Népszabadság, 2016. május (74. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-31 / 126. szám

Radikális lépésekkel a politikai közép felé Roden: Cuki Gábor megkezdi a felcsúti tolvaj gazdi parancsá­nak a végrehajtását – a Jobbik két év múlva a választásokon a Fidesz engedelmes szatellit­pártja lesz, és a felcsúti gazdi kezéből fog enni. Szófogadó, illedelmes, kedves kis csicskák lesznek, pont olyanok, mint az egykori MDF-esek, a MIÉP-esek, a kisgazdák, a KDNP-sek. Egy a tábor, egy a zászló, egy a gazdi! lényegretörő: Nem értem, miért nem látja senki a helyzetet. Ezek nem báránybőrbe bújt farkasok, hanem hol farkas-, hol bárány­bőrbe bújt rókák és patkányok. A Jobbik-mag 90%-a sose volt radikális, szélsőséges pedig még kevésbé. Csak jól kiismerhető belvárosi zsúrfiúk, akik mindig megtalálják a piaci rést. Ha korábban születnek, ők lettek volna a Fidesz, ha még korábban, akkor az SZDSZ-szel együtt temettük volna őket, ha annál is korábban, ma nyugdíjas párttit­károkat tisztelnénk bennük. Visaton: Ha egy 99,8 százalékos arányban egyedüli pártelnökjelölt a kongresszuson végül csak négyötödnyi szavazatot kap, ott bizony valami nincs rendben. 127 ezres különadó a soroksári székelyekre Mária Tóth: Hogyan lehet bejelentkezni? Úgy, hogy már mindenhol a közigazgatásban fideszes szakbarbárok dolgoznak, kiépítették saját járási hivatalu­kat, ahol még az sem tűnik fel, hogy a motel nem állandó lakhely, így nem lehet állandó bejelentett cím sem! Nemcsak alapvető fogalmakkal nincsenek tisztában, de még magyarázatot is találnak a hülyeségükre. GyHorváth: Már bocsánat, de ha életvitelszerűen nem ott lakik, akkor a bejelentkezés okirat-ha­misítás! JóLakatos: Üzenjünk Sepsiszent­györgynek, hogy ők is megért­sék! Lombos Antal: Nem a székelyek­re vetnek ki adót! Hanem azokra, akik a törvényeket kijátszva állandó lakcímet létesítenek a kerületben, holott nem laknak ott. István Erős: Csak tudnám, hogy hol itt a gond. Majd mennek máshova, ahol szívesen látják őket, ahol örülnek az extra iparűzésiadó-bevételnek, amit generálnak. „Az Úr szabadon elfogadja az őt megsértő ellensége ha­lálát”, ezért „Isten szolgája (…) ha egy gonosztevőt meg­öl, nem gyilkos, hanem a gonosz megölője. Evidens, hogy az Urat bosszulta meg a gonosztevőkön, (…) és ha őt magát megölik, tudjuk, hogy nem veszett el, hanem biztonságban révbe ért.” Ez nem az Iszlám Állam leg­újabb felhívása terrorista akcióra, hanem egy keresz­tény szerzetes írása a XII. századból az új templomos lovagrend tagjainak dícsőítésére és egyben buzdításá­ra, hogy minél több „hitetlent”, vagyis muzulmánt öl­jenek meg. Aki azt hinné, hogy a cisztercita író valami olyan szélsőséges álláspont képviselője volt, amelyet az egyház elítélt, az téved. A szer­ző, Bernát, Clairvaux apátja 1174 óta a katolikus egyház szentje. És még csak arra sem lehet fog­ni Bernát szentségét, hogy kö­zépkori eltévelyedés a keresz­tény értékektől, mivel 1830-ban a pápa az egyháztanítók (doctores Ecclesiae) közé emelte Bernátot, márpedig ezzel a katolikus egy­ház feje szerint Bernát megfelel az igaz hitű tanítás, a személyes szentség és a kiemelkedő teoló­giai munkásság szempontjainak. „Amikor Krisztus lovagja öl, azt Krisztus javára teszi, és ami­kor halált szenved el, saját maga nyer ezáltal. A keresztény büszke a pogány halálára, mert Krisztust dicsőíti, míg a keresztény halála alkalmat ad a Királynak (vagyis Is­tennek), hogy megmutassa bőke­zűségét lovagja megjutalmazá­sában. Az első esetben örvendez­ni fogunk, mert igazság tétetett; a második esetben azt mondhatjuk, hogy valóban van jutalom az igazak számára.” S bár Bernát hozzáteszi, hogy nem kell minden hitetlent megölni, csak abban az esetben, ha más módon nem lehet megakadályoz­ni, hogy uralkodjanak a keresztények felett, ez a meg­fogalmazás elég tág volt ahhoz, hogy Európából kétszáz éven át megújuló hullámokban harcosok induljanak a Szentföld felé, hogy Krisztus jogos örökségét elvegyék a hitetlenektől. Manapság egyre többet olvashatunk a „keresztény Európa” állítólagos értékeiről. A „keresztény Európa” azonban erőszak dolgában felvehette volna a versenyt az Iszlám Állammal, legfeljebb technikailag volt fejlet­lenebb. Amíg a kereszténység monopolhelyzetet élve­zett és a világi hatalom, az állam támogatását, erősza­kos és intoleráns volt. Az értékek, amelyeket védenünk kellene, nem a kereszténységben találhatók, hanem az emberben. Bernát tudta, hogy nem puszta elvi kérdésről filozo­fál. Egy generációval korábban a keresztény seregek, amint azt egy másik egyházi író, Guibert de Nogent leír­ta, elfoglalták Jeruzsálemet: „A pogányok kiirtása álta­lános volt, sem a fiatalság, sem a szépség, sem az öreg­ség (…) nem menekülhetett a megsemmisüléstől.” A keresztesek által Salamon templomának tartott épü­letbe (az al-Aksza-mecsetbe) menekült tömeget, férfia­kat, nőket, öregeket és gyerekeket mind lemészárolták, úgyhogy a keresztény katonák „szinte bokáig gázoltak a vérben”. „A mieink életben hagytak néhányat azért, hogy eltemessék a holttesteket”, majd, amint ez meg­történt, őket is „kardélre hányták”. Guibert munkájá­nak címe: Isten tettei, a frankok által. A magyarországi kereszténység kezdetei is erőszak­ban fogantak. I. István nemcsak fegyvereseivel verte le az ellene lázadókat, de törvényeinek hangneme is egy­értelműen mutatja, hogy az erőszak alkalmazása szer­ves része volt a keresztény királyság megteremtésének: „Azok, akik az istentisztelet hallgatására a templomba menvén, ott a mise alatt egymás közt mormognak és másokat zavarnak, haszontalan történeteket mesélget­ve és nem figyelve a szent olvasmányokra, ha … közren­dűek, … a templom előcsarnokában mindenki szeme láttára kötözzék meg, s ostorozással és hajuk lenyírásá­val fenyítsék meg őket.” Nem is csupán kivételes alkalmakkor kapcsolódott össze a keresztény hit és az erőszak. A katolikus egy­ház bevezette, majd tökéletesítette a kínvallatást. 1252­ben IV. Ince pápa engedélyezte az eretnekek elleni ink­vizíciós eljárásoknál a kínzás használatát, és hamaro­san rutinszerűen alkalmazták ezt mindazok ellen, akik az egyház szemében gyanússá váltak. Bár a halálos íté­letet a világi hatalom hajtotta végre, az eljárásokat egy­háziak folytatták le. 1600-ban Giordano Brunót égették el a máglyán a Campo dei Fiori téren Rómában. Bruno először a kato­likus dogmák elutasítása miatt került az inkvizíto­rok érdeklődésének középpontjába: Mária szüzessé­gének és a transzszubsztanciációnak (a felszentelt os­tya és bor átlényegülése dogmájának) elutasítása mi­att. Kozmológiai munkássága, a földközpontúság eluta­sítása csak megerősítette, hogy eretnekgyanús. Műve­it elítélték és elégették. Azon pontok között, amelyek­hez Bruno hű maradt, és amiért végül máglyán fejezte be életét, szerepelt a világegyetem végtelensége és az, hogy a föld mozog. Húsz évvel később Katharina Kepler szerencsésebb volt. Boszorkányság vádjával került börtönbe, s bár több mint egy évet töltött ott szörnyű körülmények között, végül kiszabadult. Fia, Johannes Kepler, a híres csilla­gász mindent megtett anyja ártatlanságának bebizonyí­tására. Katharina szabadulása után fél évvel meghalt. A reformáció véget vetett a katolikus egyház mono­póliumának, de a keresztény értékekkel igazolt erő­szaknak nem. A német parasztháború miatt írta Lu­ther, hogy „a parasztok három szörnyű bűnt követtek el Isten és ember ellen; ezáltal teljes mértékben meg­érdemelték a testi és lelki halált”. S bármennyire is dúlt a konfl iktus katolikusok és Kálvin között, abban azért egyetértettek, hogy Miguel Serveto máglyán végezze, mert ellenezte a gyermekkori keresztelést, és elvetet­te a Szentháromságot. A késő XV. századtól a XVIII. szá­zadig a katolikus egyház és a reformált kereszténység egyaránt aktív volt „boszorkányok” felkutatásában. Több tízezer esetben végződtek máglyahalállal az elle­nük lefolytatott bírósági eljárások. Azoknak, akik minderre azt mondják, hogy „az iga­zi” kereszténység nem erőszakos, s mindez csak vala­miféle sok évszázados elhajlás volt, ajánlom az evangé­liumok olvasását. A keresztény­ség alapszövegei sokféle üzene­tet hordoznak, sokszor önmaguk­nak ellentmondva. Bár sokan csak a békés tartalmú részeket szeretik idézni, ezek a szövegek ugyanúgy tartalmazzák az erőszakot, mint sok későbbi keresztény szerzőé. Ízelítő Máté envangéliumából: „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megval­lom majd mennyei Atyám előtt. De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt. Ne gondoljátok, hogy békét jöt­tem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállít­sam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon család­ja lesz az ellensége. Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint en­gem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.” (10.32-37) Az erőszak elutasítása nem a kereszténység egyet­len igazi arca; pusztán azóta meghatározó jellemzője Európában, mióta nincs monopolhelyzetben a társada­lomban. Keresztény emberek, ugyanúgy, mint nem kereszté­nyek, megtalálhatók a békét, együttműködést, embe­ri értékeket hirdetők és gyakorlók között. Ugyanakkor a kereszténység nevében éppen annyi bűnt lehet elkövet­ni, és éppen annyit követtek is el, mint bármilyen hatal­mi ideológia nevében. Nem véletlenül fordultak oly so­kan a szekularizáció felé a XIX. századtól, elvetve a ke­reszténységet, megundorodva a kereszténység nevé­ben elkövetett, keresztény értékekkel igazolt emberte­lenségektől. „Keresztény értékek” csak annyiban létez­nek, amennyiben keresztények tiszteletben tartanak az emberi társadalom működéséhez szükséges értékeket. A kereszténység önmagában senkit nem tesz jobb em­berré, mint ahogy a hit hiánya sem tesz rosszabbá. Emberi társadalmak jól csak a társadalom minden tagjának részvételével működhetnek. Egyetlen ideoló­gia vagy vallás sem hoz megváltást, önmagától működő megoldást. Monopolhelyzetben azonban hoz kirekesz­tést, megbélyegzést, üldözést és akár halált. Emberi értékek vannak, ezeket képviselhetik és gya­korolhatják keresztények, zsidók, muzulmánok, budd­histák, ateisták stb. – bármilyen vallású vagy vallástalan emberek. Az emberi kegyetlenség és értékvesztés a ke­resztényeknek ugyanúgy sajátjuk, mint bárki másnak, és korunk gondjaira nem a keresztény értékekben, ha­nem az emberekben kell a megoldást keresni. Reklámgengszterek Kivételes ritkaság, hogy a Jobbikkal bármiben egyetértsek, de No­vák Előd kezdeményezése, hogy nyilvánítsák büntetendő szabály­sértéssé a reklámgengszterizmust, kedvemre való. Nekem is ren­geteg kellemetlenséget okoznak a levélládám nyílását teljesen el­tömő reklámszemetek, amelyek miatt gyakran nem férnek bele a fontos levelek, az újságok. Ha egyetlen napig nem vagyok itthon, nem ürítem ki a levélláda nyílását, a postás, az újságos már nem tudja bedobni a nekem címzett küldeményeket. Külön bosszú­ság, hogy esős időben a reklámgengszterek úgy tömik bele a levél­láda nyílásába a szemetüket, hogy az bevezeti a ládába az esővizet és eláztatja a már ott levő leveleket, újságokat. Tényleg ideje lenne megrendszabályozni ezeket a gátlástalan csirkefogókat. A Népszabadságnak egy reklámszakember ezt nyilatkozta: „Nem keresik maguknak a bajt a terjesztők, mindenkinek fix kör­zete van, és ha valahol közlik, hogy nem kérnek több reklámanya­got, oda nem dobnak többet.” Ez nem igaz. Szomorúan tapaszta­latom ennek az ellenkezőjét. Ha közlöm, hogy nem kérek a sze­metükből, bosszúból még többet (nem dobnak, hanem) gyömö­szölnek a levélládám nyílásába. Előfordult már, hogy ilyen eset után egyetlen reklámpapírból húsz példányt találtam a levéllá­dám nyílásába préselve. Még az is előfordult, hogy a levélládám mellől elküldött reklámgengszter tettlegesen rám támadott. Válas György Keresztény értékek? MARABU RAJZA A keresztény­ség nevében éppen any­nyi bűnt le­het elkövet­ni, és éppen annyit követ­tek is el, mint bármilyen hatalmi ideo­lógia nevé­ben. Nem vé­letlenül for­dultak oly so­kan a szeku­larizáció felé ... megundo­rodva a ... ke­resztény ér­tékekkel iga­zolt emberte­lenségektől. OLVASÓI LEVÉLKOMMENTEK A NOLON 2016. május 31., kedd | 10 FÓRUM ! A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenn tartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában. Berend Nóra történész

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék