Munkás-Heti-Krónika, Krónika, 1879 (7. évfolyam, 1–52. sz.)
1879-01-05 / 1. szám
116? 1 1 •• •..HBF" számára 5 kr. VII. évfolyam HETI-KRÓNIKA. .arsanalmi gazaasaau aep.ap. A magyarországi választási joggal nem birók közlönye. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dobnicza 67. sz., a hová minden pénzküldemény intézendő. Kéziratok visszanem küldetne« Hirdetmények : legolcsóbban szamutatnak. Olvasóinkhoz! :j i ' 4 ', I i . ' *i ; j i i. J A „Munkás-Heti-Krónika" és az „Arbeiter-Wochen-Chronik" ezen számukkal kezdik meg hetedik évfolyamukat. Felkérjük tehát előfizetőinket és elvtársainkat, hogy egyrészt előfizetéseiket újitsák meg, másrészt törekedjék minden egyes oda, e lapok terjesztése ügyében erejétől telhetőleg közreműködni. A ,,Munkás-Heti-Krónika", mely hat évi fennálása óta hiven teljesítette az elvállalt kötelezettségeket, férfiasan küzdött a társadalmilag és politikailag elhagyatottak legszentebb jogaiért, szilárdan ragaszkodott azon elvhez, mely a dolgozó néposztály közjavának előmozdítását foglalja magában, mely szünetlenül szóvivője és tanácsadója volt a gazdászatilag és politikailag leigázottaknak, — a midőn tehát a munkások és egyáltalában a dolgozó néposztály eme közlönye fennállásának VII. évfolyamába lép, felhívjuk mindazokat, akiknek ügyében lapunk szakadatlanul működött, hogy ne csak előfizetéseiket úyitsák meg, hanem közlönyüket köreikben terjeszteni is igyekezzenek. A „Munkás-Heti-Krónika" az egyenlőség, szabadság és testvériség eszméjét terjesztette folyton nemcsak hazánk szűk körében, hanem annak határain túl is, s ez elég indok arra, hogy ez minden jogától megfosztott honpolgár támogatásába részesüljön. Magyarhon munkás népének gazdászati érdekei azonosak az egész világ munkásainak érdekeivel; a gazdászati harcz itt is, ott is egyenlő, s a gazdászati harcz felvételében egyenlő fegyvereket használnak az uralkodó tőke zsarnoksága ellen, s ez a szellemi fegyver. Szükséges tehát, hogy ezen fegyver hathatós alkalmazásától Magyarban munkásai se maradjanak háttérben s alkalmazzák ezt oly erélylyel, hogy annak érezhető foganatja legyen. Elvtársak! Ezen fegyverek egyike a már hat év óta fennálló „Munkás-Heti-Krónika". Hogy ezen fegyver hathatós erélylyel szállhasson szembe a dolgozó néposztály még most is hatalmas ellensége ellen, rajtatok a sor ezen fegyver alkalmazását oly erélyessé tenni, hogy az ellen, az erőiteket kizsákmányoló tőke, megrettenjen tőle.Ha tehát a n munkások érdekeit képviselő közlöny hivatásának teljesen megfeleljen, úgy annak egyetlen munkáscsaládnál, egyetlen gyárban, egyetlen műhelyben sem volna szabad hiányoznia. Tőletől függ tehát elvtársaink, hogylapunk a dolgozó néposztálynál a legnagyobb mérvben legyen elterjedve. Tartsa kötelességétek elvtársaink,mindegyike a munkások emez egyetlert ,közlönyének minél több előfizetőket gyűjteni. Ha a dolgozó néposztály roppant sokaságát a fajtunk előfizetőinek számához tesziüik, azt kell mondanunk, hogy az előfizetők száma semmi viszonyban sem áll a politikailag jogtalanok számához. Ha elvtársaink a lethargikus tömeg közönyösségét megtörni törekednének, úgy a választásra jogosulatalanok emez egyetlen közlönye, emez egyetlen szellemi fegyverének háromszorta annyi előfizetője volna. Előre tehát, barátaink és elvtársaink! Tegye minden egyes kötelességét lapunk terjesztése ügyében. Lapunk előfizetési ára oly olcsóra van szabva, hogy azt még a mostoha gazdászati viszonyok között élő munkás is megszerezheti magának. A lap ára: Egész évre 2 frt 40 kr. Félévre . . . . „ 20 „ Negyedévre , „ 60 „ Egy hóra . ... „ 20 „ Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros postautalvány mellett küldhetők be. Teljes számú példányok még folyton kaphatók. A kiadóhivatal. Az év elején. Budapest, jan. 1. Ismét elmúlt egy év, gonddal és küzdelemmel tele mindazokra, akik az év változásával egyszersmind a viszonyok megváltozását is remélték. De nem változnak a viszonyok s ennek következtében nem igen törődnek azok az év végével vagy kezdetével, akik az elmúltban ép úgy, mint az új évben egyéb reményt sem tápláltak, mint azt, hogy a gazdászati viszonyok közepette ép úgy kell görnyedniök a tőke igája alatt, mint az elmúlt évben. Az év vége előtt álljunk meg mi is néhány percig s merengjük el a múlt év szomorú eseményein ; idézzük fel emlékezetünkbe mindazon dolgokat, melyek a dolgozó néposztály amúgy is nehéz rablánczait még jobban megnehezítették. Azok, akik az ország sorsát intézni hivatják, nagyon jól tudják, hogy a magyar nép legnagyobb része még annyi felfogással sem bír, miszerint saját helyzetét, alantas társadalmi állását felfogni képes legyen, hogy nem bír azon tudattal, miszerint a dolgozó néposztály képezi azon alapot, melyen állam és társadalom egyaránt nyugszik, s mivel erről az államintézők meg vannak győződve, fel is használják a nép vakságát és mindenben való engedékenységét önző czéljaik elérésére. Az elmúlt évben sajnosan tapasztaltuk, hogy az államot intézők és a törvényeket alkotók a legnemtelenebb módon éltek vissza a nép jóhiszeműségvel, mert amíg jóval a választások előtt megígérték, hogy Magyarország népességének érdekei óva lesznek, a választások után annak megélhetési módját is elvették, aki még ezelőtt a Tisza-féle politikáért tűzön-vizen is keresztül ment volna. Hiába olyan a magyar nép, ha kilenczvenkilenczszer megcsalják és visszaélnek jóhiszeműségével, az a századikszor is megcsalatja magát. A boszniai hadjárat kárhozatos emlékezetű ideje alatt a föld, mivel a nép odaadta előbb termését, s ha ebből nem telt, elvették vánkosát feje alól adó fejében ; elszakították az apáktól a gyermekeket, a szegény nőktől a férjeket, a gyermekektől pedig az apákat és kergették őket egy a nép akarata ellenére foganatba vett kalandos hadjáratra, amely hadjárat évek hosszú sorára tette tönkre az ország anyagi és népességének gazdászati viszonyait. De mit törődnek azzal az ország sorsát intézők, vájjon ez a nép — amelynek túlnyomó nagy része normális gazdászati viszonyok között sem képes a mindennapi szükségleteken túl egy krajczárnyit is megkeresni —az állam által reá rótt kötelezettségeknek megfelelni képes-e? ők a kérdést nem vették még soha fontolóra. Ők csak azt mondják, hogy azért van nép az államban, hogy ez a nép az államot, ha kell, erején túl is tartsa fön; ellenben azon kérdést nem veszik fontolóra, hogy azt a nép, amely kötelezettségeket teljesít az állam és község irányában, annak okvetlen jogokat is kell adni, mert ez a politikailag és gazdászatilag kitagadott nép majd egyszer csak azt fogja mondani: „Netovább! Mi eddig az államnak közvetlen és közvetett fnntartói voltunk, szaporította szorgalmunk a nemzeti vagyont, tartotta fenn egyenes és közvetett adónk a roppant nagyszámú had- és hivatalnomereget, daczára annak, hogy ezen állam bennünk mi jogban sem részesít. — Netovább! Tartik eddig a társadalm megvetését és gunyi at türi a zsarolásra szabadalítat !átőke mbertelen bánásmódját val a szabadalmazott osztálynak jóságtalanság Budapest 1879. január 5-én.