Munkás-Heti-Krónika, 1873 (1. évfolyam, 1–52. sz.)

1873-01-05 / 1. szám

ködni, minélfogva képesek legyenek a követ­kező közgyűlésnél részletes jelentést tenni. Ezen bizottságba Kreismayer, Lankó, Scháry, Tonhäuser és Lutz lettek megválasztva. A gyűlés további folyamában elhatározva lett: annak, ki a betegeket a kórházba szál­lítja, 50 ki. szállítási költséget kifizetni. Előre bocsátott vita után elfogadták azon indítványt, mely szerint az ellenőr kárpótlásul az időért, m­elyet vasár- és ünnepnapokon a beh­atások­nál tölt, havonkint 3 frtot az ügylet pénztárá­ból nyer. Mielőtt a gyűlés teendőit bevégezte, Höckmann és Kméth megemlítik azon örven­detes körülményt, hogy január elejétől egy mauikáslap f­og m­egjelenni,csak tömeges részvé­tel mellett a munkások részéről állhat fön egy munkás közlöny. Ez a legnagyobb örömmel tudomásra vétetett, s mindjárt jelentkeztek előfizetők, kik gyűjtőívekre alá is irtak. H. — Pest, decz. 22. 1872. Az arany-, ezüst-, ékszer- és ezen szak segéd­munkásai vasárnap, decz. h­ó 15-kére Frint vendéglő-helyiségében király-utcza 28. sz. nyilvános gyűlésre hivattak egybe, szakegylet alapításának czéljából. Napirenden volt : 1) A kidolgozott alapszabályok elfo­gadása. 2) Egy ideiglenes vezető bizottmány megválasztása. 3) Netáni indítványok és interpellációk. Elnök: Klein­mann, jegyző: Meie­r, hatósági képviselő : E­g­y­é­n­i úr két biztos kíséretében. A napirend első pontjának vita­tásánál Engel, Klein és Kleinmann polgárok egyes czikkek módosítását indítványozzák, de Meier polg. fejtegetése következtében ezek elvetettek és az előterjesztett alapszabá­lyok­ minden változtatás nélkül elfogadtattak. — Nagy indítványa egy vezető bizottmány választására a hatósági képviselő jóváhagyá­sával egyhangúlag elfogadtatott, még­pedig az alapító­ bizottmány tagjait újraválasztották ezen bizottmányba, elnöknek Nagy, jegyző­nek Meier, pénztárnoknak Schönfeld urakat. A napirend harmadik pontjául követke­zett Schön­feld interpellációja, melyben a szakegyletek czéljáról és hasznáról részletes felvilágosítást kér. Meier kimerítő beszédé­ben fejtegeti és hangsúlyozza egy szakegylet létezésének szükségét, különösen ezen szaknál, hol a munkaadók önkényszerű eljárása és ki­fosztási dühe már annyira türhetlenné vált, hogy ennek a munkások részéről határt vetni kell. Például hozza fel Pest legnagyobb üzle­tét, melyben a munkásoknak az ünnepnapokat nem fizetik, de ha a munkás csak 5 perczet elmulaszt, mindjárt j­ órai bért lehúznak tőle. (Élénk éljenzés mint állításainak bizonyí­tékai.) Azon meggyőződéssel, hogy egy szak­egylet létrehozásának szükségét elegendően és minden oldalról felvilágosította, felszólítja és szívökre köti szónok a jelenlevő társaknak az egyletbe lépni, midőn egyúttal emlékezteti azon jelszóra : „egy mindenkiért, mindenki egyért !" csakis ennek szem előtt tartásával érhetik el czéljukat. Ennekutána elnök bezárja, a jelenlevők közmegelégedésével, a gyűlést. Pótlék : Meier polg. a gyűlésben tartott beszéd viszonzásául munkaadó Egger testvé­rektől a következő szombaton (decz. 21-én) a 14 napra, mint felmondási időre szóló, 30 frt kifizetése után az üzletből azonnal el­bocsáttatott. legeltetni mentem, vagy hurkaimat vizsgáltam, ha nagy meleg volt, megfürödtem a Queichben. Este jó étvágyam volt, bátyámnak és Lizinek is, és mi dicsértük az asztalnál az urat az ő kegyelmeiért. Minden nap a vacsora vége felé, azon perezben, midőn a szürke éj kezdett a teremben elterjedni, nehéz lépések hallatszottak a fedett folyosóról; az ajtó megnyit s egy zömök, szeg­letes, széles vállú ember jelent meg, kinek fején nemez kalap volt és aik mondá : „ Jó estét orvos­ ur." — Üljön le vakondász, felelé a nagybátya. Lizi nyisd ki a konyhát. Lizi kitolta az ajtót és a tűzhelyen lobogó Veres láng meglátatta az asztallal szemben a vakondászt. Kis szürke szemeivel nézte, mit ettünk. Egy igazi mezei patkány külsejével birt: hosszú orra, kis szája, előre álló alla, egye­nes füle, négy szálból állt, sárga zilált bajusza volt. Szürke zekéje alig ért le csipőjén túl, nagy vörös mellénye, mély zsebekkel himbálódzik oldalán, az agyaktól egészen sárga, roppant nagy czipőin, nagy szegek voltak, melyek elől szirontákhagyma alakban ragyottak, egész a vastag talp széléig. A vakondász mintegy ötven éves lehetett, őszbe vegyült, vöröses homlokát nagy redők barázdálták, arany viszfényű fehér szemöldöke, szinte a szemgolyóig lehajlott. Mindig a mezőn lehetett látni, kelepczéit helyezve, vagy pedig féloldalú méhesének ajta­jánál, a hangyák között, vassodronyból készült álcrájával, vászon fejes keztyűjével és nagy metsző kanalával, hogy a mézet a képünkből kiszedje. Az ősz végével, egy hónapra elhagyta a falut, egyik oldalán nagy fazék a mézzel, a másikon sárga viasz táblákkal, melyeket a kör­nyék lelkészeinek eladott, hogy abból templomi gyertyát öntsenek. Ilyen volt a vakondász. Miután az asztalt jól megnézte, mondá: — Ni, ez itt sajt ... ez mogyoró.­­— Igen felelé a bátya , az ön szolgálatjára. — Köszönöm, inkább szeretnék pipázni. Erre zsebéből egy rézkupakos fekete pipa húzott ki, kis lánczocskával. Gondosan megtöl­té,folytatván szemlélését,miközben a konyhába lépett, érdes kezébe égő szenet vett, melyet a dohányra tett. Még most is látom, patkány áb­rázatát felálló orrát amint bodor füstöt ereget a bibor szinü tűzhelylyel szemben, azután be­lépni és beülni a homályban, kemeneze szeg­letébe hol lábait keresztbe rakta) A vakondok és méhek, méz és viaszon kívül a vakondásznak egy más komoly foglal­kozása is volt: jövendölt a madarak repülésé­ből, sáskák és hernyók sokaságából és bizonyos szóhagyományokból, melyek egy vastag fafe­delű könyvben voltak beírva, amit ő egy he­mingi nagynénjétől öröklött és mely őt a jövő dolgokról felvilágosította. De, hogy ezen jóslatok fejezetét megkezd­hesse, szüksége volt Kost­el barátjának, az asz­talos- esztergályos-, az órás-, a kutyanyiró-, az állatgyógyító-, röviden az anstatti és a környékbeli legszebb lángész jelenlétére. Kortacs mindenhez értett, megdrótozta a rézserpenyőket, kiigazította a régi bútorokat, helyrehozta az orgonát, ha a fuvolák vagy a fúvók megromlottak. Jakab bátyámnak meg kellett tiltania, hogy egyszersmind az eltörött lábakat és karokat is ne igazítsa helyre, mert Koffel az orvoslásra is érzett tehetséget magá­ban. A vakondász nagyon csodálta őt, s nem egyszer mondá: „Milyen kár, hogy Körtél nem tanult. . . Milyen kár!" S a vidék minden komája, úgy nézte őt, mint valami ezermestert. Mindez nem sokat hozott neki a konyhára és legtöbb jövedelme akkor volt, ha ősszel káposztát gyalulni járt, putton formájú fiókos gyalujával hátán, házról-házra kiabálta: Van-e káposzta '' Van-e káposzta '" (Folytatás következik.) Heti-krónika. —­­Fuchs Gyula ur aranyműves és ékszerárus, munkásainak felszólítás nél­kül üzletében a k­i­l­e­n­c­z ó­r­a­i munka­időt hozta be. — Utánzásra ajánltatik. Munkások ! Deczember 13-kén halt meg Maki József, a pesti felségsértési per alkal­mával a börtönben magának szerzett tüdő-be­tegség következtében, temetkezési deczember 15-ikén ment véghez. Miután pedig egyesektől nem követel­hetni, hogy az egész temekezési terheket vi­seljék, felkéretik minden munkástárs tehetsé­géhez képest ezek fedezésére hozzájárulni. Önkénytes adományok a lap kiadóhitalá­hoz: Rákosárok utcza 9-ik sz. 24. ajtó inté­zendők. 1 1. Azon, a deczember 15-én az arany­művesek gyűlésében tartott beszédért „Egger" úrtól elbocsátott Meier Ferencz nevű mun­kás javára, munkástársai decz. 28-ikán a fog­lalkozás nélkülit a következő összegekkel se­gítették. Egger üzletéből a gyűjtés eredménye 6 frt. 10 kr. s többi társai 3 frt. 50 kr. gyűj­töttek, mire nézve társainak nyilvánosan ön­kényt nyújtott segélyekért legőszintébb kös­zönetét kimondja.­­ (A felségsértési pör) Külföldy­ Farkas, Ihrlinger, Essl, Politzer és Svoboda pesti munkások ellen, mint értesülünk, ezen hónap folyamában a legfőbb itélő törvényszék mint harmadik s utolsó folyamodásu törvény­szék által tárgyaltatni és elintéztetni fog. — Moseberg Antonia a bécsi munkás­képző-egylet elnöklője, a szivar munkásnők gyűlésében tartott szónoklata következtében mint a birósági ítéletben hangzik: a vagyon­osztály elleni izgatás miatt tizennégy napi fogságra elitéltetett. — (N e 1 s e h a j e f f) az ismert nihilista­agitator, kit a szabad Schweicz mindamel­lett , hogy politikai menekült Oroszország­nak kiszolgáltott, bevégzett elővizsgálat után, a moskvai járási esküdtszék elébe fog állit­tatni , mert az ölés, melylyel vádoltatik, Moszkvában vitetett véghez. A Morva-Trabauból tudósitanak bennünket, hogy az ottani takácsok között strike tört ki, melynek folytán 956 munkás szünetel.­­ Mint a munkadíjakból kitűnik, csak az élelmi­szerek folytonos drágulása ve­zette a takácsokat ezen lépéshez. Miután a gyárak bezárattak, a munkásokat pedig éhség által a munkához akarják bízni, azt ajánla­nánk, forduljanak más keresetághoz, miután Ausztria-Magyarországban elég tájék van, hol munkáshiány miatt, munkájuk jobban értéke­síttetne. -­- (G­ranleyben Angolországban) szintén 1600 takács beállította a munkát, de a kilátás ott annálfogva jobb, miután az ottani gyártulajdonosok a strikciókkel alkudozásba bocsátkoztak, és van remény, hogy a munká­sok kívánalmainak elég fog tétetni. Felelős szerkesztő : Madarász János. Értesítés. Az újév kezdetével a betegsegélyző pén­zek csak minden szombaton d. u. 3-tól esti 7 óráig és vasárnapokon d. e. 9-től déli 12 óráig kifizettetnek. A választmány. Minden munkás felkéretik, a jegyzett gyárak­ vagy malmokban lévő munkások beléptével, ha egy kelendő tagságkönyvvel bír, a tag számát vagyis tökéletes nemzetit az illető gyár bizott­

Next