Népszava, 1881 (9. évfolyam, 1–52. sz.)
1881-10-23 / 43. szám
•43. szám. XX. évvfolyard. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal kissö dob-utcza 33. az. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide intézendők. Hirdetések jutányosan számíttatnak. Társadalmi és gazdászati néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖLTE. Bvid apest, 1SS1. októbber 23-án. Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr. Fél évre . . . 1 „ 20 „ Negyedévre. . . „ 60 „ Egy hóra . . . „ 20 „ Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden postahivatal elfogad. Becsületbíróságok. Vannak pillanatok az ember életében, ha körültekintve látja, miképp megy a társadalomban minden a legferdébben, hol azt kivánja, ütköznék a föld valamelyik üstökösbe s legyen mindennek vége, mert minden rossz, vagy pedig győzzön a nihilizmus, csináljanak az anarchisták tabula rasat az eddigi törvényekből és teremtsenek új és jobb társadalmat, mely egyikhez se legyen hasonló azok közül, amelyek eddig léteztek. De ez csak utópia, csak felvillanó és épp oly gyorsan eltűnő gondolat, hanem annyi bizonyos, hogy az emberek az eddigi társadalmi törvények, szokások és előitéletek nyomán soha sem fognak oly törvényeket alkothatni, melyek valamennyi polgárt kielégiteni képesek lennének. Előfordulnak némely esetek, midőn a törvényhozás nem akar vagy restel valamit megtiltani vagy parancsolni és az emberekre bízza, hogy intézkedjenek tetszésük szerint. Ilyen esetek az úgynevezett becsületbeli ügyek. A törvények ugyan büntetik a becsületsértést, de ez a büntetés sehogy sincs mérve az egyéniséghez és a körülményekhez, mint átalán véve a törvény előtti egyenlőség elvénél fogva bajos különbséget tenni és megengedni. Igy tehát az emberekre van bízva, hogy maguk vegyék kezükbe az igazságszolgáltatást. Ebből erednek a párbajok és ugyanezeknek a kifolyása a becsületbíróságok is. Két bérkocsis vagy hordár, vagy más proletár egymással pofozkodik, jól eldöngeti egyik a másikát, de egyikének sem jut azért eszébe, hogy egymást párbajra hivják ki. Két gavallér egymást, némelykor nem is tettleg, hanem csak szóval megsérti és ekkor az álbecsület megkivánja, hogy a sértővel megverekedjen, ki azonfelül, hogy őt halálosan megsértette, még agyon is lőheti vagy összevissza szabdalhatja őt. Ezt nevezik azután elégtételnek. De legabszurdusabbak némelykor az úgynevezett becsületbeli ítéletek. Ezek ellen utolsó időben a sajtó is felszólalt, de csak egy bizonyos ügyben, hol úgy látta, hogy elvi kérdés forog fenn, mintha bizony nem minden becsületbíróságnál elvi kérdés forogna fenn. Mi a becsületbíróságok ítéletét épp oly törvényteleneknek tartjuk, mint a párbajokat. A párbajoknál az egyes egyén veszi kezébe a bíráskodást és elégtételadást a törvények által megalapított törvényszékek mellőzésével, a becsületbíróságoknál ugyanaz történik, sőt némi tekintetben még tovább mennek, mert egy törvénytelen cselekvést — a párbajt — szentesitik és más oldalról magukat törvényszékké alakítván, illetőségükhöz nem tartozó ítéletet mondanak. És a végrehajtó hatalom ezt megengedi, dacára annak, hogy világos törvények ilyen kényszerű eljárást tiltanak. Hisz ez elvben nem jobb a lynchelésnél. Tavaly óta — némely előttünk ismeretlenül maradt eseteket kivévén — nagy ízben ült össze becsületbíróság, először a Seeman-Lieszkovszki ügyben, melyben Lieszkovszki József elégtételképtelennek mondatott ki és ennek folytán hivatalát vesztette, a másik becsületbíróság ugyan igy határozott a Zichy Ferraris Viktor és Károlyi Pista grófok ügyében és az elsőt úgyszólván halálba űzte, mert e bcsületbirósági itélet nélkül talán, vagy éppen nem történt volna meg a párbaj, vagy nem lett volna halálos kimenetelű. Ujabb időben egy becsületbíróság Göczel hadnagyot, kit a rendes és illetékes törvényszék felmentett, rangjától fosztott meg és az egész világ felzúdult ezen igazságtalan és törvénytelen ítélet ellen. De kérdjük, miért nem zúdult fel a másik kettő ellen ? Leg is legújabban ismét összeült egy becsületbíróság egy fiatal ember, Bogdanovics Ferencz ügyében, ki már egyszer ugyanazon okból megverekedett, de másodszor is meg akart verekedni, azért, mert ellenfelével garázdálkodni kezdett és ez őt tettleg megsértette, nem csak oly ítéletet hozott, hogy ellenfele vele nem köteles megvívni, hanem Bogdanovicsot általán véve elégtétel kérésre vagy adásra képtelennek jelentette ki s ezt épp ugy űzte halálba, mint Zichy Viktort, azzal a különbséggel, hogy míg Zichy erőszakolta a párbajt Károlyival, Bogdanovics előtt ennek lehetősége elzáratott s ő magát lőtte agyon. Azt kérdjük most, fogja-e törvényhozó testület és a társadalom tűrni ez uj államot az államban, e bitorolt igazságszolgáltatást? Törvény és önkény. H. Távol vagyok attól, hogy oly betű szerinti igazságszolgáltatást kivánnék, hogy enyhítő körülményeket el ne lehetne a bírónak fogadni, de azok is legyenek meghatározva. Van nekünk választási törvényünk, hol minden erőszakoskodás, vesztegetés, presszió el van tiltva, de ha azon képviselők csak igazoltatnának, kiknek választásaiknál megvesztegetés stb. nem volt, csak igen kevesen ülnének most a kormánypárti padokon. Talán a ház hivatalnokai sem kerülték volna azt ki. A többi párt is, ha sokkal csekélyebb mértékben is, kénytelen volt ha nem is vesztegetni, de költeni. Így tehát a választási törvény is arra szolgál, hogy ne tartassék meg. A beiatásnál is már igen jól ki van jelölve a qvalifikáczió, ki a választó, ki nem, de mégis ott is van elég kibújó és sok elütődik a szavazattól. Így van az, hogy a népben a törvény iránti tisztelet mindig több esetben elenyészik, mert látja, hogy a felsőbbek se tartják meg és így azt mondják, ha ezek nem tartják meg, kik műveltebbek, gazdagabbak, miért tartsuk mi meg ? Mert azonban igazságát, hogy csak a hatalmasnak és gazdagnak szabad törvényt szegni, már igen kezdik átlátni. Igy van azután, hogy a bűnesetek szaporodnak, a bírói és az ügyvédi kar tekintélyét elvesziti. Sokan azon tévhitben vannak, hogy a szabadság törvénytelenséget jelent. Ez pedig nem ugy van. A szabadság az, hol minden ember egyenlő jogokat élvez, szabadon irhat, szólhat, cselekedhet, de anélkül, hogy embertársai jogait sértené. Ez a mostani társadalomban lehetetlen, mert birtokviszonyok, kasztszellem és elkülönítés mind oly dolgok, melyek az emberi, egyéni jogokat zavarosokká teszik, ugy hogy az érdekek egymásba ütődnek. Azon szabadság, hol mindenki szabad, de mégsem törvényszegő, éppen a rendezett állam lényege. Nem csoda, hogy sokan minket idealistáknak, rajongóknak neveznek, mert a mostani társadalom, melynek írott törvénye igen sok van, de valóban megtartott igen kevés, oly messze áll a rendezett viszonyoktól, hogy igazán erős hit és akarat kell hozzá, hogy el ne csüggedjen az, ki a társadalom javítását kívánja. Éppen a rendezett államban lesznek szigorú törvények Mi a munkakerülőt nem fogunk tűrni. Munk el lesz gondoskodva, de mindenkinek ki lesz jelölve a munkaköre. Most azt mondja a társadalom, ha nem dolgozol, ne egyél, halj meg éhen, vesszél el, de azt nem kérdezi, kapott-e ezen egyén munkát, vagy nem. Hány ember vész el, ki dolgozni akart volna, de munkát nem kapott sehol. Vannak sok olyanok is, kik szégyenlik a munkát vagy azt mondják: én ilyen-olyan születésű vagyok, atyám nemesember volt stb , én ezt a munkát nem végezhetem. Igaz, hogy az, ki egész életében csak tollat forgatott, nem mehet kaszálni vagy kapálni, mert nem bírja, karjai nem elég izmosak. De az is baj, hogy nálunk Magyarhonban igazán még a munka szégyennek és szerencsétlenségnek tartatik sokaktól. És pedig se egyik, se másik nem az. Hanem nálunk, ahol a munkaadó és munkavevő közti viszonyok rendezve nincsenek, sem a munkadíj nincs meghatározva, se vasárnap nincs megtartva, a munka sulyosbítva van. Azt kellene a hon atyáinak tekintetbe venni, hogy ezer meg ezer ember sorsa nehezítve, néha tűrhetetlenné van téve és arra kellene törvényt szabni Konkrét, igazságos törvényt kibújó nélkül kellene hozni. De ilyen törvény nem lesz hozva és ha hoznának is, ismét csak valami kis paragrafus volna, hol ismét csak a munkaadó volna védve és a szegény munkavevő nem. Svájczban is, ahol ily törvényt hoztak mult évben, melyben meg van állapítva, hogy hány óráig köteles a munkavevő a munkaadó számára dolgozni, hagytak egy kibújót, „sürgős esetet kivéve." Most a gyárosok mindig teremtenek sürgős esetet és igy a törvény majdnem illuzóriussá vált, mert a gyáros a hatóságnál mindig talált pártfogást és ismét zsarnokoskodhatik a munkáson. Ezért a törvényhozók és a parlament ugy csökkennek a nép tiszteletében, mert ez látja, hogy minden törvény elferdíthető és egy sincs anélkül, hogy valami kibújója ne volna, amely őt megváltoztathatja. Azért tehát kevesebb paragrafus, de tiszta értelem. — Igy a birói önkénynek is vége volna, mert mint már mondottam, a biró is az ember minden gyarlóságaival bír. Az esküdtszékeket pártolom, mert ez egy már a rendezett államban is előforduló intézmény lesz, csak módosítani kell azt. De nem látunk-e ott is részrehajló ítéletet, még az utolsó időkben is? Nem volt-e éppen az egyik felmentve, a másik elitélve ugyanazon sajtó vétségért, vagyis inkább vétkekért? Igy a legüdvösebb törvény is átokká fordulhat ha az az emberi önkényre van bizva. Szomorú, de igaz jelenség, hogy a zsarnokoskodási vágy minden emberrel születik és az mutat a műveltségnek legnagyobb fokára, ha egy nép, vagy az egyes egyén hatalmával nem él vissza. De jaj minden népnek, minden embernek, ha egy műveletlen egyén korlátlan hatalmába kerül, mert lehet egy egyén igen tanult, igen tudományos, igen gazdag, igen előkelő és mégis műveletlen. Van egy műveltség, mely nem csak a tudományban, a külső elegáns formában, de a szívjóságban, a nagylelkűségben, az igazságszeretetben rejlik, melyhez nem kell diszes ruha, de mely a munkászubbonyban is található. Ezt magáévá tenni minden embernek kötelessége. J Seperjen ki-ki a maga háza előtt. Egy bécsi és egy magyar úgynevezett szélső balpárti lap, a „Neue freie Presse" és az „Egyetértés" rajtunk köszörülik tollaikat a eburi szoczialista kongresszus alkalmával. Sokkal jobban szerettük volna az ő badarságaikat hallgatással mellőzni, mert nem tartjuk érdemesnek oktalan tapogatódzó érvek cáfolásával tölteni időnket, minthogy azonban német nyelvű lap-