Munkás-Heti-Krónika, 1877 (5. évfolyam, 1–52. sz.)
1877-01-07 / 1. szám
Ez év első napján életbe lépett a közegészségügy rendezése tárgyában alkotott törvénynek, s az avval kapcsolatos körrendeleteknek a halottkémlés behozatalára s az egészségre ártalmas tápszerek s italok lesfoglalására, elkobzására s megsemmisítésére vonatkozó intézkedései. A minden órában bekövetkezhető mozgósításra nálunk is nagyban folynak az előkészületek. A vasúti és hajózási m. kir. főfelügyelőség e héten egy „sürgős" rendeletet intézett valamennyi vasúti igazgatóságokhoz, melyben kimutatni rendeli az idegen vonalakra kölcsön képen átengedhető mozdonyok számát, s meghagyja, hogy a hadimenetrend bármikor leendő életbeléptetése czéljából szükséges intézkedések azonnal teshessenek meg, és adassanak tudtára még az alantas személyzetnek is. A fősúlyt a rendelet azon intézkedések megtételére fekteti, hogy az átmenet a közönséges forgalomból a katonai forgalomba minden órában akadály nélkül eszközölhető legyen. A baráttéri szerencsétlenség tárgyában figyelemreméltó felszólalást olvasunk a „P. Lloyd"-ban. Az a halogatás, melyet a vizsgálat megtartásában az illető urak tanúsítanak, valóban oly színben kezdi feltüntetni a hatóságot, mintha az lenne a czélja, hogy a dolgot szépen elsimítsa és aludni hagyja. Méltán zúgolódik nevezett lap a nyilvánosság kizárása miatt is; itt a közbizosság veszélyeztetéséről van szó, s az eset annyira felháborítá a közérzületet, hogy úgy szólva suttyomban elütni a dolgot nem lehet. Tudnia kell a közvéleménynek, kinek hibájából történt a szerencsétlenség, váljon az építész, vagy pedig a mérnöki hivatal hibáztatandó «?! A „Lloyd" felszólalása a közvélemény nyilvánulása, melyet bizonyára meghallgatni fog Kammermayer polgármester, kihez a felszólalás intézve van. A zálogház eltűnt igazgatóját már nem mint sikkasztót körözik, hanem csak mint olyat, akinek holléte nem tudatik A kormány nem látja okát, amiért mint sikkasztót nyomozni kellene, miután a fölfedezett kár Luksics kétezer forintnyi óvadéka által csak Szórakoztasd magadat, vannak barátnőid, nem kell mindig egyedül lenned, mint a farkasnak. Mihelyt valahol hosszabb állomást érünk, sürgönyözni fogok neked. — Tehát nem látlak viszont elutazásod előtt. — Félek, miszerint lehetetlen, vete ellen Miksa sietve. Képzelheted, mennyi papírt kell rendbehozni. Tehát még egyszer iszed veled nyújtsd ajkadat angyalom. Genovéva meghagyta magát csókolni kedves e által, anélkül, hogy mint látszott, viszonzására gondolna a két csattanó csóknak, melyet az ifjú arczára nyomott. E zajtalan de tisztán testvéries bursu inkább látszott vasúti indóházak szokásos jelenetéhez hasonlítani, mint egy Romeo megindultságáhan, aki Júliáját elhagyni készül; hidegen és éktelenül hagyta az az ifjú leányokát. Ez megelégetett azzal, hogy kezet szorított kedvesével, aja legidomabb vizsgáló szeme is habozott volna az ajkai körül lebegő megfejthetlen vonás talnilmányozásánál, midőn a fiatal ember az egyetlen szoba ajtaját"" gyorsan kinyitá s az első lépcsőfokról visszakiáltott: — Jól mulasd magadat. Azon perez, mely egy kényszerült és fájdalmas szakadást követ, bizonyos nemét a gyönyörteljes diadalnak rejti magában. A visszanyert szabadság oly ismeretlen eszmék összegét zárja körül, melyek elijesztenek, de egyszersmind vonzanak bennünket. A becsülettel ellentétben a szerelem egy meredek sziget, honnét nehéz lejutni, ha egyszer fenn vagyunk. Az elhatározás, egy nőt elhagyni, annyi, mint a gordiusi csomó kettévágása. S el kellene bár metszeni ujjúnkat, akarom mondani gyötörni szivünket — nem tekintjük a fájdalmat, csak a kivívott diadalt. Alig volt Miksa a keskeny folyosón, melyre az ő Genovévájának szobája nyilt, elltűnt a sötétben, mely az ötödik emeletig felvezető lépcsőházban uralkodott, melyben gyakran egyszerre négy lépcsőt ugorva sietett fel, s melyen most egy lélekzet alatt futott le. Megértett volna ? kérdé magában, mialatt egy kigyó ügyességével s gyorsaságával futott le a lépcsőn. Ez a legfőbb kérdés. Igen megértett, de be kell vallanom, nem sok fáradságot vett magának, hogy visszatartson. nem háromszorosan biztosítva van (?) magántartozásai miatt pedig nem lehet őt üldözni. (Ne nézze meg az ember a kis hamist!) a Pénzbőség. A pénzpiacon, mint „P. Lloyd" írja, meglehetős pénzbőség van, daczára annak, hogy az osztrák nemzeti bank jegytartaléka most csekély, s ebből azt lehet következtetni, hogy a bank irányában nagy igények támasztatnak. Vidéken a kivitel folytán bőven van készpénz, ami egyrészt a viszleszámított váltók jelentékeny visszaváltásában, másrészt a vidéki takarékpénztáraktól lejelentetett pénzkínálatban (Budapestre és Bécsbe) mutatkozik. A vidéki takarékpénztárak igen tetemes betétek fölött rendelkeznek, melyeket üzleti tekintetnél fogva nem utasíthatnak vissza,s melyeket e pillanatban nem lehet könnyen elhelyezniük. — E hit a vidéki pénzviszonyoknak utóbbi időben történt javulásáról tanúskodik. — De azért a népnek bizony még sincs pénze. Pápa. Tisztelt szerkesztő úr! M re e sorok kezéhez jutnak, már is az új év küszöbén belül leszünk. Minden egyes év lehanyatlásánál kinek ne jutna eszébe még egy vizsgapillantást vetni öszszehasonlíttás végett a múltban tapasztalt örvendetes reményt hozó, vagy ezt nélkülöző lefolyt vagy lefolyóban lévő események, nem kevésbé a szülemlett, virágzó és haldokló eszmék fölött és van is rá okunk, mert számos példájával birunk annak, hogy a boldogító eszme szülőjére rákiáltá a közvélemény, hogy feszítsd meg ! még a vészthozó eszmére bozsánát kiáltott, igy például, ha a franczia nép csak gyaníthatta volna is, hogy az 1870-iki háború népének szine virágából vagy 200,000 egyént és ezekkel ki tudná meg mondani menynyi nagy eszme temettetett el ? — meg aztán ezek nevelése 20 évig átlag számítva 2000 frank; ez az összeg ennyi idő élelmezésére is szükségeltetik, tehát sokszorozzuk a 200,000 et a 2000 el kapunk belőle 400 milliót; hol van még a számtalan családok fájdalommal teli bánatos emléke, ezeken felül a hadi sarcz és az országban történt károk is fölérik a tíz milliárd frankot; bizonyos hogy semmiféle népe a világnak egy ily, a borzadályok legijesztőbb nemével spékelt hazárdjátékot nem szavazna meg, mint ahogy tette ezt a franczia nemzet, sőt legerélyessebben tiltakozna mindenki az emberi szellem ragyogó magas röpte illetén alacsony megfertőztetése ellen. Valóban bámulatos ellentét! — még az emberből kifolyó tiszta szellem búvárkodik, kutat összehasonlít, eszközöket gondol ki, melylyel korlátolt testi szemei látkörét majdnem meg mérhetlen távlatban terjeszti, milyenek a teleszkóp, mikroszkóp, spektroszkóp; ennek és egyebek segélyével felemelkedik , a bolygókig méri pályáját, anyagi tartalmát, old, bont, még a napsugarát sem kivéve, hogy igy az összes mindenség viszonlagos egybenfüggést összekapcsoló titkos erők horderejét mérlegeli és ismét leszáll földtekénkre, hogy az itt létező elemeket is az emberiség javára meghódítsa, igy az egyikből posta-lovat csinál hogy azzal gondolatát egy perez alatt 63 ezer mértföldre küldhesse, a többivel dolgoztat a gyárakban, szállíttat vizen, szárazon vagyont, személyt madársebességgel, felhasználja a napsugarat oly művek készítésére, hogy egy Michel Angelo és Rafael megbámulná, addig a másik oldalon a tisztátalan szellem rombol, tör, zúz, semmisít, nem irtózik a természeti művek legmagasztosabbikát, az Embert megsemmisíteni, hogy mivel sem igazolható, legalább ma már ezt lehetne mondani: szégyenítő, — de nem dicsvágyó kielégítésére, melyet fájdalom még ma is sokan a dicső tettek sorában babérral szeretik koszorúzni, — hogy ez a helyes fogalom hiányában történik e? ki tudná azt megmondani ! — ha hozzá képzeljük, hogy minden emberben több vagy kevesebb, de van egy bizonyos adag önzés, mely árnyoldalát az emberiségnek egy általános nemzetközi törvénynyel könnyen fékezni és korlátok közé lehetne az összes emberiség boldogítására szorítani, melynek következése az lenne, hogy földtekénken lakó összes emberiség száma, ha tízszer meg volna is nagyobbítva, még akkor is kivétel nélküli jólétben részesülhetne. Egyébbaránt e perezben kezemhez vett 53-ik számában a gépekről szóló czikk elég világosan oda mutat, hogy az általános kapzsiság a vagyon után a legjobb úttörőnk. Maradok tisztelője Kölly Ferencz, asztalos. Nagykanizsa. Városunk tele csodával s csapással. A mult hetekben oly rémhírek keringtek az asszonyi világban, melyek szerint egy közel eső helységben név szerint Baczónak a legutóbbi Mária-ünnep napján kenyeret akart egy „istentelen asszony" sütni, de az isten olyan csodát tett, hogy a sütő kemenczében a kenyértészta kővé vált. Azon kővé vált kenyeret a barátok klastromában a hivő nyáj között szétosztották és azoknak pedig, kik az istent nem féltik, s templomban sem járnak, azok számára egy könyvkereskedő kirakatában helyeztetett el, s melette nagy betűkkel e felírás díszlik: „A baczónaki kővé vált kenyér." S én azt képzeltem, hogy komolyan szeretve vagyok általa! Nos, ez minden esetben békés válást, szótlan kétségbeesést jelent. Ég és pokol — mily hidegvérűség ! — Végre mégis lehetséges hogy nem értett meg. Valószínűleg! Ha ez az eset, úgy írni fogok neki, meg fogom kisérteni, hogy felvilágosítsam .... De az szükségtelen , midőn azt mondja : feltétel nélkül vagyok tied, ez annyi mintha világosan kimondaná, hogy midőn nekem tetszik, szakithatok vele .... Midőn e közben végig haladt a kapus páholya előtt, ki neki barátnőjétől oly sok levelet hozott, szemrehányásokat tett magának a vigan audolt szabadulási dalért. — Richard úr! mondá a félig nyílt ablakon keresztül, én elutazom, lehet, hogy több hónapra. Tudatni fogom önnel útitervemet. Ha távollétem alatt Genovévának valamire szüksége lenne, ha megbetegednék, vagy pénzre volna szüksége, ön tudatni fogja velem, nemde? Én mindenkor kész leszek rajta segíteni. Ne féljem tehát, hogy terhelni fog, ha róla lesz szó. (Folytatása következik.)