Munkás-Heti-Krónika, 1877 (5. évfolyam, 1–52. sz.)

1877-01-07 / 1. szám

­ E­z év első napján élet­be lépett a közegészségügy rendezése tárgyában alkotott törvénynek, s az avval kapcsolatos körrendeleteknek a halottkémlés behozatalára s az egész­ségre ártalmas tápszerek s italok les­foglalására, elkobzására s megsemmi­sítésére vonatkozó intézkedései. ­ A minden órában bekö­vetkezhető mozgósításra ná­­lunk is nagyban folynak az előkészüle­tek. A vasúti és hajózási m. kir. főfel­ügyelőség e héten egy „sürgős" rendeletet intézett valamennyi vasúti igazgatóságokhoz, melyben kimutatni rendeli az idegen vonalakra kölcsön­ képen átengedhető mozdonyok számát, s meghagyja, hogy a hadimenetrend bármikor leendő életbeléptetése czéljá­ból szükséges intézkedések azonnal tes­hessenek meg, és adassanak tudtára még az alantas személyzetnek is. A fő­súlyt a rendelet azon intézkedések megtételére fekteti, hogy az átmenet a közönséges forgalomból a katonai forgalomba minden órában akadály nélkül eszközölhető legyen. ­ A baráttéri szerencsét­lenség tárgyában figyelemreméltó felszóla­lást olvasunk a „P. Lloyd"-ban. Az a halogatás, melyet a vizsgálat megtartásában az illető urak tanúsítanak, valóban oly színben kezdi feltüntet­ni a hatóságot, mintha az lenne a czélja, hogy a dolgot szépen elsimítsa és aludni hagyja. Méltán zúgolódik nevezett lap a ny­ilvánosság kizárása miatt is; itt a közbiz­osság veszélyeztetéséről van szó, s az eset annyira felháborítá a közérzületet, hogy úgy szólva suttyomban elütni a dolgot nem lehet. Tudnia kell a közvéleménynek, kinek hi­bájából történt a szerencsétlenség, váljon az épí­tész, vagy pedig a mérnöki hivatal hibáztatandó «?! A „Lloyd" felszólalása a közvélemény nyilvá­nulása, melyet bizonyára meghallgatni fog Kam­mermayer polgármester, kihez a felszólalás intéz­ve van. ­ A zálogház eltűnt igaz­gatóját már nem mint sikkasztót körözik, hanem csak mint olyat, akinek holléte nem tuda­tik A kormány nem látja okát, amiért mint sik­kasztót nyomozni kellene, miután a fölfedezett kár Luksics két­ezer forintnyi óvadéka által csak­ Szórakoztasd magadat, vannak barátnőid, nem kell mindig egyedül lenned, mint a farkasnak. Mihelyt valahol hosszabb állomást érünk, sürgö­nyözni fogok neked. — Tehát nem látlak viszont eluta­zásod előtt. — Félek, miszerint lehetetlen, vete ellen Miksa sietve. Képzelheted, mennyi papírt kell rendbehozni. Tehát még egyszer iszed veled nyújtsd ajkadat angyalom. Genovéva meghagyta magát csókolni ked­­ves e által, a­nélkül, hogy mint látszott, viszon­zására gondolna a két csattanó csóknak, melyet az ifjú arczára nyomott. E zajtalan de tisztán testvéries bursu inkább látszott vasúti indóházak szokásos jelenetéhez hasonlítani, mint egy Romeo megindultságáhan, aki Júliáját elhagyni készül; hidegen és ék­telenül hagyta az az ifjú leányo­kát. Ez megelégetett azzal, hogy kezet szorított kedvesével, aja legidomabb vizsgáló szeme is ha­bozott volna az ajkai körül lebegő megfejthetlen vonás talnilmányozásánál, midőn a fiatal ember az egyetlen szoba ajtaját"" gyorsan kinyitá s az első lépcsőfokról visszakiáltott: — Jól mulasd magadat. Azon perez, mely egy kényszerült és fájdal­­mas szakadást követ, bizonyos nemét a gyönyör­teljes diadalnak rejti magában. A visszanyert szabadság oly ismeretlen eszmék összegét zárja körül, melyek elijesztenek, de egyszersmind von­zanak bennünket. A becsülettel ellentétben a szerelem egy meredek sziget, honnét nehéz lejutni, ha egyszer fenn vagyunk. Az elhatározás, egy nőt elhagyni, annyi, mint a gordiusi csomó ketté­vágása. S el kellene bár metszeni ujjúnkat, aka­rom mondani gyötörni szivünket — nem tekint­jük a fájdalmat, csak a kivívott diadalt. Alig volt Miksa a keskeny folyosón, melyre az ő Genovévájának szobája nyilt, elltűnt a sötét­ben, mely az ötödik emeletig felvezető lépcső­házban uralkodott, melyben gyakran egyszerre négy lépcsőt ugorva sietett fel, s melyen most egy lélekzet alatt futott le. Megértett volna ? kérdé magában, mialatt egy kigyó ügyességével s gyorsaságával futott le a lépcsőn. Ez a legfőbb kérdés. Igen megértett, de be kell vallanom, nem sok fáradságot vett magának, hogy visszatartson. nem háromszorosan biztosítva van (?) magántarto­zásai miatt pedig nem lehet őt üldözni. (Ne nézze meg az ember a kis hamist!) a Pénzbőség. A pénzpiac­on, mint „P. Lloyd" írja, meglehetős pénzbőség van, da­czára annak, hogy az osztrák nemzeti bank jegy­tartaléka most csekély, s ebből azt lehet követ­­keztetni, hogy a bank irányában nagy igények támasztatnak. Vidéken a kivitel folytán bőven van készpénz, ami egyrészt a viszleszámított vál­tók jelentékeny visszaváltásában, másrészt a vi­déki takarékpénztáraktól lejelentetett pénzkíná­latban (Budapestre és Bécsbe) mutatkozik. A vi­déki takarékpénztárak igen tetemes betétek fölött rendelkeznek, melyeket üzleti tekintetnél fogva nem utasíthatnak vissza,s melyeket e pillanatban nem lehet könnyen elhelyezniük. — E hit a vi­déki pénzviszonyoknak utóbbi időben történt ja­­vulásáról tanúskodik. — De azért a népnek bizony még sincs pénze. Pápa. Tisztelt szerkesztő úr! M re e sorok kezéhez jutnak, már is az új év küszöbén belül leszünk. Minden egyes év lehanyatlásánál kinek ne jutna eszébe még egy vizsga­pillantást vetni ösz­szehasonlíttás végett a múltban tapasztalt örvende­­tes reményt hozó, vagy ezt nélkülöző lefolyt vagy lefolyóban lévő események, nem kevésbé a szü­lemlett, virágzó és haldokló eszmék fölött és van is rá okunk, mert számos példájával birunk an­nak, hogy a boldogító eszme szülőjére rákiáltá a közvélemény, hogy feszítsd meg ! még a vészt­hozó eszmére bozsánát kiáltott, igy például, ha a franczia nép csak gyaníthatta volna is, hogy az 1870-iki háború népének szine virágából vagy 200,000 egyént és ezekkel ki tudná meg monda­ni menynyi nagy eszme temettetett el ? — meg aztán ezek nevelése 20 évig átlag számítva 2000 frank; ez az összeg ennyi idő élelmezésére is szükségeltetik, tehát sokszorozzuk a 200,000 et a 2000 el kapunk belőle 400 milliót; hol van még a számtalan családok fájdalommal teli bánatos emléke, ezeken felül a hadi sarcz és az országban történt károk is fölérik a tíz milliárd frankot; bizonyos hogy semmiféle népe a világnak egy ily, a borzadályok legijesztőbb nemével spékelt ha­zárd­játékot nem szavazna meg, mint a­hogy tette ezt a franczia nemzet, sőt legerélyessebben tiltakozna mindenki az emberi szellem ragyogó magas röpte illetén alacsony megfertőztetése el­len. Valóban bámulatos ellentét! — még az em­berből kifolyó tiszta szellem búvárkodik, kutat összehasonlít, eszközöket gondol ki, melylyel korlátolt testi szemei látkörét majdnem meg mérhetlen távlatban terjeszti, milyenek a te­lesz­­kóp, mikroszkóp, spektroszkóp; ennek és egyebek segélyével fel­emelkedik , a bolygókig méri pályá­ját, anyagi tartalmát, old, bont, még a napsuga­rát sem kivéve, hogy igy az összes mindenség vi­szonlagos egybenfüggést összekapcsoló titkos erők horderejét mérlegeli és ismét leszáll földte­kénkre, hogy az itt létező elemeket is az emberi­­ség javára meghódítsa, igy az egyikből posta-lo­vat csinál hogy azzal gondolatát egy perez alatt 63 ezer mértföldre küldhesse, a többivel dolgoz­tat a gyárakban, szállíttat vizen, szárazon va­gyont, személyt madársebességgel, felhasználja a­ napsugarat oly művek készítésére, hogy egy Michel Angelo és Rafael megbámulná, addig a másik oldalon a tisztátalan szellem rombol, tör, zúz, semmisít, nem irtózik a természeti mű­vek legmagasztosabbikát, az Embert meg­semmisíteni, hogy mivel sem igazolható, legalább ma már ezt lehetne mondani: szégyenítő, — de nem dicsvágyó kielégí­tésére, melyet fájdalom még ma is sokan a dicső tettek sorában babérral szeretik koszorúzni, — hogy ez a helyes fogalom hiányában történik e? ki tudná azt megmondani ! — ha hozzá képzeljük, hogy minden emberben több vagy kevesebb, de van egy bizonyos adag önzés, mely árnyoldalát az emberiségnek egy ál­­talános nemzetközi törvénynyel könnyen fékezni és korlátok közé lehetne az összes emberiség bol­dogítására szorítani, melynek következése az len­ne, hogy földtekénken lakó összes emberiség szá­ma, ha tízszer meg volna is nagyobbítva, még­ akkor is kivétel nélküli jólétben részesülhetne. Egyébbaránt e perezben kezemhez vett 53-ik számában a gépekről szóló czikk elég világosan oda mutat, hogy az általános kapzsiság a vagyon után a legjobb úttörőnk. Maradok tisztelője Köl­ly Ferencz, asztalos. N­agy­kanizsa. Városunk tele csodával s csapással. A mult hetekben oly rémhírek kering­­tek az asszonyi világban, melyek szerint egy közel eső helységben név szerint Baczónak a legutóbbi Mária-ünnep napján kenyeret akart egy „istente­len asszony" sütni, de az isten olyan csodát tett, hogy a sütő­ kemenczében a kenyértészta kővé vált. Azon kővé vált kenyeret a barátok klastro­mában a hivő nyáj között szétosztották és azok­nak pedig, kik az istent nem féltik, s templom­ban sem járnak, azok számára egy könyvkereske­dő kirakatában helyeztetett el, s melette nagy betűkkel e felírás díszlik: „A baczónaki kővé vált kenyér." S én azt képzeltem, hogy komolyan szeretve va­­gyok általa! Nos, ez minden esetben békés vá­lást, szótlan kétségbeesést jelent. Ég és pokol — mily hidegvérűség ! — Végre mégis lehetséges hogy nem értett meg. Valószínűleg! Ha ez az eset, úgy írni fogok neki, meg fogom ki­sérteni, hogy felvilágosítsam .... De az szük­ségtelen , midőn azt mondja : feltétel nélkül va­gyok tied, ez annyi mintha világosan kimondaná, hogy midőn nekem tetszik, szakithatok vele .... Midőn e közben végig haladt a kapus pá­holya előtt, ki neki barátnőjétől oly sok levelet hozott, szemrehányásokat tett magának a vigan audolt szabadulási dalért. — Richard úr! mondá a félig nyílt abla­kon keresztül, én elutazom, lehet, hogy több hónapra. Tudatni fogom önnel útitervemet. Ha távollétem alatt Genovévának valamire szüksége lenne, ha megbetegednék, vagy pénzre volna szük­sége, ön tudatni fogja velem, nemde? Én minden­kor kész leszek rajta segíteni. Ne féljem­ tehát, hogy terhelni fog, ha róla lesz szó. (Folytatása következik.)

Next