Munkás-Heti-Krónika, 1876 (4. évfolyam, 1–53. sz.)

1876-01-02 / 1. szám

4, hogy a magyarországi munkás­közlönyeket, jelesen a Budapesten meg­jelenő „M­unkás-Heti-Krónika" és „Arbeiter-W­oche­n-C­h­r­o­n­i­k" úgymint a Versecen szerb nyelvben megjelenő „B­r­a­t­s­z­t­v­o" (Testvé­­riség) című lapok terjesztessenek, és hogy minden munkásnak vagy az egyik vagy a másik lapra előfizetni erkölcsi kötelessége legyen. Végül pedig hogy a kormány a magyarországi munkásnép helyzetéről tüzetes meggyőződést szerezzen , hogy a munkások részéről már évek óta sür­getett jogos kívánalmak teljesítésére hava hamarább a törvényhozó testület­­ek hozzájárulását eszközölje. Az 1875. évi december hó 26-án Ó­budán tartott általános munkás gyűlés." Ezen élénk tetszéssel fogadott határozati javaslat fölolvasása után többen szóltak a javas­lat elfogadása mellett, nevezetesen B­a­c­h­n­e­r, Feldsberg és G­uthay. Az utóbbi szóló a­­ Magyarországban uralgó igazságtalanságnak okát a magyar nagy urakban leli, és ezek minden baj forrása még Mátyás király idejétől kezdve, végre sajnálattal fejezi ki, hogy Magyarország­ban még a­z „nemzeti ruházat és viselet is tönkre megy." (Ejnye, ejnye Gúthay bácsi, iga­zán hiszi-e hogy ennek a nagy világnak a sorsa a magyar sujtáson függ ? S z e r­k ) A határozati javaslat szavazatt alá bocsátva lévén, egyhangúlag elfogadtatott s ezzel a gyű­lés berekesztetett. Munkásházak szüksége a fővá­rosban. (Vége.) A VIII-ik ker. elöljáróság a ker. két orvos buzgó közreműködésével eddigelé mindent meg­kisérlett, hogy a jelzett s mindinkább elharapódzó bajnak elejét vegye, de intézkedései csak egyol­dalúak s félsikerüek. Mert noha folytonos éjjeli körmenetek által sikerült oda hatniok, hogy a pálinkás zsidók közvetlen a pálinkamérésben nem zsúfolják össze többé a tót napszámost, de nem gátolhatták meg azt, hogy nekik különféle zig­zugokban ne adjanak helyet, mert az a fontos kérdés állt elő, hogy azon esetben, ha a tót nap­számos a városban levő fekvőhelyeiről teljesen kiszoríttatik, hol jelöltessék ki számukra hat menhely? Más irányban úgy igyekezték a bajt ellensúlyozni, hogy kiszabatott, hány egyénnek szabad egy-egy helyiségben meghalni. Palliatív intézkedés ez is, mert a rendszabály kijátszására bő alkalmat nyújt, de végre mégis némileg bizto­sítékot ad az iránt, hogy a járvány fészkei nem könnyen szaporodnak. Azon ajánlott mód, hogy az elöljáróság mint iparhatóság hasson oda, mi­szerint a gyárak tulajdonosai munkásaikat lakhe­lyiségekkel lássák el, a leginkább építkezéseknél foglalkozó napszámosokra ki nem terjeszthető, mert az építészek erre vállalataik csekély idő­tartama s az üzletforgalom változó volta miatt nem hajlandók, de az ipartörvény alapján, mely az építészeti ipart­ is szabaddá tevé, nem is köte­lezhetők. Társadalmi úton tehát a jelzett irányban szintén keveset lehet tenni, s így a célra vezető út egyedül az volna, ha fővárosi hatóság fgyöke­resen maga orvosolná a bajt akként, hogy minden kerületben alkalmas nyilt helyen könnyű modor­ban fülkerendszerü munkásházakat építtetne s azokat a kerületi elöljáróságok s a rendőrség folytonos felügyelete mellett személyenként meg­határozott dij mellett bérbe adná. Arra hogy egy-egy ilyen nagyszabású nap­számos­ tanya folytonosan tisztán tartassék s hogy benne a kellő rend és nyugalom biztosittassék, a módot meg lehet találni, a tanyák építkezési és fentartási költségei pedig a fekbér által fedeztet­nének. Önkén­t következik, hogy ezen tanyák csupán csak hálásra rendeztetnének ide. Ily módon hisszük mi elérhetni azt, hogy a tót napszámosok Budapesten tartózkodó ezrei közegészségi és rendőri tekintetben felügyelet és ellenőrzés alá lesznek helyezhetők, nem tekintve azt, hogy a javaslatba hozott eszme gyakorlati kivitele esetében a jelzett osztály mérsékelt meg­adóztatása is lehetővé válnék. A kórházak és kaszárnyák szintén a töme­ges elhelyezés lehetőségén alapulnak és így a napszámostanyák létesítésének lehetősége szintén csak a rendszer gyakorlati voltától és a helyes al­kalmazásától függ, s ha egyelőre áldozattal járna s ezen múlékony áldozat minden tekintetben csekélyebbre tehető, mint azon veszélyek, melyek a jelzett társadalmi baj fen­maradásából a fóvá­rosi lakosságra háromlanak. B. L. : Tek­intettel a most tárgyalás a­latt levő közegészségügyi törvényja­vaslatra, utóbbi számaink egyikében fölsoroltuk „Gyárak és műhelyek" cím alatt azon iparszakok lajstromát­, melyeknek munkaviszonyai oly kárté­konyan hatnak az velök foglalkozók­nak úgy testi mint szellemi életére. E cikk átment lapunkból a budapesti nyomdászok közlönyébe is s méltatva a benne fölhozottakat egy nyomdász a „Typographia" utolsó számában a kö­vetkező fölhivást intézi az összes ma­­gyarországi munkásokhoz s különösen szaktársaihoz: „Elérkezettnek látom az időt arra, hogy úgy saját, mint az összes iparo­sok szellemi és anyagi jóllétek, vala­­mint egészségek és életek fenntartása biztosításáért egy pár lépést mi is te­gyünk. És hiszem is, hogy ezen példát minden iparos testület fogja követni, t. i.. Hogy keressék föl valamelyik vagy az összes budapesti országgyűlési képviselő urak, hogy pártolják a kor­­mány által az országgyűlés elé terjeszt­­ett közegészségügyi törvényjavasla­tot és különösen törekedjenek oda, hogy oly üzleteknél, ahol az életkurtí­tás nagymérvben kilátásban van, a nyolc órai munkaidő, tiszta, világos és szellőztetéssel el­látott dolgozó­helyek törvé­ny­esen állapíttassanak meg. 1-őr: munkaidő megrövidítése által a számtalan foglalkozás nélküli munkás nyerhetne alkalmazást, 2­or: ha a dol­gozó­helyek tiszta, világos és szellőz­tetéssel ellátottak lennének, több erő­teljes és ép fiai lennének a hazának és nem volna közöttünk is annyi beteg és beteges (mint pl. Budapesten az év minden szakában 25 — 30 nyomdász van a betegcédulán.) — Úgy hiszem, hogy ezen indítványomat minden mű­­társ és iparos munkás pártolni fogja s egyetértve a kellő lépések megtételét nem fogják elmulasztani. H-s J--f. öltsön. Hogy mit mindent mivelt vele, azt itt elbeszélni nem tartom illőnek. Ha a leány anyja vagy fivére néha h­áborí­tani akarták ajtatos foglalkozásaiban, az ajtót orruk előtt csapta be, és midőn a dominikánus e miatt anyjánál panaszt tett, ez hallgatást paran­csolt neki, sőt kiutasította a házból. A bután vakbuzgó nő annyira meg volt győződve a jezsuita szentségéről és leánya erényéről. Girard nem sokára észrevette, hogy Cadié­re kisasszony teherbe esett, és valami ürügy alatt, általa készített italt vetetett be vele. Ez vetéltető szer volt, mely meg is tette hatását. Katalin a bekövetkező vérvesztés miatt nagyon elgyengült, úgy, hogy anyja, ki távol volt attól, ho°7 a valót még csak gyanítsa is, azt tanácsolta neki, hogy orvost hozasson, mit azonban Girard mindenféle kifogások alatt megakadályozott. A cseléd vigyázatlansága által a titok majd napfényre került, hogy tehát ilyesmi ellen s egyszersmind áldozatát magának biztosítsa, Girard elhatározta, hogy az ollioullesi szent Klára kolostortja apácául adja be Katalint. Azonnal irt is a­­fejedelemasszonyhoz és elragad­tatólag magasítalfel bűnbánója erényét, ájtatos­ságát és istenfélédét, úgy, hogy ez örömmel egyezett be­, hogy Katalint magához vegye, ha ugyan családja is beleegyezik. Ezt könnyen nyer­ték meg, és Katalin, a legjobb ajánló levelek kíséretében, Ollioullesbe utazott, a­hol őt igen jól fogadták. A jezsuita ki tudta csikarni a fejedelem­asszonytól az engedelmet, hogy gyónúját meglá­togathassa és neki írhasson. De bármily ravasz volt is Girard, mégis némi vigyázatlanságot kö­vetett el, mely apácákat és a fejedelem­aszonyt bizalmatlanná tette és az utóbbit arra birta, hogy látogatásait korlátolja, s végül egészen betiltsa. Azonban e tilalmat egyik ismerős lelkész barátja által csakhamar felfüggesztette, és Girard most még kevésbé tartózkodott, mint azelőtt. Leste a jelenségeket, vizsgálta a sebhelyeket és gyónújá­nak a régi "fegyelmet" osztogatta. Ez még mind tűrhető lehett volna, de Gi­rard néha óraho­zszáig zárkózott be Katalinnal, minthogy ez különös szentségére büszke volt, és­­ néha néha szellemi érveiv­­ más apácák előtt di­­­csekedett mindinkább azon gondolatot táplálták, hogy a Girard és gyónója közti viszony nem egé­szen tiszta. A fejedelemasszony tehát azt rendelte , hogy összejöveteleiknél mindkettőt klausura vá­­­laszsza el. Girard azonban mit sem adott erre. Toll késével lyukat vágott a vászonfalba, mely őt kedvesétől elkülönítette, és azon át órahosszáig mulatott vele. Ha már torkig csókolózott és más vágyak is felébredtek benne, ezeket oly módon elégitette ki, melyeknek közelebbrőli kimagyará­zása undok volna. Ily féléket még a sanctuarium­­ban is megengedett magának, és ha illő távol­ságban akarták tartani, boszonkodva kiáltá: „Hogyan­­ ti gyónómtól akartok elválasztani ?" A jezsuita még ebédjét is a klausura elé vitette; egymás kezéből ettek, és gyakran megesett, hogy meglepték őt, midőn Katalint körülkarolva tar­totta. Azonban a jezsuita kéjenc ünni kezdé ál­dozatát. Ő tehát eléggé szentnek nyivánította és elhatározta, hogy egy távol eső karthausi zárdába viteti. Az apácák azonnal értesítették erről a touloni püspököt , ki nem akarta meg­engedni, hogy oly leány, ki­ a világ szentnek tartott megyéjéből távozzék. Itt tehát Katalin­nak és megtiltotta neki, hogy jövőben Girard páternek gyónjon, vagy pedig oly helyre menjen a hova ez küldeni akarná, és egyúttal tetszésére bízta, hogy családjához visszatérhessen. Ko­sit is küldött neki, és a püspök alamizsnása és Cadiére páter bátyja Toulon mellé egy nyári lakba vitték. (Folytatása következik.)

Next