Munkás-Heti-Krónika, 1878 (6. évfolyam, 1–52. sz.)

1878-01-06 / 1. szám

1. szám. 1167 Egyes szám ara 5 kr. VI. én folyam Munkás-Heti-Krónika Társadalmi es easdássati néolaD. A magyarországi munkások közlönye. Megjelen miuden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dob-ntcza 67. sz., a hová m i n <i e n pénzküldemény intézendő. Kéziratok vissza nem küldetnek Hirdetmények : legolcsóbtoin szauiittatnak. Budapest, 1878. január 6-án. Előfizetési dij. Egész évre 2 frt 40 kr. Félévre . . . . 1 „ 20 „ Negyedévre • . . . . „ 60 „ Egy hóra 20 „ Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros postautalvány mellett küldhetők be. Teljes számú példányok még folyton kaphatók. Magyarországi szoczíalista-kongresszus. A magyarországi szoczialisták ál; tal mult évi decz. 3 án tartott értekez; lete elhatározta, hogy az 1878. évi húsvéti ünnepeken egy szoczialista­kongresszus tartassék meg. Első eset ez, a midőn Magyarországon egy ilyen kongresszus hivatik egybe, és nem szenved kétséget, hogy ennek megtar­tása további működésűnkre épugy, mint a szoczializmusnak Magyarorszá­gon való fejlődésére és erősbülésére roppant nagy horderejű leend. A magyarországi szoczialisták mindeddig két közlönyükben épugy, mint nyilvános gyűléseikben utalva a fennnálló gazdászati és politikai álla­potokra, kimutatták a nemesi és nem nemesi nagybirtokosok, tökepénzesek, nagykereskedők, nagyiparosok és min; den felekezetbeli papok a dolgozó nép* osztályra károsan ható önkényuralmát s a fennálló törvények és intézménye­ket illetőleg kifejtettük, hogy mind; addig, mig az államban és községben egy osztály birja a kizárólagos uralmat, ez azt mindig csak arra fogja felhasz; nálni, hogy kiváltságos állását fen; tartsa, gyarapitsa és megörökítse. A magyarországi szoczialisták to­vábbá a tapasztalás folytán kiderítet­ték, hogy a jelenleg fennálló kapita; lisztikus termelési mód a földmivelés, ipar és kereskedelemben visszatartóz; tathatlanul idézi elő a kisbirtokossá?, kisiparosság és a kiskereskedelem bu; kását, hogy azt végül a proletárság közé sodorja s azt az összlakosságnak már amúgy is 75 százalékát képező jogtalan dolgozó néposztály szenvedé­seinek dobja áldozatul. Évről évre szembeötlőbbek lesz; nek azon országos törvények, azon ál; lami es községi berendezések káros következményei, melyek az uralkodó osztály által lettek alkotva. Egy már a természet által is pazarul megáldott országban-élve, hol az állam minden egyes lakosára nézve el nem tagadható a jólét előföltétele, nem látunk egye; bet, mint túlfeszített munkát s munkás nélküliséget minden következményei­vel : betegség, éhség, nyomor, testi, szel; lemi és erkölcsi sorvadás képezi a dol; gozó néposztály nagy tömegének | egyetlen örökségét, mig az állampol; gárok kicsi része, a mely semmit avagy csak névleg járul a nemzet kulturjá­nak és vagyonának előmozdításához és általánosításához, a munka gyümöl­csének legnagyobb részét magához ragadja. Ezen elszomorító és a közjólétet megakasztó állapotokkal szemben, kö­telességévé váland mindazon férfiúnak egybegyűlni, ki egyenlő jogot akar mindenki számára, hogy együttesen tanácskozzon egy czélravezetö terv megállapítása ügyében. A kongresszusnak legfőbb feladata leend tehát egy programmot meg­állapítani, mely a magyarországi szo; czialisták elveit, czéljait és követeléseit tisztán és röviden kimondja, a mely által az eddig Magyarországon politikailag és gazdászatilag jogtalan dolgozó nép; osztályt jogosan megillető társadalmi állását kivivni lehessen. A szocziáldemokracziának szám­talan ellenei vannak, számtalanok azon akadályok, melyek elveinek megvalósu­lása elé gördittettek ; de a történelem — az emberiség eme legnagyobb okta­tója — azt mutatja nekünk, hogy minden nagyobb szabású társadalmi átalakulások a népek művelődésének minden elöhaladása csak számtalan akadályok leküzdése után törhettek maguknak utat. A történelem arra tanit, hogy minden ujabb eszme, min­den ujabb tan azok által lett a legvég; sőig gyalázva, kiknek valódi vagy képzelt érdekei voltak azáltal vészé; lyeztetve. De ugyanazon történelem arra is oktat, hogy mindennek daczára a roppant küzdelmek férfias elhatáro­zás, kitartás és áldozatkészség által legyőzettek, mert az igazságnak utó; végre is győznie kell és rövidebb vagy hosszabb idő múlva a jog váltandja fel a hatalmat. Mutassák meg az elnyomottak széles e hazában, hogy szilárd akaratuk az őket elnyomó igát magukról végre lerázni; mutassák meg ezt azáltal, hogy a megtartandó kongresszuson számos küldöttek által fogják magu­kat képviseltetni, hogy igy együttes erővel egyengethessük azon utat, a melyen az egyenlőség, szabadság és testvériség czélját elérhetjük. A napirend elölegeá pontjai a következők lesznek: 1. A magyarországi szoczialisták programmja. 2. Az általános választási jog keresztülvitelére vonatkozó szervez; kedés. 3. A szoczialisztikus sajtó szerve; zése. 4. A szoczialisztikus propaganda. 5. Szak- és képző-egyletek alaki; tása stb. stb. Megbízásból: Benkö, dr. Csillag, Essl, Farkas, FrankelLeó, Ferenezi, Junek, Ihrlinger, Kaczander, Korn, Kürschner, Lábodi. U. i. Január havának folyamában minden magyarországi munkásegyle­tekhez, munkáscsoportozatokhoz stb. meghívások fognak intéztetni a szo­czialista-kongresszus képviseltetését illetőleg­Egy uj tünemény, Eía előttünk bármi néven nevezendő tárgy tünemény, akár a legújabb is az, és mutatkozik önmagától vagy egy valaki által mutattatik, amazt a termé; szet alkotó erejének, a művészetnek s a tudománynak szokjuk tulajdonitani, mivel magasabb fokú aspiracziókat nem ismerünk. De most egy oly tünemény mutatkozik, mely természeténél fogva — természetfölötti, abnormalis, s ugy vigyorog fölöttünk, északi csillag­szerűen jegesszinü sápadt fényével; e tünemény nem más, mint a — re­a k e z i ó. Ez a reakezió, mely lassanként — de biztosan absolutis mussá fajul Magyarország alkotmánya és „liberális kormányzási korszaka" alatt mutatja be magát és olyannyira „üdvös" a népre nézve, hogymint az ó-év, a véres 1877. év vívmányát származtathatjuk á,t az uj év nyomorult mérlegére. Viv; mány! nem méltó e ez 1000 évi al; kotmányunkra nézve ?! Az alkotmány biztosítja a nép polgári jogát az önkényuralom ellen, ez teszi lehetségessé az állam minden egyes polgárának, hogy saját józan fel­fogása szerint a tapasztalt helytelen alkotmányellenes eljárást elitélje, a mit pedig jőnak és üdvösnek talál, el; ismerését mondhassa ki, általában ga; rantirozza a polgárnak az állam alkot; mánya azon jogot, hogy elitélhet, he; lyeselhet, a mint a tény azt megér; demli, szóval és Írásban. Igen, erre a népnek joga van, kötelességét pedig ezzel minden becsületes érzé ü ember teljesiti, ha mindazt helyesli, a mi elismerést érdemel és viszont roszalja azt, a mi elitélésre méltó. Ábránd, puszta ideál volna azon-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék