Munkás-Heti-Krónika, 1875 (3. évfolyam, 1–52. sz.)

1875-10-10 / 41. szám

41 . szám. Egyes szám ára 5 kr. akás Heti Krónika. Társadalmi és gazdászati néplap. A magyarországi munkások közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dob utcra 67 sz. a hová minden pénzküldemény intézendő. Előfizetési ár : Negyed évre 60 kr. Egy hóra 20 kr Kéziratok vissza nem küldetnek. Hirdetmények: legolcsóbban számittatnak és az administráczióban elfogadtatnak. Is Megjelenik minden vasárnap magyar és német kiadásban. Budapest, 1875. október 10-én. ! Olvasóinkhoz. A „Munkás-Heti Krónika" mai számával a lap tulajdonjoga „Farkas K., Ihrlinger A. és társaik" czimről „Bayer A. és társai" czimre ment át, mely változás a fővárosi hatóságnál bejelentetett. A szerkesztőségi bizottság. Rabszolga, jobbágy és bérmunkás. (K.) Bár merre tekintsünk a mai világban, az összes termelés szülőanyja az emberi munka. Hogy a mai polgári, tőkepénzes gazdálkodást megsérthessük, szükséges, hogy a mai és a hajdani munka közti különbséget kutassuk. Az ókori rabszolgák, a középkori hűbéres robotos és az újkori ,,szabad munkások" három egymástól különböző formáját képezik a munkási osztálynak. A rabszolgák munkája biztosította azoknak legalább az életfentartásra való szükségleteket; élelmiszerekről nem kellett önmaguknak közvetlenül gondoskodniok. A hűbéres jobbágy és robotos pedig nem kizárólagosan földesura számára, hanem a saját maga javára is, azaz saját életszükségleteinek megszerzésére is fordíthatta munkáját. A mai bérmunkás ellenben minden munkáját csak a vállalkozó munkaadója nyerészkedési vágyának kielégítésére végzi. A rabszolga mit sem szerezhetett maga magának ; a jobbágy pedig mindazt, mit a maga számára művelt, kizárólagosan birta és korlátlanul rendelkezhetett fölötte ; míg a munkás csak bért kap munkája után, mégpedig annyit, amennyit munkaadója kiszab. A munkának mindezen három képviselőinél látjuk, hogy nem a maguk javára dolgoznak kizárólagosan, hanem hogy uraik élvezik munkájuk eredményének egy tetemes részét. Mind a háromnak munkája nyereséget eredményez az urak számára. A mai szabad munkások által előidézett nyereség pedig a rabszolgákénál sokkal nagyobb; például: száz gyármunkás sokkal nagyobb tiszta hasznot hajt ma a gyártulajdonosnak — a bérek és a feldolgozott anyag leszámítása után — mint száz ókori rabszolga. A munkások szorgalma és fárad ,ságából eredt ezen nyereségeknek ös-szessége pedig a vagyont, a gazdagságot képezi, és bármekkora legyen, mind a munkások testi és szellemi munkájának köszöni eredetét és tételét. És ha kérdjük : mi vagy ki oka annak, hogy a vagyon és gazdagság miért nincs a munkások hatalmában, ha ők előhozták ? Ezen kérdés megoldásán alapszik és fáradozik az egész socialismus. A socialismus a rabszolga és szabad munkás között nem ismerhet föl egyébb lényeges különbséget, mint azt, hogy a bérmunkás társadalmilag szabad, holott gazdászati tekintetben mindeddig rabszolga maradt, amennyiben munkája értékéből csak akkora részt kap, mely élete fönntartására okvetlen szükséges, a többi részt pedig ingyen át kell engednie munkaadójának „nyereség" gyanánt, valamint a rabszolgatartó sem mással jutalmazza a munkát, mint lakással és élelmiszerrel. Azon csekély számú osztályt, melyet az ókorban rabszolgatartóknak nevezünk, ma a tőkepénzesek, gyárosok, nagy földbirtokosok és iparvállalkozók képviselik. Nemzetközi társadalmi és gazdászati szemle. A magyar állami felmunkások helyzetéről a „P.Napló" a következő érdekes közleményt hozza: „Özönével érkeznek hozzánk a levelek, melyek elmondják, hogy mily bánásmódban részesülnek a hivatalnokok a magyar kormány részéről. Betekintést nyertünk a pénzügyi, a kereskedelmi s az igazságügyminisztériumok egyes tényeibe, s mondhatjuk hogy osztozunk ama felháborodásban, melyet e tények hivatalnoki körökben előidéztek. A magyar hivatalnok roszul fizetett s kellő méltánylásban nem részesülő közege a magyar államnak. A minden egyes minisztériumban életbe léptetett ,megtakarítások" folytán sok családos ember elveszti kenyerét és pedig csak azért, mertfelesleges" — a döntő körökben nem ismerik .Nics pénz, takarékoskodni kell,* az állam mit törődhetik azzal, hogy ez vagy amaz koldusbotra jut? Jól van. De aztán még sem parancsolja sem az állam érdeke, sem a takarékossági politika, hogy szept. 29 én értesítsék az illetőt, hogy oct. 1 - sejétől kezdve felfizetést kap , hogy sept. 30-án vegye kezébe a „decretumot", mely állásától oct. 1-vel egyszerűen fölmenti, hogy valakit Budapestről három héttel ezelőtt áthelyezzenek az ország szélére és ott aztán sept. 28-án arról értesítsék, hogy hivatali állása megszűnik s ő oct. 1-sejétől kezdve hivatalvesztett. Ok nincs sehol felhozva; „a reductiók" idézik elő mindezt. íme három példa a sok közül, lesz alkalmunk idézni még többet is. Tudjuk jól, mondjuk mi is: — takarékoskodni kell. Ez egyes s ha már az eljárás maga is szigorú, miért kelljeazt még szigorúbbá tenni, s a hivatalnoki kart mintegy keresett kedvteléssel fenyíteni: arra elfogadható okot csak akkor tudnánk mondani, ha a proletariátus mesterséges szaporítását bármely kormány feladatai közzé sorozhatnék. * — Pedig nagyon is sorozza, kedves „P. Napló* ; mert a proletariátust szaporítja — s nem ,mesterséges* uton, hanem törvények utján ! Mert a magyar kormánynak, mint a magyarországi földes urak, gyárosok, bankárok, szóval a kapitalisták kormányának kötelessége, az országot ugy kormányozni s oly törvényeket hozni, mint ezt a kapitalisták érdeke, azaz végtelen pénzszomja megkívánja s minthogy ezt 1867 óta szolgai készséggel tette s az ország szegényei a kapitalisták szolgálatában majd elvérzének, bekövetkezett a bukásunkra vezető „krach, és hogy társadalmunk végvonaglásában még némi életjelt adhasson, beáll a kényszerűség, a kis hivatalnokokat mint azállam cselédségét elbocsátani, mivel már nincs szükségük rá, és el lehetnek nélküle. A nagyok már "elgazdálkodták" azt, mi volt, és segédekre nincs szükség. Az állam ép ugy bánik el szellemi munkásaival mint a tékozló gyáros az ő kézi munkásaival. Csaktékozló és szakavatlan gazda jut arra, hogy személyzetét kevesbítse; az észszerűen eljáró pedig rendesen nagyobbítani szokta személyzete számát is fizetését is! . . . . — Uri zsiványok! Mult hóban Bécsben nagyszámú iparosok részéről egy igen érdekes értekezlet tartatott, melynek következményei, mint nekünk onnan írják, nyilván a törvényszékek sorompói előtt fognak kideríttetni. Arról van szó, hogy Bécsben nagyszámú jött-ment építő-vállalkozó van, kik bizonyos rendszer szerint az épületi szállítmányosokat, többnyire a középszerű iparosokat viszonylagosan nagy összegekig megcsalják. Az építővállalkozók az építés czéljára „magán-pénz-kölcsönözöktől" vesznek föl pénzt, megcsináltatják illetőleg szállíttatják maguknak a hozzá szükséges munkákat s ha az épület már-már teljesen elkészült, jönnek a „pénzkölcsönzők", megexequáltatják a vállalkozót és az ács, az asztalos, a lakatos, üveges, mész- és téglaégető stb. mind szárazon úszhatnak. Az összegek, melyekkel az eddig kiderített esetekben az iparosok ilyképen megkoppasztottak, egyeseknél 2000, másoknál 30.000 frtig rúgnak. — Levelezőnk egyébbiránt „vigasztalhatja" magát azzal, hogy — Budapesten sem építenek különben mint „a császár városában". — A német természetbúvárt . él«.—„v.t. str. - ”