Munkás-Heti-Krónika, Krónika, 1879 (7. évfolyam, 1–52. sz.)

1879-01-05 / 1. szám

116? 1 1 •• •.:- HB F " szám ára 5 kr. VII. évfolyam HETI-KRÓNIKA. .arsaaaími gazaasaau aep.ap. A magyarországi választási joggal nem birók közlönye. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dob-ntcza 67. sz., a hová minden pénzküldemény intézendő. Kéziratok vissraiiem küldetne« Hirdetmények : legoic'sobhau ^zainittatnaE, Olvasóinkhoz! :j i ' 4 ', I í . ' *i ; j i i. J A „Munkás-Heti-Krónika" és az „Arbeiter-Wochen-Chronik" ezen szá; mukkal kezdik meg hetedik évfolyamú« kat. Felkérjük tehát előfizetőinket és elvtársainkat, hogy egyrészt előfizeté­seiket ujitsák meg, másrészt törekedjék minden egyes oda, e lapok terjesztése ügyében erejétől telhetőleg közremü; ködni. A ,,Munkás-Heti-Krónika", mely hat évi fennáHása óta hiven teljesitette az elvállalt kötelezettségeket, férfiasan küzdött a társadalmilag és politikailag elhagyatottak legszentebb jogaiért, szilárdan ragaszkodott azon elvhez, mely a dolgozó néposztály közjavának előmozdítását foglalja magában, mely szünetlenül szóvivője és tanácsadója volt a gazdászatilag és politikailag leigázottaknak, — a midőn tehát a munkások és egyáltalában a dolgozó néposztály eme közlönye fennállásának VII. évfolyamába lép, felhivjuk mind­azokat, a kiknek ügyében lapunk szas kadatlannl működött, hogy necsak elő­fizetéseiket ujiisák meg, hanem közlö­nyüket köreikben terjeszteni is igye; kezzenek. A „Munkás-Heti-Krónika" az egyem löség, szabadság és testvériség eszméjét terjesztette folyton nemcsak hazánk szük körében, hanem annak határain tul is, s ez elég indok arra, hogy ez minden jogától megfosztott honpolgár támogatásába részesüljön. Magyarhon munkás népének gaz 5 dászati érdekéi azonosak az egész világ munkásainak érdekeivel; a gazdászati harcz itt is, ott is egyenlő, s a gazdá; szati barcz felvételében egyenlő fegy­vereket használnak az uralkodó töke zsarnoksága eller, s ez a szellemi fegyver. Szükséges tehát, hogy ezen fegyver hathatós alkalmazásától Ma­gyarbon munkásai se maradjanak hát­térben s alkalmazzák ezt oly erélylyel, hogy annak érezhető foganatja legyen. Elvtársak! Ezen fegyverek egyi ke a már hat év óta fennálló „Munkás­Heti-Krónika". Hogy ezen fegyver hat­hatós erélylyel szállhasson szembe a dolgozó néposztály még most is ha­talmas ellensége ellen, rajtatok a sor ezen fegyver alkalmazását oly erélyessé tenni, hogy az ellen, az erői­teket kizsákmányoló töke, megrettenjen tőle. ­Ha tehát a n?tinkások érdekeit képviselő közlöny hivatásának teljesen megfeleljen, ugy annak egyetlen mun­káscsaládnál, egyetlen gyárban, egyet­len műhelyben sem volna szabad Buda pest 1879. január 5-én. hiányoznia. Tőletef függ tehát elvtár; saink, hogyln/apunk a dolgozó néposz­tálynál a legnagyobk mérvben legyen elterjedve. Tartsa kötelességéltek elv­társainkjjnjndegyike a munkások emez egyetlert ^közlönyének minél több elő­fizetőket gyűjteni. Ha a dolgozó néposztály roppant sokaságát^ laj'unk előfizetőinek számá­hoz teszs 3 0lk, azt kell mondanunk, hogy az előfizetők száma semmi viszonyban sem áll a politikailag jogtalanok szá; mához. Ha elvtársaink a lethargikus tömeg közönyösségét megtörni töre­kednének, ugy a választásra jogosulat; • lanok emez egyetlen közlönye, emez egyetlen szellemi fegyverének három­szorta annyi előfizetője volna. Előre tehát, barátaink és elvtárs saink! Tegye minden egyes kötelessé­gét lapunk terjesztése ügyében. Lapunk előfizetési ára oly olcsóra van szabva, hogy azt még a mostoha gazdászati viszonyok között élő mun. kás is megszerezheti magának. A lap ára: Egész évre 2 frt 40 kr. Félérre . . . . 1 „ 20 „ Negyedérre , „ 60 „ Egy hóra . ... „ 20 „ Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros póstautalvány mellett küldhetők be. Teljes számú példáByok még folyton kaphatók. A kiadó-hivatal. Az év elején. Dadapest, jan. 1. Ismét elmúlt egy év; gonddal és küzdelemmel tele mindazokra, a kik az év változásával egyszersmind a viszo­nyok megváltozását is remélték. De nem változnak a viszonyok s ennek következtében nem igen töröd; nek azok az év végével vagy kezdeté; vei, a kik az elmúltban ép ugy, mint az uj évben egyéb reményt sem tápláltak, mint azt, hogy a gazdászati viszonyok közepette ép ugy kell görnyedniök a töke igája alatt, mint az elmúlt évben. Az év vége előtt álljunk meg mi is néhány perczig s merengjük el a mult év szomorú eseményein ; idézzük fel emlékezetünkbe mindazon dolgokat, melyek a dolgozó néposztály amúgy is nehéz rablánczait még jobban megne­hezítették. Azok, a kik az ország sorsát intézni hivatvák, nagyon jól tudják, hogy a magyar nép legnagyobb része még annyi felfogással sem bir, misze­rint saját helyzetét, alantas társadalmi állását felfogni képes legyen, hogy nem bir azon tudattal, miszerint a dol; gozó néposztály képezi azon alapot, melyen állam és társadalom egyaránt nyugszik, s mivel erről az államinté­zök meg vannak győződve, fel is hasz • nálják a nép vakságát és mindenbe n való engedékenységét önző czéljaik el­érésére. Az elmúlt évben sajnosan tapasz; taltuk, hogy az államot intézők és a törvényeket alkotók a legnemtelenebb módon éltek vissza a nép jóhiszemüsé» vei, mert a mig jóval a választások előtt megígérték, hogy Magyarország népességének érdekei óva lesznek, a választások után annak megélhetési módját is elvették, a ki még ezelőtt a Tisza-féle politikáért tüzön-vizen is keresztül ment volna. Hiába! olyan a magyar nép; ha kilenczvenkilenczszer megcsalják és visszaélnek jóhiszemű; ségével, az a századikszor is megcsa; latja magát. A boszniai hadjárat kár­hozatos emlékezetű ideje alatt a föld; mivelö nép odaadta előbb termését, s ha ebből nem telt, elvették vánkosát feje alól adó fejében ; elszakították az apáktól a gyermekeket, a szegény nőktől a férjeket, a gyermekektől pedig az apákat és kergették őket egy a nép akarata ellenére foganatba vett kalandos hadjáratra; a mely had; járat évek hosszú sorára tette tönkre az ország anyagi és népességének gazdászati viszonyait. De mit törődnek azzal az ország sorsát intézők, vájjon ez a nép — a melynek túlnyomó nagy része normális gazdászati viszonyok között sein képea a mindennapi szükségleteken tul egy krajczárnyit is megkeresni —az állam« által reá rótt kötelezettségeknek meg­felelni képes-e? ök a kérdést nem vették még soha fontolóra. Ök csak azt mondják, hogy azért van nép az állam; ban, hogy ez a nép az államot, ha hell, erején tul is tartsa fön; ellenben azon kérdést nem veszik fontolóra, hogy az I a nép, a mely kötelezettségeket teljesít az állam és község irányában, annak okvetlen jogokat is kell adni; mert ez a politikailag és gazdászatilag kitaga­dott nép majd egyszer csak azt fogja mondani: „Netovább! Mi eddig a'z államnak közvetlen és közvetett fm­tartói voltunk, szaporitotta szor.gal; munk a nemzeti vagyont, tartott^ fenn egyenes és közvetett adónk a Voppant nagyszámú had- és hivatalno'mereget, daczára annak, hogy ez e n állam bennünk mi jogban sem ' részesít. — Netovább! Türtik eddig^ a társad"' jm megvetését és gunyi at; tü~ i a zsarolásra szabadalír iat r _ tőke mbertelen bánásmódját vúk a sza­badalmazott osztály n ak jg f őgtalansá-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék