alapján pontosan tudtam, hol hozzák fel a sebesülteket és a halottakat - mondta, majd hozzátette: - Kicsit úgy éreztem, hogy jobban idetartozom. De Tamás szerint amikor elmúlik az első sokk, az emberek változatlanul folytatják majd az életüket. A terrorhoz való hozzállás viszont innentől kezdve megváltozhat. Eddig mindig távol volt, más nagyvárosokban. Most itt törént, Brüsszel is felkerült erre a listára - fogalmazott, utalva arra, hogy Brüsszel néha valóban olyan, mint egy falu a többi európai nagyvároshoz képest. Az egymilliós Brüsszel nem gondol úgy magára, mint egy nagyváros. Nem méri magát ► FOTÓK: REUTERS