Munkás-Heti-Krónika, 1873 (1. évfolyam, 1–52. sz.)

1873-04-20 / 16. szám

utalással. Ebeik­TM oldalról megtámadtatik el­szántsággal ugy a lehetőség, mint a megenged­hetőség egy állami beavatkozás az általános termelési viszonyokba, a nélkül, hogy valószinü nézetet az útról nyilatkoztak volna, oly álla­potból kijönni, mely ezen oldalról is veszedel­,,„.g — elvetendő — és tarthatlannak kijelen­tetik. Vizsgáljuk majd mindkét oldali bizony­ságokat. Társadalmi s gazdászati szemle. Szerdán, f. hó 9-én az ált. munkás beteg­es rokkantpénztár, Polgár, városi tanácsos által újra vizsgálás alá vonatott, az ügy, vagyon­kezelés ré­szleteiben, mint az üzletvezetés, álta­lánosan rendben találtatott. A hatóság ezen eljárása ellen nem volna tehát semmi kifogásunk, mert főképen elveink szerint az államnak azon joga van, hogy a sze­mélyek és testületek belső ügyeivel is törődjék (a bourgeois-osztály elveivel ellentétben, kik megtagadják az államtól, hogy a személyek és testületek belső ügyeibe tekintetet vessen) — de az a körülmény, hogy az „általános munkás betegsegély­ző és rokkantpénztár" oly rövid idő­közök alatt ismételt vizsgálás alá vonatik (az utolsó vizsgálás m­ ér szeptemberben volt), az illető hatósághoz azon nyílt kérdésre indít min­ket, vaj­­on részesülnek-e más segélyző intéze­tek , biztosító társulatok, részvénytársulatok, bankok és több­­félék oly gyakran, vagy része­sü­ln­ek-e egyáltalában vizsgálá­sokban. A borsod­m­iskolczi kiházasítási egyletek esetei ek­kor biztonsággal lehetetlenné válnának, hasonlóké­pen bukások, részvényszédelgés, részletcsalá­sok stb. gyérebbekké válnának. Végtére a felső kérdésre vonatkozólag fel­kérjük a hatóságokat, miszerint legközelebb az ált. munkás rokkant és betegsegélyző pénztár­hoz csatlakozott gyárak és malmokban vizsgá­lást indíttassanak a gyári betegpénztárak jog­talanul és a munkások akarata ellen visszatar­tóztatott alapjait illetőleg. A hatóság meg fog győződhetni, hogyan szerezhet meg magának a bourgeois-osztály ol­csó tőkét, hol a vizsgálások sokkal szüksége­sebbek volnának, mint oly intézetben, melynek tisztviselői ezreket tevő munkások bizalma által állíttattak oda. A kormány most már valamivel nagyobb mértékben fordítja ügyeimet a bányaváro­sok állapotaira, erre vonatkozólag oly tényről nyerünk tudomást, mely az ottani álla­potokra bizonyos befolyással lesz. A kormány már hosszabb idő óta elhatározta, hogy az állam-bányamunkások gyermekeinek oktatásá­hoz, ha nem árvák is, neveléséhez, ha árvák, minden bányakerületben menhát állíttassék fel. Ezen elhatározás hordereje csak akkor mél­tányolható, ha tudjuk, hogy a bányavárosokban a bányamunkások árváinak száma 1000-et tesz. E­z a terv legközelebb ténynyé fog válni , mert az ennek javára rendezett állam-sorsjegyjáték 35.000 frtot jövedelmezett, a­mi a bányaváro­sok egyleti pénztárainak pénzhozzájárulásával együtt, legalább ezen menházak alapjára ki­telik. Ezen czélra fog a kormány épületekről gondoskodni. Különös fontossággal bír a dara­b­­munka eltörlése és a napi munka be­hozatala, a­mint ez most Bécs, Gracz s több németországi város szabóitól követeltetik. A darabmunka rendszere által mindig ve­szélyeztetik a munkás helyzete, mert egyoldal­ról "redukáltatik (lenyomatik) a munkabér a legkisebbre (minimumra), a becsületérzetnélküli tőkepénzesek által, másoldalról előmozdíttatik a túltermelés. A munkás, ki darabszámra dol­gozik, kényszerítve van erejét kétszerezni, sőt háromszorozni, hogy a csekély munkabér mel­lett, annyit keressen, hogy családjával megél­hessen ; a munkások ezáltal önmaguknak ver­senyzést szereznek, mert sok munkás van, a­ki 14—16 óráig dolgozik, miáltal a bér mindig csekélyebb lesz és nagymennyiségű árukészlet teremtetik, mi az oly gyakran beálló üzlet-fen­akadások következménye. Minő hasznot szer­zett meg magának a túl­ szorgalmas munkás, ha kényszerítve van hónapokon át szünetelni ? — Példákat tömegesen hozhatnánk fel, ez előjön úgy Magyarországban, mint más országokban, emlékezhetünk az 1800 munkátlan szövőre Brünnben, kik éhezési bérért az egész télen át a vásárt áruczikkekkel elárasztották, ezért éhezhetnek most, de a kizsákmányolók jólétnek örvendnek. A napi munka behozatala által ezen bajok egyszerre el fognak távolittatni, minél­fogva minden munkás oda törekedjék, hogy a darabmunka eltörlését és 10 órai munkaidőt, megfelelő fizetéssel, keresztül vigyék. Az itt mondottak nemcsak a szabókra nézve állanak, hanem mindazon szakokra, hol darabmunka van. Klagenfurt: A festők és mázosok szak­egylete kivonatukra elnyerték a munkaadók a munkaszerzést. Nevezett szak­segédeinek 10 órai munkaidő is engedélyeztetett. A müncheni szabósegédek mestereik­kel alkudozásra léptek. Idemeneteltől intetik. A németországi nyomdász­szövetség és a munkaadók közötti összeütközés Németország 40 város­ában tovább tart. — Borozsóban meg­egyeztek a segédek a munkaadókkal. A párisi munkások szövetséges gyűjtést rendeztek a költségek fedezésére, melyeket a bécsi világtárlatra az általuk küldendő képvi­selők számára határoztak. A barnaréz- (bronz-) munkások 4000 frankot engedélyeztek. Ehhez járulnak a gyűjtések eredményei a „Roppel" (500 frank) és a „Corsaire (6334 frank). Munkavásár, Budapest Az első magyar játék-kártya­részvénytársulat (Rákos-árok utcza), valamint Giigl­stván (rózsa-utcza) összes munkásai kízül adjjik a szaktársaknak Osztrák-Magyarország­ban, miszerint alkudozásban állanak munka­adóikkal a tízórai sza­bályzott mun­kanap, valamint megfelelő bérfelemelést illetőleg, s fel­sz­olittatnak egyszersmind minden ide való me­netelt megakadályozni. A bizottmány. Gazdászati harertér. A szabó-strike Bécs és Grátzban tovább tart. A segédek hangulata kitűnő Segélyzésre sürgető szükség van Ideillendtel visszatartandó. Bécs. A nyerges-strike-hoz. Igen sok mester helybenhagyta már a segédek követelé­seit, s remélhető, miszerint ezen munka­beszün­tetés a munkások győzelmével fog végződni. Idemeneteltől ugy mint előbb, intetik. Brünnben következő követeléseket tettek a szabósegédek mestereiknek: 1 A darabmunka eltörlése, a tízórai munkaidő behozatala a m­ű­helyekben. 2. 40 o/o-os bérfelemelés a darab­szabók számára a házon kivül. 3. A vasárnapi munka eltörlése és napi munkabér 1 frt 60 krtól 2 frtig a mühelybeni munkások számára. Ide­meneteltől intetik. Insbruckban beszüntették a szabó­segédek a munkát. Idemeneteltől intetik. A nyerges-strike Dresdában be van fejezve s telj­esen a munkások előnyére. Hamburg és Braunschweigha való meneteltől intetik, miután az ottani szaktársak a munkaadókkal alkudoz­nak s a strike kilátásban van. M e i­n z b a n tovább tart a czipész-strike. Már néhány nap óta léptünk alkudozásra a gyám­ok kívánatára, ha az idemenetel még néhány napig visszatakatik, biztos győzel­münk van. Wüi­zburgban Bajorország­ tört ki czipészsegéd strike, hogy bérfelemelést vigye­nek keresztül. Königsbergben Poroszo-Siágban szünetel­nek a kir. keleti vaspálya munkásai, hogy bér­felemelést vigyenek keresztül. A pályaigazgató­ság megparancsolta, hogy ne fogadtassék­ fel ismét egy sem a szünetelők közül, s a hiányzó munkaerőket Eydtkuhnen és Brandjergról 10 e­ garas bér hozzácsatolással pótolni. A­mint Susterburg és Eydtkuhnenből hir­detik az ottaniak elkezdték a m­unkát beszün­tetni. A nagy munka­beszüntetés hat­van­ezer bér, Dél-wales be van fejezve. Sem a munkások, sem pedig a munkaadók tökélete­sen nincsenek legyőzve, de mégis inkább a munkások részén van a győzelem. A munka­adók tízszázalékos bérlesz­állítást akar­tak behozni, minek a strike volt oka, s e he­lyett bé­rfelemelés fog beállani. Hanem előre látható, miszerint a munka újbóli felvé­tele által a strike még tökéletesen nincs be­végezve, s hog­y csak fegyverszünet, mialatt az ellenek új erőket gyűjtenek s a harczot minél t­lbb újból megkezdjék. Egyleti ügyek, Budapest. Múlt vasárnap a Beleznay­kertben a budapesti asztalossegédek tar­tották meg alakuló gyűlésüket,a­melyen számos segédek jelentek meg, s melyeknek legnagyobb része ott egyleti tagnak is beíratta magát. A napirend első pontjához: az asztalosok szak­egylete czélja és haszna, többen magyar és né­met nyelven szólottak, végre Papp György asztalossegéd jut szóhoz. Fájdalommal említi mostani helyzetünket, hogy mennyire hátra vagyunk a többi munká­sokhoz képest mind a szaktudományban, mind pedig a művelődésben. Említi, hogy Magyar­ország — úgymond — mindig első­sorban küz­dött, ha másoknak kellett jogokat kivívni, de a maga népe számára soha más közre nem működött, legkevésbbé pedig a szegények jo­gainak kivívásában. Mi munkások mindig ma­gunkra vagyunk hagyva, s valamint hajdanra is csak az egyetértés hiánya volt oka sokszori hátramaradásunknak, ugy a magyar ma is, de kivált mi munkások, hátramaradnánk, ha nem teszünk szert művelődésre és ha a testvériséget nem akarjuk megérteni. A­mi az egyletnek fő czélja, az, hogy a tag­jai között még eddig levő súrlódások megszűn­jenek , megszűnnek azok például, hogy ha egyik szaktárs gyengébb a szaktudománybaja ezt a gyak­oroltabb büszkén többé nem fogja megvet..­. eddig úgy volt, ha egyik képes jobb felöltet magára venni, máris büszke és nem érdemesíti társát még egy szóra sem. Mind­en­nek és ily hasonló illetlenségeknek többé kö­zöttünk tért ne adjunk, hanem testvériség és egyetértés legyen jelszavunk. A­kik szaktár­gyakban több tudományt szereztek, azok kö­telességüknek tartják a gyengébbeket oktatni, nem pedig megvetni, mert az ezek miatti meg­vetés férfiakhoz nem illő magaviselet és durva gondolkozás­mód jele. A ki a tudományban részt vett nagyobb mérvben, hasonlólag oktass­a társát, a kinek az oktatásra szüksége van. (Fel­kiáltások: ugy van ! Éljen!) Ezt parancso­ja a józan ész sugallata, és úgy hiszem, minden nemes ez­t az ész parancsának hódol. (Úgy van!) Godoljuk meg azt, hogy nem ismerjük tulajdon­jogainkat, nem tudjuk­ magunkat vé­deni, ha önhatalmúlag megtámad vagy rá akar szedni ellenségünk. Azért czéljául tűzte ki az egylet magának, h­­ogy nemcsak szak-és elem­-

Next