Munkás-Heti-Krónika, 1878 (6. évfolyam, 1–52. sz.)

1878-01-06 / 1. szám

midőn a kormány ellen eddig nem ismert inge­rültség tölti a kedélyeket, midőn a gyülekezési jog elkobzása s a hirlapbélyeg behozatala által czélbavett szólás- és sajtószabadság korlátozása szándékoltatik ; midőn a kormány nemzetellenes muszkabarát politikája közelkeseredéssel tölt el minden magyart! Verhovay felmentése egy han­gos bizalmatlansági szavazat a kormány és annak politikája ellen. És épen e körülmény ad e tény­nek kiváló fontosságot." Végül nem mulaszthatjuk el a következő­ket is közleni az esküdtszéki tárgyalás kiegészí­téséül : „A katonaság Budavár három laktanyá­jában ma reggel öt órától délutáni három óráig konzignálva volt. Teljes készültségben álltak egész délelőtt a Roda­h-ezred magyar bakái, várva a jövendő dolgokat. Minden katona a rendes töltényeken kívül tizenkét darab kemény töltést kapott. Buda utczáin azonban az egész délelőtt folyamában, midőn a Verhevay-féle sajtóper tárgy­altatott, a legcseké­lyebb mozgalom sem volt észlelhető s végre dél­után három óra tájban a didergő legénységnek az engedélyt a lefegyverezésre." Ismét egy m­ásik: „Ma nagy esemény tör­tént. A kormány a közönséggel szemben igazolni akarta magát és a főváros közönsége megtagadta a kormányt. Midőn az utczai zavargások voltak, még mondhatták, hogy a nép salakja van forron­gásban, s hogy ők a kövekre lánczczal felelnek. Ma azonban nem a zavargók, nem a felhevült tömeg beszélt. Ma az esküdtek szólottak, szám szerint tizenketten, kik higgadt, érett, lelkiisme­retes megfontolás után mondták ki véleményüket. Az esküdtek felmentették Verhovayt, daczára, hogy „mint lázitó" el van fogva. És ma esküdtek, polgárok ítéltek a polgár felett." A „Budai Napilap" így nyilatkozik: „Szabad, független polgárok voltak a birák, kik nem billentyűi annak a mesterségnek, melyen a hatalom ujjai játsza­nak. Verhovay föl lett mentve,­­ hogy visszás sétálhasson börtönébe. És az a börtön nagyon erő­sen van rácsukva. A kul­s, mely zárjában ráfor­dult, elfordította Tisza tisztességesebb, és ép azért nem igazi arczát is. Most már látjuk „ki." S a szegény Verhovay is láthatja. Ha a felség­sértési vád alól kimenekülhetett, a miniszter­sértéséért meg kell lakolnia. A miniszter­sértés pedig az, a­mit a miniszter­­ excellentiája annak méltóztatik tartani. Mert hát igaz is, azt a maira h­tározhatja meg leginkább, hogy őt ,,m­i" sérti. " Egy árverés története. J. Friedman és társai ellen a zentai kincstári uradalom 87,888 frt 37 kr haszonbéri hátralék erejéig végrehajtást intézvén, ez alkalommal marhákban, juhokban, sertésekben, cséplőgépek és egyébb gazdasági fölszerelvényekben 148 tétel alatt összesen 140,406 frt 57 kr. becsértékű ingóságok foglal­tattak le, melyekre az árverési határidő 1877. évi deczember hó 22 ik napjának reggeli 8 órájára tüzetett ki. Ezen óriási árverésen, melyhez ha­sonló a vidéken nem mindennap fordul elő, több vidéki is részt akart venni,­­ nagy volt azonban a venni szándékozók meglepetése, midőn Vsz­­mondd negyed kilencz órakor az árverés helyszínére kérve, ott arról értesíttettek, hogy a 148 tételszám alatt összeirt 140.406 frt 57 krra becsült ingóságok 13.000, mondd: tizenhá­rom ez­e­r­ fori­n­t­é­r­t már eladattak. A dolog oly feltűnő, h­ogy­ arról táviratilag jelentés léte­tett az igazságügyminiszternek s most várják a további intézkedéseket.­­ Az adóvégrehajtás áldozata. Egy rákos-palotai nő csaláldi tragédiájáról emlékeztek meg a lapok. Mint m­ost , a legmegbízhatóbb forrásból értesítenek, illető ifjú nő nem férje hűtlensége miatt ugrott ,4 kútba, hanem azért, mert némi adóhátralékért folyton zaklatták s végre egyetlen tehenét elhajtották. A szegény asszony nem bírta elszenvedni e csapást, s inkább erőszakosan megfosztotta magát életétől, hogy­sem reménytelenül tovább küzdjön.­­ Budapesten mozgalom indult meg, s előkészületek tétetnek arra, hogy azon alkalom­mal, midőn az orosz czár és a porta közt a béke meg lesz kötve, azon esetre, ha az utóbbi a por­tára nézve előnyösen üt ki, a szultánhoz Magyar­országból egy felirat intéztessék, mely gratulálva a békekötéshez, egymillió törökbarát magyar által legyen aláírva. A felirat, valamint az alá­írások fényes kiállítású kötést nyernének olyfor­mán, hogy az 1000 lapra tervezett kötet magá­ban foglalja az egy millió aláírást is. Az előérte­kezletek most vannak folyamatban s ha az ügy fejlődöttebb stádiumba jut, megkezdődik az e czélra szövetkezett egyéniségek a terv keresztül­vitelére c­élzó működése is. A Verhovay ügyében múlt hétfőn Bogya Kálmán, volt joghallgatót hallgatta ki a vizsgáló­bíró.­­ Tisza Kálmán követőkre talál. London, jan. 1. Lord Beatonsfield nem fogadta el az oroszellenes mee­ting küldöttségét, túlhalmazott elfoglaltatására hivatkozva, azonban kijelente, hogy egy írásba foglalt felterjesztést hajlandó elfogadni.­­ Mint Kossuth Lajos az „Egyetértésihez érkezett leveléből kitűnik, a londoni oroszellenes nagy népgyűlésre nagy hazánkfia is meg volt hiva. A meghívást azonn­an torokbaja miatt nem fogadhatta el. Kossuth a legnagyobbb indignáczióval nyilatkozik az itteni eseményekről, illetőleg a magyar kormány eljárásáról. Ha tudta volna — jegyzi meg — hogy lesz idő, melyben a magyar parlament ennyire sülyedhet, soha sem járult volna a parl­­amenti rendszer meghonosításához. Budapest, január 3 Lapjaink szerkesztő­bizottsága által rendezett Sylvester-estély a leg­sikerültebb ünnepélyek egyikének mondható, me­­lyek eddigelé a polg. lövölde termeiben rendez­­tettek. A dr. Csillag által összeállított hangver­­senyi és szavalati programm kifogásolatlan volt. A szívességből közreműködő hölgyek és férfiak min­den irányban megfeleltek feladatuknak s a jelen­volt hallgatóság részéről megérdemlett elisme­­résben részesültek, úgyannyira, hogy egy-egy programm­számot ismételni kellett. Említésre méltó különösen H­a j­e­k katonazenekari kar­mester „Egy szilveszter-éj" czimű egyvelege, melyben a Marsellaise eljátszásával ve­­zette be pont 12 órakor a jelenvoltakat az 1878 ik évbe. A táncz 10 óra után vette kezdetét a volt Wasa-ezred zenekara mellett s kivilágos kivirad­tig tartott a zsúfolásig megtelt teremben. Ha volt valami, a­mi megzavarta a kedé­­lyeket,ugy az a kocsmáros r­o­sz b­o­r­a és az ennek befolyása alatt tartott ép oly r­o­s­z d­i­k­c­z­i­ó­k voltak azok. — No de különben magammal együtt a jelenvoltak is meg lehetünk elégedve a valóban sikerült lövöldei ünnepélylyel. —..— Arad, decz. 30. 1877. Vasárnap, decz. 22-én a Baner-féle sörházban egy számosan láto­gatott nyilvános munkásgyülés tartatott, a mely d.u.4 órakor Schrodt egybehívó által megnyit­tatott. Elnökökké S­c­h­r­o­d­t és C­s­e­j­t­e­i, jegy­zőkké Griesz és Scherer választattak. A napirend első pontjához: „Az általános válasz­tási jog" Maasz elvtárs emelt szót magyar, és Silberberg elvtárs német nyelven. Mind­két előadás tetszéssel fogadtatott. Szólt még a tárgyhoz Kraus­zer tanító, ki a munkásokat arra bátorította, hogy eszközlendő köteless­égei­ kért jogokat is követeljenek. A választási jog — mondja szóló tetszésnyilvánítások közben — azon jogok egyike, melyet a dolgozó néposztály­nak minden törvényes eszközzel ki kell a maga s­zméra vivni. A napirend második pontjánál: „A s­a­j­t­ó." szintén Maas magyar és S­i­l­b­e­r­b­e­r­g né­met nyelven emelt szót, s az általuk elmondattak ismét tetszéssel fogadtattak. Előadók felhívták a jelenlevőket a munkások közlönyeit pártolni és azokra előfizetni. A napirend 3. pontjánál: Netáni kérdések és indítványoknál Csejtei elvtárs azt kérdezi, vájjon a munkásegylet fel lett-e oszolva vagy csak felfüggesztve ? Erre a gyűlés elnöke azt vá­laszolja,hogy az csak fel lett függesztve. Ezután egy bizottság választatott, a­melynek feladata a köze­lebb megtartandó gyűlésen jelentést tenni. E bi­zottság áll: Schrodt, Csejtei, Kiss Antal, Silber­berg és Winkhard elvtársakból. Griesz azon indítványt teszi, hogy a Budapesten a közelebbi húsvétünnepeken tartan­dó szoczialista kongresszus kerestessék meg a magyar kormányhoz az általános választási jog megadása ügyében egy feliratot intézni. Hosszú vita után ez indítvány visszavonatott, ennek elle­nében azonban Silberberg azon indítványa fogadtatott el, mely szerint egy helyben tartandó gyűlés intézzen a választási jog ügyében egy kér­­vényt az országgyűléshez. E czélra egy közelebb megtartandó népgyűlés egybehívása ment határo­­zatba. A kérvény szerkesztésével egy Schrodt, M­a­a­s­z és Silberbergből álló bizott­­ság bizatik meg. Ezzel a gyűlés 6 óra után véget ért. Griesz Győző, jegyző. Elvtársainkhoz! Mindazon elvtársak, kik f. év ja­nuár 1-jétől kezdve lapjainkra folyto­nosan előfizetnek és a kiadóság­ nyug­tája mellett havonta t­­­z k­r­a­j­czárnyi segélyt nyújtanak azok fen­tartására és eme­lésére , három egymásután követ­kező hónap lefolyta után a társkiadó­ságban és az ebből folyó jogokban ré­szesítjük. A „Munkás-Heti-Krónika" és az „Arbeiter-Wochen-Chronik" kiadói. Mindazon elvtársak, kik havonta tíz krajczárnyi segélyt nyújtanak a „Munkás-Heti-Krónika,, és az „Arbeiter-Wochen-Chronik" czimű lapok segélyezésére és emelésére, felké­retnek a folyó január 7-én, azaz hétfőn esti 8 órakor, a Novotny-féle vendéglő helyiségében tartandó értekezletre megjelenni. Vegyes­ — Az „abzug" szó fölött, mint a „Pesti Napló" írja, tudományos nyelvészeti vitatkozás indult meg. Gyulai Pál ugyanis (kit a „Pesti Napló" „nemzeti kritikus"-nak nevez), bírálatára méltatván a népgyűlést és a kormányelnök macs­­kazenéjét is, a legkifogásolhatóbb dolognak az utczai demonstráczióban azt találja, hogy a nép és fiatalság „abzug Tiszát" kiáltott, mikor az abzug német szó , „még csak magyar jelszót sem tudtak kitalálni", beszéli úton-útfélen. Igaza van, a bizony német. Az akadémia nyelvészeti és szép­irodalmi osztályának, valamint a Kisfaludy társa­ság tagjainak sorában Gyulainak emez alapos észrevétele nagy gondot okozott, hogy mint le­hetne az „abzug"-ot legszebben megmagyarosí­tani. Egyik azt találta, hogy a megfelelő magyar szó a „veszszen", egy másik úgy vélekedett, hogy az „abzug" ereje a rövid szótagolásban és a zugó „u" betűben rejlik s a következő kifejezése­­ket ajánlotta : „pusztulj" vagy „lódulj". Egy har­madik igy szólt: „A kérdés megfejtésénél nem szabad szem elől téveszteni a történetet és jog­folytonosságot sem. Mikor én juratus voltam,

Next