Munkás-Heti-Krónika, 1874 (2. évfolyam, 1–52. sz.)

1874-01-04 / 1. szám

Hogy ezt szemlélhetőleg tehessük, szük­séges, hogy ezen a munkásosztályra oly jóté­konyan ható intézetre visszapillantást tegyünk. Az ált. munkás beteg s rokkant segélyző­egylet, a magyarországi munkáspárti mozga­lomnak kifolyása, mely jelenlegi jó helyzetét pusztán alapítói vas kitartásának és következet­tességének köszönni. S ép ezen okból érzé magát annak idején az egylet választmánya a munkás lapok kiadá­sára inditatva, s miután e munkás lapok mint nyilvános munkás közlönyek elismertettek f­el­vétetetett az ált. beteg-egylet pénztárából 1500 frtnyi kölcsön egy gyors sajtó, és nyomdai fel­szerelvények megvásárlására. Ez 1500 frtnyi kölcsön biztosítására, zálogul leköttetett az egy é­lettel ugyan e házban levő nyomda, mely mind­addig a beteg-egylet el nem idegeníthető tulaj­dona marad, mig az 1500, az esedékes 6"/o ka­mattal együtt vissza nincs fizetve. S amint e magyarországi munkáspárt márczius 23-án újra szervezkedett magára vállalta annak választmá­nya egy hatósági képviselő jeleitlétében, hogy a nyomdát felszerelvényeivel együtt, a ,,Munkás-Heti-Krónika" és ,, Arbeiter-Woch­en-Chronik" czímű munkás­lapok ki­adása mellett, az emlí­tett feltételeket magáévá tévén, azokat hiven meg fogja tartani, mire a beteg egylet választ­mányának szerződésre lépett. Minthogy azon­ban a magyarországi munkáspárt május 10-én egy miniszteri rendelet folytán feloszlottnak nyilvánítatott, annak határozatai pedig semmi­nek mondattak, azaz mint nem történtnek ki­jelentetett, ismét magukra vállalták a lapok szerkesztői és kiadótulajdonosok, előbbi kötele­zettségüket egészen magukra. Valóban furcsának kell e miniszteri rende­letnek jelentkeznie, ha meggondoljuk, hogy a városi hatóság május 16-án keltezett miniszteri rendeletet, (mely akkor még helyén lett volna) mostan azaz 8 hónappal későbben hajtja végre, midőn a tény­álladék megállapíthtatása nélkül el lehessen bocsátani. Nem rég ismét egy hanyagtisztviselő bűn­bakjává akartak bennünket tenni, minek foly­tán a nyomda üzlet elkésett bejelentése czímén, jóllehet a kormány által rosz szemmel látott munkáspárt megsemmisítetett, illetőleg fölosz­latott, tehát nem létezetnek tekintendő, annak elnöke 14 napi fogságra 200 írtra bírságra, és a nyomda elkobozására ítéltetett. Ez idő óta azonban sok fáradsággal helyre­állítottuk a bizonyítékot, hogy mi a törvénye­sen megszabott módon és időben a nyomda­üzlet megkezdését bejelentettük, idézvén erre vonatkozólag a hatóság szavait . 41900 iksz. Folyamodók jelen ké­relme folytán bizo­nyittatik, hogy I­h­r­­­i­n­g­e­r Antal mint a „Munkás-Heti-Krónika" nyomdájának a r­í­kos-árok-utcza 9. sz. alatti megnyitása felől a bejelentést i. é. ápril 6-ik előtt az igtató hivatal­ba beadta ugyan, a mennyiben azonban a beje­lentés az 1847/48 XVIII törv. czikk 37 §­ a értelmében tulajdonkép a főpolgármesteri hiva­talhoz lett volna beadandó s különben a nyom­datulajdonosok megnevezve nem voltak, forma hiány beigtatása az igtató által eleintén meg­tagadtatott, minthogy azonban a beadvány még is e hivatalhoz mint 1-ső fokú iparhatósághoz volt czimezve i. e. ápril 10-én beigtattatott s s illetékes eljárás végett a fennhivatott törv. czikk értelmében innen a főpolgármesteri hiva­talhoz hivatalból áttétetett. A főkapitányi hivatal Pesten 1873 szep­tember 6-án. T­h­a­i­s­z Elek, főkapitány. Hogy azonban az ált. munkás beteg-­s rokkant segélyző-egyletet illető belügyminisz­teri rendeletre visszajöjünk, meg kell még em­lítenünk, hogy abban többi közt az is mondatik, hogy ily kölcsönök az egylet természetével ösz­sze nem férnek. De nem úgy van ez miniszter úr! Az ált. munkás beteg-­s rokkant-egylet alapszabályai­nak 25 §-nak 3. pontjában mondatik , hogy az egylet összes vagyona egyleti és munkás czé­lokra fordítható, csak gyümölcsözőleg alkalma­zandó ez. Ennélfogva számolhat a 30 fejből álló választmány 6000 tagból álló választóinak, me­lyek az egyleti vagyon kezelését arra bízták. De jelemzőleg marad még­is, hogy állapo­taink már annyira sülyedtek volna, hogy a mi­niszter úr tekintet nélkül a munkásosztály em­berséges jólétére, azok fillérei fölött nem csak korlátlan ellenőrzési, hanem még a rendelkezési jogot is tulajdoníthatna magának. Jogosítva lát­juk magunkat annak felemlítésére, minthogy épen a belügyminiszter úr szigorúan fellépve avagy elvét követni kívánja. Ismét vissza kell térnünk az idézett rende­letben fog­olt kitételre, hogy ily kölcsönök a beteg­ egylet természetével össze nem egyeztet­hetők. Ezzel tehát még kötele­sek is volnának a munkások megtakarított krajcrárjaikat kizáró­lag csak bourgeois intézetekbe fektetni.*) Nem elég hogy a munkás úgy is minden­ben megrövidíttetik, még a rendelkezési jogot is akarnák e tekintetben megnyirbálni, és a vére­sen takarított néhány krajczár fölött a rendel­kezési jogot is magának fentartani ? Nem ismerjük félre a belügyminiszter úr atyjai jó szándékát — de meg kell vallanunk, hogy ez egy­oldalú, és épen ma, mint már­a­ be­vezetésben említettük, legkevésbbé van helyén. Először, m­ert a dolog tény­állása egészen más, más­részt pedig a munkások pénze iránti aggo­dalom alaptalan, minthogy ez egészen biztos, a munkásokra bízott kezekben, sőt még biztosabb, mintha különféle kölcsön kötvényekre volna ki­adva. Másodszor, mert a pénz iránti elővigyá­zat más helyen szükségesebb volna, mivel épen a munkások pénze a szédelgésnek esett áldo­zatul. Sőt inkább helyén volna, sőt kötelesség volna, a törvénynek ez irányban megfelelni, a még fennálló gyári kényszer­p­énztárakat meg­szüntetni és a munkásoktól fizetett tőkéket biz­tosítani, vagy azokat legalább megvizsgálni. De erre nem érzi magát a kormány hivatva! Hisz ezek gazdag bourgeois, kik néhány ezer forint­tal mit, sem gondolnak**), míg ellenben a munkást saját pénzére nézve nem­ lehet eléggé felügye­letben tartani, s ellenkezőleg ép a társas válla­latok ellenőrzését lehetne jogosan követelni, minthogy a becstelen eljárásnak több példáit már láttuk, ellenben a munkásoknál még egyet­len egy példa nem fordult elő. Valóban igen sértő, a­mint a fővárosi hatóság átiratában ol­vassuk, a választmány helytelen eljárása e he­lyett mást akarnánk mondatni, mert hogy csak könyeden egy testületet, mely feladatát ismerve év­e­e­ annak lelkiismeretesen meg is felel, helytelen eljárással vádoltatik, vagy vádoltathatik, mert épen munkások! Vagy talán akarják-e itt is­­ megingatni a minden körökből kiveszett bizal­mat ? Ez azután roszul volna számítva. Jobb vol­na ha illetékes helyen arra törekednének, ha ezen jelen zűrzavarból kibúvott találnának, mert az állapotok mindig türh­etlenebbekké válnak. Jobban tenné a belügyminiszter úr, ha más dolog hiányában azt abban hagyná mintsem hajánál fogva előrántani olyat, mi a jó hírnevet semmikép sem állítaná helyre, sőt inkább csök­kenthetné. Bár ajtót mutatna a belügyminiszter úr mind a súgóknak és ármánykodóknak, s ipar­kodnék hiven a nép jólléte megállapítása iránt elvállalt kötelességének megfelelni. Ez azonban sohasem fog a munkások üldö­zése által elévetni, sőt ellenkezőleg a m­unkás­ok szervezése által. Ez pedig csak akkor vihető keresztül, ha a miniszter úr e rémeket elijeszti, kik neki a munkások a m­­i szervezéséről be­szélnek. Bár jobban ügyelne a belügyminisztér­iu­másokra, s majd jutna azon belátáshoz, hogy ez csak rémkép, s h­ogy ez­en félelem alaptalan, sőt elvetendő, s hogy épen mindnyájunk érde­kében van, ezen félelmet semmivé tenni, s oly, eseményeket meggátolni, melyek bennünket az emberiség iránti kétkedésre kényszerítne. Mert értelmes önmagát ismerő tömeggel mindenkor lehet számolni, míg ellenben minden, észnélküli, az állathoz inkább mint az ember­hez álló párttal pedig a jelen esetben lehetetlen. Azért nem kellene a nép alsó tömegének művelését halasztgatni, azok szervezését nem akadályozni, sőt inkább azokat előmozdítani mert csak így fognak a szelídebb erkölcsök nál­­ünk tért nyerni, és egy új, erkölcsi alapokon nyugvó társadalom fejlődhetni. Bár ne hangzanék ez hallatlanul el, és len­ne befolyással minden becsületesen és jogosan gondolkodó férfira. A­mint olvasom a „M.-H.-Krónika" utolsó számában a belügyminiszteri mellékiratot, „hogy a munkáspárt gyorssajtójának az ált. mun­ka s , b­e­t­e­g- és rokkant-segélyző pénztár egylettől — megvásárlása, ille­téktelenül kikölcsönzött 1500 frtot, kamatokkal együtt, 1874. jan. 20 áig az egyleti pénztárba fizettesse vissza, ellenkező esetben a választ­mány ellen törvényes lépéseket fog m­egin­díttatni." A mivel én a szerződést nem ismerem, an­nak okáért nem is mondhatom, hogy a kormány kötésbelien, vagy épen az egylet döntését akar­ná, hanem a­mint a mellékirat szól, valóban illetéktelenül és alapszabályel­lenesen lett köl­csönözve, mert olyan egyénnek lett kölcsö­nözve, a­­­ely törvényesen nem létezett. De annak is csak épen oka az, hogy a pártnak­­. elöljárói mindig csak külföldiesen, de nem mint a törvény minálunk engedi, jár­nak el, mert a­z­ elöljárók azt mondják, ha a párt törvényesen tiltva is van, de személyesen létezik, igenis létezik ! De hol? Ott, a­hol a közönségeknél, vagy parlamentben annak da­czára is képviselve van, de nem úgy mint mi­nálunk, hogy még szavazata sincs. De azért a baj még­sem oly nagy, hogy segíteni ne tudjunk rajta, ámbár én a köze­lebbi á­ll­á­spont­j­á­t a helyzetnek — mint már említettem — nem ismerem, csak úgy , mint a mellékiratból átveszem. De ámbár azt sem tudom, meglehet, hogy a választmány okiratok vagy egyéb módosítvá­nyok által a kölcsönt fedezni tudja ? De ha a választmány a rövidre kiszabott időben a baj enyhítésére szert fel nem találhat, vagyok bátor javaslatomat ajánlani. Ugy mint az 1872-ki ipartörvény 77. §-a szerint, hogy a t­á­r­s­u­l­a­t­i vagyonnak keze­lési módját az egyleti alapszabályok határoz­zák és az „ált. munkás-beteg- és rokkant­segélyző-egylet" (meg van az alapszabályi jegyzés) 25. §. b). Az összes egyleti vagyon egyedül csak egyleti és munkás-czélokra for­dittatik és biztosan s gyümölcsözően befekte­tendő. Találom véleményem szerint legjobb eljár *) Talán a Ferencz- József-városi takarékpénz­tárba, vagy talán a gyümölcsöző bourgeois intézetekbe á rá Borsod-,Miskolczi, vagy felső- magyarországi ki­sl­ázasiftj egyletbe stb. A szedő megjegyzése. **) Na vagy pedig a nem r­ég megbukott részvény­szesz-gyár. ­ Azon elvből kiindulván, miszerint min­denféle véleményt először meghallgatni kell, azután csak mondjuk ki erről nézetünket, kö­zöljük a ,,munkásmozgalom egyik ismeretlen hívének" véleményét az 1550 frtnyi köl­t­­csön ügyét illetőleg, mely teljes tartalmában következőleg hangzik :

Next