Munkás-Heti-Krónika, 1876 (4. évfolyam, 1–53. sz.)

1876-05-07 / 19. szám

alatt. A munkaadók elbocsátják segédeiket, mert maguk számára sincs dolog ; üzletük költ­ségeit födezni alig képesek és számos esetet tud­nánk fölsorolni mely, szer­int a volt mesterek beállanak segédeknek vagy napszámba mennek, hogy a betevő falatukat megszerezhessék. A hi­vatalok, illetve fizetéssel járó alkalmazásokra majdnem minden felé a legna­gobb számban iparosok pályáznak. Nyomor, szegénység, kere­set- és fizetésképtelenség napirenden vannak és fehér hollónak tekintik az olyan csodaembert, akinek ajkairól e válságos viszonyok kö­zepette nem hangzik panasz. De aki ismeri az iparvi­zo­nyokat, az nem tekinthet tiszta szemmel a jövő­be. Elborul előttünk a láthatár, ezer bajok vész­terhes fellegeit láthatjuk csupán, melyek mind­egyike zivatart rejt sötét méhében, és nem tud­juk, megállhatunk - e sok zivatar alatt, nem tud­juk, hogy azok elvonulása után marad-e csak valami is, ami arra emlékeztetne bennünket, hogy ennek a szerencsétlen országnak iparosai voltak. (A. Ip.) — A magyar társadalom hiénái Nagy fontosságú alkudozásokat folytatnak a ma­gyar kormány emberei Bécsben és mire e sorok megjelennek, a bank és vámkérdésben tán már véghatározatokat is hoztak. Feszült kíváncsiság­­gal nézünk a határozatok elé, de attól tartunk, hogy bizonyos urak befolyása, kikkel azt hiszi a kormány, tanácskoznia és számolnia kell, — továbbra is osztrák „fejős tehenekü­l* fog hagyni bennünket. Maga Deák Ferenc­, a szó szoros értelmében megközelithetlen levén, túlságosan hitt környezetének önzetlenségében. Az ő védpa­lástja állat nagyra nővé, egyesek oly durván visz­­szaéltek bizalmával, hogy az ő kora csaknem a korruptió bélyegével sütötten tűnik fel. Ez urak befolyása ama„pénzügyi bizottságok ” idejé­ből datálódik, melyek titokban működve, a való­ságban kormányoztak, mig a miniszterek az idő­kénti elaborátumokhoz csak nevöket kölcsönözték. Tényleg a pénzügyi bizottságok kormányoztak, kormányokat buktattak meg s egymással homlok­egyenest ellenkező gyönyörű vasúti terveket vittek keresztül. Gyümölcséről s leveléről ismerjük meg a fát, mi pedig pénzügyünk szomorú helyzetéről ismerhetjük fel amaz ugynevez­­t szakértelem és buzgalom gyümölcseit és következményeit melye­­ket ama pénzügyi bizottságokban a „haza" anyagi érdekében (?) kifejtettek. Különböző hirek után a legcsodálatosabb dolgokat tudják elbeszélni, hogyan vásárolhattak bizonyos egyének, kik egy­kor nyelvtani órák adásával s más efféle nyomor módon tengették értőket, — egyszerre villákat, palotákat és földbirtokokat vettek,és mily pompásan ért­tték némelyek, hogyan kelljen állampapírokat egész észrevétlenül halomra gyűjteni. Csoda dolgokat tudnak elbesz­éni pénzügyi szakisme­reteikről s a törv­nyek styláris formulázásában kifejtett ügyességekről. Sokan beválasztatják magukat az ország­gyűlésbe, melyben azonban csak ritkán és csak akkor jelennek meg, ha tuajdon érdekük ugy kívánja. N­é­p­képviselőkn­k nevezik magukat, hol azonban a nép jólétéről, pl. népies országos intézet felállításáról a kis földbirtoko­soknak és szegény parasztoknak adható olcsó hi­tel érdekében van szó, e derék urak befolyásuk és ármánykodásuk által (nyíltan ilyesmit nem merészelnek) igyekeznek a jó ügyet megakadá­lyozni. Országos intézetekben felhiz­lalták maguk­­, az ország jólétével azonban édes keveset törődnek.­­ Épen ez or­szágos intézetekben és a pénzügyi bizotts­á­gok­ban gyakorolt befolyásuk következtében leköte­lezettjeikké tettek számos nagy­ földbirtokost, magánosokat és több pénzintézetet, pénzek és hatalmuk által befolyásolják a sajtó nagy részét, mely nem haboz rendszabályaikat, melyek kilencz év óta az országos érdeket rendszeresen uralták, szép színben feltüntetni. Még nincs magyar bank s máris is szárnyal­nak hirek, melyek­et és amaz egyéniséget helye­zik kilátásba bankigazgatóul, s e közben oly nevek is említtetnek, melyek a (Magyarország iránt épen nem barátságos hajlamú) o­ztrák nemzeti bank, az osztrák hitelintézet és az osztrák állam vasút irányadó vezetőivel rész­­t nagyon benső baráti, részint vérköteléki viszonyban állanak. Alig hihető, hogy ez urak adandó esetben alárendeljék saját haszonlesésüket az állam jólétének. Talán az által akarnak segí­­teni különben is zilált pénzügyeinken, hogy az esetleges magyar bankigazgatót azon férfiak közöl választják, kiknek vezetése alatt a magyar pénzügyek az örvény szélére jutottak s kik nem szokták saját magánérdekeiket az államéinak alárendelni? Tehát csakugyan theoretikusok kezé­be kell fekteni a magy­ar nemzeti bank vezetését, kik csak akkor gyakorlatiak, h­a alkalmuk nyílik mellesleg saját zsebüket is megtölteni ? Stylisták­nak, jogászoknak, kik csak azt ismerik el jognak, ami nekik előnyt nyújt ? Tehát nem tanulta volna meg Magyaroszág a közelebb lefolyt évtized nyomorú gazdálkodásából még most sem eléggé, hogy őrizkednie kell ama báránybőrbe bújt farka­soktól, kik a„hazafiság" szóval csak ön­törekvé­seiket palá­tolják. Több oldalról remélték hogy Tisza úr kormá­nya tökéletesen ki fogja tisztítani a korrupció ezen Augias listálóját,e helyett azonban hallomás szerint ez emberekkel számol, kik még mindig irányadó­nak tekintetnek. Minden igaz magyar remeg a gondolatra, hogy a magyar nemzeti bank igazgat­ása ama konsortium vezetése befolyása alá jutni­­. Mi a kormány türelmességét csak úgy ma­gyarázhatjuk meg magunknak, hogy fél ez em­berek befolyásától, kik titokban kormányoztak, minisztériumokat buktattak meg és teremtettek s nem meri megkezdeni a harcrot a szövetséges magánérdekek eme hatalmával. A kormány azonban, mely fél év képtelen a korruptiót és önhaszonlesést saját háztartásában lesújtani, megszűnt életképes lenni s a legköze­lebb jövő megmutatja:csalódtunk-e vagy nem ? ­­ kük legyen mindenki iránt, a­ki küzd; rájuk mé­ri az örök bánatot azért, hogy érdekük legyen mindenki iránt, a­ki szenved; mintha csak a rangfoghatlan végre azt akarná az emberiségre való ume folytonos hivatkozással, hogy ők köte­lességeik nagyságát saját szeren­sétlenségük nagyságával mérlegeljék. Oh, hogy mindnyájan, nép és polgárok, elfeledjük saját fájdalmainkat és ne gondoljunk, csak a hazára. E méltóságos or­szág is szomorúan meg van tépve. Legyünk ke­gyelmesek hozzá. Vannak ellenségei, fájdalom, még s­ját gyermekei közt is. Egyik részök sö­tétséggel borítaná, a másik engesztelhetlen gyű­lölettel. Pedig szüksége van a világosságra, azaz oktatásra , és szüksége van az egységre, azaz en­gesztelésre. Adják meg neki, a­mit kíván. Vilá­gosítsák fel, békítsék ki. Vegyünk példát e hely­ről, a­hol vagyunk ; mély termékenyítés van min­denben, még a halálban is , hisz a halál és k­ér születés. Igen, kérdezzük meg ama fenséges tár­gyaktól, a­melyek környeznek bennünket, hogy adjuk meg a hazának azt, a­mit a haza igényel; kérdezzük meg e sírtól, mely lábaink alatt van és a napu­zyn ely fejünk felett ragyog; mert hi­szen az, a­mi kisugárzik a napból, az a világos­ság ; és az, a­mi kisugárzik a sírból, az a béke. A világosságra a béke " az pedig az élet."­­. Az egri és miskolci elvtársainak szívé­lyes köszönetünket nyilvánítjuk ama barátságos fogadtatásért, melyet irányunkban tanúsítottak. Ih r 1 i ng er A. Kürschner. J. Szerkesztőségi posta: S­zabó Sándor Egerben. Meg csak a jövő számban lesz közölhető Az ált.­ntiunkás-Beteg- és rokkant­pénztár. Hirdetmény. A budapesti „Általános Munkás-Beteg-és Rokkant-Pénztár" küldöt­teiül a szavazatok kellő számával a következő tagok választottak meg: Brogle és Müller: Oppenhauzer Ferenc. A magy.­r­r. hitelbank gőzmalma Pesten: Win­ter Róbert és Wels Sándor. — A magy­­ari. hitelbank gőzmalma Budán : Gander Konstant­i. — Konkordia gőzmalom: Eberhard György, Knittl János, Nagy Feren Rimmiel Mátyás, Weidner Antal és Zana Károly. — Első buda­pesti gőzmalom: Schachel Jakab — Erzsébet gőzmalom: Gigler Lőrincz Niklos Ferenc, Palenyik Károly és Röbel Antal. — Greger­­senféle asztalos műhely: Buciheit Mihály, Schubert Ádám­é, Zugschwert Ferenc. — Ganz és társa: Albrecht János, Baumann Ferenc, Fingerl Ignác Fischelmeyer József, Grosz Mihály Grafl János, Kreibich József, Neumann Antal, Orlitschek Ferenc, Baum Konrád, Röhsler Ká­­roly, Sonnberger Henrik, Schrodl Lipót, S­cned­­er Rudolf és Streibl Károly. — Haggenmacher­féle gőzmalom: Lindwurm János, Móricz Károly, Tusche Károly, Wingenbach János, Welz Nán­dor és Zeehel Hubert. — Höcker-féle gőzkazán gyár: Lipóty István. — Robey és társa: Lech­gern Ignác. — Salgótarjáni kőszénraktár: Ofen­heimer Gusztáv. — Strehhofer-féle gőzfavágó : Sándor János — Viktória gőzmalo­m : Galiotto Antal, Giesing Antal, Lorenc Ignác, Muniker József, és Niklós János. — Wörner és társa: Meier Károly és Szalontay Béla. — Hengerma­lom: Baumgartner Lipót, Grimmer Lőrincz, Kollin Gáspár,Miska Frigyes, Rauchmaul Károly. (2 felhatalmazványnyal) Robhy József, Seydak Albert, Stöcker György és Ticz József. — A­, osztr. államvaspálya málhavivői: Tierl Károly. — Budapesti cipészek testülete: Kutich Sámuel és Albrecht János. Központ: Barabás Ignác, Bednars Vencel, Briske János, Cserny József, Dseke Ármin, Essl András, Farkas Károly Feldsberg Zsigmond, Frankl Mihály, flawerda János, Heftler Adolf, Hemschik János, Hoschek Péter,Ihrlinger Antal, Jellinek N­uidor, Kellner György, Külföldi Vik­tor, Kür­ebner Jakab, Levkovics Mór Lukácsy István, Martinsohn Tódor, Némedy Károly, Nemecsek Károly, Pfustler Jakab Rauch György, Szőllősy András és Stürzenbaum János, Fiókhelyek­ben: Óbuda • Ber­ger György Carius Frigyes Kozinsky Józef, Lauz­kovic Lajos, Lotz Márton, Novotny József, Welz Ágoston. — Arad :­i Schrodt Lajos (3 felhatal­mazványnyal.) — Szászváros: Schubert János. — Detta: Korn Ferenc. — Eszék: Englisch Willaos, Prpie Antol (4 felhatalmazványnyal és Vincenc János. — Nagy L­e­ren : Zaeharides József. — Lugos: Lurtz Rezső (2 felhatalmaz­ványnyal) — Makó: Gla­ber József. — Nagy-Várad: Neugebauer Károly. — Uj-Arad: Hor­váth Pál, Merfy Alajos és Minich­ Izidor — Pancsova: Kiefer Ferencz.— Pozsony: Essl András Ihrlinger Antal és Rauchmaul Károly. — Reschitza Crem­ann Sándor 2 felhatalmaz­ványnyal.)— Szombathely: Bayer Antal. — Sárvár: Ihrlinger Antal. —­­Szt. Endre: C­le­ment Antal és Kiess Mátyás. — Temesvár :Korn Ferenc és Ungurján Gyögy (3 felhatalmazvány­nyal.) — F­­éltemplom : Veronics József. — Verse­k: Fritz Antal. Összesen tehát 1 .­0 küldött 137 föliratar­talmazványnyal. Budapest, május hó 1-én, 1876. A választási s­zavazatvizsgáló bizottság: Schnetzler Rezső s. k., Kern Ferenc s. k., elnök, jegyző. Bayer Antal s. k., Fleischmann Izidor s. k. Kutich Sámuel s. k. Némedy Károly s. k. Neugebauer Károly s. k. Schirtz Mór s. k.

Next