Munkás-Heti-Krónika, 1874 (2. évfolyam, 1–52. sz.)
1874-08-02 / 31. szám
lenberger által tárgyaltatott, York a fenálló viszonyokat bölcs bírálat alá véve, élesen világítja meg azokat és egyes rendezetlen állapotokra utal; ezek ellen egyedüli mentőszernek tudja a munkások szervezkedését. Grillenberger különösen a földmunkások mozgalmát tárgyalja és alapos szaktudománynyal áttér a viszonyok fejlődésére Angolországban, Franczia- és Németországban. Beszédének tartalma oda irányult, hogy mindenekelőtt a földmunkások szervezkedjenek és ennek fejlődése által föl-szlik a földbirtokból álló magántulajdon és a földmunkások kérdése elő van idézve. Egy ennek megfelelő határozati javaslat majdnem egyhangúlag fogadtatott el és a gyűlést az elnök bezárta. A munkásmozgalom történetéhez Szerbiában. Múltkori czikkemben irtam le azon körülményeket, melyek közt a „Javnost" (nyilvánosság) czimü szoczialistikus lap Kragujeváczon megszűnt; a jelen czikkben a sajtóper menetéről akarom önt tudósítani és ön aztán könynyen fogalmat szerezhet magának a szerb igazságszolgáltatásról. Az államügyész úr könnyen intézte dolgát és vádját igen rövidre szabta, idézte a súlyosítóknak vélt helyeket egyszerűen anélkül, hogy azokból logikai következetességgel a vétséget kimutassa, s állításait úgy tette, mintha minden bizonyítást nélkülözhetnének és már mindenki által el volnának ismerve; egyes mondatokat szakitott ki egy czikkből és másokkal önklénytesen hozta összeköttetésbe. Végül jóindulatú tanácsokkal sem szűkölködött. A czáfolatokkal és védelmekkel szemben ugy viselé magát — mind ő maga mondá — „mintha nem is léteznének" A lap alapítását, a munkafölosztást a nyomdában és szerkesztőségében vádjában fölemlítvén, az államügyész a lap „honáruló" irányának megállapítására ment át és mondá: „Már a lap első számaiban jelentek meg czikkek, melyek a hazai jogfelfogással egészen ellenkeznek; minden szám hozott czikkeket, melyeket kimeretlenül szoczialistikus irány lengett át. Abban a véleményben, hogy ő az óhajtott Messiás, ki ezen országot szoczialistikus szellemben akarja átalakítani, Markovics mérges tollal támadta meg az ország fő intézményeit, a nemzetgyűlést, a kormány- és népképviselőket, a nemzetgyűlést és mindenkit a törvény áthágásával gyanúsított, az ország uralkodója elleni fölkelést konstatálta és végül szemtelenségében az ország fejedelmének alkotmányos jogait sem hagyta érintetlenül, hanem megtámadta és megsértette azokat." Azután az államügyész az inkriminált helyek idézéséhez látott. A czikkből, mely a fölirat készítésével megbízott bizottmányban történt fölirati vita alkalmával jelent meg, következőket vett ki: „E vitánál, valamint mindenben a kormányképviselők különös hajlamot mutattak törvénycikk-ismeretükkel a népképviselők előtt tündökölni. Ahelyett, hogy mint az előkelő értelmiségi gyűlésben a népképviselőket fölvilágosítanák, ahelyett hogy azok gondolatait föltalálnák és azokat formuláznák, úgy járnak el, mint a vizsgáló biró, ki bonyodalmas kérdéseivel elfogulttá akart tenni." Továbbá : „Az egyszerű illem parancsolja végre a kormányképviselőknek, hogy jobban tartózkodjék ott a beszédtől, ahol a nép óhajáról van szó. önmaguknak kellene tudniok, hogy a gyűlésben való jelenlétök által ezt az egész műveit világ előtt lealázzák." Aztán tovább „Bizonyos, hogy a nép az egyes kormányokkal elégületlen volt és azoktól el akarna szakadni, s a nagyok (mágnások) fölhasználták e pillanatot és fölkelésre hivták föl. A nép mindig jogainak tekintette egy fejedelmet letenni, aki roszul gazdálkodik, és egy másikat kinevezni, akitől jobbat remélt." Továbbá e tétel: „Vannak emberek, akik nem egyeznek velünk abban, hogy azon nemzetgyűlést védelmezzük, mely Badivoj (volt miniszterelnök) iskoláján ment keresztül és minden becsületes embert és haladásért küzdőt ütlegekkel fenyegetett *), mely minden előtt meghajlott, a mi csak a kormánytól jött." A legsúlyosabbnak tetszett az államügyésznek a következő mondat, melyet Markovics a törvényváltoztatás és alkotmány tárgyában történt értekezlet alkalmával, — ahol némely törvény készakarva létetik rosszá — átalánosságban írt: „Ez esetben minden férfi kötelessége és erénye, hogy ily törvényeket minden eszközzel megsemmisítsen. És ha az egyesnek gyakran nincs hozzá elegendő ereje, vagy ily erkölcsi felelősséget nem vállalhat magára, a népképviselet kiirthatja és kötelessége kiirtani a holt törvényformákat." Ez mindazon tétel, amelyből az államügyész vagy hat vétséget hozott ki. Markovics t. i. mint fő vétkes és Stojkovics mint résztvevő a kormányképviselők megsértésével, a fejedelmi jogok lealacsonyításával, a forradalomra való fölhívás kitüntetésével, a nemzetgyűlés megsértésével, a törvények áthágása és eltörlésére való fölhívással vádoltatott. Ép úgymint én itt összeszorítva adom e tételeket, az államügyész is így ártotta azokat oda, egynehány fölkiálltással és frázissal felsérve és mindjárt a paragrafusokat vette elő, amelyek a vétséget és a büntetést állapítják meg. Ennek illustrálására az első idézet után tett következtetést közlöm : „Szántszándékkal akarta Markovics ezen a kormányképviselők ellen idézett támadásoktól hemzsegő kifejezésekkel annak állását a nemzetgyűlésben nevetségessé tenni és a műveit világ előtt lealacsonyítani, arra nem gondolva, hogy annak állása a törvények által van biztosítva és az uralkodó bizalma által jutott hozzá. Kétségtelen, hogy vádlottnak tudomása van erről s épen ezáltal nyilvánul rosz akarata." Egy másik pontnál az államügyésznek azon gondolat „nyomul" a fejébe, mintha Markovics a népnek mutatná az utat, miképen rázhatná le nyakáról az uralkodót a legrövidebb módon. Továbbá megint „bizonyos meggyőződésre jut, hogy vádlott a hazafiság köpenye alatt a nemzetgyűlésen a legnagyobb méltánytalanságot követte el”... Így van szervezve a vád. A vádlottak maguk védték magukat. Markovics az államügyésznek azon felületességet, amelylyel a vád fölállításával eljárt, szemére vető. „Nem lehet egyes mondatokból, melyek a közepéből és végéből kivétetnek, fenyítő eljárást bizonyítani; ehez szükséges a gondolatok összefüggését és a megbeszélt tárgyat kikeresni Az államügyész nem keresi föl a tárgyat, a czikkekhez hozzácsatolja saját gondolatait és ebből önkényes következtetéseket von. A törvény szavai szerint a kormányképviselők lealacsonyítása csak akkor állapítható meg, ha azok felől igaztalan, költött állítások mondatnak, ami a „Javnoszt" egy czikkében sem történt. A czél egyesegyedül az volt, hogy a kormányképviselőket kényes állásukra figyelmeztessenek, hogy a nép akaratának útját ne állják." A nép fölemeléséről és a fejedelem letételéről való szavakat Markovics mint történelmi tényeket föntartja és adatokkal bizonyítja a nép elidegeníthetlen jogát, a népfelséget a szerb, valamint más népek történetéből. Csak a nép álláspontját akarta képviselni és a gyűlés jogát, hogy az alkotmányt megváltoztassa, megállapítsa, mely joggal a nép már a fenálló alkotmány szerint bír. Ahol e törvényes változtatásról van szó, ott nem lehet szó az erőszakról. Hogy a volt miniszerelnök a nemzetgyűléssel úgy bánt, amint neki tetszett, vádlott az akkori gyűlések határozataival és a miniszterek véleményével a gyűléseknek a miniszterektől való függéséről bizonyította be, hogy Szerbia e tekintetben nem áll egyedül, Németországgal és Bismarck herczeg példájával mutató. A törvények áthágásáról és megsemmisítéséről szóló tételt az államügyész elferdíttette, mert ezen részletezést csak Szerbiára magyarázta, pedig ott csak orosz törvényekről van szó; különben ez oly elmélet, mely az egyetemeken taníttatik, ennélfogva akár socialisztikus, akár nem, a törvények szerint nem büntethető. Mielőtt vádlottat vonják felelősségre, a történetírókat, kik Szerbia fölszabadítóját és más népfölkeléseket igazoltak és dicsőítettek, kellene megbüntetni. Végül vádlott néhány megjegyzést tesz az államügyész néhány tételesre, mint ,,Messias,44 „szoczialista/1 „mérges toll," és e czimet szoczialista becsületére valónak tartja. Záradékul jellemzi a körülményeket, melyek közt a per keletkezett. A most már inkriminált czikkek megjelenésének folyamában a belügyminisztériumhoz azon kérdés intéztetett, hogy miért engedi meg a rendőrség az ily czikkek megjelenését? A miniszter azt felelte, hogy a „Javnost" ezidejűleg nem hoz törvényellenes czikkeket. Egyidejűleg két bíró kik később Markovicsot vád alá helyezték ugyancsak gratulálták irásmodoráért. Csal midőn néhány kormányelőterjesztés a gyűlésben nem fogadtatott el, melyek elvetését „Javnost" is pártolta, kezdődött meg ellene kiabálás, és megjelent a hadügyminiszter jelentése, melyet vádlott védelméhez hozzácsatol Ugyanazon tények, sőt még ugyanazon frázisok is, melyek e válasziratban találhatók, fordulnak elő a vádban is. Stojkovics (részes) Markovics védelmében a magáét is látja; ostorozza az államügyési taktikáját, ki bizonyítás helyett szoczialismusra beszél; „ennek oka világos, és mert szocziatómus alatt rendesen valami borzasztó „elosztás14-és gyújtogatás-féle dolgokat értenek, az államügyész a vádlottak ellen föl akarja ébreszten a figyelmet." A belügyminiszter feleletét idézi melyben a gondolatszabadságot a törvények és a kormányeljárás szabad megvitatását ígéri és biztosítja. Végre figyelmeztet Markovics kijelentésére, hogy ő (Stojkovics) a czikkeket megjelenésük előtt soha át nem olvasta, amit ő is megerősít. Erre a magasműveltségű államügyész következőket hallatott: „A járásbíróság éa a legfelsőbb országos semmitő törvényszék részéről már elhatároztatott, hogy a Markovics féle czikkekben büntetésre méltó helyek foglaltatnak és ennek következtében kétségbevonhatóan tény, hogy Markovics mint főbűnös , Stojkovics mint résztvevő a törvényellenességben bűnösek. Ily eseteknél a vádlottak védbe szédői nem bírhatnak törvényes alappal, mellőzve tehát ezeket, áttérek a már említet leiratra. Ebben senki sem bátoríttatott föl törvénytelen dolgok elkövetésére, a leirat szelleme leginkább az, hogy minden publiczsót tekintse feladatául a népben a törvény iránt tiszteletet ébreszteni, s ezzel csak hazafiai hittelességét teljesíti. Isten óvja meg az országa az ilyen hazafiaktól, mint amilyen Markovics Stojkovicsnak pedig azt ajánlanám, inkáb sörfőzdéjét ápolni, mint az amerikai szaba államok alkotmányát tanulmányozni." Vádlottak feleslegesnek nyilvánították jelen kihallgatást az államügyész ily kimagyarázgatása után, főleg ha már kicsinált dolog de ennek ellenkezője törvény és a biróságna hatalmában áll az ügyet végleg eldönteni. A államügyésznek rincs hatalmában a védbeszédekben előhozattakat megcáfolni, azért a kérés. Tanácsadásait alkalmazza másnál, vádlottaknak ezekre nincs szükségük. A törvényszék tanácskozásra vonult viss * Radivoj idejében előterjesztés adatott be, mely szerint sajtóvétség botütéssel büntettessék !