Népszava naptár, 1938 (Budapest, 1937)

Zelk Zoltán: „Virradóban”

ÍrVirradóban Csendes vidék ez, villák, úri kertek, bontatlan, sűrű erdő itt az éj. Mint puha lepke, száll a hárs­­s virágszag s a fán huhog a bagolyszájú szél. A keskeny járda is most éji ösvény, bozótba torkol. Kigyulladt szemű macskák lopódznak rajta vatta-talppal, kutatva régi szép, vad életük. S itt járok én is, mélyebbe merülve varázslat, erdővé vált éjszaka! nem levegőt, de csendet lélegezve, a hárs­ ízűt! Lassan megyek haza. De mintha erdei tisztáson verne tábort valami gondtalan csapat s üvöltene: zene és ének szálldos a nyári vendéglő fái alatt. S a kapu előtt, a kőfalnak dőlve egy rossz ruhájú, pöttömnyi gyerek. Hogyan került ide? A földből nőtt ki? Nézem, nézem, tán négyéves lehet. — Ne félj — köszöntöm s kérdem: — mit czinálsz itt? Hogy hívnak, kisfiam? Ki az apád? Eltévedtél, vagy valakire vársz itt? — — Várok — felelte. — Kit? — A nagymamát! — Hát hol van ő? Tán bent, a vendéglőben? Vacsorázik? Te mért nem megy oda? — Nem vacsorázik ... — Akkor zenét hallgat? — Dehogy ... mosogat bent, a nagymama ... — Úgy, mosogat... És most éjfélre jár már... — Hát meddig vársz rá? Mikor visz haza? — Csak virradóban! — így, e szót felelte, „Csak virradóban ...“ csengett még szava, „Csak virradóban!“ zúgott még fülemben végig az úton, míg mentem haza. „Csak virradóban!“ üvöltik a fák is s velük a szél, az ég, az éjszaka! a 60 írta: Zelk Zoltán

Next