Népszava naptár, 1935 (Budapest, 1934)

Zelk Zoltán: Naptár

A POLITIKAI ZSENI. Marx halála után újabb feladat várt Engelsre. Marx főművének, a Kapitalnak csak első kötete jelent meg életében. A második és harmadik köteteket már nem tudta befejezni, hanem csak az ezekhez készített jegyzetek maradtak meg, amelyeket fel kellett dolgozni. Ezt a munkát végezte el olyan szeretettel és olyan tudással, hogy a később megjelenő máso­dik és harmadik kötetről alig lehet megismerni, hogy azt nem maga a mester írta. Egész sorát adta ki Marx munkáinak, amelyekhez előszót írt. Tehát is­mét le kellett mondani arról, hogy azt a hatalmas tudást, amelynek nyomai ott vannak minden írásában, kifejlesztve és rendszerbe öntve adhassa át az emberiségnek. Marx halála utáni időbe esik az európai munkásmozgalom hatalmas előretörésének kezdő időpontja. Ebben a korban ott látjuk Engelst, amint valósággal az európai politikai ütőerén tartva kezét, irányítja az európai munkáspártoknak politikáját és ellátja őket elmé­leti és taktikai tanácsokkal. Nem túlzás az, amikor egyik politikai író azt mondja, hogy Bismarck mellett korának legnagyobb politikai zsenije volt. Az ő szellemének hatása alatt alakult meg 1889-ben a II. Internacionále. Engels volt az, aki ki merte mondani, hogy a barrikád-romantika a polgári forradalmak hagyománya, amelyik meghalt. A proletariátusnak az új kor gazdasági és politikai viszonyai más utakat jelölnek meg, hogy egy új világ felépítésének lehetőségét megszerezzék. A pucs­­csok és lázadások nem vezethetnek sikerre. Eddig mindig egy kisebbség uralkodott a nagy többség felett. Az új világban a többség uralmának kell bekövetkezni. Ez azonban csak úgy érhető el, ha a többség öntudatos és akarni tud egy új világot. Tanítani és felvilágosí­tani! S ő maga talán legnagyobb tanítómestere volt az európai proletariátusnak. Halála után tudományos, emberi és tanítómesteri nagyságánál is sokkal többet hagyott ránk: az öntudatos, csak az eszméért harcoló s ha kell, önmagát megtagadó ember típusát, aki soha nem csügged, a küzdelmet soha nem adja fel, a bukásokból is új erőt merít. Ez a szocialista ember. / NAPTÁR írta ZELK ZOLTÁN Szelekkel vívnak a januári fák, február, március les az ormokon, zsellérkéményből nem göndörödik füst, papír vacog a lyukas ablakon. Nehéz illattal üzennek a földek a szirmait hullató tavaszestbe, gallyak frissülnek és karók száradnak, küszöbön mereng, kinek gond a földje.­­ . .1­­ . .­­ Mint pucér, játszadozó gyerekek pereg a milliónyi búzaszem. Ki tudja sorsukat, ha zsákba rakják s mint áru ringnak vonaton, vízen... Ez már az ősz: miként az emberek, leejtik boglyas fejüket a fák, mint vénhedt, omló maltervakolat: úgy porlik körülöttünk a világ.

Next