Népszava naptár, 1931 (Budapest, 1930)
A kapitalista film ideológiai befolyásolása
A szocialista sajtó volt az egész világon az első, amely a film jelentőségét a tömegek szempontjából fölismerte, értékelte, de egyben a mai kapitalista film tendenciáira is rámutatott. Jómagam is többször írtam a filmről ebből a szempontból s többször kifejtettem azt, hogy a kapitalista film, amellett hogy mindent az uralkodó osztály szempontjából állít be, nemcsak az osztálykülönbségek letagadásával, nemcsak az alakok elsematizálásával tereli el a figyelmet a valóságról, hanem azzal is, hogy nem használja ki a film alakító erejét, s hogy ezenkívül az uralkodó osztályt is igyekszik meghamisítva a tömeg elé vinni. És ezt a művészetben és tartalomban meghamisított világképet (az amerikai nagyvállalatok például az 1930—31. évre összesen 521 játékfilmet irányoztak elő) a kapitalizmus el is fogadtatja a tömegekkel. A Metro Goldwin vállalat 1929. évi tiszta nyeresége például 6.8 millió, a Paramount 15.5 millió, a Warner Brothersé 17.27 millió, a Foxé 15 millió dollár volt. Csak ennek a négy vállalatnak 55.57 millió dollár volt egyévi nyeresége. És hol vannak még a többiek? A legérdekesebb és legfigyelemreméltóbb jelenség az, hogy ezt a hatalmas összeget javarészt a legszegényebb néposztály, a proletariátus adja a filmtőkének (hiszen ők vannak többségben) saját érdekeivel ellentétes ideológiai befolyásolásáért. Miért, hogyan lehetséges? Erre a kérdésre részben a tömegek osztály öntudatának kialakulatlansága, másrészt pedig a film sajátos szerkezete adja meg a választ, amit éppen ebből a szempontból kell nagy figyelemre méltatni. A kapitalista film befolyásoló munkáját indirekt után végzi el. Nemcsak azzal, ami benne van, hanem azzal is, ami nincsen benne. A film mint üzlet a nagy tömegekre épít és nem fordulhat nyíltan szembe a tömegekkel, az osztályokkal, mert hiszen mindegyiken keresni akar és nem fordul szembe nacionalista érdekekkel sem. Úgy osztály-, mint nemzeti érdekeken felülállónak mutatja magát. A kapitalista film csak a legritkább esetekben lép föl nyíltan például a szocializmus ellen, de nem is vesz tudomást róla. Nemcsak mint politikai, gazdasági mozgalomról, hanem, mint világnézetről sem. Nem beszél az osztályharc ellen, de a filmekben az egyén boldogulását, a szegény sorsának javulását mindig a maga módján állítja be. De ugyanígy nem vesz tudomást az igazi életről sem. A film megsüketül és megvakul mindennel szemben, ami az uralkodó rend számára kényelmetlen és érdekei ellen szól. A valóság és a maga saját külön világa közötti ellentétet a film a technika és a téma fölépítésének sajátos eszközeivel hidalja át. A film képi formanyelve, terjeszthetősége és más egyéb sajátosságok révén tömegművészetté nőtte ki magát. A tömeg lelki összetételénél fogva a művészetben is mindig és mindenütt konkrét cselekményt igényel. Ez az első rés, amelyen keresztül a film a tömeghez tudott férkőzni. A film formanyelve az ábrázolás, a kép. A képen belül pedig a film mozgással fejezi ki önmagát. A filmben kettős mozgás van jelen. Az egyes képeken belüli mozgás és a képek egymásutánja. Az egyes képeken belüli mozgással megindított cselekmény soha sincs lezárva, a képek váltakozásában tovább fejlődik. Mert a filmikép a cselekménynek csak egyes részét mutatja meg, csupán csak jelzi azt (egy vacsorát terített asztallal). Ez azonban a film szempontjából éppen elég ahhoz, hogy a vacsorát kifejezze. Nincs szüksége többre, mert a filmnek mindent el kell hagynia, ami fölösleges és ami a cselekmény gyorsütemű kibontakozását megakadályozza. A gyorsütemü cselekménnyel a film mindent rákényszerít a tömegre. Mert a szavaktól nem befolyásolt, meztelen, önmagában mutatkozó cselekménynyel alkalmat ad a film arra, hogy a tömegben mindenki kiélje a maga szenvedélyét, vágyait, indulatait. De a cselekmény irányát úgy építi ki, hogy a tömegben élő, különböző irányból jövő érzéseket, indulatokat közös nevezőre hozza. 45