Munkás-Heti-Krónika, 1875 (3. évfolyam, 1–52. sz.)
1875-09-19 / 38. szám
38. szám. Egyes szám ára 5 kr. III. évfolyam 10 Munkás-Heti Társadalmi és gazdászati néplap. A magyarországi munkások közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dob-utcza 67 sz. a hová minden pénzküldemény intézendő. Előfizetési ár: Negyedévre 10 kr. — Egy hóra 20 kr Kéziratok vissza nem küldetnek. Hirdetmények: legolcsóbban számittatnak és az administráczióban elfogadtatnak. Megjelenik minden vasárnap magyar és német kiadásban. Budapest, 1875. szeptember 19-én. r Óvakodjunk! Hozzánk érkezett levelek arról szólnak, hogy a fővárosban egy állítólagos amerikai ágens azzal foglalkozik, hogy innen mindenféle szakmából munkásokat szerző de Amerika, nevezetesen Philadelphia számára; híre jár, hogy már kétezer ötszázan el is utaztak volna oda. — Kötelességünknek tartottuk, illetékes helyen tudakozódni ez ügyben s a nyert fölvilágositás alapján közölhetjük, hogy Budapesten az amerikai konzulság előtt sem az ágens maga, sem pedig annak küldetése nem ismeretes. Ennek következtében figyelmeztetjük a munkásokat, ha netán a hír való, óvakodjanak az" efféle ágensektől s ha ilyent tetten érnének,azt rögtön befogassák, mert az ily ágensek nem más mint lélekvásárlók, oda ezé:lázván működésük, hogy fényes ígéretekkel szerződtetésre csábítják a tusdatlan munkásokat s ahelyett, hogy Amerikába a philadelphiai világkiállításra szállitatnák, a délamerikai terméketlen sivatagos földek megmunkáltatására viszik rabszolgaságba. Tehát legyenek őrszemmel a munkások az ily tengerentúli ágensekre és semmi szín alatt előbb szerződést meg ne kössenek velök, mig a Budapesten székelő amerikai konzulátus nem hitelesiti a szerződést, mivel a konzul aláírása nélkül az ily szerződések teljesen érvénytelenek. Ezer meg ezer munkás esett már a tőke ezen hiénáinak körmeibe s midőn Amerikában kiszállították, sanyarúbb sorsot kellett szenvedniök, mint a fekete rabszolgáknak.Maradjon tehát jelszavunk : Legyünk tudatosak az amerikai írekvásárlókkali szerződések dolgában is . : r Folyó évi október hó 3-án (vasárnap) a muttbétünnepély egybekötve TÁNCZVIGALOMMAL, fog a „polgári lövöldében" megtartatni mely egyúttal az ált. munkás-beteg-és rokkant-pénztár (5-ik) ALAPÍTÓ-ÜNNEPÉLYE. A tiszta jövedelem egy része az ált. munkás-beteg- és rokkant pénztár özvegy-és árva alapja javára, egy része pedig a munkásközlönyök javára fordíttatik. Az ünnepélyt rendező bizottság. A kószaszerelem a fővárosban. K. L. Már megemlékeztünk mi is e mételyről, mely feltartózhatlanul rágódik fővárosunk közerkölcsiségén és közegészségén. A napi sajtó is foglalkozik vele s alig múlik el hét, hogy névszerint meg ne jelöltessenek a helyek, hol a legarczátlanabbul űzi mesterségét s kaczérkodásait e társadalmi rák ; nincs oly ülése a kór.orvosoknak, melyen ne hangsúlyoztatnék a kósza titkos kéjnök üzelme s a bujakóros betegek szaporodása. Mind hasztalan. Nincs a ki meghallja e szavakat, nincs a ki segítsen. Pedig segíteni lehet és kell, s azokra, kik ezt elmulasztják, menthetlen vád súlya nehezül. A helyesen szervezett, erélyes ellenőrzés alatti prostitutio ellen nincs szavunk, de az a kósza szerelmi dudva, mely mind jobban ellepi fővárosunkat, mely mindenütt felüti fejét és kifestett arczcal, szemtelen merészséggel megrontja a népben az erkölcsiséget, botrányt kelt, megmételyezi a társaságot s szaporítja a bujakórt s egész nemzedékek jövőjét aláássa, az ilyennek megtűrését nem mentheti semmi. Fővárosunkban majd minden utczában vannak kéjhölgyek és a prostitutio ezer alakban tűnik fel, mindenütt felüti fejét, meglepő fondorlatokkal űzve alávaló mesterségét: az ember. hús-kereskedést. Persze a hivatalos statisztika megnyugtatólag szól, mert pl. múlt évben összesen 51 nyilvános házban 346 nyilvános kéme működött. De hogy a titkosak száma nem volt-e legalább ötször, sőt tízszer ennyi, azt csak a rendőrség mondhatná meg, ha ugyan törödnék vele s szemet nem hunyna. (Tudja ez, mért hányja! Szerk.) E modern rabszolgák és önkényt a sárban fetrengő Phrynék a belváros legszebb utczáit is lakhatlanná teszik már, s ha egy-két utcza nehezen megmentetik tőlük, egygyel tovább vándorolnak. Példakép csak a só- és bástyautczákra hivatkozunk. Alig űzték el innen, máris a zöldfa, és lövészutczákban ütték fel tanyájukat. És ez így megy folytonosan, nem lehet menekülni e poloskafajtól. S hogy mennyire megy az illető hatóság erélytelensége, elképzelhető abból, miszerint egy katholikus apát (!) házában levő bordélytelepet a lakosság ismételt felszólalása daczára nem lehet kipusztítani. Az utczai prostituáltak száma legio. Minden lépten nyomon lesik a nyomorult lények áldozatukat, fittyet hánynak az illemnek, a szeméremnek, s botrányos fellépésük és magaviseletükkel elűzik a finomabb, erkölcsileg mivelt közönséget anélkül is csekély számú sétányainkról. A párisi prostitutio ezer alakja megvan fővárosunkban is. Az egyik kis leánykát vezetve keresi múlő örömeit, a másik dobozzal járja be az utczákat s mint szobaleány a tettetés és színlelés segélyével ejti hálójába a mitsem gyanító fővárosi s vidéki gavallérokat. Vannak olyanok is, kik szemtelenül bárkit megszólítanak. Ezek többnyire valamely előkelő vendéglőben bérelnek maguknak egy kis sötét szobát és abban koppasztják meg kiszemelt áldozataikat. A raffineria legkiválóbb példányai azok, kik éjjel fényes selyemruhában tánczolnak és dőzsölnek valamely hatósági engedély mellett fennálló nem csekély számú tánctteremben, melyek számát az „atyai gondoskodás" jónak látja újakkal szaporítani (és pedig egy legújabbal a Rókus-közkórház kellő szomszédságában, mitsem törődve azzal, hogy ha már más szempont