Munkás-Heti-Krónika, 1876 (4. évfolyam, 1–53. sz.)

1876-01-02 / 1. szám

1. szám 1167 Esc.ves s*zám ás-a 5 kr. "TTSf jV. évfolyam. Munkás Heti Krónika. Társadalmi es gazdassati neciap. A magyarországi munkások közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dob-utcza 67 sz. a hová minden pénzküldemény intézendő. Előfizetési ár • Scvedévre ÖO s- — Kéziratok vissza nem küldetnek. Hirdetmények: legolcsóbban számittatnak és az administráezi'óbaa elfogadtatnak = Megjelenik minden vasárnap magyar es német kiadásban. = ° Egr hóra 30 Budapest, 1876. január 2-án. Előfizetési fölhívás. Január l-jétől uj előfizetést nyitottunk a következő árak mellett: Az egész 1876-ik évre 2 frt 40 kr. Félévre, január — juliusig ... 1 „ 20 „ Negyedévre, január — aprilig. . — „ 60 {„ Január hóra . . . . — „ 20 „ Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros. postautalvány mell tt küldhetők. — A/ október deczemberi negyedévben megjelent számokbóli maradék még teljesen kaphatok. Ara 60 kr. Mentől számosabb előfizetésre két A „M.-H.-Krónika" kiadóhivatal Budapesten, dob-utca 67. A socialismus és ellenségei. (Elsó cikk.) (Fg.) A társadalmi tudomány nem az újkor szülöttje, hanem a népek tör­ténetéből eredt. Szellemi tekintélyek, kik a népek tulajdonságai , szokásai: és intézményeinek megvizsgálásával Ó9 észlelésével foglalkoztak, — ilyen éles elméjű férfiak rendszerbe hozták tapasztalataikat és kutatásaikat s mint tudományos tárgyat hagyták hátra az utókornak. Minden történeti korszak felmu* tathatja a maga tudósait, kik folyton uj ellentéteket fedeztek fel a nép társa: dalmi állapotában, és kik ezeknek eltá = rolitásával komolyan foglalkoztak. Évszázadunk haladása oda irányul, hogy a tudományt általánosan, tisztán és érthető módon a néppel is kell meg: értetni és hogy mindazok, kiket érdekel, magukévá tehessék. Ezen uj haladás immár minden irányban érvényesülni törekszik. Általánosan is el lön már fogadva az elv, miszerint az emberiség fejlődése alatt fölmerült kiáltó ellen­tétek nem csak hogy elvitázhatlanok, hanem hogy azokat mentől előbb r dikalis reformokkal, azaz gyökeres átalakításokkal kikellegyen­léteni. A társadalmi kérdés nem a tudomány által hozatott létre, hanem a gazdászati viszonyoknak a természet törvényeivel való összeha: sonlitásának az eredménye, a mennyi­ben az ember minden cselekvésében a természet törvényeinek alá van vetve, gazdászati viszonyait azonban önállóan rendezheti be természetszerű szükség: leteihez képest. Tehát nem a tudomány hozta létre a socialistákat, hanem a lé: tező egyenlőtlenségek. Mert nem kell valakinek épen műveltnek lenni és mégis lehet derék socialista: holott ellenkezőleg minden müveit embernek, ki józanul és előítélet nélkül észleli és bírálja a létező egyenlőtlenségeket, so: cialistává kell hogy váljék. A zsoldért gyártott tudományt kivéve, az összes mai valódi tudomány a socialismus j ogosultsá­gát nyíltan elismerte, sőt utat-módot is mutatott, miképen lehessen azt életbe léptetni. Daczára ennek egész gépézetek mozdittattak meg ennek elnyomására, de eddigelé a durva erőszak e tekintetben semmit sem vihetett végbe; sőt ellenkezőleg: a tömegeket mindinkább fölingerelte s fölizgatta, s végre minden el­nyomott szabagságcsak is forradalom utján ju­tott győzelemre. Ámde „tudós elleneink," milyenek ; honatyák, európai és más hires nemzet­gazdászok, bérenctollú hirlapirók és más csúszú mászó írói állatok számta­lan socialista-ellenes müvet és iratot készítettek,a melyekkel hajszálnyira be akarták bizonyítani, hogy a socialisti: kus elvek sehonnaiak és csak egyes ábrándozók agyrémei stb., főképen pe­dig, hogy ezek körösztül nem vihetők illetőleg nem életrevalók. Ezen ráfogások leginkább a nyárs: polgárság agyvelejét lepték el és fel is használják ezeket minden kellő és ked: vezö alkalommal s fájdalom ! a mun* kásosztálynak is még nagy része ha­sonló felfogással él. Elkerülhetetlenül szükséges tehát, hogy ezen cikksorozatban az ellenes nézetekkel foglalkozzunk, és bizonyíté­kokkal fogjuk megvilágítani, miszerint a tözspolgárság efféle borzadalmas né­zeteinek az alapja nem egyéb mint esztelenség, rosz akarat és aljas önzés. Az embernek első ösztöne : anyagi helyzetének javitása és jóllétének elő­mozdítása. De ugyan mire utalnak e tekintetben „tudós elleneink"? Azt mondják: „A mai társadalomban kinek­kinek alkalma van,magánakgazdagságot szerezni,hiszen fenáll a szabad költözés, a szabad konkurrencia (iparverseny), a szabad egyezmény joga stb., mindez létezik arra nézve, hogy az ember a föntemlitett természetes . ösztönét elő­mozdíthassa — csak használja is ki minden egyes a maga javára ezeket a saját rendelkezésére álló eszközöket". Ezek a nyárspolgári bölcselmek­böl eredő tanok pompásan jeleinzik mai társadalmi állapotainkat! Megengedjük, hogy egyesek gaz­dassagra és jóllétre, vitték, ámde mind­I ' • ez éppen nem egyébb, mint az összes: ' ségnek kizsákmányolása az egyesek áh tal és csak következetes ily viszonyok között, ha birtokosok és birtoktalanok léteznek a társadalomban; a birtoko: sok ugy lesznek olyanokká, mivel pénz­hatalmnknál fogva a munkaerőt kezük: be tudják összpontosítani s ezt kedvük­től vagyis nyerészkedési dühöktől füg: gövé tudják tenni; a birtoktalanok pe­dig ugy támadnak, hogy — habár mum kaerejök tulajdonosai — mindamellett mégis birtoktalanok, mert a munkaerőt mint olyant a jelenlegi termelési rend-­szerben nein a maguk javára értekesit­hetik, hanem soványan szabott bérért kell kicserélniük, holott munkájuk tel jes jövedelmének nagyobb része mint „vállalkozó nyereség" a kapitalista zse­bébe foly, a minthogy minden gazdag­ság csakis a munkaerőnek kizsákmá­nyolása'által jön létre. Nem ritkán a „tőkének kockázta­tásáéról is hallunk frázisokat, azt hangsúlyozván, hogy hát „gazdag gyá­rosok, spekulánsok, vállalkozók és más ilyen pénzbálványok is megbuknak, sőt tökéletesen tönkre is jutnak"; — de ez épen nem más, mint a kapitalisták által egymás között viszonylagosan elkövetett csalások eredménye és ezen maguk közti csalás harcában utóvégre az marad győztes, a kiuek a „vakszerencse istennője" inkább kedvez, vagyis, hogy olyan embernek szavaival éljünk, ki gazdag emberré fel tudott csapni: „Ki a mai társadalomban valamire szert tenni akar, kell, hogy kabátja ujjával a börtönt érintse meg." f .A magántulajdon elve napról napra nevetségesebb kudorezokat vall és fólmerüló tények fényesen igazolják a socialismus azon állí­tását, bogy a kapitalismusnak most uralgó rend­szerében a kisbirtokos gazdák mindinkább tönkre­jutnak és birtokaik lassan-lassan beleolvadnak a nagy uradalmukba, mivel a gazdák a nagy földes­urakkal konkurrálni nem bírnak. Hajmeresztő példát erre olvasunk a „Hermannstádter Zeitung"-ban mely szerint a kóhalomszéki járásban egy gazdának 400 ölnyi réte egy árverésen 1, mond: egy k r a j c z á r é r t adatott el! A sociiilistikus társa­dalomban ilyesmi soha eló nem fordulhat, mert a földek nincsenek magántulajdonokra fölosztva,hanem a földek az állam köztulajdona. Az összes földtulajdon községenként — a föld­I minősége c's a lélekszám arányához képest — át»n­' gedhetik megművelésre és haszonvételre, mely | földbérletért a község bizonyos évi adóval tartozik • az állam javára. A földbirtok kérdésének ilyetén megoldásával egyrészt n községek népsége részére biztosítva lennének az emberhez méltó megélhetés föltételei, másrészt az állam kincstára biztossá számithatna az adókra és a mostani tömérdek adó­behajtási és végrehajtási költségek elmaradnának. A kisbirtokosok kérdése már is oly égető, hogy előbb-utóbb az orszáugyülésnek ast komoly megfontolás alá kell, hogy vegye.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék