Munkás-Heti-Krónika, 1874 (2. évfolyam, 1–52. sz.)

1874-11-08 / 45. szám

Kia képes bejutni­­ a zálogházba. A szegény lap számosnő batyujában utolsó elzálogosítható d­­almiját hozta el. A simára borotvált inas pé­gü­lig a méltóságos, vagy nagyságos uraság ezüst s­­észletét készül elhelyezni. Sóval a társada­loom mindegyik osztálya képviselve van a zá­­logház ajtaja előtt Mily elegy­ belegy csoport! a Dunapart sétányán sok megfutamodott kör­nyezetétől. Itt egy tálból esznek. Hisz itt van a­­­­ázbérfizetés. A legtöbb lakó a legnagyobb baj­­nal tudta csak a lakbért előteremteni, alig igen kon­okan kénytelenek lesznek hátralékban maradni. A lakások ára mostanában kezd alábbszálni s a tavaszra a háziurak aligha­nem még engedéke­nyebbek lesznek. Most is a hurczolkodók nagyobb ra­észe már az olcsóbb lakásokba költözködik. (M. U.) A munkásosztály társadalmi hely­zete. Mely munkás nem olvasott már azon idő fe­lsieti, melyben élünk, hogy ez ,a legjobb világ" . Minek nem mondatott még munkaadójától, kinek­­érdekében áll, megelégedett s igénytelen munká­­sokat birni: ,Nem vagytok-e a legboldogabb em­berek, hiszen éltek, van munkátok, mit akartok s tehát többet?" És hogy igyekszik a tőke zsoldos fában lévő sajtó azon, hogy a legkülönbözőbb támízgatások által elhitessék a munkásokkal, mi-X szer­int állásuk boldog, sőt, nem átallja azt is állí­­tani, hogy ne irigylendő. Fájdalom, hogy ezen s­zép álmok ridegen eloszoltatnak a tények éles agynyora által és aztán kitűnik, miként néz ki azon a­ szerencse, melyet nekünk előénekelnek. Hogy is várhatnak mi munkások ezen oldalról s azt, hogy valóban azt mondják meg nekünk, mik­­ vagyunk az emberi társadalomban. Nosza, nem is kívánjuk ezt ezentúl többé, mindegyik közülünk atudja, mit tarthat a bérencz sajtó szép szavairól, s csak megvetéssel büntetheti azoknak durva s­zitkolódásokkal kisért gyanúsításait a munká­ssok s ezek lapjai irányában, melyek a tőkesajtó acsillárszavait meghazudtolni merészelik. Mai czikkünkben kutatni akarjuk a munkás-5­ osztály a társadalomban való jelen helyzetének faalapokait. Már régebben állíttatott fel az összes osztá­­lyok szabadságának s egyenjogositásának alap­feelve, hanem kérdezzük, maradt-e ez puszta alap­faelv mellett, vagy kiterjesztetett-e ez mint valódi­­jog a vagyontalannok osztályára? — Igen, névleg,­­azaz megadatott nekik a jog, de nem a hatalom, nezen jogot felhasználhatni, és tudjuk, hogy egy egog értéktelen, mihelyt nem birunk azon hatalom­ramal, a jogot felhasználni. Ezen a tenyelv a szabadságról s egyenjogosi­ításról, melyről szólunk, azon osztály által, mely m­ost a kormányhatalmat birja, annyiban jön­ne-k­resztülvive, hogy az ipar szabad üzése mindenki számára törvény útján kimondatott. A vagyonos osztály igen jól tudta, mennyire van hasznára ezen szabadság és bírja ezt kizsák­mányolni. Tudta, miszerint, ha a vagyontalan osztálynak nem adja a hatalmat, a módokat, ezen jogot maguk számára felhasználni, az értéknél­küli ; igen, azt is tudta, hogy annak éle is a mun­kások ellen kell hogy forduljon, hogy gazdászati eredménye csak saját javára esik. Azon nagyszerű változtatások a termelési módban, mik jelen századunk nagy horderejű ta­lálmányai által előidéztettek, lehetségessé teszik még azonkívül, az ipart egészen a nagybirtokosok kezeibe átjuttatni, mivel űzéséhez a munkásnak és eddigelé fennállott kismesterembernek az anyag, a pénz hiányzott. Ennek következménye az lőn, hogy a tőke mindinkább egyesek kezeibe vándorolt, és az adó­statisztika bebizonyította, hogy a középosztály, a kismesterek kevesbülnek s a vagyontalan osztály borzalmas módon szaporodik, — lehet-e itten még szó egy , boldog világról" ? A statisztikának ezen egyszerű számai ne­künk tehát a legjobb bizonyíték arra, hogy a va­gyontalan osztálynak nem hozott hasznot terme­lőereje értékesítésének szabadsága; hogy ezen szabadságnak éle ellene fordul, s mily hátránya van ezen szabadságnál, mint az a törvényben ki­mondatik azt a következőben bővebben akarjuk fejtegetni. A tőkének egyes kezekbeni tömörülése által nagy munkás tömegek függővé lettek egyesektől , habár névleg szabadak, mégis valóságban állásaik bizonytalansága következtében oly függők, amint csak lehetséges. Továbbá gyakori hullámzásnak is ki vannak téve a előhozott jószágok a mai ter­melési mód­­­je a közlekedési viszonyok következ­tében, mint azt világosan bizonyítja a jelen válság ideje is. Előbbi századok termelési módjánál csak megrendelésre s nem oly nagyszerű gyűjtésekre dolgoztatott, mint az mai napon történik. A mun­kásnak tehát mostan a túltermelésen résztvenni kell, anélkül hogy hasznot hozna nekik, és ha egy üzleti pangás kiüt, ki érezi annak súlyát? A munkás, mivel a tőkepénzes nagy vagyonával könnyen kitartja a csapást és a munkás, no az éhen halhat, az egyszerűen elbocsáttatik. Ezekből kitűnik, hogy az osztályoknak egyen­jogosítása a társadalomban csak parázis a szabadelvű, a vagyonos osztály szájában. Az iparszabadságból a vagyonosok részére a vagyontalanok munkaerejének korlátlan kiak­názására való szabadság fejlődött ki. És így nem lehet csodálni, hogy a szegények száma, a proletáriusok, mindinkább szaporodik. Ezen aránytalanság felismerésével azonban szükségkép az egymással ellenkező törekvések

Next