Népszabadság, 2016. augusztus (74. évfolyam, 179-204. szám)
2016-08-01 / 179. szám
Leválasztják a népszavazásról a nyugaton dolgozókat DEMOKRÁCIA A parlamenti választásokon még találtak érvet a külföldön dolgozó magyarok és a határon túliak megkülönböztetésére. Ez már nem áll. BITA DÁNIEL Bajosabb lesz Londonból vagy Brüsszelből üzenni Brüsszelnek, mint Erdélyből. Az október 2-i kvótanépszavazáson ugyanazok a szabályok érvényesek ugyanis, amelyek a parlamenti választáson: míg a főként a szomszédos országokban élő kettős állampolgárok levélben is voksolhatnak, addig a több százezer, magyarországi lakcímmel rendelkező, ám külföldön tanuló vagy dolgozó polgár csak a külképviseleteken. A nagyvárosokban élőknek ez csak sorban állást jelent, azoknak viszont, akik olyan helyen laknak, ahol nincs követség vagy konzulátus, általában nem keveset utazniuk is kell, ha szavazni akarnak. Az amerikai kontinensen és Ausztráliában akár több ezer kilométert is. A megkülönböztetést sokan a parlamenti választások alkalmával is igazságtalannak tartották. A panaszokat azonban az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Alkotmánybíróság is elutasította. A strasbourgi bíróság arra hivatkozott: mivel a két csoport szavazati joga eltér (a határon túliak csak a pártlisták közül választhatnak, míg a hazai lakcímmel rendelkező, de külföldön boldoguló állampolgárok az egyéni jelöltek közül is), elfogadható, hogy a voksolási lehetőségeik is különböznek. A betelepítési kvóta elleni népszavazásra viszont nem alkalmazható ez az érv: egyetlen szavazólap lesz, egy kérdéssel - hangsúlyozza Újhelyi István, az MSZP alelnöke. Az európai parlamenti képviselő szerint bár az egyenlő választójog a parlamenti választáson is sérült, a referendum esetében ez vitán felül így van, hiszen a kormány kérdésére mindenki csak igennel vagy nemmel szavazhat, függetlenül attól, hogy van-e magyarországi címe. Folytatás a 3. oldalon Hosszú sor vár 2014-ben Londonban voksolásra a magyar követség előtt... fotó: mti - Kollányi Péter ...A határon túli magyarokra pedig boríték várt Kacagtató oratórium ESTERHÁZY-EÖTVÖS-ŐSBEMUTATÓ Zajos sikert aratott szombat este a Salzburgi Ünnepi Játékokon a Halleluja - Oratorium Kalbulum, amelyet Daniel Harding angol karmester vezényelt. CSEPELYI ADRIENN Salzburg Óriási siker lesz! - mondja mély meggyőződéssel Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója, aztán áradozni kezd: mennyi ötlet, utalás, lelemény! Könnyű neki: ő látta a főpróbát. A salzburgi Grosse Festspielhaus bejáratánál állunk, néhány perccel az idei ünnepi játékok egyik fő attrakciója, Eötvös Péter és Esterházy Péter Flalleluja - Oratorium balbulum című művének ősbemutatója előtt. Szinte tapintani lehet az izgatottságot a nyáresti levegőben. Az utca túloldalán katonás sorban állnak a kevésbé szerencsés helyiek, akik nem nyertek bebocsáttatást a szentélybe. A világsztárokat lesik, igen jó eséllyel: Salzburgban az ember ilyentájt minden további nélkül összefuthat a világ legjobb énekeseivel, másítható, de legalábbis elhalasztmuzsikusaival. ható a megmásíthatatlan, „Has-Mi persze nem ilyen premierre nyálka” engedményt tesz, hogy Elkészültünk. Reméltük, hogy mesterházy maga is jelen legyen a bemutatón. Ehelyett Helga Rábl-Stadler, a Salzburgi Ünnepi Játékok elnöke emlékezik a színpadon Esterházy Péterre, „a nagy európaira”, s hirtelen elnehezedik a levegő. Ez tetszene a librettistának: vígoratórium a gyász pillanataiban. A mű azonnal beszippantja a közönséget, amely önfeledten kacarászik Esterházy hol profán, hol önironikus poénjain. Kapatos angyal, dadogós próféta, elkésett próféciák: miközben eljutunk Nietzschétől a World Trade Centerig, századok filozófiája, műveltsége kristályosodik igazi drágakővé, a zenében és a szövegben egyaránt. Az utolsó hang után csönd. Kell néhány másodperc, amíg ocsúdunk, aztán megjelenik Eötvös Péter a színpadon, és kitör az ováció. Előttem tizenévesek kiabálnak koncertteremben szokatlan hévvel. Folytatás a 11. oldalon Eötvös Péter fogadja az ovációt a koncert végén fotó:SF- kolarik andreas A SZERK: Csonka referendum A kormány ismét a választók maga javára torzított véleményére kíváncsi. Vagyis nem kíváncsi a választók véleményére. Csak a saját győzni akarása vezeti. Ha nem így volna, nem szorítaná ki a népszavazásról a külföldön élő és dolgozó magyarok százezreit. Mintha csak azt üzenné nekik, hogy ha volt képük elmenni, itthagyni bennünket, akkor ne tartsanak rá igényt, hogy a véleményüket számításba veszik. Ezzel szemben a környező országok magyar állampolgárai, akik nem itthagyták az országot, hanem a történelem buktatta át a fejük felett a határokat, a lehető legválasztékosabb választójogi kiszolgálásban részesülnek. A nyugati világban dolgozóknak el kell menniük követségre, konzulátusra szavazni, ami gyakran több száz kilométerre van a lakhelyüktől, míg a határon túliaknak mindössze annyi dolguk van, hogy kitöltsenek egy blankettát és azt postára adják. A parlamenti választásokon is visszás a különbségtétel, hiszen az szavazhat könnyen, aki nem vagy alig viseli/élvezi döntésének következményeit, és az nehezen, aki azért van messze a családjától, mert ott számára nehezen kezelhető feltételekkel kell számolnia. Demokráciát - vagyis az embereket különbségtétel nélkül - tisztelő ember ilyen rendszert nem vezet be. A hatalmával a hatalmát szolgáló rá is erősít. A politikai rosszindulat jele ugyanis a kvótanépszavazásra is fenntartani a külföldön élők és a határon túliak közötti mesterséges különbségtételt. A messze kint élők, maguk is valamiféle gazdasági menekültek, ugyan már hogy szavaznának a kormány idegenellenes kérése mellett. A határon túliak, akiknek politikai idetartozása döntően nemzeti alapú, semmi más, hogyan szavaznának ellene. Ezért hát a kormány érdekében áll kedvezményezni őket, és kiszorítani a nyugaton élőket. Ezt is teszi. A politikai tisztesség rovására, egy csonka népszavazás javára. VÉLEMÉNY Nem fog menni A legfontosabb feladatokat, így a globális felmelegedés fékezését nem lehet nemzetállami keretek között megoldani, írja Palugyai István. 9 Legalább őszinte Kőműves Anita úgy látja, Trump teljhatalmat akar. 9