Népszava, 1958 (6. évfolyam, 41-52. szám)
1958-10-09 / 41. (256.) szám
tAáStJ^aiStett-HbfflgB-gJ-SSSafeZS* * semlegesség!politikát hirdető Rasid Karaami kormány, azóta a reakciós-keresstény- falangista csoport ferror-akciókkal, belső háború provokálásával bontja meg‘az ország rendjét. megakadályozza ez a csoport azt ,hogy meginduljon az országban a konszolidáció folyamata. A csoport mögött a pro-imperialista, megbukott elnök, Shamil Samun áll, de, amint Szaid Szalaam ellenzéki vezér kijelentette, a zavargások szervezését elősegítik az angolok is,miután az angol politikának érdekében áll,hogy zavarok legyenek libanon-ban, mert ezzel ürügyet lehet találni arra, hogy az amerikai csapatok libanoni és az angol csapatok jordáni kivonulásának időpontját elhalasszák. Más után is igyekszenek az imperialista körök eltéríteni a libanoni politikát a semlegesség útjáról? Robert McClintock, Amerika nagykövete Libanonban azt javasolta Karaami miniszterelnöknek,hogy vegyen be kormányába néhányat Samon volt elnök hívei közül,"kik persze a pro-imperialista politika követői". A nemzeti függetlenség hívei felháborodással vették tudomásul az amerikai nagykövetnek ezt a beavatkozását Libanon belügyeibe. Az egyiptomi sajtó is élesen kikel az amerikai nagykövet és Samon volt elnök által szőtt tervek ellen. „ Libanon népe a'nemzeti függetlenségért küzd és ettől a küzdelemtől nem térítette el hatodik amerikai hajóhad, amely Libanon partjai mentén cirkál, sem pedig a Beirutban tanyázó amerikai katonaság. Rém fogják Libanon népét a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelemtől eltéríteni a filangisták terrorcselekményei ás a diplomaták cselszövései sem. A népszavazás eredménye. Hogyan sikerült a francia fasisztáknak többséget szerezni a népszavazáson! - ezt kérdezik sokan és mindenütt; ezt kérdezik a demokratikusan gondolkozó dolgozók, akiket nem ejtett rabsága a fasizta propaganda frázistömege. " A kérdésre lehet felelni és a felelet nem is nehéz, csak figyelembe kell venni a népszavazás eredményének alakulása körül közreműködő olyan okok is, amelyeknek befolyását gondosan elhallgatja a reakciós sajtó. Figyelembe kell venni azt,hogy a népszavazás nem afelett volt, hogy vajon akarja-e a francia birodalom népe a De Gaulle kormányt vagy sem, hanem afelett szavaztak a francia birodalom olgárai, hogy elfogadják-e a De Gaulle kormány által előterjesztett alkotmánytervezetet vagy sem. Ennek a megkülönböztetésnek fontossága van azért, mert a reakció szívesen figyelmen kívül hagyja azt a tényt ,hgy a De Gaulle kormány hónapok óta áll már Franciaország élén ás a szavazásra a közvéleményt - a kormányhatalom igénybevétele mellett, terror alkalmazásával, a propaganda szabadságának megsértésével készített® elő.Érv a munkát főként a De Gaulle kormány propaganda minisztere, Jacques L Loustelle vezetésével végezték el és hogy milyen eredménye volt ennek a tevékenységnek,arra rávilágít a HUmaNIa.E megjegyzése: ha De Gaulle még nem is Hitler, Loustelle azonban máris Göbbels.