Munkás-Heti-Krónika, 1874 (2. évfolyam, 1–52. sz.)

1874-01-04 / 1. szám

Hogy ezt szemlélhetőleg tehessük, szük­séges, hogy ezen a munkásosztályra oly jóté­konyan ható intézetre visszapillantást tegyünk. Az ált. munkás beteg s rokkant segélyző­egylet, a magyarországi munkáspárti mozga­lomnak kifolyása, mely jelenlegi jó helyzetét pusztán alapitói vas kitartásának és következet­tességének köszönni. S ép ezen okból érzé magát annak idejéu az egylet választmánya a munkás lapok kiadá­sára inditatva, s miután e munkás lapok mint nyilvános munkás közlönyek elismertettek í'el­vétetetett az ált. beteg-egylet pénztárából 1500 frtnyi kölcsön egy gyors sajtó, és nyomdai fel­szerelvények megvásárlására. Ez 1500 frtnyi kölcsön biztosítására, zálogul leköttetett az egy* lettel ugyan e házban levő nyomda, mely mind addig a beteg-egylet el nem idegeníthető tulaj­dona marad, mig az 1500, az esedékes 6"/o ka­mattal együtt vissza nincs fizetve. S amint e magyarországi munkáspárt márczius 23-án újra szervezkedett magára vállalta annak választmá­nya egy hatósági képviselő jeleidétében, hogy a nyomdát felszerelvényeivel együtt, a ,,Munkás­Heti-Krónika" és ,, Arbeiter-Woclien-Chronik" ezimü munkás lapok ki adása mellett, az emlí­tett feltételeket magáévá tévén, azokat hiven megfogja tartani, mire a beteg egylet választ­mányának szerződésre lépett. Minthogy azon­ban a magyarországi munkáspárt május 10-én egy miniszteri rendelet folytán feloszlottnak nyilvánitatott, annak határozatai pedig semmi­nek mondattak, azaz mint nem történtnek ki­jelentetett, ismét magukra vállalták a lapok szerkesztői és kiadótulajdonosok, előbbi kötele­zettségüket egészen magukra. Valóban furcsának kell e miniszteri rende­letnek jelentkeznie, ha meggondoljuk, hogy a városi hatóság május 16-án keltezett miniszteri rendeletet, (mely akkor még helyén lett volna) mostan azaz 8 hónappal későbben hajtja végre, midőn a tény álladók megállapitliatása nélkül el lehessen bocsátani. Nem rég ismét egv hanvagtisztviselő bűn­bakjává akartak bennünket tenni, minek foly­tán a nyomda üzlet elkésett bejelentése czimén, jóllehet a kormány által rosz szemmel látott munkáspárt megsemmisitetett, illetőleg fölosz­latott, tehát nem iétezetnek tekintendő, annak elnöke 14 napi fogságra 200 írtra bírságra, és a nyomda elkobozására Ítéltetett. Ez idő óta azonban sok fáradsággal helyre állítottuk a bizonyítékot, hogy mi a törvénye­sen megszabott módon es időben a nyomda­üzlet megkezdését bejelentettük, idézvén erre vonatkozólag a hatóság szavait . 41900 fksz. Folyamodók jelen ké relme folytán bizo­nyittatik, hogy I h r 1 i n g e r Antal mint a „Munkás-Heti-Krónika" nyomdájának a r;í­kos-árok-uteza 9. sz. alatti megnyitása felől a bejelentést f. é. ápril 6-ik előtt az igtató hivatal­ba beadta ugyan, a mennyiben azonban a beje­lentés az 1847/48 XVIII törv. czikk 37 §. a értelmében tulajdonkép a főpolgármesteri hiva­talhoz lett volna beadandó s különben a nyom­datulajdonosok megnevezve nem voltak, forma hiány beigtatása az igtató által eleintén meg­tagadtatott, minthogy azonban a beadvány még is e hivatalhoz mint 1-ső fokú iparhatósághoz volt ezimezve í. é. ápril 10-én beigtattatott s s illetékes eljárás végett a fennhivatolt törv. czikk értelmében innen a főpolgármesteri hiva­talhoz hivatalból áttétetett. A főkapitányi hivatal Pesten 1873 szep­tember 6-án. T h a i s z Elek, főkapitány. Hogy azonban az ált. munkás beteg- s rokkant segélyző-egyletet illető belügyminisz­teri rendeletre visszajőjünk, meg kell még em­lítenünk, hogy abban többi közt az is mondatik, hogy ily kölcsönök az egylet természetével ősz­sze nem férnek. He nem ugy van ez miniszter ur! Az ált. munkás beteg- s rokkant-egylet alapszabályai­nak 25 J-nak 3. pontjában mondatik : hogy az egylet összes vagyona egyleti és munkás czé­lokra fordítható, csak gyümölcsőzőleg alkalma­zandó ez. Ennélfogva számolhat a 30 fejből álló választmány 6000 tagból álló választóinak, me­lyek az egyleti vagyon kezelését arra hízták. De jelemzőleg marad még is, hogy állapo­taink már annyira sülyedtek volna, hogy a mi­niszter ur tekintet nélkül a munkásosztály em­berséges jólétére, azok fillérei fölött nem csak korlátlan ellenőrzési, hanem még a rendelkezési jogot is tulajdonithatna magának. Jogosítva lát­juk magunkat annak felemlitésére. minthogy épen a belügyminiszter ur szigorúan fellépve avagy elvét követni kívánja. Ismét vissza kell térnünk az idézett rende­letben fog alt kitételre, hogy ily kölcsönök a beteg-egylet természetével össze nem egyeztet­hetők. Ezzel tehát még kötelessek !s volnának a munkások megtakarított krajezárjaikat kizáró­lag csak bourgeois intézetekbe fektetni.*) Nem elég hogy a munkás ugy is minden­ben megrövidíttetik, még a rendelkezési jogot is akarnák e tekintetben megnyirbálni, és a vére­sen takarított néhány krajezár fölött a rendel­kezési jogot is magának fentartani ? Nem ismerjük félre a belügyminiszter ur atyjai jó szándékát — de meg kell vallanunk, hogy ez egy oldalú, és épen ma, mint már a, be­vezetésben emiitettük, legkevésbbé van helyén. Először, inert a dolog tény állása egészen más, más részt pedig a munkások pénze iránti aggo­dalom alaptalan, minthogy ez egészen biztos, a munkásokra bizott kezekben, sőt még biztosabb, mintha különféle kölcsön kötvényekre volna ki­adva. Másodszor, mert a pénz áránti elővigyá­zat más helyen szükségesebb volna, mivel épen a munkások pénze a szédelgésnek esett áldo­zatul. Sőt tnkább helyén volna, sőt kötelesség volna, a törvénynek ez irányban megfelelni, a még fennálló gyári kényszer \ énztárakat meg­szüntetni és a munkásoktól tizetett tőkéket biz­tosítani, vagy azokat legalább megvizsgálni. De erre nem érzi magát a kormány hivatva! Hisz ezek gazdag bourgeois, kik néhány ezer forint­tal mit, sem gondolnak**), mig ellenben a munkást saját pénzére nézve néni lehet eléggé felügye­letben tartani, s ellenkezőleg ép a társas válla­latok ellenőrzését lehetne jogosan követelni, minthogy a becstelen eljárásnak több példáit már láttuk, ellenben a munkásoknál még egyet­len egy példa nem fordult elő. Valóban igen sértő, a mint a fővárosi hatóság átiratában ol­vassuk, a választmány helytelen eljárása e he­lyett mást akarnánk mondatni, mert hogy csak könyeden egv testületet, mely feladatát ismerve cv / «' annak lelkiismeretesen meg is felel, helytelen eljárással vádoltatik, vagy vádoltathatik, mert épen munkások! Vagy talán akarják-e itt is I megingatni a minden körökből kiveszett bizal­mat ? Ez azután roszul volna számítva. Jobb vol­na ha illetékes helyen arra törekednének, ha ezen jelen zűrzavarból kibúvott találnának, mert az állapotok mindég türlietlenebbekké v.duak. Jobban tenné a belügyminiszter ur, ha más dolog hiányában azt abban hagyná mintsem hajánál fogva előrántani olyat, mi a jó hírnevet semmikép sem állítaná helyre, sőt inkább csök­kenthetné. Bár ajtót mutatna a belügyminiszter ur mind a súgóknak és ármánykodóknak, s ipar­kodnék hiven a nép jólléte megállapítása iránt elvállalt kötelességének megfelelni. *) Talán a Ferenez- József-városi takarékpénz­tárba, vagy talán a gyümölcsöző bourgeois intéz«tekbe á iá Borsod-.Miskolczi, vagy felső- magyarországi ki­ll ázasiftj egyletbe stb. A szedő megjegyzése. **) Na vagy pedig a nem t ég megbukott részvény szesz-gyár. Ez azonban sohasem fog a munkások üldö­zése által eléretni, sőt ellenkezőleg a íninkás fk szervezése által. Ez pedig csak akkor vihető keresztül, ha a miniszter ur e rémeket elijeszti, kik neki a munkások a m ii szervezéséről be­szélnek. Bár jobban ügyelne a belügyminiszter iu­másokra, s majd jutna azon belátáshoz, hogv ez csak rémkép, s iiogy e:;en félelem alaptalan, sőt elvetendő, s h«gy épen mindnyájunk érde­kében van, ezen félelmet semmivé tenni, s oly, eseményeket meggátolni, melyek bennünket az emberiség iránti kétkedésre kénvszeritne. Mert értelmes önmagát ismerő tömeggel mindenkor lehe: számolni, mig ellenben minden, észnélküli, az állathoz inkább mint az ember­hez álló párttal pedig a jelen esetben lehetetlen. Azért nem kellene a nép alsó tömegének müvelését halasztgatni, azok szervezését nem akadályozni, sőt inkább azokat előmozdítani mert csakigy fognak a szelídebb erkölcsök ná J lünk tért nyerni, és egy uj, erkölcsi alapokon nyugvó társadalom fejlődhetni. Bar ne hangzanék ez hallatlanul el, és len­ne befolyással minden becsületesen és jogosan gondolkodó férfira. = Azon elvből kiindulván, miszerint min­denféle véleményt először meghallgatni kell, azután csak mondjuk ki erről nézetűnket, kö­zöljük a ,,munkásmozgalom egyik ismeretlen hívének" véleményét az 1550 frtnyi köl­t/ csön ügyét illetőleg, mely teljes tartalmában következőleg hangzik : Enyhítsük a bajt. A mint olvasom a „M.-H.-Krónika" utolsó számában a belügyminiszteri mellékiratot, „hogy a munkáspárt gyorssajtójának az ált. mun­ka s • b e t e g- és rokkant-segélyző pénztár egylettől — megvásárlása, ille­téktelenül kikölcsönzött 1500 frtot, kamatokkal együtt, 1874. jan. 20 áig az egyleti pénztárba fizettesse vissza, ellenkező esetben a választ­mány ellen törvényes lépéseket fog ínegin­dittatni." A mivel én a szerződést nem ismerem, an­nak okáért nem is mondhatom, hogy a kormány kötésbelien, vagy épen az egylet döntését akar­ná: hanem a mint a mellékirat szól, valóban illetéktelenül és alapszabályéi lenesen lett köl­csönözve; mert olyan egyénnek lett kölcsö­nözve, a ínelv töivényesen nem létezett. De annak is csak épen oka az, hogy a pártnak t. elöljárói mindig csak külföldiesen, de nem mint a törvény minálunk engedi, jár­nak el, mert a t. elöljárók azt mondják, ha a párt törvényesen tiltva is van, de személyesen létezik; igenis létezik ! De hol? Ott, a hol a közönségeknél, vagy parlamentben annak da­czára is képviselve van; de nem ugy mint mi­nálunk, hogy még szavazata sincs. De azért a baj még sem oly nagy, hogy segíteni ne tudjunk rajta, ámbár éu a köze­lebbi á 11 á spont j á t a helyzetnek — mint már említettem — nem ismerem, csak ugy a mint a mellékiratból átveszem. De ámbár azt sem tudom, meglehet, hogy a választmány okiratok vagy egyéb módositvá­nyok által a kölcsönt fedezni tudja ? De ha a választmány a rövidre kiszabott időben a baj enyhítésére szert fel nem találhat, vagyok bátor javaslatomat ajánlani. Ugy mint az 1872-ki ipartörvény 77. §-a szerint, hogy a t.á r s u 1 a t i vagyonnak keze­lési módját az egyleti alapszabályok határoz­zák és az „ált. munkás-beteg- és rokkant­segélvző-egylet" (meg van az alapszabályi jegyzés) 25. §. b). Az összes egyleti vagyon egyedül csak egyleti és muukás-czélokra for­dittatik és biztosan s gyümölcsözően befekte­tendő. Találom véleményem szerint legjobb eljá—

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék