Krónika, Népszava, 1880 (8. évfolyam, 1–52. sz.)

1880-10-10 / 41. szám

honi fölkelők ennek bekövetkezését előre láthatták. Feltehető tehát, hogy ők öntudatosan és czélzatosan szemelték ki emez áldozatukat. Egy földbirtokos vagy annak fia nagyon kevés volt; egy biró vagy egy tör­vényszéki szolga szintén kevés vola, hogy megfélemlít­sék a sérelmek okozóit s azok csatlósait ahhoz, hogy feltűnést okozhassanak, egy nemes birtokos, egy kegyet­len szivű biró, egy gonosz földesúr kellett. Ez a hat lövés a Com­b tó partján viszhangja volt az angol felsőház ama határozatának, melylyel a kár­talanítási és a választásjog kiterjesztési törvén­yt vissza­vetette. Így az említett gyilkosság nemcsak agráriai, hanem politikai természetű is volt. Nagy feltűnést keltett Gladstonenak az utolsó választási periódus alkalmával tett ama nyilatkozata, hogy a bérlők által mintegy 10 év előtt Manchesterben elkövetett kettős gyilkosság Irhonban a protestáns egy­ház eltörlésére mily nagy befolyással volt. A legegysze­rűbb logikával is lehetett ebből következtetni, hogy Irhon csakis gyilkosság és erőszak útján nyerhet en­gedményeket. Ennek folytán Gladstonenak szemrehá­nyásokat tettek is ama nyilatkozata miatt. De a tények elvitathatlan határozottsággal mellette szólnak. Csak nézzük meg, hogy a londoni lapok most a Rusch­een melletti gyilkosság után hogyan tárgyalják az ir-kér­dést és hogyan beszéltek még csak kevéssel ezelőtt is arról, s meggyőződhetünk, miszerint az a nézet: „Előbb egy püspököt kell megölni, mielőtt valamely vasút, itt rendes állapotba helyeztetnék", époly sajátszerű intéz­mény Angliában, mint akár a vasárnap megünneplése, vagy a sűrű köd, mely nélkül lehetetlen Angliát el­képzelnünk. A gyakorlat megmutatta, hogy nincsen hatásosabb eszköz az angol felsőház daczának megtöré­sére és a szívtelen uralkodó osztály megerőtlenítésére, mint az a bűntény, mely áldozatait igen óvatosan válo­gatja meg! Csak nem régen az orangisták nyilvános gyűlé­sén merészelte Rout­ledge Kane protestáns lelkész eze­ket mondani: „10 font sterlinget ajánlok föl jutalmul annak, aki fegyverét legügyesebben tudja használni, ugy hogy az áldozat — az ellenségből — hideg vérrel és megkivántató szabatossággal ejtessék el." — E nyi­latkozatot a püspök ugyan megrótta, de ez mutatja, hogy Angliában nincs annyi becse az életnek, mint másutt. Bérlő és birtokos közti viszonyra világot vet a következő részletezés, melyet egy bérlő a legközelebbi meetingen maga beszélt el: Garmon John bérlő Fitz­herbert földesúrtól Dublintől nem messze fekvő földet bérelt és pedig 18­7­2 acreért 65 font sterlinget fizet (holdjától mintegy 50 aranyforintot.) . Legközelebb eszébe jutott Fitzherbert urnak a haszonbérbe adott 181/-i acres földre külföldi növényeket ültetni a maga számára, miáltal több mint egy negyedrész földet el­vont a bérlőtől. A fizetési határidőn azonban a földesúr az egész 65 font sterlinget követelte mégis, és mert a bérlő fizetni nem akart, „elűzetett", azaz, hogy házának teteje leemeltetett és családja az utczára kitétetett. Pa­naszra ment a bírósághoz, de ott nem kapott igazságot. Ő az év folyamán beruházott 200 font sterlingjének megtérítését követelte, még kinevette* ezért! Csak fe­nyegetések és kérések után fizetett neki a földesúr 10 font sterlinget vissza és azt a jó tanácsot adta a bérlő­nek, hogy vándoroljon ki Amerikába! Sírva mutatta fel ez a szegény bérlő a 10 font sterlinget és a liga­tagok védelmét kérte.­­ A liga élén P­a­r­n­e 11 híres agitátor áll. Az írországi mozgalom pedig mai előrehaladott álláspontjában csakis úgy szüntethető meg, ha a föld­birtok gyökeresen átalakíttatik. Oly égbekiáltó istente­lenségek nem is tűrhetők meg a czivilizáczió jelen stádiumában egy kiválólag művelt és gazdag ország kebelében. Tanulságul levonhatja ezekből is, a történe­lemből is az uralkodó osztály, hogy az igaztalanságok előbb vagy utóbb elnyerik a megérdemelt büntetést! TARCZA Jezsuiták arany szabályai. (Vége.) 91. A papnak egy unokahugát szabad magához venni gazdaaszonynak és vele tetszése szerint élni. 92. Az ellenséggel való találkozásnál, midőn be­csületünk megmentése forog koczkán, szabad hátulról is megölni ellenségünket: az ember igy biztosítja a saját életét és ezenfelül még ellenségét is megkíméli a kettős h­arcz bűnétől. 93. Akinek szabad valakit megölni, az ezen tény kivitele végett másokkal szövetségre is léphet. 94. Embertársát megölni jogosított helyett ezt egy barátja is megteheti, sőt erre kötelezi a keresztyéni szex­etet. 95. Egy lelkésznek bizonyos esetekben nemcsak s­z­a­b­a­d rágalmazóját megölnie, hanem némely ese­tekben azt tennie kell is. 96. A Jézus-társaság atyái férfiak, vagyis inkább angyalok, kiket már Jezaids is eme szavakkal tüntetett ki: Siessetek ti angyalok gyorsan és világítsatok; — ők szellemi sasok, phönixek, melyek az összes keresz­tyénséget megváltoztatták. 97. Biráinkat megölhetjük, vagy megölethetjük. 98. Pénzért teljesített gonosz cselekedet, az általa alapított haszon és a megbízott fáradozásai által dicséretessé válhatik. 99. Hasonló megbízásokat lelkiismeretesen és kötelesség szerint kell megfizetni, ahhoz képest, amint a megbízott magasabb vagy alsóbb rendű állással bír. 100. Ha valaki valamely katonát bérel föl, hogy a szomszédját megölje, vagy annak hajlékát felgyújtsa, úgy nem köteles a kárt ő megtéríteni, mivel a megbí­zott tetteseit szabad ura lévén cselekedeteinek, tehát tetszése szerint elfogadhatta, vagy elvethette a meg­bízatást. 101. Az orgyilkolásért elfogadott bér egyátalán nem veszélyezteti a­ lelki üdvösséget. 102. Valami nagy bűntény miatt a bírót be lehet vádolni, hogy ez által magunkra nézve árthatlanná tegyük. 103. (182.) A zsarnok-gyilkosok minden időben megérdemelt dicsőítésekkel s halmoztattak el. Hali, szent Clemens Jakab, ki kárhoztatá valaha a te merészsége­det? A nép szava isten szava. Ha más mód nincsen, még az ön választott királyt is, ki zsarnokoskodása által a népjogokat veszélyezteti, alattvalói közül akármelyik javabeli, kinek alkalma nyilik hozzá, megölheti. 104. Valjon a souvenii 11 nagyobb jogokkal fölru­házott lény volna-e,­ mint valamely más ember ? Kitől kapja hatalmát és méltóságát? A néptől! A nép, a sou­verainitils és ő találja jónak egy egyest az összesség élére állítani és az öszh­atalmat arra átruházni. Tehát a feje­delem a néptől függ és nem a nép a fejedelemtől; követ­kezésképpen az erről megfeledkező fejedelmeket meg szabad ölni.­­ 105. A pápa által kiátkozott embert mindenütt meg szabad ölni. 106. A világ minden fejedelmei a pápának alattvalói. 107. A lelkész egyátalán semmiféle királynak nincsen alájavetve, ennélfogva felségsértés bűnté­nyével nem is vádolható, ha mindjárt fellázadna is or­szágának fejedelme ellen és habár arra lázítana is, hogy alattvalók az engedelmességet és adókat megtagadják! Az aranyszabályok eredeti száma IS7, azonban az általunk nem közöltek annyira triviálisak, vagy leg­alább is oly téren mozognak, hogy azokat a legedzet­tebb idegek sem bírnak olvasni pirulás vagy utálat nél­kül. Mindazonáltal a közlöttekből is nyilvánvaló, hogy a jezsuita okoskodásokban sokkal több a kutya­bölcsészet, mint a bölcseség, legkevesebb pedig a vallá­sosság és erkölcsösség , ami pedig leginkább jellemzi a Jézus-társaságot, az az, hogy Jézus magasztos tanaiból nemcsak hogy egy szikrányi sincs amazokban, hanem ezeknek karrikatúráiként jelentkeznek. Kiemelkedő jellemvonásuk azonban a király­gyilkolás tanítása. E tant annyira kifejtették, hogy tételről egész irodalmuk keletkezett. Ők azonban­ ko­rántsem­ maradtak e tekintetben az elmélet terén, gya­korlatba is átvitték tanaikat. Bizonyítja a történetem, hogy számos király gyilkosság részint k.'ixvpth­nid « jezsuiták, részint ezek hivei, bérenczeik által követ­tettek el. Kútfőnk következő merényleteket , mlrti föl 1) Barriere Beter az Orleansi-fért kolksta,.aj. IV. líra- NÉPSZAVA. A földművelő munkások. in. (Cs.) —­ A gazda tehát nem szokta rendesen élel­mezni cselédjeit s azoknak bérét és egyébb illetményeit is csak ugy nagyjából adja ki, daczára az 1876. évi XIII. t. cz. rendeletének. No meg azok a szegény és na­gyobbrészt tanulatlan cselédek nem is tudják, mi az ő joguk a gazda ellenében és ennek mi a kötelessége ő irányukban ; természetesen nem akad senki, vagy csak nagy ritkán, aki megmagyarázná nekik, hogy de igenis van ám törvény a gazdaurai­ékra szóló, mely megállapítja a gazda és cselédje közötti viszonyt és megtiltja cselédekkel rabszolgamódra bánni. Csakhogy ha a cseléd erről nem tud, ha a járást nem ismeri, ha a cselédeket a gyakorlati életben senki sem­ szokta a gaz­dák ellen védelmezni, ha a törvények ellenőrizve s végrehajtva nem lesznek, akkor hiába van „joga" a cselédnek és hiába való az a cselédtörvény. Bizony legkisebb gondja is nagyobb a gazdának annál, hogy arról gondoskodjék, miként a tanköteles cselédgyermekek és ifjak a népoktatási törvény értel­mében iskolába járjanak; ellenkezőleg, a cselédnek a gyerekeit is úgy tekinti, mint tartozékokat; a cseléd­gyerekeknek be kell járniok a gazd­armnékhoz, ott ki­adják nekik a napi parancsot: te Pisti a Zoltán ifiúr bölcsőjét ringatod; te Jancsi az Árpád úrfit fogod mu­lattatni, amig el nem ver, azután meg kiviszed az ebé­det a kapálóknak, vagy a gyűjtőknek, vagy pedig az aratóknak, esetleg a krumpliszedőknek; te Panni te meg kihajtod a kis libákat a gyüpre ; te meg Zsuzsi az Arabella kisasszonyt elkiséred a varróiskolába, utána viszed, amit átad, a csomagot, azután visszasietsz, , aztán lencsét, vagy babot válogatsz ebédre valót a cse­lédeknek és a konyhában fogsz segíteni, és így tovább. Más gazdánál is csak ilyenformán folyik a világ sora, legfeljebb olyforma változásokkal, hogy az ifiúr helyett „Miska bátyád", a kisasszonyka helyett az „Örzse nénéd" szavak szerepelnek! Mindig akad dolog a cselédgyerekeknek , a fizetés meg abból áll: 11 a fiam vagy leányom, ha jól viseled magadat, akkor jövő esztendőre majd kapsz valamit! Ezek a szegény gyermekek pedig el vannak vonva a tanulástól, a ne­veltetéstől, képeztetéstől, részint mivel gazdaramék nem respectálják a törvényt, részint mivel szüleik nem bírnak érettek tanpénzt fizetni, nekik könyveket és egyébb tanszereket vásárolni. S ha a cseléd gyermeké­nek jövőjén eltűnődve nagyokat sóhajt, a mindenütt ott őgyelgő gazda uram avval vigasztalja : No tuár mit is nyavalog kend a miatt, hogy a gyerekei nem tanul­hatnak, hiszen csak nem akar kend belőlük urakat fa­ragtatni? Elég iskola az ilyen szegény parasztgyere­keknek az úri házaknál való szolgálat; tanulhatnak ott annyit, hogy egész életökre beérhetik vele. A paraszt­gyerek csak tanuljon meg dolgozni, imádkozni, hűsége­sen szolgálni és úgy boldogulni fog a világban. — Már az azután tökéletesen mindegy a gazdának, tetszik-e a cselédjének ez a bölcselkedés vagy sem; ha nem­ tetszik, annál roszabb. Bele kell tehát nyugodnia nemcsak ebbe, hanem abba is, hogy a cselédgyermekek testi erejüket és egészségeket veszélyeztető munkálatokkal is terhel­tetnek, mi­által testi fejlődésük is feltétlenül gátoltatik, szellemileg pedig butákká, hülyékké nyomorodnak. Szegény ember gyerekének születni egyátalán szomorú dolog, de szolgalegény gyerekének lenni tán a legna­gyobb sorscsapás ezen a nyomorúságos világon! Hiszen csak állítsuk egymás mellé az úrfit, meg a szegény béresember gyerekét! Hogy érzi az a kis béres­ gyer­mek, hogy ő nagyon el van maradva, hagyatva, úgy szégyenli magát, szeretne föld alá bújni, a­miért oly piszkos és rongyos s amiért olyan ügyetlen, tanulatlan. Míg az a kis tacskó úrfi meg milyen bátran beszél még a nagy emberekkel is ; mily rátartós és hogy tudja, mi­ként ő nagyon, de nagyon sokkal magasabban áll annál a szegény fiucskánál, aki rendkívül szerencsés és boldog, ha az úrfi őt nyájasabb hangon szólítja meg;­­ milyen büszke az ő szép ruhájára és arra, hogy az iskolában tanítója is megkülönbözteti a többi szegény iskolásfiuk­tól! A társadalmi életben ez a két gyermek később is ellentétes irányban halad. Egyik lesz az úr, aki csak parancsol, a másik a szolga, ki csupán csak engedel­meskedik; egyik ki a terveket kigondolja, másik ki azokat kiviszi, amaz ki kéjelgve henyél, emez aki iz­zadva munkálkodik, az hozzá jut zsiros hivatalokhoz, nagy örökségekhez, dúsgazdag feleséghez, a nagy lut­rik főnyereményeihez, gazdag ajándékokhoz, nyer a kártyán, a koczkán, a fogadásoknál, a sportoknál, le­győzhetlen a nőknél, hozzájut a hírnévhez, dicsőséghez, szóval a legkellemesebben, gondtalanul éli világát és mas­okkal tépi az életörömök virágait. l­emez nyomo­rogva, bajok közt, gondterhes lélekkel, hanyatló erők­kel küzd a létért s családja fentartásáért véres verej­tékkel keresi mindennapi barna kenyerkéjét. Ilyen urfiakból és béresfiacskákból áll a világ! Ideiglenesen alkalmazott cselédségnek volnának mondhatók a napszámosok és a „hetes" cselédek. A napszámosok azon szabad munkások, akik a maguk kenyerén élnek, azaz inkább tengődnek. Nyomorúságos állapot az igaz , hanem jólesik az is igaz a szabadságsze­rető embernek az a vigasztaló, megnyugtató­s tán bol­dogító öntudat: „Ha szegény is, de magamé vagyok , szolgálatba szabadságért állok !" — Tehát ezek a föld­höz ragadt szegény munkások szabadok, mivel hossza­sabb időre nincsenek lekötelezve, szerződésre se lépnek, hanem ennyi a napszám, azért belső vagy külső mun­kát kell végezni és ők végzik­­ önkényt, habár nem is épen nagy kedvvel, mivel a csipszám nagyon csekély, az élelmiszerek, ruházati és egyébb nélkülöz­hetlen szükségletek ára pedig igen magas. Ha a mun­kásosztály, illetőleg a vagyontalanoknak munkára kényszerített része érdekeit jól fölfogná, akkor a cse­lédi szolgálatra az eddigi mód helyett csak mint sza­badmunkások vállalkoznának, illetve a cselédek számának folyton keresbedni, a szabad munkásokénak ellenben fokozatosan gya­rapodni kellene. SZEMLE. * Csak 25 millió! Bagatell az egész defic­it, mint ezt a pénzügyminiszter október 4-én a képviselő­ház elé beterjesztett jövő évi költségvetést garnítozó ékes beszédében fejtegette. Mi az a rongyos 25 millió forint adósság, mikor oly nagy szerencse éri az orszá­got, hogy a tiszai sorsjegyek húzásánál ő nyerte meg a 100.000 forintos főnyereményt!! De kilátásba helyezte a pénzügyminiszter, miszerint a defic­it valószínűség­!

Next