Munkás-Heti-Krónika, 1874 (2. évfolyam, 1–52. sz.)
1874-11-08 / 45. szám
Kia képes bejutni a zálogházba. A szegény lap számosnő batyujában utolsó elzálogosítható dalmiját hozta el. A simára borotvált inas pégülig a méltóságos, vagy nagyságos uraság ezüst sészletét készül elhelyezni. Sóval a társadaloom mindegyik osztálya képviselve van a zálogház ajtaja előtt Mily elegy belegy csoport! a Dunapart sétányán sok megfutamodott környezetétől. Itt egy tálból esznek. Hisz itt van aázbérfizetés. A legtöbb lakó a legnagyobb bajnal tudta csak a lakbért előteremteni, alig igen konokan kénytelenek lesznek hátralékban maradni. A lakások ára mostanában kezd alábbszálni s a tavaszra a háziurak alighanem még engedékenyebbek lesznek. Most is a hurczolkodók nagyobb raésze már az olcsóbb lakásokba költözködik. (M. U.) A munkásosztály társadalmi helyzete. Mely munkás nem olvasott már azon idő felsieti, melyben élünk, hogy ez ,a legjobb világ" . Minek nem mondatott még munkaadójától, kinekérdekében áll, megelégedett s igénytelen munkásokat birni: ,Nem vagytok-e a legboldogabb emberek, hiszen éltek, van munkátok, mit akartok s tehát többet?" És hogy igyekszik a tőke zsoldos fában lévő sajtó azon, hogy a legkülönbözőbb támízgatások által elhitessék a munkásokkal, mi-X szerint állásuk boldog, sőt, nem átallja azt is állítani, hogy ne irigylendő. Fájdalom, hogy ezen szép álmok ridegen eloszoltatnak a tények éles agynyora által és aztán kitűnik, miként néz ki azon a szerencse, melyet nekünk előénekelnek. Hogy is várhatnak mi munkások ezen oldalról s azt, hogy valóban azt mondják meg nekünk, mik vagyunk az emberi társadalomban. Nosza, nem is kívánjuk ezt ezentúl többé, mindegyik közülünk atudja, mit tarthat a bérencz sajtó szép szavairól, s csak megvetéssel büntetheti azoknak durva szitkolódásokkal kisért gyanúsításait a munkássok s ezek lapjai irányában, melyek a tőkesajtó acsillárszavait meghazudtolni merészelik. Mai czikkünkben kutatni akarjuk a munkás-5 osztály a társadalomban való jelen helyzetének faalapokait. Már régebben állíttatott fel az összes osztályok szabadságának s egyenjogositásának alapfeelve, hanem kérdezzük, maradt-e ez puszta alapfaelv mellett, vagy kiterjesztetett-e ez mint valódijog a vagyontalannok osztályára? — Igen, névleg,azaz megadatott nekik a jog, de nem a hatalom, nezen jogot felhasználhatni, és tudjuk, hogy egy egog értéktelen, mihelyt nem birunk azon hatalomramal, a jogot felhasználni. Ezen a tenyelv a szabadságról s egyenjogosiításról, melyről szólunk, azon osztály által, mely most a kormányhatalmat birja, annyiban jönne-kresztülvive, hogy az ipar szabad üzése mindenki számára törvény útján kimondatott. A vagyonos osztály igen jól tudta, mennyire van hasznára ezen szabadság és bírja ezt kizsákmányolni. Tudta, miszerint, ha a vagyontalan osztálynak nem adja a hatalmat, a módokat, ezen jogot maguk számára felhasználni, az értéknélküli ; igen, azt is tudta, hogy annak éle is a munkások ellen kell hogy forduljon, hogy gazdászati eredménye csak saját javára esik. Azon nagyszerű változtatások a termelési módban, mik jelen századunk nagy horderejű találmányai által előidéztettek, lehetségessé teszik még azonkívül, az ipart egészen a nagybirtokosok kezeibe átjuttatni, mivel űzéséhez a munkásnak és eddigelé fennállott kismesterembernek az anyag, a pénz hiányzott. Ennek következménye az lőn, hogy a tőke mindinkább egyesek kezeibe vándorolt, és az adóstatisztika bebizonyította, hogy a középosztály, a kismesterek kevesbülnek s a vagyontalan osztály borzalmas módon szaporodik, — lehet-e itten még szó egy , boldog világról" ? A statisztikának ezen egyszerű számai nekünk tehát a legjobb bizonyíték arra, hogy a vagyontalan osztálynak nem hozott hasznot termelőereje értékesítésének szabadsága; hogy ezen szabadságnak éle ellene fordul, s mily hátránya van ezen szabadságnál, mint az a törvényben kimondatik azt a következőben bővebben akarjuk fejtegetni. A tőkének egyes kezekbeni tömörülése által nagy munkás tömegek függővé lettek egyesektől , habár névleg szabadak, mégis valóságban állásaik bizonytalansága következtében oly függők, amint csak lehetséges. Továbbá gyakori hullámzásnak is ki vannak téve a előhozott jószágok a mai termelési módje a közlekedési viszonyok következtében, mint azt világosan bizonyítja a jelen válság ideje is. Előbbi századok termelési módjánál csak megrendelésre s nem oly nagyszerű gyűjtésekre dolgoztatott, mint az mai napon történik. A munkásnak tehát mostan a túltermelésen résztvenni kell, anélkül hogy hasznot hozna nekik, és ha egy üzleti pangás kiüt, ki érezi annak súlyát? A munkás, mivel a tőkepénzes nagy vagyonával könnyen kitartja a csapást és a munkás, no az éhen halhat, az egyszerűen elbocsáttatik. Ezekből kitűnik, hogy az osztályoknak egyenjogosítása a társadalomban csak parázis a szabadelvű, a vagyonos osztály szájában. Az iparszabadságból a vagyonosok részére a vagyontalanok munkaerejének korlátlan kiaknázására való szabadság fejlődött ki. És így nem lehet csodálni, hogy a szegények száma, a proletáriusok, mindinkább szaporodik. Ezen aránytalanság felismerésével azonban szükségkép az egymással ellenkező törekvések