Népszabadság, 2016. július (74. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-05 / 156. szám

NÉPS Korántsem fantomprojekt: bővítené a Madách. 12. oldal ADSÁG Karlovy Varyban vastapsot kapott a Tiszta szívvel „Valami durvának kellene történnie” - Till Attila a filmjéről és a jövőről. 11. oldal 2016. július 5., kedd ■ LXXIV. évfolyam ■ 156. szám, 16 oldal • 250 forint, előfizetőknek 150 forint ■ www.nol.hu ÁBRAHÁM AMBRUS­­HARGITAI MIKLÓS Milyen hatása lenne annak, ha Ma­gyarország kilépne az Európai Unió­ból? Komolyan gondolja-e bárki, hogy egy ilyen döntéssel a magyar gazdaság jól járna? Egyáltalán: le­­het-e reális keretek között beszélni erről abban az országban, amelynek működésében az EU-források lénye­gesen nagyobb súllyal vannak jelen, mint más tagállamokban? A kérdés elsősorban azért kérdés, mert Lázár János kancelláriaminiszter - Kovács Zoltán szóvivővel egyetértésben - a múlt héten, szélesebb körben értel­mezve az ügyet közölte: noha ilyen népszavazást nem tervez a kormány, ő inkább arra szavazna, Magyaror­szág lépjen ki az Európai Unióból, továbbá azért, mert immár egyre szélesebb körben sorolják hazánkat a potenciális kilépők közé. Inotai András szerint a Huxit sokkot okozna a hazai gazdaságnak Good bye! Nigel Faragé furcsa Brexitje. 8. oidai Huxit vagy amit akartok: EU nélkül csak a sokk biztos KILÉPÉS? Gazdaságilag beláthatatlan következményekkel járna, ha Magyarország kilépne az EU-ból. Inotai András professzor szerint költözzön el, aki ezt javasolja.­ ­ Aki ma arról beszél, hogy ki akarja léptetni az országot az Euró­pai Unióból, vagy úgy véli, a közös­ségen kívül is van élet, annak azt tanácsolom: költözzön el jó mes­­­szire. Bárhova. És maradjon ott. Az országot pedig hagyja úgy, ahol és ahogy van - mondja lapunknak Zá io­­tai András, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézeté­nek kutatóprofesszora. Egy ilyen lé­pés ugyanis szerinte nemzetrombo­lással volna egyenértékű. A Huxit - húzza alá - mindenre hatna, ami a magyar gazdaság szá­mára sokat jelent. Elsősorban a keres­kedelemre, a tőkemozgásra és a beru­házásokra. Ha kilépnénk az unióból, gyakorlatilag nem érkezne több tőke és beruházás hozzánk, sőt nagy való­színűséggel annak a zöme is távoz­na, ami már itt van. Könnyű belátni, hogy egy kicsiny ország nyitott gaz­daságának ez mekkora sokkot okoz­na. A szakember úgy véli: a Huxit ese­tén a magyar munkaerő még itthon maradt és jól kvalifikált részének je­lentős hányada is külföldön keresné a boldogulást, és szinte biztosra ve­hető, hogy aki korábban elment, az nem jönne haza. Ennek pedig súlyos következményei lennének. Folytatás a 6. oldalon Négyes metró érkezik a Bikás park állomásra, avagy ez a topprojekt sem jöhetett volna létre, ha nincs EU-támogatás fotó: mti - máthé Zoltán Bukásveszélyes offshore-tétel a Kodolányi János Főiskolán FELSŐOKTATÁS Kétszáznégymil­lió forintot követelnek magánsze­mélyek a Kodolányi János Főiskolá­tól, miután az intézmény - egy off­shore cégen keresztül - támogatást vett fel tőlük egy zavaros beruhá­záshoz, és az igényelt félmilliárd fo­rint egy részét nem fizette vissza - derült ki egy, a Székesfehérvári Tör­vényszéken zajló perből. Az adomá­nyozók követelésével szemben a fő­iskola ellenkeresettel próbálja sem­missé nyilvánítani a tartozását. Bosszúsan és elkeseredetten né­zett maga elé Tuzson Attila és Tu­­zson Ádám, a pénz egy részét még 2008-ban előteremtő vállalkozó­testvérpár hétfőn a törvényszéken. Ugyanis a bíróság az idén már má­sodszorra halasztotta el Szabó Pé­ter rektor meghallgatását. Pedig Sza­bó vallomása és a többi tanúval való szembesítése - ahogy ezt a bíró is el­ismerte - tisztázhatná a szövevényes ügy több elemét, és pontot tehetne a két éve folyó pereskedés végére. Közben kiderült: korábban a rendőrség is nyomozott az ügy­ben különösen nagy vagyoni hát­rányt okozó hűtlen kezelés gyanú­jával. Bár az ügyet a rendőrség ej­tette - mivel bűncselekményre uta­ló nyomokat végül nem talált -, a bí­ró mégis úgy ítélte meg, hogy a nyo­ ▼ MILLIÓ FORINT támogatás­nak indult, bírósági ügy lett belőle: a KJF rektorának el kell számolnia a pénzzel. mozok előtt tett több tucat tanúval­lomásnak döntő jelentősége lehet, így azokat a polgári peres eljárás­ban is fel kell dolgozni. Ám a veszp­rémi rendőrkapitányság csak pár napja küldte át a törvényszékre a több mint háromszáz oldalas doku­mentációt, így az ügyvédeknek már nem maradt idejük áttanulmányoz­ni. A bíró ezért újabb halasztást ren­delt el. M. László Ferenc írása a 3. oldalon folytatódik A SZERK. Kiszámoló Bő két évvel ezelőtt töprengett el először írásban a Népszabadság azon, hogy az Or­­bán-kabinetnek lehet forgatókönyve az EU- tagság föladására. Azt írtuk: a kilépésnek akkor lesz realitása, ha az ország működte­tőinek jobban megéri távozni, mint marad­ni. Most, hogy a gondolatkísérlet kezd politi­kai programmá formálódni, érdemes végig­gondolni, felosztotta-e már a saját reprezen­tánsai között az „élcsapat” olyan mértékben a minden körülmények között elegendő bevételt termelő közszolgáltatásokat és köz­javakat (energia, víz, szennyvíz, hulladék, föld, élelmiszer-előállítás, kiskereskedelem, dohány, alkohol, közösségi közlekedés stb.), hogy ne szoruljon rá feltétlenül az EU-ból érkező apanázsra. A gyors válasz az, hogy még nem, de a folyamat halad: minden ellá­tási láncba beépültek a megfelelő család-, kormány- és párttagok, aki pedig rossz he­lyen volt, azt úgy vágták ki, hogy Veszprémig vagy Amerikáig csúszott. Ne legyenek illúzióink (Brüsszellel szem­ben sem): az EU az uniós támogatásokat alapvetően a helyi politikai elitek lekenyere­zésére és féken tartására használja. Az már az egyes tagállamok demokráciájának erején meg az aktuális hatalom jóindulatán múlik, hogy a kapott pénz szimplán elmerül a kor­rupciós mocsárban, vagy legalább egy részé­ből jólétet, fejlődést vásárolnak a polgárok számára. A mi különutas elitünk láthatóan igyekszik olyan helyzetet teremteni, hogy ez az áttételes befolyás a legkisebb legyen: mire a kilépés esetleg komolyan szóba kerül, ők talán már nem járnak rosszul vele, hogy a korbáccsal együtt a mézről is lemondhat­nak. Mi viszont minden nappal, amíg hagy­juk, hogy maguknak építsék tovább az orszá­got, egyre közelebb jutunk hozzá, hogy a ne­vünkben Brüsszelt végleg Felcsútra cseréljék.

Next