Munkás-Heti-Krónika, 1873 (1. évfolyam, 1–52. sz.)
1873-02-23 / 8. szám
8-ik szám. KSH Egyes szám ára 5 kr. Ága I. évfolyam. Más-Heti Krónika: Társadalmi s gazdászati néplap. Administráczió és kiadóhivatal : Rákos-árok-utcza 9. ajtó 24. sz., ahová minden reklamácziók intézendők. Előfizetési Ara : Negyedévre . . . . 60 kr. Egy hóra ... 20 kr. Megjelenik minden Vasárnap magyar és német kiadásban. Buda-Pest, február 23. 1873. Szerkesztőségi iroda : Lipótváros. 3 korona-utcza 18. Kéziratok vissza nem küldetnek. HIRDETMÉNYEK legolcsóbban számittatnak és az administráczióban Rákosárok-utcza 9, ajtó 24. sz. a. elfogadtatnak. Társadalmis gazdászati szemle. Rövid idővel ezelőtt alakult a fővárosban egy társadalmi egylet, mely „országos magyar társadalmi szövetség" czímmel bír, s czélja a mindinkább romlásnak induló magyarságot új életre ébreszteni, a magyar nyelvet a mém-magyarok közé meghonosítani, s egyátalában a magyar nemzet uralmának és túlsúlyának elérése, biztosítása és fentartása a többi nemzetiségekkel szemben. Ezen egylet alapítóinak beálltak a magyar nagypolgárság (bourgeoisie) kiválasztottjai, s nem vonható kétségbe, hogy itt oly társulattal van dolgunk, mely elsősorban a nemzeti osztály harcz álláspontját elfogadja. Ezen társulat alapítása alkalmával megjelent egy röpirat -jelszavunk" czim alatt, valószínűleg az alapítók egyikétől szerkesztve, melyprogramm"-ként tétetett közzé, ezen röpirat egész nyiltan adja tudtunkra, hogy a magyar nagypolgárság öntudatára jutván, mint öntudatos osztály szervezkedni is fog s a társadalmi élet minden terén kizárólagos uralomra törekedni fog; a mi más szóval annyit tesz, hogy a nagypolgárság (bourgeoisic) osztályuralma a társadalmi és gazdászati terén, ezentúl minden erővel ki fog terjesztetni a nemzeti életre is, úgy hogy az összes állami társadalom két nagy táborra oszlik: az egyikben a nagytőkepénzes nagypolgárság, a nemesség, papság, a sajtó és a felsőbb hivatalnokok szövetségében; a másikban a dolgozó nép, az alantabb hivatalnokokkal és kisiparosokkal szövetkezve; a harcz, mely a tőkepénzesek és munkások közt az életjavak terén foly, általánosittassék ezen társadalmi szövetség által, a nemzetiségei közt osztályharczezá emelkedjék. Ha ezek az „országos magyar társadalmi szövetség" törekvéseinek alapvonalai, akkor biztosak vagyunk abban, hogy a munkásimozgalom vezéreszméinek malmára hajt, mert kietteti egy oldalról aziparos nagypolgárság" kifejlődését és tökéletes érettségét, de vele együtt ennek korábbi bukását és enyészetét ; más oldalról nem viheti keresztül a czélba vett -minden nem-magyar nemzetiségemn uralgását," az ezen nemzetiségek fejlődésén gyakorolt erőszak nélkül. Ezen erőszakoskodás a 111 meggyőződésünkre vezetné Magyarország népességét, hogy az osztályuralom uralkodó alapelvei ugy az egyes, mint az összes emberi társadalom legnagyobb hátrányára vannak, hogy az osztály - uralom az igazi művelődés és igazi polgárosultság elérésére a legnagyobb akadály, s hogy térültessék el tehát az osztály-uralom minél előbb, s engedje át a tért az egyenlőség korszakának. A Deak-párt egy ülésében kijelentette az igazságügyminiszer, hogy a kormány tanulmányozza már a polgári házasság kérdését. Valóban nagyon is csodálkoznánk, hogy olyan kérdést, mint a polgári házasság, nálunk még „tanulmányozni" kell, ha nem volnánk meggyőződve, hogy az egyének, kik betöltik ma a minister-székeket kényszerítvék még a legcsekélyebb kérdésnél is, melyen át máshol már napirendre tértek, kivülrőli magyarázat- és beavatásra szorulnak. A polgári házasság minap közhírre jutott egy esete élesen megvilágítja, mily hiány, hogy nálunk e kérdés ugy elhanyagoltatik. F. B. pesti születésü és itt lakó zsidó származású férfi, Bécsben 1872. január 15-én polgári házasságra lépett egy katholikus házból eredt nővel. Összeadattak az osztrák törvény értelmében azon megjegyzéssel, hogy „confessioniles," rendesen egyik külhelység polgármestere által, s a férfi ezután lehozta nejét Pestre, hol t. i. állandó foglalkozása és tisztes keresete van. A házasság törvényessége ellen fgm kifogást tenni nem lehet. Most születik egy gyermek. A zsidó hitközség nem akarja immatrikulálni, a katholikus annál kevésbé, ha csak vagy körülmetéltetni, vagy megkereszteltetni a család nem engedi, akkor is a gyermek mint .,törvénytelen" fogna a papok által bevezettetni. Bécsbe fölvinni a gyermeket az atya sem akarja, mert ő buzgó magyar honpolgár s fiát is magyarnak kívánja nevelni. Ha sehol be nem jegyeztetik, az államtörvény szenved csorbát, s egy honpolgár léte és származása nincs nyilvántartva, mi az államra és az illetőre is káros lehet. A dolost ma sincs elintézve. Ajánljuk ezen esetet az igazságügyminiszter figyelmébe, mint egy okkal többet arra, hogy „a polgári házasság fölött gondolkozzék." Bourgeoisie és munkái. Louis Blanc „Tiz év története" czimű munkájában e képen értelmezé e két fogalmat: Bourgeoisie (olv. Burzsoázi) azok tömege, kik a munkaszerek vagy a tőke birtokában lévén, a _ ' tulajdon műszereikkel és eszközeikkel dolgoznak és másoktól csak bizonyos tekintetben függnek, — a munkások pedig azon tömeget képezik, mely a tőkét nem birja, és egyesektől tökéletesen függ, még pedig olyasokra nézve, mik az elkerülhetlen napi szükségletekre vonatkoznak." — Munkás minden olyan egyén, a ki képes, vagy izmai, vagy pedig agyának közreműködésével, hasznosat vagy szépet teremteni az emberi társadalom részére. Ő a termelő, holott a bourgeoisie a kiaknázó osztályt, a zsugoriságot képezi. — Munkás az, ki nem nevezhet egyebet birtokának, mint saját munkaerejét, bourgeois (burzsoá) ama birtokos, ki munkaerején kivül még tőkének is birtokában van. Munkás a leigázott, bourgeois az uralkodó, amaz a fehér rabszolga, ez pedig a rabszolgatartó. A gazdagok harcza a szegények ellen. ír. pl. Igy állanak a tények, s mégis ily harag, mely elragadtatja magát az igazság eltorzásáig, a kivetkőztetett rágalmazásig ! Na tehát ugy kellene jönnie, hogy szerencsétleneknek érzitek magatokat, hogy gyötör titeket az irigység, hogy látni nem bírjátok, miszerint a munkás szerencsésebb mint ti, veletek cserélni nem akarván ? Valóban ez egészben igaz. Tudom, hogy a pénz szerencsétlenné tesz. Sokat láttam szerencsésnek szegénységében, de szerencsétlennek, miután vagyont gyűjtött. Egész komolyságom ez, mert a pénz elégületlenné tesz, annál elégületlenebbé, minél többet bír abból. Ha valaki pár százast félre tett, akkor alig terjed a vágya teljes ezresig, de alig ezrese a szekrényében, kívánsága már teljes tízezresig terjeszkedik; a tízezreseken túl már százezresek után kapkodik, a százezresektől ő már milliókig inngyon, s minél magasabbra emelkedik, annál kevesebbet ad jog- és igazságra. Még egyszer: amint mondom, teljes komolyságom , de mit mondjak ahhoz, amit a tőke-gazdászat ügyvédei e mellett felhoznak? OJ Ezen ügyvédek szerint a gyámoknál nyomorultabb lény nem létezik, még pedig annál nyomorultabb, minél nagyobb az üzlete. Felébredésekor foglalkozik és nyugtalanittatik odt azon gondtól, mi módon lássa el munkával azon sok munkást, melyet neki a gondviselés nyújtott. Talán álmában kinozta már s hátra hagyott neki fejfájást, mint nekem, mikor még sakkoztam, azon legtunyább és mégis legnehezebb munkák egyikének álmai. Igenis a gazdagok szenvedései nagyok ; a szegény ezt még képzelni sem bírja. Minap megsajnálta egy gyámolt, egy úgynevezett művészetis iparügyletben a társadalmi kérdésről tartott előadásában a gyámokok sorsát, miszerint kényszerítvék hintókon menni, különben nem érnének be a munkásaiknak szentelt idővel. A kocsizás által kell nélkülözniük az egészségükre üdvös hatással levő mozgást; egyáltalában a gazdagoknál roszra fordul minden , még a gazdagok középszámmal vett magasabb élethossza, csak csapás ezekre nézve, mert hosszabb ideig, mint a szegények, kell látniok, micsoda siralomvölgy ezen föld. És oly emberektől, kik a tőkepénzesekkel összehasonlítva oly szerencsések, félnek ezek legyőzetni, vagy azt hiszik, hogy ez ellenségeskedések már megkezdettek ? Bejutottam már egyszer ama keserves hangulatba, mely tőlem távol szokott lenni. De amit körülöttem hallok és látok, egy régi mondás szerint megnehezíti nekem, sőt lehetetlenné .) Mint befejező czikk.