Népszabadság, 2016. augusztus (74. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-04 / 182. szám

Portik vádolja Rogánt, de csak ellene nyomoznak NYOMKÖVETŐK Portik Tamás azt állította: kenőpénzt vitt Rogán Antalnak. Szavahihetetlennek tartják, ezért napokon belül nyomozás indulhat ellene. FEKETE GY. ATTILA Elhárult a törvényi akadály, a Buda­pesti Nyomozó Ügyészség hamis vád bűntettének gyanújával napokon be­lül megindíthatja a nyomozást Portik Tamás ellen. Már bekérték a szüksé­ges iratokat a Központi Nyomozó Fő­ügyészségtől. Portikot már akkor fel­jelentették hamis vádért, amikor a Ro­­gán Antal propagandaminiszter által Juhász Péter ellen indított személyi­ségi jogi perben tanúként előadta, hogy valamikor 2010-11-ben egyszer tízmillió forintnak megfelelő össze­gű eurót adott át Rogánnak amiért, az egykori V. kerületi polgármester közreműködésének is köszönhetően egy ingatlant piaci értéke feléért tu­dott megszerezni Pápa Marianne, Habony Árpád távoli rokona. A Prisztás-gyilkosság ügyében jogerősen elítélt férfi bírósági vallo­mása után több feljelentés is érke­zett Rogán ellen a Központi Nyomo­zó Főügyészségre. Folytatás a 2. oldalon A Rogán-Juhász-per bírája hallgatja a kommandós által kitakart Portik Tamás vallomását fotó: teknős Miklós Mi adtuk a robotadót a világnak ELVONÁS Logikusnak tűnik az érvelés: ha a gépek egyre több ember munkáját veszik el, csökkenni fog a személyi jövedelemadó, ezzel az állami bevétel. Fizessen hát járulékot a gép is! ÁBRAHÁM AMBRUS A magyar kormány számos alkalom­mal bizonyította, hogy roppant krea­tív tud lenni, ha új adó, járulék beve­zetéséről van szó. Alighanem még a hazai ötleteken is túltesz Frank Ap­pel, a Deutsche Post vezetője. Az üz­letember a Welt am Sonntag lapban arról beszélt a közelmúltban, hogy a technológia fejlődésével számos új gyárban az érdemi munkát robotok végzik el, ezért egyre kevesebb em­ber dolgozik majd az üzemekben. A gazdaság digitális fejlődése szerin­te hatalmas esély, ám ehhez alkal­mazkodni is kell. Ennek egyik eleme lenne az állami szabályozás oldalán, hogy a csak robotok által elvégzett munkát, vagyis lényegében az embe­ri kéz nélkül készült termékeket ter­helnék valamilyen adóval, beleértve azt is, hogy akár magasabb általános forgalmi adót vessenek ki az ilyen árukra. Ezzel összhangban nyilat­kozott - az MTI által is idézve - Eric Hilgendorf, a Würzburgi Egyetem jog és a robotika összefüggéseit vizs­gáló kutatója, aki a Bild am Sonntag című lapnak arról beszélt: a robotok terjedésével csökken az egyik legfon­tosabb forrásból, a személyi jövede­lemadóból származó bevétel, ezért végig kell gondolni, hogyan lehet ezt pótolni, a robotok által végzett mun­ka révén keletkező nyereség adóter­hét miként lehet emelni. Az eszmefuttatás logikusnak tű­nik, és elvileg meg is lehetne olda­ni, hogy a robotmunkára valamilyen extra teher jöjjön. Már a mostani cé­ges nyilvántartási, könyvelési, illet­ve adózási rendszer is alkalmas arra, hogy „eldöntse", mely terméket mi­lyen mértékben és arányban készí­tettek gépek. Folytatás a 6. oldalon Frank Appel szerint a robotadó által az emberi erővel gyártott termék lehetne áfamentes A Deutsche Post logisztikai leányvállalata előtt egy robotkézbesítő végzi felada­tát. A cég is fizethetné a vezérigazgatója által felvetett adónemet fotó: Reuters A SZERK. Osztálysarc Németországban topmenedzser vetette fel, hogy meg kellene adóztatni a robotokat, amelyek átveszik az emberek munkáját az üzemekben. Fontos dologról beszélt. Mert a technológiai forrada­lom hatalmas kihívást jelent minden ország számára. A fejlő­dés ütemét nem tudják követni a törvényhozók, komplett iparágak változnak meg egyik pillanatról a másikra, egész szektorok tűnhet­nek el, ha különleges innovációk alapjaiban változtatják meg a termelési, szolgáltatási módokat. Ehhez társul, hogy az újdonsá­gokkal előálló ötletgazdák, illetve cégeik agresszív marketinggel hódítanak. Azt üzenik, ők a jövő, ők szállítják azt, amire a fogyasz­tónak igénye van. Ezért kulcskérdés, hogy az országok szellemi, politikai és gazdasági elitje elfogadja: a tech­nológiai fejlődés nem cél önma­gában. Az országok nem azért léteznek, hogy a gyárak nagyobb tempóban gyárthassák termékei­ket, hanem azért, hogy minél több lakójuknak méltó életet teremtsenek. Márpedig ha így van, akkor egyenként kell megnézni min­den jelentős innovációt, hogy használ-e a társadalomnak. Pél­dául jó-e egy országnak, ha a multinacionális cég helyi egysé­ge csökkentheti kiadásait, mert ember helyett robotot „alkal­maz", így több profitot termel, többet tud fejlesztésre fordítani, hogy aztán hosszú távon több profitot termeljen. Esetleg annak árán, hogy közben pár ezer em­ber elveszíti az állását. Minden országban mérlegelni kell, megéri-e ez a társadalom­nak. Főként, ha komplett gazda­sága olyan cégekre épül, amelyek technológiai újításokkal képesek lesznek kiváltani a termelésből az embereket. Nincs annál nívótlanabb vá­lasz erre, mint hogy az ipari for­radalmat is túléltük. Részint azért, mert az elit mindig képes részvét nélkül tekinteni azokra, akik áldozatai a változásoknak. Részint azért, mert nem vethető össze a kortárs jelenségekkel a korábbi idők technológiai fejlő­dési üteme, a nemzetgazdaságok szerkezete, a politikai rendszerek karaktere, a szabadsághoz való viszony. Lehet tanmeséket mon­dani a géprombolókról, akik nem látták a jövőt, csak nem érdemes. Mert nem történelemórán va­gyunk, hanem egy világban, ahol egymást követik olyan változá­sok, amelyek kevesek jólétét növelik, miközben sokak létét veszélyeztetik. Ez a technológiai forradalom a­ma kérdése, amelyre nincs a tegnapnak válasza. A robotadó viszont ezt keresi.

Next