Munkás-Heti-Krónika, 1874 (2. évfolyam, 1–52. sz.)
1874-01-04 / 1. szám
rásnak, hogy a választmány a nyomdai czime miatt bvl írt fedezésének százötven drb 10 fitos értékű papirost bocsájtson ki, amelyekből 100 drbot az „ált. munkás-beteg- és rokkantpénztári" alapszabály szerint vásárolhat, és 60 drbot, amint biztosan gondolom, a munkásmozgalom hívei közt elárusítani, és annak felét a vevők január 15-én, a másik felét pedig február 1-én fizessék le. Lehet a pénzt 5, vagy ha mondom 10 év múlva visszafizetni 5°/v al. Vagy mint részvényt minden évi inventára szerint a tiszta jövedelmet részvényenként fizetni, így a bajon is, a nyomdán is segítve lesz. Véleményem elfogadása esetében a további czélokat közölni fogom. Maradok hű a mozgalomnak ismeretlenül Budapest, 1878. évi decz. hó 28-kán. is. Ugy látszik mintha a, névtelen czikkiró elfelejtette azt, mit czikkének különböző helyein mondott, mert először bevallja, hogy „ámbár a szerződést nem ismeri, (ami már egy ügyűségnek a jele, az ügyet alaposan nem ismervén,mégis róla véleményéz kimndani) a kölcsönzés illetéktelenül és alapszabály ellenesen történt, mert oly egyénnek lett kölcsönözve, ki törvényesen nem létezett'' (ez megint csak az ügybeni avatatlanságát mutatja, s nem egyéb mint a miniszteri leirat után papolása) de nézzük csak tovább, hogy jut a beküldő önmagával ellenmondásba, amidőn saját megcáfolására, tehát a kölcsönzés illetékességének és helyességének bizonyítására az alapszabályok 25. §. azon pontját idézi, melynek értelmében „az összes egyleti vagyon egyedül egyleti és munkás czélokra fordittatik és „biztosan és gyümölcsösen lefektendő" s ennek megerősítésére az ipartörvényt is idézi, melynek 77. §. szerint az egyleti alapszabályok határozzák meg a vagyon kezelési módját. Hogy pedig a választmány az alapszabályok ezen pontjának valóban megfelelt, azt fejtegetjük tüzetesebben lapunk mai számának más helyén, melynek olvasása által tisztelt czikkírónk avatatlanságából fel fog ébredni. — Czikkében más keserű szemrehányást tesz az egylet választmányának, azt állítván, „külföl-' diesen" jártak el. Talán ön azon hamis és ferde fogalmakat, melyekkel ön a párt létezéséről és a polgári jogokról bír, s most előttünk kizár, nevezi „magyarosnak." Ez nálunk nem „hazafias," „magyaros," hanem a szó legszorosb értelmében „zavaros." De ne téveszszük szem elől azt, mikor czikke ezimének eleget tenni akarván, a „bajenyhítésére" előterjeszti indítványát, s amenynyire jó szándékot, látunk benne, alkalommal kellő figyelemre méltatni fogjuk. Egyéb czélunk nem volt, mint „a mozgalom ismeretlen hívének" megmutatni, hogy tisztázza fogalmait, nehogy máskor is önmagával ellenmondásba jusson. Londont ismét egy nagy strike veszély fenyegeti. A vasmunkások, hetibérüket 2 Schillinggel kívánják emeltetni, a nagy drágaság miatt, elhatározván, hogy ha azt meg nem nyerendik, munkájukat jövő év január 1-jétől fogva be akarják szüntetni. Minthogy e követelések a czéh egyletekből erednek, tehát az egész londoni vasiparra vonatkoznak, egyesültek a munkaadók ellentállásra. A munkások egy része elbeszélte munkaadójuknak, hogy néhány munkaadó a bérfelemelésbe már beleegyezett, mi azonban valótlannak bizonyult. Egyébiránt nagyon roszul van az időpont a munkásokra nézve , választva. A vasüzlet a magas munkabérek, és a szén drágasága folytán mindenütt apad, nemcsak Angolországban, hanem Amerikában még jobban, honnan hetenként egész munkáscsapatok hazatérnek. Egy amerikai cég maga csak 10.000 munkást bocsátott el. Philadelphiában 35.000 munkás lett kenyérvesztes. A munka és munkaadók, nem különben az kereslet és kínálat közti aránytalanságnál, bizony nem időszerű a munkabér felemelésének kívánsága. A munkaadók a bérfelemelése megtagadásának okául, a széndrágaságát hozzák fel. Társadalmis gazdászati szemle. A londoni központi egylethez csatlakozott czéhegylet képviselőinek egyik találkozásánál, szóba hozták az egyesült munkások küldöttei a munkaadók „nemzeti egyletét", indítványozván egyúttal, hogy a királyságban levő czéhegyletek, egy egységes, jól szervezett egyletbe olvadjanak össze. A miniszterelnök által egy czéh egyleti küldöttégnek a választási reform megbeszélésére ígért meghallgatásban is Audienzi résztvette, a vidéki munkás-egylet is hivatott fél , azonban egy tegnap felolvasott válasz szerint, nem fogadja el az egylet e meghívást, mivel Arch nevű elnöke, ki a vidéki munkások gyáramatozását magára válalta, de Gladstonne édes szavai által lekenyerezve, (innen tehát, íég nem jelenése) egy maga Gladstonne-nál külön meghallgatásnak előnyében részesült. A vidéki collegák e külön állása ellen elégedetlenségüket, és némiképen elkeseredetségüket fejezték ki a jelen voltak. A mi tisztviselőink. Napirenden van, hogy a hírlapok, a bourgeois, és más tudósok a munkások erkölcsi életét, mint megromlotott, megbeszélik, nem ritkán hallhatjuk a leghajmeresztőbb dolgokat mesélni, melyek állítólag a nyers és demoralizált munkások által elkövettek legyen, gyakran bűntényekké bélyegeztetnek a legkisebb események, melyek fölött bizonyára kakas többé nem kukorékolt volna, ha azt mások, p. o. tisztviselők, vagy boltisegédek elkövették volna. E tény indít engem, valamit a tisztviselők erkölcsi életmódról elbeszélni, és pedig csupán ez okból, mivel a tisztviselők a társadalmi állásuknál fogva, a közönséges munkásokhoz legközelebb állnak, és mivel azok legnagyobb része megvetőleg elfordul, valahányszor a munkások jogos követeléseikről szó van. Ha itten tisztviselőkről szólok, akkor kiválólag azon osztályt értem, mely magát az úgynevezett jobb társadalomhoz számítja, és mely külsőleg, ha nem is igen jó, legalább jó helyzetben lenni, látszani akar, mely mindég finoman és elegánsan öltözve akar megjelenni, s orrát mindég igen magasan hordva, bőven akar élni, családját szükség és nyomorba helyezi, csak hogy saját klimbusát őrizze, s ki terv nélkül csak a világba él, nem tudva meddig fog ez igy mehetni, s meg nem gondolva annak következményeit, melyet ily kényelmü élet maga után von. Hivatalos teendőiknél rendesen nagy szájnak szoktak lenni, az egyik többet akar tudni a másiknál, s igy vetélkednek kérkedésben, stb. Elöljáróik iránt rendszerint a legalázatosabbak, jelentésében s láthatni a legszentebb jezsuita pofát, a mint a tisztviselő legmélyebben magát minden oldal felé meghajtja, s ekkor nincs mit láthatni azon urak közönséges pöffeszkedésükről. A munkásember, vagy pedig alárendeltjeik irányában gorombák és brutálisok a jó urak, s nem egy, becsületben és szorgalomban megőszült alárendelt rendesen oly goromba hangon és módon szoktak rá támadni, hogy e szólásmód minden rabszolga felügyelőnek is becsületére válnék. A hivatalos órák végével utczárólutczára, kávéházból kávéházba járnak dorbézolni. Ahelyett, hogy ily ember szabad idejét önmivelésre fordítaná, vagy pedig mint más becsületes ember szerényen, és egyszerűen romlátná, eltölti gyakran drága idejét esztelen játékokkal, ivással, és más erkölcstelen lumpságokkal. Mily következménynyel szokott ily élet az egészségre, és az illető kassájára lenni, azt naponta számtalan példákban lehet látni. De mindamellett szokás ily minden erkölcsi és illem törvényt gúnyoló életmódot különféle phrasisokkal, ugy mint, az illető állásával, maga születéssel, fiatalságával stb. mentegetődzni. Ha azonban egy munkás, végbe vitt napi munkája után, azon öntudattal haza megy, hogy fáradsága és baja után majdnem mit sem nyert, ha elsoványodva gyakran igen csekély vacsorájához egy üveggel többet ivott, akkor azt mondják mindjárt, e haszontalan részeg, roszabb a baromnál. Azonban ki annak oka, hogy munkásaink annyi műveltséggel nem bírnak, mint a mi tisztviselőink ? Lehet-e jogosan a műveletlenséget munkásainknak szemünkre hányni ? Nem, ez az egyedüli lehetséges felelet, melyet még a legzsírosabb igazgatótanács is kénytelen adni. Hogy miért nem nyeri a munkás a szükséges kiképzést, erről majd más helyen tüzetesen szólandunk. Megjegyzendő még, hogy tisztviselőink erkölcsi életmódjuk oly nyomorult, a mint azt művelt embereknél soha sem találhatni, és hogy a munkás, tekintve, műveltségi álláspontját a mai társadalomnak minden osztályai közt a legerkölcsösebb és becsületesebb. Valamint minden szabálynak meg van a maga kivétele, úgy vannak a tisztviselők közt is igen becsületes jóravalók is, kik hivataluknak csak becsületére válnak, azonban sajnos, hogy ezek csak kivételek. Legtöbbjeik testestül lelkestül bureaukraták, kik a régi ezopftól egy könnyen el nem válhatnak, részint becsvágyból részint együgyüségből. Végül azon óhaját fejezném ki, hogy azon tisztviselők, kik az önállóságnak még csak egy szikráját bírják, s a tisztviselők helyzetének javulását kívánják, a kézi munkások követeléseiket sajátjukká tegyék, s egy általában a szabadság, egyenlőség és testvériség valamint a soczialismus zászlója alá seregeljenek. Egyesüljetek szellemi proletariusok! J. A. R. magántisztviselő. A budapesti czipész - betegsegélyző - pénzt tára 1. hó január 12-én 5 órakor 3 dob utcza 63. sz. a. egyleti helyiségében közgyűlést tart a következő napirenddel: 1. Választmányi jelentés; 2 Számadási tétel; 3. Netáni indítványok és interpellációk; 4 A választmány kiegészítése. Kéretnek a tagok a könyvecskék elhozására s minél számosabb megjelenésre. A választmány. Budapesti sütősegédek szakegylete. A szakegylet alapító-bizottmánya felkéretik f. év január 13-án azaz kedden, az egyleti helyiségbe 2 szerecsen-utcza 31. sz. a. Kischer-féle vendéglőbe a m. kir. belügyminisztérium által leküldött alapszabályokat illető igen fontos tanácskozásra teljes számban megjelenni. A tagok is felszólittatnak saját érdekükben ezen értekezésben résztvenni. Brand Ágoston, Gartenzau m J. elnök, jegyző. A „Munkás-Neti-Krónika", és „2lrbeiter 2 Bodeit-Cistonia" támogatására következő ajándékok folytak be: Ackermann J., Kellner Gy. 40 kr. Schrodt L. 20 kr., Langer nr kávémérésében egy társaság 1 frt. 10 kr. ö s szesen 2 frt. 70 kr. Vas- és fém áru-munkások szaktársulata. Minden vasárnap délután 3 órakor, az István tér 7. sz. a. Kreming vendéglőjében összejövetel. Az alulírott tisztelettel jelenti, hogy nála arany- ezüst- és ékszer áruk, valamint zseb- és fali-órák kaphatók. Ugyeainte-e szakmába tartozó mindennemű javítások és megrendelések, úgy nagyban és kicsinyben a legpontosabban és a lehető legolcsóbban jótállás mellett eszközöltetnek. Töredék aranyat és ezüstöt vesz és cserél kecskeméti utcza 7-ik szám Abafy Alajos.