Munkás-Heti-Krónika, 1877 (5. évfolyam, 1–52. sz.)
1877-06-03 / 22. szám
„önállóság" uralkodik, ahol még a szalmaszálba kapaszkodva azon remény kecsegtet, hogy: „önálló iparos vagyok, az akarok maradni és segédekkel fogom tovább is folytatni mesterségemet, mint eddig tettem, és egyáltalán független magam gazdája akarok lenni." Nemkülönben a munkások, a segédek maguk is ama raézes korszakban vélik magukat, melyben takarékosságuk által vélik az „önálló mester létet" elérhetni, mint nekik tapintatlan és járatlan kompheusaik tévesen bár, de biztosan állítják. Hisz ki volna ellene, ha mindez lehetséges volna — senki sem, de ne tápláljuk magunkat oly vérmes reményekkel, oly eszmékkel, melyek természetüknél fogva a jelenlegi viszonyokban, nem csak hogy valósulásra nem juthatnak, de elméletileg kimondani sem lehet már. A régi világ minden tekintetben megszűnt lenni, eltűnt a történelem lapjaira nézve és egy új világban élünk, oly világban, melyben a felvilágosodottságra legelsősorban szükségünk van, hogy a korszakot megismerhessük. Lehetetlen ma már azon eszméket elfojtani, ellensúlyozni, vagy pedig úgy magunkban tartani, hogy még a levegő maga se érintse, azon eszméket, melyek a korszakot megismerték és ezt ismertetik ; azon eszméket, melyek a korszak szüleményei, és ezzel kapcsolatosan járnak és fejlődnek ki. Ez az eszme a munkáskérdés eszméje, a szocziáldemokratikus elv, ennek létét megtagadni és létjogát kétségbe vonni csak a tudatlanságnak, tapintatlanságnak és az önmegtagadásnak lehet tulajdonítani. A vándorgyűlés néhány főszereplői veszélyesnek, károsnak gyanúsították a munkásügy körüli agitácziót, azzal törekszenek ezt ellensúlyozni, ha a nagy semmiségben visszahúzódnak a nyilvános térről és az „ön se gé ly" hiú tervét vélik meghonosítani. A munkások szellemi, anyagi és erkölcsi érdekeinek emelésére és fejlesztésére az önsegély eszméjét találták egyedüli faktorának, egyedüli magváltójának. Egy olyasvalamit hirdetni, amit az eddigi tapasztalat tarthatatlannak bizonyitott be, a mit maga a tudomány csak egy ideiglenes, palliativ okszerű* nek állit oda és a miről egy felvilágosodott szerény munkás ma már álmodozni sem mer, egy eszmét, melynek minden jogos és józan alapja is hiányzik, vél hivatva törspolgárságunk a nagy horderejű munkáskérdés megoldására. Az egész vándorgyűlési ügynek más feladata egyelőre nem volt, mint annak az egész országban leendő meghonosítása, azaz mindenütt iparifjúsági művelődési, szakképzési és önsegélyzési egelerek létesítése, melyek egy szervezkedési terv, egy alapszabály és egy központi igazgatóság alatt álljanak, egy szóval: az ilyen értelemben egy országos szövetkezet létesítése. E komplikált egyleti ügy kezeléséhez még azon ágazat is catlakozik, melylyel az egyleti tagoknak alkalom nyújtozik arra, hogy takarékoskodások által „vagyonos" emberek lehessenek, t. i. a létesítendő penny-bankok által, de nem tekintvén az, miszerint a mai kereseti viszonyoknak megfelelő-e ezen amúgy is halvaszületett terv. Ez rövid vázlatozása a Veszprémben megindított vándorgyűlések eszméjének, és csak az a sajnos benne, hogy oly egyének állottak az ügy élére, kik e szép eszmét is, tapintatlanul fogják megragadni, tévesen meghonosítani és ambiciózus czéljaik követésére felhasználni, és a még magukban élő tespedettségekből még fel nem riasztott munkásokat a régi rendszer után nevelni és úgyszólván a kor szabta nyilvánosság teréről szűkre mért várfalak közé szorítani, hogy érintetlenül maradjanak ama eszméktől, mely szép, jó és nemes czélokat kivívni törekednek. Jövő czikkemben érinteni fogom a létező és el nem tagadható iparos viszonyokat, szembe állítva a megkezdett mozgalommal. Kürscher Jakab: gazdálkodásban botrányosnál botrányosabb dolgok történtek, és pedig mind az alkotmányosság köpenye alatt. A kormány mellőzte a megújuló panaszokat, s azok orvoslását magasabb politikai érdekek (?) miatt elmulasztotta, s ezáltal a bajokat fokozta nem sok, de elnézése által a városi gazdálkodókat ujabb visszaélések elkövetésére bátorította. Ennek a következménye az, hogy a városi vagyon mintegy 20 ezer frt erejig megkárosittatott — Dettához közel vannak a kincstárnak kiváló birtokai, melyekkel az állam nyilvános kárára a legbotrányosabb visszaélések követtetnek el. Ott van Vattina nevü, mintegy 1300 holdas birtok. E birtok 1868-ik évben bizonyos Hubert Samu nevü egyénnek adatott ki bérbe, annak daczára, hogy ezen egyén, mint előbbi bérhátralékos kincstári bérlő, a fennálló rendeletek szerint, új bérletet nyerni jogosítva sem lett volna. Ezen egyén ellen most csőd nyittatott, es alkalommal kiderült, hogy Hubert Samu vattinai bérlő mintegy 110—114 ezer írttal adós az államkincstárnak. Ezen öszegből, a legjobb esetet föltéve, 15—25 ezer írtnál nagyobb összeget nem fog látni az államkincstár. Miként szaporodhatott föl az évi 16.000 forint, haszonbér ily mesés nagyságú összegre, annak okát a kincstári ügyészen kívül senki sem képes megmondani, ki a nevezett bérlővel a legszorosabb baráti viszonyban élt, mely viszony nem minden alapnélküli mendemondákra is alapot szolgáltatott. — Ott van Schulhoff Gyula Friedmann Ignácz, Schreier és Berger bérlő, kik közül egyiknek sincs kevesebb 100.000 forint bérhátralékánál, de van köztük olyan is, kinek 160.000 forint bérhátraléka van. Arra a kérdésre hogy van-e ezen bérlőknek az állam biztosítására szolgáló vagyonuk ? e rövid szóval felejtetünk, nincs B á z iá s ról írják továbbá, hogy bizonyos Lázár Emánuel nevű nagykövetesi szatócs Izgáron, Vermesen és Zsidóvinán 3000 holdat meghaladó területet bérelt ki a vallásalapitványi birtokokból. Ezen bérlő még csak óvadékot sem tett le, de azért már a hátralékos bér megfizetésére halasztást nyert. — Gross Ignácz a buziási fürdő, és regalijog bérlője körülbelől 13.000 forinttal adós. Daczára, hogy óvadéka és vagyona nincs, részére a bakovári regalejog bérlete, ezenkívül Rakoviczán 300 hold és Csernán 245 hold majorsági föld adatott haszonbérbe, mely összes bérletek után mintegy 30.000 forinttal van hátralékban. Ezen egyén a buziási gyógyfürdő mellé kedvezményül még egy gőzmalmot is kapott. Gross Ignácz daczára, hogy oly mesés összeggel A romlottak. Erkölcsi rajz a jelenből ROCHEFORT HENRYTŐL. Második rész. .. (Folytatás.) Másnap a törvényszék engedelmével Pizarreff grófnő látogatta meg Miksát. Elmondd Miksának, hogy véletlenül jutottak kezébe ama cselszövények szálai, melynek áldozatául esett, s biztos benne, hogy fel fogja fedezni az egész rejtélyt és visszaszerzendi Miksának a szabadságot. Megígérte, hogy ismét eljön és távozott. Fentebb azt mondtuk, hogy az a nő, kit Clementine Houzelot orvosnak rendelkezésére bocsátani igért, nem volt más, mint Clementine maga. Nemódtunk teljesen igazat. Clementinenek hajlandósága volt ugyan Miksával annak költségén Olaszországba utazni, de mint láttuk, Eszter vette kezébe a zselszövény bonyolítását s ő rendelkezett. Volt neki egy Friderique nevű barátnője, nem szép, nem fiatal, de aki még . A corruptió Dél Magyarországban. Az ország déli részeiben uralkodó demoralizáczióról elszomorító adatokat közöl a „K. N." Verseczen pl. — mint tudva van — a városi mindig igényt tartott az életre, ennek érdekében lebeszélte Clementinet, hogy Miksa meghódítására vállalkozzék. Frederique — mint a hozzá hasonló nők rendesen — nem bánta akárkivel, akárhova megy, csak könnyen szerzett pénzt költhessen. S miután valószínű volt az is, hogy Miksa nőül veszi, örömest egyezett bele a hódító hadjáratba. Eszter mindenre kiterjedő figyelme legyőzte azt az akadályt, mely a két fél közti idegenségből származott. Miksa nem ismerte Frederiquet s közönséges bemutatás után semmi esetre sem lett volna hajlandó vele utazni, és őt később megszeretni. Regényes oldalról kelle a nőt bemutatni, hogy felkeltse Miksa érdeklődését. Ez meg is történt. Miksa elfogatásakor megjelent Frederique mint Pizareff grófnő s bemutatta magát, mint a ki a titkos rejtély szálait megfogja oldani. Ravaszul, mély cselszövői ügyeséggel intézte ezt igy Eszter. Mig Genovéva iránt gyűlöletet keltett Miksa szivében azáltal, hogy elhiteté vele miszerint Genovéva kelepczébe csalta őt, addig egy más nőt hoz elé, ki ismeretlenül is mindent elkövet megmentésére. A lélekre tett benyomást könnyű eltalálni. Összehasonlítást kell, hogy tegyen a két nő között s mig az elsőnek képe mindig meszebb s meszebb eltűnik előle, oly mértékben jön a másiké közelebb. Genovéva elveszté Miksa szivét, midőn a vizsgáló biró e szavakat mondá kelepcre, és midőn Pizareff grófnő azzal vált el tőle, hogy felfedezendi az ármányt Hanem Genovévának is tudtára kelle adni Miksa elfogatását. Midőn a légyottra kitűzött órában a kijelölt ház elé hajtattak, nagyszámú rendőrt találtak a kapu alatt. — Vissza hölgyeim ! Nem szabad felmenni senkinek. — De uram, mi a harmadik emeletre akarunk menni, mondák a nők. — És ott történnek az elfogatások, mondá egy rendőrtiszt. És Genovévának látni kellett, hogy Miksát a bérkocsiba emelik s elhajtatnak vele. Ájultan dölt Eszter karjaiba. S hogy teljes legyen a pohár keserűsége. Társadalmi szemle.