Népszabadság, 2016. augusztus (74. évfolyam, 179-204. szám)
2016-08-04 / 182. szám
Portik vádolja Rogánt, de csak ellene nyomoznak NYOMKÖVETŐK Portik Tamás azt állította: kenőpénzt vitt Rogán Antalnak. Szavahihetetlennek tartják, ezért napokon belül nyomozás indulhat ellene. FEKETE GY. ATTILA Elhárult a törvényi akadály, a Budapesti Nyomozó Ügyészség hamis vád bűntettének gyanújával napokon belül megindíthatja a nyomozást Portik Tamás ellen. Már bekérték a szükséges iratokat a Központi Nyomozó Főügyészségtől. Portikot már akkor feljelentették hamis vádért, amikor a Rogán Antal propagandaminiszter által Juhász Péter ellen indított személyiségi jogi perben tanúként előadta, hogy valamikor 2010-11-ben egyszer tízmillió forintnak megfelelő összegű eurót adott át Rogánnak amiért, az egykori V. kerületi polgármester közreműködésének is köszönhetően egy ingatlant piaci értéke feléért tudott megszerezni Pápa Marianne, Habony Árpád távoli rokona. A Prisztás-gyilkosság ügyében jogerősen elítélt férfi bírósági vallomása után több feljelentés is érkezett Rogán ellen a Központi Nyomozó Főügyészségre. Folytatás a 2. oldalon A Rogán-Juhász-per bírája hallgatja a kommandós által kitakart Portik Tamás vallomását fotó: teknős Miklós Mi adtuk a robotadót a világnak ELVONÁS Logikusnak tűnik az érvelés: ha a gépek egyre több ember munkáját veszik el, csökkenni fog a személyi jövedelemadó, ezzel az állami bevétel. Fizessen hát járulékot a gép is! ÁBRAHÁM AMBRUS A magyar kormány számos alkalommal bizonyította, hogy roppant kreatív tud lenni, ha új adó, járulék bevezetéséről van szó. Alighanem még a hazai ötleteken is túltesz Frank Appel, a Deutsche Post vezetője. Az üzletember a Welt am Sonntag lapban arról beszélt a közelmúltban, hogy a technológia fejlődésével számos új gyárban az érdemi munkát robotok végzik el, ezért egyre kevesebb ember dolgozik majd az üzemekben. A gazdaság digitális fejlődése szerinte hatalmas esély, ám ehhez alkalmazkodni is kell. Ennek egyik eleme lenne az állami szabályozás oldalán, hogy a csak robotok által elvégzett munkát, vagyis lényegében az emberi kéz nélkül készült termékeket terhelnék valamilyen adóval, beleértve azt is, hogy akár magasabb általános forgalmi adót vessenek ki az ilyen árukra. Ezzel összhangban nyilatkozott - az MTI által is idézve - Eric Hilgendorf, a Würzburgi Egyetem jog és a robotika összefüggéseit vizsgáló kutatója, aki a Bild am Sonntag című lapnak arról beszélt: a robotok terjedésével csökken az egyik legfontosabb forrásból, a személyi jövedelemadóból származó bevétel, ezért végig kell gondolni, hogyan lehet ezt pótolni, a robotok által végzett munka révén keletkező nyereség adóterhét miként lehet emelni. Az eszmefuttatás logikusnak tűnik, és elvileg meg is lehetne oldani, hogy a robotmunkára valamilyen extra teher jöjjön. Már a mostani céges nyilvántartási, könyvelési, illetve adózási rendszer is alkalmas arra, hogy „eldöntse", mely terméket milyen mértékben és arányban készítettek gépek. Folytatás a 6. oldalon Frank Appel szerint a robotadó által az emberi erővel gyártott termék lehetne áfamentes A Deutsche Post logisztikai leányvállalata előtt egy robotkézbesítő végzi feladatát. A cég is fizethetné a vezérigazgatója által felvetett adónemet fotó: Reuters A SZERK. Osztálysarc Németországban topmenedzser vetette fel, hogy meg kellene adóztatni a robotokat, amelyek átveszik az emberek munkáját az üzemekben. Fontos dologról beszélt. Mert a technológiai forradalom hatalmas kihívást jelent minden ország számára. A fejlődés ütemét nem tudják követni a törvényhozók, komplett iparágak változnak meg egyik pillanatról a másikra, egész szektorok tűnhetnek el, ha különleges innovációk alapjaiban változtatják meg a termelési, szolgáltatási módokat. Ehhez társul, hogy az újdonságokkal előálló ötletgazdák, illetve cégeik agresszív marketinggel hódítanak. Azt üzenik, ők a jövő, ők szállítják azt, amire a fogyasztónak igénye van. Ezért kulcskérdés, hogy az országok szellemi, politikai és gazdasági elitje elfogadja: a technológiai fejlődés nem cél önmagában. Az országok nem azért léteznek, hogy a gyárak nagyobb tempóban gyárthassák termékeiket, hanem azért, hogy minél több lakójuknak méltó életet teremtsenek. Márpedig ha így van, akkor egyenként kell megnézni minden jelentős innovációt, hogy használ-e a társadalomnak. Például jó-e egy országnak, ha a multinacionális cég helyi egysége csökkentheti kiadásait, mert ember helyett robotot „alkalmaz", így több profitot termel, többet tud fejlesztésre fordítani, hogy aztán hosszú távon több profitot termeljen. Esetleg annak árán, hogy közben pár ezer ember elveszíti az állását. Minden országban mérlegelni kell, megéri-e ez a társadalomnak. Főként, ha komplett gazdasága olyan cégekre épül, amelyek technológiai újításokkal képesek lesznek kiváltani a termelésből az embereket. Nincs annál nívótlanabb válasz erre, mint hogy az ipari forradalmat is túléltük. Részint azért, mert az elit mindig képes részvét nélkül tekinteni azokra, akik áldozatai a változásoknak. Részint azért, mert nem vethető össze a kortárs jelenségekkel a korábbi idők technológiai fejlődési üteme, a nemzetgazdaságok szerkezete, a politikai rendszerek karaktere, a szabadsághoz való viszony. Lehet tanmeséket mondani a géprombolókról, akik nem látták a jövőt, csak nem érdemes. Mert nem történelemórán vagyunk, hanem egy világban, ahol egymást követik olyan változások, amelyek kevesek jólétét növelik, miközben sokak létét veszélyeztetik. Ez a technológiai forradalom ama kérdése, amelyre nincs a tegnapnak válasza. A robotadó viszont ezt keresi.