Munkás-Heti-Krónika, 1875 (3. évfolyam, 1–52. sz.)

1875-01-03 / 1. szám

Tiz perez szünet. Tíz percanyi szünet után következik a napirend második pontja. Kürschner: A munkásmozgalom már nagyon régi és nem mostanában keletkezett. Ezt már a ne­gyon régen alkalmazott szabad verseny következménye. Előhozza a termelési mód v­iszonytalanságát és a verseny következ­tében létrejövő túltermelést, ennek rosz ha­tása pedig a tömeges munkáselbocsáttatás. A munka áruvá aljasul és versenyzik a munkás ilyenkor egymás közt. A kisiparos szintén ilyen és tán még roszabb helyzetben van: függ ez a nagyiparostól épúgy, mint ennek munk­ásai tőle; a nagyiparos hasznát húzza a kisiparostól, ez pedig addig a­meddig lehet munkásaitól, tehát kisiparos és munkás egy sanyarú helyzetben van Ennek következtében legszentebb kötelessége volna a kisiparosnak a munkásokkal szövetkezni. Végül a követ­kező h­atározati javaslatot terjeszti elő.­­Az Újvilágban ma ülésező munkás­gyű­lés h­atározza: 1) hogy miután a munkásmozgalom nem helybeli vagy nemzeti, hanem társadalmi és egyetemleges; 2) miután a munkásmozgalom nem valami találmány vagy készítmény, hanem a dolog természetében, a mai rendezetlen termelési módban rejlik; 3) miután a munkásmozgalomnak minden országban kivétel nélkül művelődési hivatást teljesítenie kell és teljesíteni fog; 4) miután ezen, tudományos alaptételeken nyugvó művelődési harcz kivívására kivétel nélkül valamennyi — legyen az bár­mily szakbali vagy szellemmel működő­­ munkás erk­ölcsileg kötelezve van, m­inden erejét az em­beriség javát előmozdító reformok elérésére felhasználni. Ez megköveteli: a) minden hivatásbeli munkás, foglalk­o­zók az bár szellemi vagy fizikai munkával, nem véve ki a kisiparos vagy kisbirtokos osz­tályt, mely az uralkodó tőke termelési módja által tönkremenésben van, — vegye fontolóra osztályontudatát, hogy egyesülten töreked­jenek a m­ai igazságtalan politikai és tásadalmi állap­itok megszüntetésére, ehez szükséges: b) hogy mindenütt, hol a munkás­ok többé kevésbé ismeretesek a munkásmozgalamamal, az öntudatosan által annak megértetésére gyű­lések hivandók be: s ez, megfelelő szervezkedés hiányában, nem érhető el időközi gyűlések által, s miután a munkásoknak elérendő reformtörekvéseihez milyien szervezkedés hiányzik a ma uralkodó rendszerben, ugy azon szükség áll be, magának szellemi szövetkezést teremteni, a mely a már létező magyarhoni munkásfajiban, a „Munkás-Heti-Króniká"-ban megtaláltatott, ennek kö­vetkeztében d) kivétel nélkül minden munkásra azon kötelesség háramlik, hogy a Budapesten meg­jelenő „Munkás-Heti-Kronika" és „Arbeiter-Wochen-z'Kronik" m­unkáslapokra elöfizessei és a­z minden felé terjeszsze, hogy ezeknel tétele biztosítassék: el mindenütt, hol a fentiek alapján gyo­esen hivandók e­gybe, neveztessenek ki egys­zers Hand­­er k . kik feladata legyen ; mozgalomró­l fenn v­nt lapok képviselőségé­nek beküldendő­­ irások mellett e lapol terjesztéséről gondoskodni." Fernkorn: Hivatkozva a hal. javas­latra, megjegyzi, hogy a munkásmozgalom nem most keletkezett, de a mamhester-iskok folyománya. A mozgalom­ nem helyi és nem i ? Ó-.r ; ..;!: í-t \ - 'A- A n-írrv..' I. UrU -1- . folytonosan és az önsegély alapja tovavá ter­jed , nem válogatja az eszközöket s teszi ezt a munkások árán A gyárosnak a verseny követ­keztében önzőnek kell lenni, ha azt nem akarja, hogy tönkre menjen. Minél jobban gyarapodik a tőke, annál roszabb az a mun­kásra nézve; a tőke termékenyíttetik s ki fizeti a tőke százalékát? nem a tőke, de a munkások fizetik meg azt a kisiparossal együtt. Példázgatásokkal él s a következőkre jut: Midőn nem volt még ipartörvényünk, ellátták az iparosok munkásaikat mindennél. De m­időn az élelmiszerek megdrágultak, a mester azt mondta: a viszonyok drágák én nem láthatlak többé el semmivel, hanem dol­gozz darab számára, mert csak így versenyez­hetek a többiekkel. A munkás kapva kapott az alkalmam és azt gondolta: „most dolgoz­hatok éjjel-nappal és meg fogok gazdagodni . Hiszen látják önök, mikép gazdagodtak meg a munkások. A mesterek megszabták a munka díját és a munkások dolgoztak éjjel-nappal, de nem birt megélni mindennek daczára, a viszonyok megdrágultak és a munkás mun­­­­kájáért nagyobb árt kivánt — de soha nem adták meg azt, mit követelt. — Így járt nem­csak a munkás, de a kisiparos is, mert nyers­terményeit sokkal drágábban vásárolta, mint a nagyiparos, kinek kegyelméből élhet meg csak. — A gyárban az a szokás, hogy a mun­kásoknak élelmi­szerek adatnak egy heti hitelre, a munkás utalva van erre, mert külön­ben a gyáros elbocsátja őt, azt mondva, hogy a munkást nem használhatom, nem tud dol­gozni , mert nem vesz élelmi­szereket, hogy abból is hasznot húzzak. Mindaddig, míg az emberek nem becsülik meg egy­mást, addig az állathoz hasonlítanak. A munkás az ujabb gépek egy részét képezik, mert nem képes egy kész darabot elkészíttetni és igy munkássága egyoldalúvá lesz. Mi nem kárh­ztatjuk a gép moin­tt, n.tinktfebpentánt, Jo K.tikoztatjuk an­nak­ rész alkalmazását,a mai termelési módban. A munkás mindent eszközöl, mindent , a­mit látunk, és mindezért meghalhat éhen s a statisztika bebizonyítja, hogy a munkás átlag nem éri el a 30. életévet. De hogy a munkás ne haljon meg éhen, rendeztek népkonyhát, itt a munkás olcsón ehetik, de erre a munkaadó azt mondja, hogy olcsóbbért is dolgozhatik. A mozgalomnak nem a munkásosztály az oka, de a mai termelési mód s e szemrehányást vissza is lehet utasítani. A nagyipar és kisipar közti viszonyról szólva, megjegyzi, hogy a kis­iparos semmiképen sem versenyezhet a nagy­iparral, m­ert sem annyi hitele, sem tőm­ége nincs. Vegyék ezt tekintetbe a kisiparosok és ne áltassák többé magukat a hódolt nagyra­vágyás által, de szövetkezzen a munkásokkal, mert csak itt találja meg érdekeinek képvisel­tetését. Hogy ezt megérthesse, olvassa a mun­kássajtót, támogassa azt erejéből és öntudatra fog jönni. A sajtó nagyhatalom, m­ely által a tőkei termelési mód ellen megküzdhetünk. Ajánlja a hat. javaslatot. L­u­k­á c­s v: Mindaddig, míg a törvény­hozásban nem alkottatik oly törvény, mely az emberiség egyenjogúsítását czélozza, addig nem lesz a munkás boldog. A következő csa­tolványt ajánlja a hat. javaslathoz: „A m­eg­­­felelő szervezkedés hiányában, ez nem érhető i­ időközi gyűlések által s miután a munkások­nak elérendő reformtörekvéseihez minden szervezkedés hiányzik a ma uralkodó rend­szerben, ugy azon szükség áll be, magának szellemi szövetkezést teremteni, a mely a már létező magyarhoni munkáslapokban „Mun­kás-Heti-Krónika" és „ Arbeiter-Wochen Chro­__M_tt I fi M Korn tartolja ugyan a nat. de Vannak koztittü­nk munkástársaink , kik ellenül.'.ben működnek, ennek következtében ki kell zárni mindazokat, kik a mai határozat ellen működnek. A kzövetkező csitolványt ajánlja a határúti javaslathoz: ,A mai töme­ges munkás­gyűlés nyit egyúttal, hogy csak azon munkást számíthatni -mint a m­un­­kásmozgalomban résztvevőnek, ki a fenti pó­toknak minden irányban eleget tesz és ki a rendelkezésére álló törvényes eszközökkel, azoknak teljesítésére törekedik. Minden el­térés és ellenműködés a ma elfogadott hatá­rozati javaslat ellen ellenségesnek, és oly egyén, ki a munkástörekvések ellen működik, a munkásmozgalomhoz nem tartozónak tekin­tessék.­ Ajánlja mindenkinek a munkáslapo­kat és a h .t. javaslat elfogadását. Bayer indítványozza a vita végét és ajánlja nemcsak a munkáslapok terjesztését, de felszólítja a munkásokat a munkásegyletbe való belépésre. A vita vége elfogadtatott s a csatalányok úgy, mint a határozati javaslat egyhangúlag elfogadtattak. Elnök Shrlinger a gyűlést néhány lelkesítő szóval bezárja. gyu- Karácsony. Mily szép ez a száz még száz év emléke­zései által szentesített ünnep, mely bennünket az emberiség igája alól való felszabadítására emlékeztet, ez évben számtalan munkás­családra nézve nem volt boldogító. Mert a mai termelési mód által előidézett túltermelés az utóbbi két évben idézte elő egyszersmind azt a válságot, mely alatt ma a proletár nyög. A munkálkodás idejében a kereset alig volt elég egy munkáscsalád életét fentartani, megtakarásról szó sem volt. De most a csa­ládfentartó munka és kereset nélkül van és a család a legnagyobb nyomorban tengepen most, midőn a szívnek örülni kellene a szerető kéz által nyújtott ajándékokért. Mily szembeötlő most az ellentét sze­gény és gazdag, nyomor és pompa közt! A nehéz selyem függöny mögött a kis gyerme­kek örömzaja hallatszik ki a legpompásabb és legértékesebb ajándékok sokasága miatt; a proletár-kunyhóban ellenben nélkülözés és nyomor. Az asszony utolsó fillérét keresi elő, hogy azért gyermekének ha csak kis örö­met is szerezhessen és ennek örömében pillanatnyi megelégedést talál. Itt gazdagság, amott szegénység! itt tulság, amott nélkülözés; ez a mai társada­lom jellege; ilyen a helyzet a világok W®­jobbikában. Emelkedj fel, munkás nép! fel harczva a fennálló jogtalanság ellen, s akkor szá­modra is virulni fog még egy jobb kor, neked is lesz még békeünneped: akkor lesz boldog karácsonyod! A vidéki munkások. Ha a munkásmozgalom Magyarországon mindeddig csak helyi jelleget mutatott, vég­pontját és székhelyét pedig a fontosabb ipar­városokba, mint a munkások fogyárhelyeire tette át, úgy ez azon következtetésben találja természetes alapját, mert itt a munkások szak­beli és elmebeli tehetséget fejtettek ki és ennek következtében annál érezhetőbb rájuk nézve a társadalom bajai és visszaélései, mely alatt szenvedni kény­tel­eníttetnek. Az erőkiaknázás tudata úgyszólván általános volt, mivel szabá­lyzat, és meghatározott auukaidő nin­. 1. /•!»­ TimT"»«

Next