Munkás-Heti-Krónika, 1876 (4. évfolyam, 1–53. sz.)
1876-01-02 / 1. szám
1. szám 1167 Esc.ves szám ása 5 kr. "USI IV. évfolyam. Munkás Heti Krónika. Társadalmi és gazdassati neclap. A magyarországi munkások közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dob-utcza 67 sz. a hová minden pénzküldemény intézendő. Előfizetési ár • Sövedévre CO s — Kéziratok vissza nem küldetnek. Hirdetmények: legolcsóbban számittatnak és az administráczióban elfogadtatnak . Megjelenik minden vasárnap magyar és német kiadásban. ° Budapest, 1876. január 2-án. Egr hóza 30 Előfizetési fölhívás. Január l-jétől új előfizetést nyitottunk a következő árak mellett: Az egész 1876-ik évre 2 frt 40 kr. Félévre, január — juliusig ... „ 20 „ Negyedévre, január — aprilig. . — „ 60„ Január hóra . . . . — „ 20 „ Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros. postautalvány mellet küldhetők. Az október deczemberi negyedévben megjelent számokbeli maradék még teljesen kaphatók. Ara 60 kr. Mentől számosabb előfizetésre két A „M.-H.-Krónika" kiadóhivatal Budapesten, dob utca 67. A socialismus és ellenségei. (Első cikk.) (Fg.) A társadalmi tudomány nem az újkor szülöttje, hanem a népek történetéből eredt. Szellemi tekintélyek, kik a népek tulajdonságai , szokásai, és intézményeinek megvizsgálásával 6s észlelésével foglalkoztak, milyen éles elméjű férfiak rendszerbe hozták tapasztalataikat és kutatásaikat s mint tudományos tárgyat hagyták hátra az utókornak. Minden történeti korszak felmutathatja a maga tudósait, kik folyton új ellentéteket fedeztek fel a nép társadalmi állapotában, és kik ezeknek eltávolításával komolyan foglalkoztak. Évszázadunk haladása oda irányul, hogy a tudományt általánosan, tisztán és érthető módon a néppel is kell megértetni és hogy mindazok, kiket érdekel, magukévá tehessék. Ezen új haladás immár minden irányban érvényesülni törekszik. Általánosan is eljön már fogadva az elv, miszerint az emberiség fejlődése alatt fölmerült kiáltó ellentétek nem csak hogy elvitázhatlanok, hanem hogy azokat mentől előbb raikális reformokkal, azaz gyökeres átalakításokkal ki kell egyenlíteni. A társadalmi kérdés nem a tudomány által hozatott létre, hanem a gazdászati viszonyoknak a természet törvényeivel való összehasonlításának az eredménye, amennyiben az ember minden cselekvésében a természet törvényeinek alá van vetve, gazdászati viszonyait azonban önállóan rendezheti be természetszerű szükségleteihez képest. Tehát nem a tudomány hozta létre a socialistákat, hanem a létező egyenlőtlenségek. Mert nem kell valakinek épen műveltnek lenni és mégis lehet derék socialista, holott ellenkezőleg minden műveit embernek, ki józanul és előítélet nélkül észleli és bírálja a létező egyenlőtlenségeket, socialistává kell hogy váljék. A zsoldért gyártott tudományt kivéve, az összes mai valódi tudomány a socialismus jogosultságát nyíltan elismerte, sőt utat-módot is mutatott, miképen lehessen azt életbe léptetni. Daczára ennek egész gépezetek mozdittattak meg ennek elnyomására, de eddigelég durva erőszak e tekintetben semmit sem vihetett végbe; sőt ellenkezőleg: a tömegeket mindinkább fölingerelte s fölizgatta, s végre minden elnyomott szabadság csakis forradalom útján jutott győzelemre. Ámde „tudós elleneink," milyenek ; honatyák, európai és más híres nemzetgazdászok, bérendollú hirlapírók és más csúszú mászó írói állatok számtalan socialista-ellenes művet és iratot készítettek,amelyekkel hajszálnyira be akarták bizonyítani, hogy a socialistikus elvek sehonnaiak és csak egyes ábrándozók agyrémei stb., főképen pedig, hogy ezek keresztül nem vihetők illetőleg nem életrevalók. Ezen ráfogások leginkább a nyárspolgárság agyvelejét lepték el és fel is használják ezeket minden kellő és kedvező alkalommal s fájdalom ! a munkásosztálynak is még nagy része hasonló felfogással él. Elkerülhetetlenül szükséges tehát, hogy ezen cikksorozatban az ellenes nézetekkel foglalkozzunk, és bizonyítékokkal fogjuk megvilágítani, miszerint a törspolgárság efféle borzadalmas nézeteinek az alapja nem egyéb mint esztelenség, rosz akarat és aljas önzés. Az embernek első ösztöne : anyagi helyzetének javítása és jóllétének előmozdítása. De ugyan mire utalnak e tekintetben „tudós elleneink"? Azt mondják: „A mai társadalomban kinekkinek alkalma van,magának gazdagságot szerezni,hiszen fenáll a szabad költözés, a szabad konkurrencia (iparverseny), a szabad egyezmény joga stb., mindez létezik arra nézve, hogy az ember a föntemlített természetes ösztönét előmozdíthassa — csak használja is ki minden egyes a maga javára ezeket a saját rendelkezésére álló eszközöket". Ezek a nyárspolgári bölcselmekből eredő tanok pompásan jelemzik mai társadalmi állapotainkat! Megengedjük, hogy egyesek gazdasságra és jóllétre, vitték, ámde mind-I ' • ez éppen nem egyébb, mint az összes: 'ségnek kizsákmányolása az egyesek által és csak következetes ily viszonyok között, ha birtokosok és birtoktalanok léteznek a társadalomban; a birtokosok ugy lesznek olyanokká, mivel pénzhatalmuknál fogva a munkaerőt kezükbe tudják összpontosítani s ezt kedvüktől vagyis nyerészkedési dühöktől függővé tudják tenni; a birtoktalanok pedig úgy támadnak, hogy — habár munkaerejök tulajdonosai — mindamellett mégis birtoktalanok, mert a munkaerőt mint olyant a jelenlegi termelési rendszerben nem a maguk javára értékesíthetik, hanem soványan szabott bérért kell kicserélniük, holott munkájuk teljes jövedelmének nagyobb része mint „vállalkozó nyereség" a kapitalista zsebébe foly, a minthogy minden gazdagság csakis a munkaerőnek kizsákmányolása által jön létre. Nem ritkán a „tőkének kockáztatásáéról is hallunk frázisokat, azt hangsúlyozván, hogy hát „gazdag gyárosok, spekulánsok, vállalkozók és más ilyen pénzbálványok is megbuknak, sőt tökéletesen tönkre is jutnak"; — de ez épen nem más, mint a kapitalisták által egymás között viszonylagosan elkövetett csalások eredménye és ezen maguk közti csalás harcában utóvégre az marad győztes, akinek a „vakszerencse istennője" inkább kedvez, vagyis, hogy olyan embernek szavaival éljünk, ki gazdag emberré fel tudott csapni: „Ki a mai társadalomban valamire szert tenni akar, kell, hogy kabátja ujjával a börtönt érintse meg." 1 .A magántulajdon elve napról napra nevetségesebb kudarczokat vall és felmerülő tények fényesen igazolják a socialismus azon állítását, hogy a kapitalismusnak most uralgó rendszerében a kisbirtokos gazdák mindinkább tönkrejutnak és birtokaik lassan-lassan beleolvadnak a nagy uradalmukba, mivel a gazdák a nagy földesurakkal konkurrálni nem bírnak. Hajmeresztő példát erre olvasunk a „Hermannstädter Zeitung"-ban mely szerint a kőhalomszéki járásban egy gazdának 400 ölnyi réte egy árverésen, mond: egy krajcz árért adatott el! A socialistikus társadalomban ilyesmi soha elő nem fordulhat, mert a földek nincsenek magántulajdonokra fölosztva,hanem a földek az állam köztulajdona. Az összes földtulajdon községenként — a föld-s minősége és a lélekszám arányához képest — átengedhetik megművelésre és haszonvételre, mely földbérletért a község bizonyos évi adóval tartozik az állam javára. A földbirtok kérdésének ilyetén megoldásával egyrészt a községek népsége részére biztosítva lennének az emberhez méltó megélhetés feltételei, másrészt az állam kincstára biztossá számíthatna az adókra és a mostani tömérdek adóbehajtási és végrehajtási költségek elmaradnának. A kisbirtokosok kérdése máris oly égető, hogy előbb-utóbb az országgyűlésnek azt komoly megfontolás alá kell, hogy vegye.