Krónika, Népszava, 1880 (8. évfolyam, 1–52. sz.)
1880-10-10 / 41. szám
honi fölkelők ennek bekövetkezését előre láthatták. Feltehető tehát, hogy ők öntudatosan és czélzatosan szemelték ki emez áldozatukat. Egy földbirtokos vagy annak fia nagyon kevés volt; egy biró vagy egy törvényszéki szolga szintén kevés vola, hogy megfélemlítsék a sérelmek okozóit s azok csatlósait ahhoz, hogy feltűnést okozhassanak, egy nemes birtokos, egy kegyetlen szivű biró, egy gonosz földesúr kellett. Ez a hat lövés a Comb tó partján viszhangja volt az angol felsőház ama határozatának, melylyel a kártalanítási és a választásjog kiterjesztési törvényt visszavetette. Így az említett gyilkosság nemcsak agráriai, hanem politikai természetű is volt. Nagy feltűnést keltett Gladstonenak az utolsó választási periódus alkalmával tett ama nyilatkozata, hogy a bérlők által mintegy 10 év előtt Manchesterben elkövetett kettős gyilkosság Irhonban a protestáns egyház eltörlésére mily nagy befolyással volt. A legegyszerűbb logikával is lehetett ebből következtetni, hogy Irhon csakis gyilkosság és erőszak útján nyerhet engedményeket. Ennek folytán Gladstonenak szemrehányásokat tettek is ama nyilatkozata miatt. De a tények elvitathatlan határozottsággal mellette szólnak. Csak nézzük meg, hogy a londoni lapok most a Ruscheen melletti gyilkosság után hogyan tárgyalják az ir-kérdést és hogyan beszéltek még csak kevéssel ezelőtt is arról, s meggyőződhetünk, miszerint az a nézet: „Előbb egy püspököt kell megölni, mielőtt valamely vasút, itt rendes állapotba helyeztetnék", époly sajátszerű intézmény Angliában, mint akár a vasárnap megünneplése, vagy a sűrű köd, mely nélkül lehetetlen Angliát elképzelnünk. A gyakorlat megmutatta, hogy nincsen hatásosabb eszköz az angol felsőház daczának megtörésére és a szívtelen uralkodó osztály megerőtlenítésére, mint az a bűntény, mely áldozatait igen óvatosan válogatja meg! Csak nem régen az orangisták nyilvános gyűlésén merészelte Routledge Kane protestáns lelkész ezeket mondani: „10 font sterlinget ajánlok föl jutalmul annak, aki fegyverét legügyesebben tudja használni, ugy hogy az áldozat — az ellenségből — hideg vérrel és megkivántató szabatossággal ejtessék el." — E nyilatkozatot a püspök ugyan megrótta, de ez mutatja, hogy Angliában nincs annyi becse az életnek, mint másutt. Bérlő és birtokos közti viszonyra világot vet a következő részletezés, melyet egy bérlő a legközelebbi meetingen maga beszélt el: Garmon John bérlő Fitzherbert földesúrtól Dublintől nem messze fekvő földet bérelt és pedig 1872 acreért 65 font sterlinget fizet (holdjától mintegy 50 aranyforintot.) . Legközelebb eszébe jutott Fitzherbert urnak a haszonbérbe adott 181/-i acres földre külföldi növényeket ültetni a maga számára, miáltal több mint egy negyedrész földet elvont a bérlőtől. A fizetési határidőn azonban a földesúr az egész 65 font sterlinget követelte mégis, és mert a bérlő fizetni nem akart, „elűzetett", azaz, hogy házának teteje leemeltetett és családja az utczára kitétetett. Panaszra ment a bírósághoz, de ott nem kapott igazságot. Ő az év folyamán beruházott 200 font sterlingjének megtérítését követelte, még kinevette* ezért! Csak fenyegetések és kérések után fizetett neki a földesúr 10 font sterlinget vissza és azt a jó tanácsot adta a bérlőnek, hogy vándoroljon ki Amerikába! Sírva mutatta fel ez a szegény bérlő a 10 font sterlinget és a ligatagok védelmét kérte. A liga élén Parne 11 híres agitátor áll. Az írországi mozgalom pedig mai előrehaladott álláspontjában csakis úgy szüntethető meg, ha a földbirtok gyökeresen átalakíttatik. Oly égbekiáltó istentelenségek nem is tűrhetők meg a czivilizáczió jelen stádiumában egy kiválólag művelt és gazdag ország kebelében. Tanulságul levonhatja ezekből is, a történelemből is az uralkodó osztály, hogy az igaztalanságok előbb vagy utóbb elnyerik a megérdemelt büntetést! TARCZA Jezsuiták arany szabályai. (Vége.) 91. A papnak egy unokahugát szabad magához venni gazdaaszonynak és vele tetszése szerint élni. 92. Az ellenséggel való találkozásnál, midőn becsületünk megmentése forog koczkán, szabad hátulról is megölni ellenségünket: az ember igy biztosítja a saját életét és ezenfelül még ellenségét is megkíméli a kettős harcz bűnétől. 93. Akinek szabad valakit megölni, az ezen tény kivitele végett másokkal szövetségre is léphet. 94. Embertársát megölni jogosított helyett ezt egy barátja is megteheti, sőt erre kötelezi a keresztyéni szexetet. 95. Egy lelkésznek bizonyos esetekben nemcsak szabad rágalmazóját megölnie, hanem némely esetekben azt tennie kell is. 96. A Jézus-társaság atyái férfiak, vagyis inkább angyalok, kiket már Jezaids is eme szavakkal tüntetett ki: Siessetek ti angyalok gyorsan és világítsatok; — ők szellemi sasok, phönixek, melyek az összes keresztyénséget megváltoztatták. 97. Biráinkat megölhetjük, vagy megölethetjük. 98. Pénzért teljesített gonosz cselekedet, az általa alapított haszon és a megbízott fáradozásai által dicséretessé válhatik. 99. Hasonló megbízásokat lelkiismeretesen és kötelesség szerint kell megfizetni, ahhoz képest, amint a megbízott magasabb vagy alsóbb rendű állással bír. 100. Ha valaki valamely katonát bérel föl, hogy a szomszédját megölje, vagy annak hajlékát felgyújtsa, úgy nem köteles a kárt ő megtéríteni, mivel a megbízott tetteseit szabad ura lévén cselekedeteinek, tehát tetszése szerint elfogadhatta, vagy elvethette a megbízatást. 101. Az orgyilkolásért elfogadott bér egyátalán nem veszélyezteti a lelki üdvösséget. 102. Valami nagy bűntény miatt a bírót be lehet vádolni, hogy ez által magunkra nézve árthatlanná tegyük. 103. (182.) A zsarnok-gyilkosok minden időben megérdemelt dicsőítésekkel s halmoztattak el. Hali, szent Clemens Jakab, ki kárhoztatá valaha a te merészségedet? A nép szava isten szava. Ha más mód nincsen, még az ön választott királyt is, ki zsarnokoskodása által a népjogokat veszélyezteti, alattvalói közül akármelyik javabeli, kinek alkalma nyilik hozzá, megölheti. 104. Valjon a souvenii 11 nagyobb jogokkal fölruházott lény volna-e, mint valamely más ember ? Kitől kapja hatalmát és méltóságát? A néptől! A nép, a souverainitils és ő találja jónak egy egyest az összesség élére állítani és az öszhatalmat arra átruházni. Tehát a fejedelem a néptől függ és nem a nép a fejedelemtől; következésképpen az erről megfeledkező fejedelmeket meg szabad ölni. 105. A pápa által kiátkozott embert mindenütt meg szabad ölni. 106. A világ minden fejedelmei a pápának alattvalói. 107. A lelkész egyátalán semmiféle királynak nincsen alájavetve, ennélfogva felségsértés bűntényével nem is vádolható, ha mindjárt fellázadna is országának fejedelme ellen és habár arra lázítana is, hogy alattvalók az engedelmességet és adókat megtagadják! Az aranyszabályok eredeti száma IS7, azonban az általunk nem közöltek annyira triviálisak, vagy legalább is oly téren mozognak, hogy azokat a legedzettebb idegek sem bírnak olvasni pirulás vagy utálat nélkül. Mindazonáltal a közlöttekből is nyilvánvaló, hogy a jezsuita okoskodásokban sokkal több a kutyabölcsészet, mint a bölcseség, legkevesebb pedig a vallásosság és erkölcsösség , ami pedig leginkább jellemzi a Jézus-társaságot, az az, hogy Jézus magasztos tanaiból nemcsak hogy egy szikrányi sincs amazokban, hanem ezeknek karrikatúráiként jelentkeznek. Kiemelkedő jellemvonásuk azonban a királygyilkolás tanítása. E tant annyira kifejtették, hogy tételről egész irodalmuk keletkezett. Ők azonban korántsem maradtak e tekintetben az elmélet terén, gyakorlatba is átvitték tanaikat. Bizonyítja a történetem, hogy számos király gyilkosság részint k.'ixvpthnid « jezsuiták, részint ezek hivei, bérenczeik által követtettek el. Kútfőnk következő merényleteket , mlrti föl 1) Barriere Beter az Orleansi-fért kolksta,.aj. IV. líra- NÉPSZAVA. A földművelő munkások. in. (Cs.) — A gazda tehát nem szokta rendesen élelmezni cselédjeit s azoknak bérét és egyébb illetményeit is csak ugy nagyjából adja ki, daczára az 1876. évi XIII. t. cz. rendeletének. No meg azok a szegény és nagyobbrészt tanulatlan cselédek nem is tudják, mi az ő joguk a gazda ellenében és ennek mi a kötelessége ő irányukban ; természetesen nem akad senki, vagy csak nagy ritkán, aki megmagyarázná nekik, hogy de igenis van ám törvény a gazdauraiékra szóló, mely megállapítja a gazda és cselédje közötti viszonyt és megtiltja cselédekkel rabszolgamódra bánni. Csakhogy ha a cseléd erről nem tud, ha a járást nem ismeri, ha a cselédeket a gyakorlati életben senki sem szokta a gazdák ellen védelmezni, ha a törvények ellenőrizve s végrehajtva nem lesznek, akkor hiába van „joga" a cselédnek és hiába való az a cselédtörvény. Bizony legkisebb gondja is nagyobb a gazdának annál, hogy arról gondoskodjék, miként a tanköteles cselédgyermekek és ifjak a népoktatási törvény értelmében iskolába járjanak; ellenkezőleg, a cselédnek a gyerekeit is úgy tekinti, mint tartozékokat; a cselédgyerekeknek be kell járniok a gazdarmnékhoz, ott kiadják nekik a napi parancsot: te Pisti a Zoltán ifiúr bölcsőjét ringatod; te Jancsi az Árpád úrfit fogod mulattatni, amig el nem ver, azután meg kiviszed az ebédet a kapálóknak, vagy a gyűjtőknek, vagy pedig az aratóknak, esetleg a krumpliszedőknek; te Panni te meg kihajtod a kis libákat a gyüpre ; te meg Zsuzsi az Arabella kisasszonyt elkiséred a varróiskolába, utána viszed, amit átad, a csomagot, azután visszasietsz, , aztán lencsét, vagy babot válogatsz ebédre valót a cselédeknek és a konyhában fogsz segíteni, és így tovább. Más gazdánál is csak ilyenformán folyik a világ sora, legfeljebb olyforma változásokkal, hogy az ifiúr helyett „Miska bátyád", a kisasszonyka helyett az „Örzse nénéd" szavak szerepelnek! Mindig akad dolog a cselédgyerekeknek , a fizetés meg abból áll: 11 a fiam vagy leányom, ha jól viseled magadat, akkor jövő esztendőre majd kapsz valamit! Ezek a szegény gyermekek pedig el vannak vonva a tanulástól, a neveltetéstől, képeztetéstől, részint mivel gazdaramék nem respectálják a törvényt, részint mivel szüleik nem bírnak érettek tanpénzt fizetni, nekik könyveket és egyébb tanszereket vásárolni. S ha a cseléd gyermekének jövőjén eltűnődve nagyokat sóhajt, a mindenütt ott őgyelgő gazda uram avval vigasztalja : No tuár mit is nyavalog kend a miatt, hogy a gyerekei nem tanulhatnak, hiszen csak nem akar kend belőlük urakat faragtatni? Elég iskola az ilyen szegény parasztgyerekeknek az úri házaknál való szolgálat; tanulhatnak ott annyit, hogy egész életökre beérhetik vele. A parasztgyerek csak tanuljon meg dolgozni, imádkozni, hűségesen szolgálni és úgy boldogulni fog a világban. — Már az azután tökéletesen mindegy a gazdának, tetszik-e a cselédjének ez a bölcselkedés vagy sem; ha nem tetszik, annál roszabb. Bele kell tehát nyugodnia nemcsak ebbe, hanem abba is, hogy a cselédgyermekek testi erejüket és egészségeket veszélyeztető munkálatokkal is terheltetnek, miáltal testi fejlődésük is feltétlenül gátoltatik, szellemileg pedig butákká, hülyékké nyomorodnak. Szegény ember gyerekének születni egyátalán szomorú dolog, de szolgalegény gyerekének lenni tán a legnagyobb sorscsapás ezen a nyomorúságos világon! Hiszen csak állítsuk egymás mellé az úrfit, meg a szegény béresember gyerekét! Hogy érzi az a kis béres gyermek, hogy ő nagyon el van maradva, hagyatva, úgy szégyenli magát, szeretne föld alá bújni, amiért oly piszkos és rongyos s amiért olyan ügyetlen, tanulatlan. Míg az a kis tacskó úrfi meg milyen bátran beszél még a nagy emberekkel is ; mily rátartós és hogy tudja, miként ő nagyon, de nagyon sokkal magasabban áll annál a szegény fiucskánál, aki rendkívül szerencsés és boldog, ha az úrfi őt nyájasabb hangon szólítja meg; milyen büszke az ő szép ruhájára és arra, hogy az iskolában tanítója is megkülönbözteti a többi szegény iskolásfiuktól! A társadalmi életben ez a két gyermek később is ellentétes irányban halad. Egyik lesz az úr, aki csak parancsol, a másik a szolga, ki csupán csak engedelmeskedik; egyik ki a terveket kigondolja, másik ki azokat kiviszi, amaz ki kéjelgve henyél, emez aki izzadva munkálkodik, az hozzá jut zsiros hivatalokhoz, nagy örökségekhez, dúsgazdag feleséghez, a nagy lutrik főnyereményeihez, gazdag ajándékokhoz, nyer a kártyán, a koczkán, a fogadásoknál, a sportoknál, legyőzhetlen a nőknél, hozzájut a hírnévhez, dicsőséghez, szóval a legkellemesebben, gondtalanul éli világát és masokkal tépi az életörömök virágait. lemez nyomorogva, bajok közt, gondterhes lélekkel, hanyatló erőkkel küzd a létért s családja fentartásáért véres verejtékkel keresi mindennapi barna kenyerkéjét. Ilyen urfiakból és béresfiacskákból áll a világ! Ideiglenesen alkalmazott cselédségnek volnának mondhatók a napszámosok és a „hetes" cselédek. A napszámosok azon szabad munkások, akik a maguk kenyerén élnek, azaz inkább tengődnek. Nyomorúságos állapot az igaz , hanem jólesik az is igaz a szabadságszerető embernek az a vigasztaló, megnyugtatós tán boldogító öntudat: „Ha szegény is, de magamé vagyok , szolgálatba szabadságért állok !" — Tehát ezek a földhöz ragadt szegény munkások szabadok, mivel hosszasabb időre nincsenek lekötelezve, szerződésre se lépnek, hanem ennyi a napszám, azért belső vagy külső munkát kell végezni és ők végzik önkényt, habár nem is épen nagy kedvvel, mivel a csipszám nagyon csekély, az élelmiszerek, ruházati és egyébb nélkülözhetlen szükségletek ára pedig igen magas. Ha a munkásosztály, illetőleg a vagyontalanoknak munkára kényszerített része érdekeit jól fölfogná, akkor a cselédi szolgálatra az eddigi mód helyett csak mint szabadmunkások vállalkoznának, illetve a cselédek számának folyton keresbedni, a szabad munkásokénak ellenben fokozatosan gyarapodni kellene. SZEMLE. * Csak 25 millió! Bagatell az egész deficit, mint ezt a pénzügyminiszter október 4-én a képviselőház elé beterjesztett jövő évi költségvetést garnítozó ékes beszédében fejtegette. Mi az a rongyos 25 millió forint adósság, mikor oly nagy szerencse éri az országot, hogy a tiszai sorsjegyek húzásánál ő nyerte meg a 100.000 forintos főnyereményt!! De kilátásba helyezte a pénzügyminiszter, miszerint a deficit valószínűség!