Népszava, 1881 (9. évfolyam, 1–52. sz.)

1881-10-23 / 43. szám

•43. szám. XX. évvfolyard­. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadó­hivatal kissö dob-utcza 33. az. Minden a lap szellemi ré­szére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide in­tézendők. Hirdetések jutányosan számíttatnak. Társadalmi és gazdászati néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖLTE. Bvid­ a­pest, 1SS1. ok­tóbber 23-á­n. Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr. Fél évre . . . 1 „ 20 „ Negyedévre. . . „ 60 „ Egy hóra . . . „ 20 „ Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden posta­hivatal elfogad. Becsületbíróságok. Vannak pillanatok az ember életében, ha körültekintve látja, miképp megy a társada­lomban minden a legferdébben, hol azt ki­vánja, ütköznék a föld valamelyik üstökösbe s legyen mindennek vége, mert minden rossz, vagy pedig győzzön a nihilizmus, csináljanak az anarchisták tabula rasat az eddigi törvé­nyekből és teremtsenek új és jobb társadal­mat, mely egyikhez se legyen hasonló azok közül, a­melyek eddig léteztek. De ez csak utópia, csak felvillanó és épp oly gyorsan eltűnő gondolat, hanem annyi bizonyos, hogy az emberek az eddigi társa­dalmi törvények, szokások és előitéletek nyo­mán soha sem fognak oly törvényeket al­kothatni, melyek valamennyi polgárt kielé­giteni képesek lennének. Előfordulnak némely esetek, midőn a törvényhozás nem akar vagy restel valamit megtiltani vagy parancsolni és az emberekre bízza, hogy intézkedjenek tetszésük szerint. Ilyen esetek az úgynevezett becsületbeli ügyek. A törvények ugyan büntetik a becsü­letsértést, de ez a büntetés sehogy sincs mérve az egyéniséghez és a körülményekhez, mint átalán véve a törvény előtti egyenlőség elvé­nél fogva bajos különbséget tenni és megen­gedni. Igy tehát az emberekre van bízva, hogy maguk vegyék kezükbe az igazságszol­gáltatást. Ebből erednek a párbajok és ugyan­ezeknek a kifolyása a becsületbíróságok is. Két bérkocsis vagy hordár, vagy más proletár egymással pofozkodik, jól eldöngeti egyik a másikát, de egyikének sem jut azért eszébe, hogy egymást párbajra hivják ki. Két gaval­lér egymást, némelykor nem is tettleg, hanem csak szóval megsérti és ekkor az álbecsület m­egkivánja, hogy a sértővel megverekedjen, ki azonfelül, hogy őt halálosan megsértette, még agyon is lőheti vagy összevissza szabdal­hatja őt. Ezt nevezik azután elégtételnek. De legabszurdusabbak némelykor az úgy­nevezett becsületbeli ítéletek. Ezek ellen utolsó időben a sajtó is felszólalt, de csak egy bizonyos ügyben, hol úgy látta, hogy elvi kérdés forog fenn, mintha bizony nem minden becsületbíróságnál elvi kérdés forogna fenn. Mi a becsületbíróságok ítéletét épp oly törvényteleneknek tartjuk, mint a párbajokat. A párbajoknál az egyes egyén veszi kezébe a bíráskodást és elégtételadást a törvények ál­tal megalapított törvényszékek mellőzésével, a becsületbíróságoknál ugyan­az történik, sőt némi tekintetben még tovább mennek, mert egy törvénytelen cselekvést — a párbajt — szentesitik és más oldalról magukat törvény­székké alakítván, illetőségükhöz nem tartozó ítéletet mondanak. És a végrehajtó hatalom ezt megengedi, dac­ára annak, hogy világos törvények ily­en kényszerű eljárást tiltanak. Hisz ez elvben nem jobb a lynchelésnél. Tavaly óta — némely előttünk ismeret­lenül maradt eseteket kivévén — nagy ízben ült össze becsületbíróság, először a Seeman-Lieszkovszki ügyben, melyben Lieszkovszki József elégtételképtelennek mondatott ki és ennek folytán hivatalát vesztette, a másik be­csületbíróság ugyan igy határozott a Zichy Ferraris Viktor és Károlyi Pista grófok ügyé­ben és az elsőt úgyszólván halálba űzte, mert e bcsületbirósági itélet nélkül talán, vagy éppen nem történt volna meg a párbaj, vagy nem lett volna halálos kimenetelű. Ujabb idő­ben egy becsületbíróság Göczel hadnagyot, kit a rendes és illetékes törvényszék felmen­tett, rangjától fosztott meg és az egész világ felzúdult ezen igazságtalan és törvénytelen ítélet ellen. De kérdjük, miért nem zúdult fel a másik kettő ellen ? Leg is legújabban ismét összeült egy be­csületbíróság egy fiatal ember, Bogdanovics Ferencz ügyében, ki már egyszer ugyanazon okból megverekedett, de másodszor is meg akart verekedni, azért, mert ellenfelével ga­rázdálkodni kezdett és ez őt tettleg megsér­tette, nem csak oly ítéletet hozott, hogy ellen­fele vele nem köteles megvívni, hanem Bogdanovicsot általán véve elégtétel kérésre vagy adásra képtelennek jelentette ki s ezt épp ugy űzte halálba, mint Zichy Viktort, azzal a különbséggel, hogy míg Zichy erősza­kolta a párbajt Károlyival, Bogdanovics előtt ennek lehetősége elzáratott s ő magát lőtte agyon. Azt kérdjük most, fogja-e törvényhozó testület és a társadalom tűrni ez uj államot az államban, e bitorolt igazságszolgáltatást? Törvény és önkény. H. Távol vagyok attól, hogy oly betű szerinti igaz­ságszolgáltatást kivánnék, hogy enyhítő körülményeket el ne lehetne a bírónak fogadni, de azok is legyenek meghatározva. Van nekünk választási törvényünk, hol minden erőszakoskodás, vesztegetés, presszió el van tiltva, de ha azon képviselők csak igazoltatnának, kiknek válasz­tásaiknál megvesztegetés stb. nem volt, csak igen keve­sen ülnének most a kormánypárti padokon. Talán a ház hivatalnokai sem kerülték volna azt ki. A többi párt is, ha sokkal csekélyebb mértékben is, kénytelen volt ha nem is vesztegetni, de költeni. Így tehát a vá­lasztási törvény is arra szolgál, hogy ne tartassék meg. A bei­atásnál is már igen jól ki van jelölve a qvalifi­káczió, ki a választó, ki nem, de még­is ott is van elég kibújó és sok elütődik a szavazattól. Így van az, hogy a népben a törvény iránti tisz­telet mindig több esetben elenyészik, mert látja, hogy a felsőbbek se tartják meg és így azt mondják, ha ezek nem tartják meg, kik műveltebbek, gazdagabbak, miért tartsuk mi meg ? Mert azon­ban igazságát, hogy csak a hatalmasnak és gazdagnak szabad törvényt szegni, már igen kezdik átlátni. Igy van azután, hogy a bűnesetek szaporodnak, a bírói és az ügyvédi kar tekintélyét elvesziti. Sokan azon tévhitben vannak, hogy a szabadság törvénytelenséget jelent. Ez pedig nem ugy van. A szabadság az, hol minden ember egyenlő jogokat él­vez, szabadon irhat, szólhat, cselekedhet, de anélkül, hogy embertársai jogait sértené. Ez a mostani társada­lomban lehetetlen, mert birtokviszonyok, kasztszellem és elkülönítés mind oly dolgok, melyek az emberi, egyéni jogokat zavarosokká teszik, ugy hogy az érde­kek egymásba ütődnek. Azon szabadság, hol mindenki szabad, de még­sem törvényszegő, éppen a rendezett állam lényege. Nem csoda, hogy sokan minket idealistáknak, rajongóknak neveznek, mert a mostani társadalom, melynek írott törvénye igen sok van, de valóban meg­tartott igen kevés, oly messze áll a rendezett viszonyok­tól, hogy igazán erős hit és akarat kell hozzá, hogy el ne csüggedjen az, ki a társadalom javítását kívánja. Éppen a rendezett államban lesznek szigorú tör­vények Mi a munkakerülőt nem fogunk tűrni. Mun­k el lesz gondoskodva, de mindenkinek ki lesz jelölve a munkaköre. Most azt mondja a társadalom, ha nem dolgozol, ne egyél, halj meg éhen, ves­szél el, de azt nem kérdezi, kapott-e ezen egyén munkát, vagy nem. Hány ember vész el, ki dolgozni akart volna, de munkát nem kapott sehol. Vannak sok olyanok is, kik szégyenlik a munkát vagy azt mondják: én ilyen-olyan születésű vagyok, atyám nemesember volt stb , én ezt a munkát nem vé­gezhetem. Igaz, hogy az, ki egész életében csak tollat forgatott, nem mehet kaszálni vagy kapálni, mert nem bírja, karjai nem elég izmosak. De az is baj, hogy nálunk Magyarhonban igazán még a munka szégyennek és szerencsétlenségnek tarta­tik sokaktól. És pedig se egyik, se másik nem az. Ha­nem nálunk, a­hol a munkaadó és munkavevő közti vi­szonyok rendezve nincsenek, sem a munkadíj nincs meghatározva, se vasárnap nincs megtartva, a munka sulyosbítva van. Azt kellene a hon atyáinak tekintetbe venni, hogy ezer meg ezer ember sorsa nehezítve, néha tűrhe­tetlenné van téve és arra kellene törvényt szabni Konkrét, igazságos törvényt kibújó nélkül kellene hozni. De ilyen törvény nem lesz hozva és ha hoznának is, ismét csak valami kis paragrafus volna, hol ismét csak a munkaadó volna védve és a szegény munka­vevő nem. Svájczban is, a­hol ily törvényt hoztak mult év­ben, melyben meg van állapítva, hogy hány óráig kö­teles a munkavevő a munkaadó számára dolgozni, hagytak egy kibújót, „sürgős esetet kivéve." Most a gyárosok mindig teremtenek sürgős esetet és igy a törvény majdnem illuzóriussá vált, mert a gyáros a hatóságnál mindig talált pártfogást és ismét zsarnokos­kodhatik a munkáson. Ezért a törvényhozók és a parlament ugy csök­kennek a nép tiszteletében, mert ez látja, hogy minden törvény elferdíthető és egy sincs anélkül, hogy valami kibújója ne volna, a­mely őt megváltoztathatja. Azért tehát kevesebb paragrafus, de tiszta értelem. — Igy a birói önkénynek is vége volna, mert mint már mondot­tam, a biró is az ember minden gyarlóságaival bír. Az esküdtszékeket pártolom, mert ez egy már a rendezett államban is előforduló intézmény lesz, csak módosítani kell azt. De nem látunk-e ott is részrehajló ítéletet, még az utolsó időkben is? Nem volt-e éppen az egyik fel­mentve, a másik elitélve ugyanazon sajtó vétségért, vagyis inkább vétkekért? Igy a legüdvösebb törvény is átokká fordulhat ha az az emberi önkényre van bizva. Szomorú, de igaz jelenség, hogy a zsarnokosko­dási vágy minden emberrel születik és az mutat a mű­veltségnek legnagyobb fokára, ha egy nép, vagy az egyes egyén hatalmával nem él vissza. De jaj minden népnek, minden embernek, ha egy műveletlen egyén korlátlan hatalmába kerül, mert lehet egy egyén igen tanult, igen tudományos, igen gazdag, igen előkelő és mégis műveletlen. Van egy műveltség, mely nem csak a tudomány­ban, a külső elegáns formában, de a szívjóságban, a nagylelkűségben, az igazságszeretetben rejlik, melyhez nem kell diszes ruha, de mely a munkászubbonyban is található. Ezt magáévá tenni minden embernek kö­telessége. J Seperjen ki-ki a maga háza előtt. Egy bécsi és egy magyar úgynevezett szélső bal­párti lap, a „Neue freie Presse" és az „Egyetértés" rajtunk köszörülik tollaikat a eburi szoczialista­ kon­gresszus alkalmával. Sokkal jobban szerettük volna az ő badarságaikat hallgatással mellőzni, mert nem tart­juk érdemesnek oktalan tapogatódzó érvek c­áfolásával tölteni időnket, minthogy azonban német nyelvű lap-

Next