Munkás-Heti-Krónika, 1877 (5. évfolyam, 1–52. sz.)

1877-07-01 / 26. szám

26. szám. V. évfolyam Munkás Heti Krónika Társadalmi és gazdászati népiac. A magyarországi munkások közlönye. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : dobnteza 67 87.., a hova minden pénzküldemény intereilüia. Kéziratok vissza nem küldetnek Hirdetmények: lettoiesóbaxu izamittatnas. Budapest, 1877. július 1-én. Előfizetési föltételek. Az egész 1877-ik évre . . 2 frt. 40 kr. Félévre 1 „ 20 „ Negyedévre . . . . „ 60 „ Egy hóra 20 . Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros postautalvány mellett küldhetők be. Az ez évben, valamint a mult év utolsó felében megjelent számok még mindig teljesen kaphatók. Elvtársainkhoz! Mindazon elvtársak, kik f. év junius 1-jétől kezdve lapjainkra folytonosan előfizetnek és a kiadóság nyugtája mellett havonta tz krajczárnyi segélyt nyújtanak azok fen tartására és emelésére , három egymásután következő hónap lefolyta után a társkiadósságba és az ehhől folyó jogokba részesítjük. A „Munkás-Heti-Krónika" és az,, Arbeiter-Woehen-Chronik" kiadói. A tőzspolgárság valódi alakja. Elleneinkkel való harczainkban, legyen az a napisajtóban, vagy a gyűlésekben, mindig azt találjuk, de csakis látszólag, hogy legfőbb törekvésök oda irányul, a munkás népnek jobb jövőt biztosítani és az uralkodó egyenetlenséget erejüktől telhetőleg kiegyensíteni akarni. Valójában a dolog a másként áll, amelyről meggyőződhetni akkor, ha néhány pillantást a kulisszák mögé vetünk, azaz, ha a tőzspolgárság szaklapjait olvassuk, amelyekben, mint mondani szokás, érzelmeiknek nem szabnak határt, hanem úgy „maguk között" adnak kifejejezést lohadt szilveik érzelmeinek, amelyekben azon hiába keressük az oly sokat dicsért humanitást. Egy május 9-ki német szaklap ,,Az angol munkaviszonyok megítélése" czímű czikket hozza. A szaklap e czikkben főleg a szabó divatczikkekről szól, s azt mondja, hogy az üzletek valamennyien gyárszerűen űzetnek, s hogy valamennyi jobb munka otthon dolgozó munkásoknak adatik ki, s háziipar által állíttatnak elő. Ezen eljárás okait nevezett lap lap valóban megindító nyíltszivüséggel következőleg adja elő: 1. Mellőzése minden rendőri és egészségügyi szabásoknak; 2. Megta* karitása a munkahelyiségekért való bérnek; mert a munkás az ilyen ház* bért munkavállalásakor nem hozza számitásba; 3. „Munkamegtakarítás." — Mert minden munka darabszámra vállaltatik, melynél bizonyos meghatározott munkadíj az iányadó, akkor ha valamennyi munkás egy helyiségben van elfoglalva, ez ügyben csak kevés változtatható, (azaz, jobban mondva: csak keveset lehet nyúzni), másikat ellenőrzi. A viszony áll be a házba mert egyik ! Egészen más kiadott darab-szám-munkánál.Itt a munkaadó minden egyes munkaerővel köti meg szerződését, anélkül, hogy a többi munkások csak a legcsekélyebbet sejtenék is belőle, kifogásolja az eszközölt munkát, levonásokat tesz stb., s a munkás, kinek minden törekvése abban pontosul össze, hogy ezen munkát fenntartsa, szó nélkül alkalmazkodik. — Az már a szemtelenségnek netovábbja, a melylyel az angol házi ipar ilyetén módon kizsákmányoltatik, és az embertelen kizsákmányolás következményei már túllépték a határt. A szóban forgó lap az ott uralkodó nyomort a következőkben adja elő: „Gyakran találhatni Angolországban a tulcsapongó diszt és a határtalan satnyaságot egymás mellett. Ha a nagyobb városokban a divatos föutczákból a mellékutczákba tartunk, rendesen a föutczák közvetlen közelében fekvő oly házak tömkelegébe jutunk, melyek oly egyénekkel vannak tömve, kik — legyenek bár azok becsületesek, vagy nemtelenek — valamennyien a főutczákból kapják fentartásukat. Szerzőnek alkalom nyújtatott, számtalan ily házakat meglátogathatni. E házak egyikében, a Regentstreet közvetlen szomszédságában, a második emeleten egy szabó lakott, ki egy legelőkelőbb szabóüzletnek dolgozott. A szobában két nagy ágy volt elhelyezve ; az egyikben az atya, egy özvegy ember, 17 éves, 9 és 12 éves leányai aludtak; a másik ágyban legidősb férjnél levő leánya, beteg férjével és gyermekével. E szoba egyszersmind konyhául, éléskamrául, lak- és hálószobául, mosókonyhául szolgált és hetenkint 5 shillingbe (3 frtba) került. E ház egy másik szobájában két egymás közt idegen összesen 9 főből álló család lakott a legnagyobb tisztátlanság közepette. Egy harmadik szobában egy nő lakott, kinek férje fogházban volt, három kicsi gyermekével; a nő a házon kívül dolgozott, a gyermekek pedig egy 9 éves leány felügyeletére voltak bízva, stb. stb. Hogy tehát ezen valóban borzalmas állapotokat némileg korlátolják, röviddel ezelőtt Birmingham kezdeményezése folytán a nagyobb városokból összeállított munkásküldöttség tisztelgett a kormánynál, s annak következő indítványokat tett. „Ha a munka a házba adatik ki, az illetők mint munkahelyiségek vezettessenek be, s mint ilyenek a gyári rendszabály szigora alá essenek. Ezután a hatóság időnkénti felügyeletébe fogadandók, s ennek nemcsak az legyen a következménye, hogy ezek a háztulajdonosok által tisztaság, ventiláczió stb. tekintetében a gyárrendszabályok szabványai szerint tartassanak ; de a legnagyobb figyelem arra fordíttassák, hogy az ilyen házak ne temettessenek túl, nehogy a ki nem kerülhető betegségek üssék fel ott tanyájukat. Munkások, kiknek lakhelyeiken örökölhető betegségek uralkodnak, sem közös munkahelyiségekben, sem lakásukra ne kapjanak munkát, s e veszteségért a közös pénztárból kárpótoltassanak." A küldöttség ezen indítványokat következőleg indokolta : „Ti azt kérdezzitek, mikép lehetséges, hogy a himlő még a nagyok házaiba is bejuthat, ahol pedig mindent elkövetnek, a mi az egészséget, a testi jólétet fentarthatja, s a melyeknek lakói sohasem jönnek piszkos kezekkel érintkezésbe. A himlót teljesen és készen hozzák házaitokba és tulajdon komornyiktok húzza azt testetekre. A legelső szabóknál dolgoztattok drága pénzen, oly szabóknál, kik saját fogatukon járnak üzletükbe ; de azt nem tudjátok, hogy azon ruhák, melyek a legelső műhelyekből kerülnek hozzátok, a legnyomorultabb, legtisztátlanabb helyiségekben készíttetnek stb." Milyen állást foglal el tehát nevezett törspolgári lap angol testvéreink alaposan jogos követelményeivel szemben? — Azt mondja: Az angol munkások nagyon ravaszul kezdték el ügyeiket és indokolásaikat valóban nem roszul választották, de terveiken csak keresztül kell látni. Látszólagosan észszerű akaratuknak alapját, egy házgon*dolat képezi, mert az ilyen munkahelyiségek természetesen közvetlen a munkaadó rovására volnának bevezetendők. Ez volna aztán kénytelen a gyárrendszabály alapján az illető helyiségek tisztántartásáról és rendbehozataláról gondoskodni. De neki nem igen volna lehetséges, vagy csak nagy nehézségekkel, ellenőrzést gyakorolni e helyiségek fölött, s reá nézve sokkal előnyösebbnek fogná tartani, nagy elzárt munkahelyiséget tartani saját munkásai számára. De ezen intézkedéssel egyszersmind a munkadgs és a foglalkozás kérdése is, mint már fentebb jelezve volt, egészen más alakot öltene és az efrész demonstrácziónál épen ez a dolog veleje. Igenis ez képezi a dolog velejét, s mi azt hiszszük, hogy ez a követelés nemcsak igen jogos, hanem még nagyon szerény is. Az igaz, hogy ezen tervnek megvalósítása nagyon csekély gyógyír az angol munkásnép roppant