Népszava, 1881 (9. évfolyam, 1–52. sz.)

1881-01-09 / 1. szám

Az idő. Cseail s nyugalom mindenfelé; mégis az idő, e vén fának hulló levele, mely 1880-at irt, itt hagy ben­nünket anélkül, hogy számot tudnánk adni a jövőnek. Azaz, számot adhatunk. Sok család kesereg, a szoba tele nyomorral; a kemény zivatar dörömböl az abla­kon, felébreszti a hidegtől didergő lakót, az anya könynyel telt szemmel ébred, az apa búval s zavart fő­vel, a gyermekek éhezve, mi siralmas ez! De még na­gyobb fájdalom látni egyeseknek ravaszul szerzett bol­dogságát s diadalpálczával uralkodását ily nyomortól levert népen. Mi boldog nép az, ki e földön már meg­nyerte a mennyországot. Munkásnép, te soha sem vagy a magadé; mikor dolgozol, a munkaadóé; 03 csak mikor adakozol, a csa­ládodé és a nemzeté. Mivel mindig dolgozol s kezed mindig ad,­­ az ég és az ur közt féltékenység támad, hogy melyiké légy, az égé, vagy a földé; végre is két szék közt a pad alá bukol. Hogy ez ne történjék, tanul­játok meg ti jámbor hivők e munkás-miatyánkat: „Mi atyánk, ki vagy a mennyben, szenteld meg egyetértéssel ezt a munkásnépet; jöjjön el aranykora, — legyen meg akaratja, miképpen most, ugy ezredévek múlva is; add meg nékünk a többé soha össze nem törhető boldogságot és bocsásd meg, ha a századokig tartó könnyek között néha zúgolódtunk, miképpen mi is megbocsátunk az eddig ellenünk küzdött minden el­lenségünknek, ha megadja magát, és ne végy bennün­ket a gyűlölködések kisértetébe, — de megszabadu­l a nyomor és boldogtalanságtól, most és mindörökké ámen!" — Kívánok boldog újévet a boldogtalan mun­kásoknak ! Edl József. A budapesti nyomdász mozgalom és a sajtó. A­mi a nyomdász-mozgalmat illeti, már ön veretes né­mileg a t. olvasó közönség előtt, de a napisajtó egy része oly sötét színben és elferdített alakban tünteti elő, hogy lehetetlen felszólamlás nélkül hagyni. Legelőször a mozgalom tényálladékát akarom röviden ismertetni az olvasóval: 1872-ben a nyomdászsegédek és nyomdaf­őnökök közt kölcsönös megegyezés folytán egy munkadíj-szabály dolgoztatott ki, melyet a főnökök saját­kezü aláírásukkal m­egerősitettek és elfogadtak, utólagosan a napi kilencz órai munkaidőt is , de a csakhamar bekövet­kezett „krach"-os idő alatt az árszabály megcsonkult, ily állapotban maradt a jelenig ; a főnökök folyton azon állítása mellett, hogy : rosz­időket élünk, nem díjazhatjuk jobban a munkást, de az utóbbi időkor és az ő szemlátomást nö­vekvő anyagi gyarapodásuk megczáfolta, mert némelyek házat, nyári kéjlakot, könyvkereskedést, gépeket stb. vásá­roltak, míg a munkások, kik nekik ezt szerezték, családjaik­kal együtt nyomorognak és nélkülözésekben szenvednek. Hogy legyen némi fogalma az olvasónak a munka és a díjazás felöl, nem találom fölöslegesnek néhány szóval meg­említeni, csak röviden . Vannak olyan nyomdai helyiségek, hogy egészségi szempontból a törvény szerint nem volna szabad megengedni, hogy 40 —60 ember 12 — 18 óra hosszat benne munkálkodjék, alacsony, szűk, zárt helyiségben, hol nemcsak 40 — 60 ember, de ugyanannyi lámpa kigőzölgése is rongálja a levegőt, itt éjjel-nappal, ünnep és vasárnap foly­ton dolgoznak, a munkás díja­t írt 40—79 kr­g terjed naponta. Tehát a jelenlegi árszabálymozgalom, csakis annyira terjed ki, hogy amit már 1872-ben a főnökök elfogadtak, most újra életbeléptetni legyenek hajlandók, több előkelő nyomdában már bele is egyeztek és gyakorolják az ársza­bályt, egy-két nyomda főnöke azonban tiltakozik azt élet­beléptetni és ezért a szedők abbahagyták a munkát és men­nek oda, a­hol illően díjazzák, de remény van, hogy ezek is nem sokára követik a többi nyomdatulajdonosok példáját és elismerik a már általuk egyszer elfogadott igazságos árszabályt. Ezen jogos követeléssel teli ügyünk körül a sajtó is hallatta magát, de sajnos, az igazság ellen emelte mérges fegyverét A „Budapest" 360-ik számában a következő soro­kat bocsátja szélnek: „Szedőink kijelentették, hogy ha la­punk kiadója bele nem egyezik abba, hogy ezután keveseb­bet dolgozzanak és több fizetést kapjanak, ha akkor is fizetést nem kapnak, a midőn nem dolgoznak, ha minden kézirat kaligrafice nem lesz irva, ha minden — a szerző vagy a javi­nok által — ujonnan beirt szóért 1 frtot, nem kapnak, ha vasárnap és ünnepnapon a szerkesztőség nem maga szedi ki a lapot, ha minden 1000 német betű után 2 l­rt borravalóban nem rész­­ülnek és igy tovább a 20-ik ki­vánságig, akkor ők egyetlen egy betűt sem fognak többé kiszedni." E sorok írójának aztán van fogalma a nép, a mun­kásosztály jogai felől­­, mégis érdemli, hogy a „Budapestet" pártold kedves olvasó, mert a bölcsesség csillaga ragyog feje fölött; aki e lapot olvassa, olyan okos lesz, mint a közle­mény írója, ki fölött valóban sajnálkozásunkat kell nyilvá­nítanunk, hogy képes volt hitvány „borravalóért" hazugsá­gokat koholni, mert jegyezze meg magának az illető író, hogy a munkás nem „borravalóért", hanem tisztességes mun­kája után megérdemlett dijért dolgozik. Megjegyzendő továbbá, hogy a „Budapest" szerkesz­tőségének tagjai is kezdetben helyeselték követelésünket és példánkat követve, szintén fizetésjavítást kértek a lap tulaj­donosától, ki egyszersmind nyomdatulajdonos is él­t. Wodia­ner F. ur. ki a követelésekre oly dühbe jött, hogy egy sze­dőjét rögtön elbocsájtotta­­ ü­zletéből, azzal vádolva, hogy ő bujtogatta föl a többit, pedig ezen vádja teljesen alaptalan. Különben Wodiáner úr azt is megcselekedte, hogy amit 1872-ben az árszabályéba 9 órai m­u­n­k­a­i­d­ő elfoga­dására tett sajátkezüleg irt nyilatkozatát megtagadta, mely­nek bebizonyítására a még­­ meglevő kézirat a nyomdász szakközlönyben, a „Typographiá"-ban nyilvánosságra­hozatott. A „Budapest" az, ki magát a nép jogai védőjének vallja,­­ a nép túlnyomó része pedig a parikásosztály — ö, fogja fel az első fegyvert saját munkásai ellen, kikkel egy hajóban evez és egymás nélkül nem is létezítétnek, bizonyo­san jó „borravalóért" gyártott ily badarul férezett köz­le­m­ényt! Az ilyen társadalmi közlöny, mely pletykákkal és hazugságokkal foglalkozik, ahelyett, hogy a „beteg­ társa­dalmat gyógyítaná, megm­é­­lyezi körülte a levegőt, döíbe­letessé válik és megöli, nem méltó pártolásra. ' H.-t. KÜLÖNFÉLÉK. — Az „U­j Nemzedék" czimü havi folyóirat, melyet Pongrácz Béla elvtársunk s pártunk uj tagja szerkeszt és ad ki, a hét folyamában megjelenik érdekes tartalommal. Ajánljuk t. olvasóink szives figyelmébe ezen elveink szellemében vezetni igért vállalatot s remél­jük, hogy annak terjesztésére az elvtársak minden le­hetőt elkövetnek, — Uj bankó. E hó 3-ától kezdve uj 10 frtos bankjegyeket bocsájt forgalomba az osztrák-magyar bank s a „szabadalmazott osztrák nemzeti bank" — forgalomban levő 10 frtos bankói pedig visszahuzatnak. A bankjegyek fele magyar, fele német szöveggel lát­tatnak el. Ellenjegyzik Moser A. kormányzó, Wodiáner főtanácsos, Leonhardt vezértitkár. Ilyen lesz az „uj magyar" bankó, amin nem igen legeltetheti szemeit ezután sem a proletárság ! — A hitfelekezetnélküliséget az „Egyetértés" bölcs újdonság-vadásza „pogányságnak" jelzette, e lap­nak e héten megjelent egyik számában, mely alkalom­mal amúgy istenadta jámborságában elmondja a ke­resztyén anyaszentegyház egyetértésbeli híveinek, hogy Kauchmaul Károly fiát a hitfelekezet nélküliek polgári anyakönyvébe vétette fel. Szörnyűség! minő pogányság ez ! itt az isten átka már el nem maradhat! Romlott emberiség! Istentagadó szoczialisták! vadállatok! mind­ezt mondhatná páter Lonkai, de hogy az „Egyetértés" ezt a majdnem minden napon ismétlődő esetet „pogány­ságnak" nevezi, ez még nagyobb bolondgomba, mintha esetleg Lonkai a fentebbieket irta volna a „Magyar Államban". Külömben jegyezze meg magának az „Egyetértés" jámbor újdondásza, hogy a pogányság és hitfelekezetnélküliség közt akkora a külömbség, mint az ő áhitatos begykeséga és a tanult ember között. —1. — Verhovay Gyula ismert párbaj ügyében a ki­rályi tábla helybenhagyta az első bíróságnak általunk is közölt ítéletét. Verhovay 2 heti fogságbüntetését, — mit e hó 12-én kezd meg — a váczi fegyházban töl­tendi ki. — A lutri, a lutri! Most, hogy városunk betéte­léről, annak minden intézménye ez évi működéséről számot kivántunk adni, —­ irja a „Veszprém", — utána néztünk ebbeli run-ünkben annak is, hogy vajjon a helyi főlutri, hogy „működött. Volt e szerint ez év fo­lyamán 32.000 (harminczkétezer) resconto-tétel s erre nyeretett összesen 11 (tizenegy) ternó. Ott csakugyan a számok beszélnek. Valóban a 3000 perczentre dolgozó uzsorás, kisisten az állam ez uzsoráskodásához képest! — Zendülő község. Komorzan szatmármegyei román község lakossága a ryndmentességi adó behajtá­sának tettlegesen ellene szegült. Nem akar az adó tör­vényessége felől meggyőződni, s azt állitja, hogy ez adót csakis a községi elöljárók gondolták ki s önmaguknak szedik. A ker. sz.­biró a zavargások megfékezése végett katonai karhatalom kirendelését kérte az alispántól. Vidék! levelezés. Eger, deczember 25-én, 1880. Az e hó 31-én kezdődő népszámlálásra vonatkozólag az­ elvtársaknak szorosan figyel­mükbe ajánlom, hogy minden egyes figyelmessé tétessék, hogy az ivek kitöltése alkalmával, még a netalán előfordul­ható pressió ellenére is, minden elvtárs mint, felekezet­ nélküli jegyezze, vagy jegyeztesse be magát, nézetem szerint erre feltétlen szükség van már azért is, mert a vallás- és közoktatási miniszter úr a lelkiismeret-szabadság kérdése alkalmával mondott beszédjében azt állította, hogy a lelkiismeret szabadságának proklamálása végzetes követ­kezményekhez vezetne. Már ezzel szemben is okvetlenül szükséges, hogy mi­nél nagyobb körben agitáci­ó indítassék a fenti czélra, mert a múlt népszámláláskor Magyarországban alig néhányan je­gyezték be magukat felekezet nélkülinek, míg ugyanakkor a kis Horvátországban feltűnően nagyobb számmal voltak ilye­nek. Ezen sajnos körülménynek nem szabad volna ismét­lődni,­­ azért elvártam volna, hogy ez irányban az elvtár­sak által, amennyire lehet, más lapokban és más figyelmez­tetések tétettek volna közzé, de ezért még a hátralévő napokban is sokat lehet tenni, ha mindenki megteszi köte­less­égét, melyet én részemről a legelső elmulaszthatlan kö­telességnek tartok. Az első birtokvágy megállapitá a vallási kényuralmat, mely minden kényuralomnak alapja és ezek közt a legve­szélyesebb, amennyiben egy senki által nem személyesített, így senkinek nem felelős, mindenütt jelenlévő zsarnokságot képvisel. Ezért nem szabad egyetlen alkalmat sem elmu­lasztanunk, hogy ezen hatalom ellen ne demonstráljunk. Elvárom tehát a központban levő minden egyes elvtárstól hogy a még hátralevő pár napok alatt iparkodni fognak mindent megtenni, mi körükben megtehető. S­z­a­b­ó S­á­n­d­or. gel ur dohánytözsében, a nemzeti szinház épületében. — Fanta ur lottó-gyüjtődésében, váczi-ut, „Páris szálloda". — „London kávéház", váczi-körut, az osztrák államvaspálya közelében — Briehta­ur papirkereskedésében, király-utcza, a Teréztemplom átellenében. — Jochum Keresztély sebé­szeti-műtermében, hajós-utcza 8. szám. — Wayandt János, akáczfa-utcza 64. sz. — Trencsányi ur sebészeti-műtermében, akáczfa-utcza 16. sz. — Farkas Kálmán ur fodrász-termé­ben, akáczfa- és dohány-utcza sarkán. — Budán Jochum Keresztély urnái, Tabán 14. sz. — Ó-Budán Weyer Já­nos urnái. — A bizottság. .1. Ma vasárnap, 1881. január hó 2-án, délután 3 órakor, Ó­ Budán a „KORONA" termében népgyűlés tartozik a következő napirenddel: 1. Az uj fogyasztási­ adók; 2. az általános választási­ jog. Szoczialisztikai irodalom. Ajánljuk olvasóinknak a következő nyomtatványokat melyek a „Népszava" szerkesztősége és kiadó-hivatala által, úgyszintén minden fővárosi és vidéki könyvkereskedés útján kaphatók : „Magyar Munkás-Naptár" 1881. évre. (IV. évfo­lyam.) Egyes példány ára 26 kr. (postaküldéssel 30 kr.) — Tartalom : Becsüljétek meg a munkást (költemény. ) - Csilla­gászat. — Naptári rész. —­ Munkás-szózat (költ.). — Amerika alkotmánya. — Munkás-marseillaise (költem­ény). — New­ Hampshire alkotmánya. — Munkások egyesüljetek ! (költe­mény). — Egy kép a munkás­életből. — A munkások ria­dója (költemény). — Időjóslatok. — Palota és kunyhó (költemény). — A nyomor oka. — Keserű hangok. — A katona esküje (költemény). — Az egyletek czélja és haszna. — A magyar nemes (költemény). — Vis­­szapillantás az elmúlt évre. — A kommunisták riadója (költemény). — A gyémánt melltú. — Béranger legújabb dala (költemény). —­ Szoczialista­ aranyszabályok. — Hogyan érdemlik ki a feleséget? — Adomák. — Útmutatás perle­kedőknek. — Alt. munkás-betegsegélyző- és rokkantpénztár. — Vásári kalauz. — Tudnivalók, hirdetések. „A demokratia mint a közjólét megvalósítója és biz­tositéka." Irta C­s­o­r­b­a Géza. Első és második füzet ára 50 kr., a 3-ik füzet 30 kr., a 4-ik füzet ára 40 kr. A munkásegyletek czéljai. Kiadta a „Népszava" szerkesztősége, ára 20 kr. Arbeiter-Y­ochen-Chronik, a pártnak német nyelvű közlönye. Előfizetési ára negyedévre 60 kr, egy hóra 20 kr. EGYLETE "R. — A budapesti asztalossegédek önképző -egylete 1881. év január 8-kán, hétfőn este fél 8 órakor rendes vá­lasztmányi ülést tart. Kéretnek a választmányi tagok,­ pon­tosan megjelenni. — Schmid János jegyző. — A budapesti czipész-segédek önképző-egyletének választmányi tagjai vasárnap, január 2-án, délután 3 órakor kéretnek az egyleti helyiségben pontosan megjelenni. — Az elnökség:­­ A budapesti czipészek beteg-segélyző-egylet szám­vizsgáló bizottsága, Januárius hó 2-án, azaz vasárnap dél­után 3 órakor számvizsgálást tart melyhez a bizottság tag­jai ezennel meghivasnak - a­z e­l­n­ö­k. — A budapesti czipészek betegsegélyző egylete vá­lasztmánya 1881. év Január hó 4 este 8 lírakor rendes vá­lasztmányi ülést tart, miről a választmány tagjai értesit­tetnek a­z e­l­n­ö­k. A budapsti borbély- és fodrász-segédek önsegélyző-és tem­etkezési-egylete 1881. évi januárius hó 3-án a Schus­ter-féle sörcsarn­okban (osztrák állam-vaspálya régi indóháza) tánc-vigalommal egybekötött alapító - ünnepélyét tartja. Pénztárnyitás esti 8 órakor. Ünnepély kezdete 9 óra­kor. Előreváltott jegyek 50 kr., a pénztárnál 60 kr. Gyer­mekek számára fél jegy érvényes. — Jegyek kaphatók : Na­ Szerkesztői üzenet. Pécs M. A. Elkésve érkezett. — Helyben. J. . Hasonlóképen. — B. E. A huzamos időn át szünetelt polé­miát nem ujithatjuk föl. Elég volt ebből két füzet, igy gon­dolkozik a szerkesztőségi bizottság is. — L. M. A „Rajz" helyszűke miatt jövőre.jő. — Czipészek ünnepély-bizottsága Szintén. — Komárom. K. Gy. Az ígéret nem marad tán szép szó ? ! A kiadó-hivatal üzenetei. Kapo­svár. Iparos ifj. egylet. A lapot rendesen küldjük, a hiba nem rajtunk múlik ; jó lenne ha egyleti helyiségüket tudatnák velünk, legalább teljes és biztos czim alatt küldhetnék. Előfizetések már lejárt.— Gr­uber István Győr. Ha a megrendelt tárgyakért az összeget előlegesen beküldi, akkor szívesen útnak indítjuk, a „Népszava" megy. — Ferdinand helyben, Bar­kovits 60 krral tartozik, sziveskedjék ezt vele tudatni. N­yilt tér.*) Zábrák Géza s Macker János között felmerült viszály kiegyenlítésére 14 szaktársunkból egy becsületbíróság állít­tatott fel. — Az említett ügy elintézésére mind két részről felkért társak megjelenvén, az ügy barátságos úton vélt ki­egyenlítésére, megalakult. Az Ügy érdemleges tárgyalásánál felvett jegyzőkönyvből kitűnt, miszerint Zábrák Géza a „Népszava" 47. és 49. számában megjelent rágalmazásai Makker János irányában alaptalanok. — Annál is inkább mi aldli­ottak Zábrák Gézát elitéljük, mivel az ő általa ki­nevezett bizottság közül egy egyén gáncsot keresve, az ügy tökéletes befejezése előtt érezve turpisságukat s négyen kö­zülök eltávoztak. Ennélfogva alólirottak becsü­letbeli köte­lességünknek ismerjük, Makker János szaktársunknak a t. olvasó közönség előtt becsületét s jellemét megvédeni , és ajánljuk a nagyérdemű olvasó közönség figyelmébe, hogy Zábrák Gézát a jótétemények irányában mint háladatlan egyént bélyegezni. Társas körünkből elitéljük és kiküszöböl­jük. Budapest, deczember 19-én, 1880. A becsületbíróság tagjai. Mailar István, Kövesy Béla, Pap József, Domján Gáspár, Wonnák István, Ferk Lajos, Kádár Lajos, Nyulassy László. ®) L. a mult számban közölt szerkesztői üzenetet. Szer­k. Feldsberg Zsigmond, a tajték és borostyán-áruk készítője.­­v tajték DOHÁNY­­ IV borostyán-áruk készítője. SZI­VAR-ÁRUD A BUDAPESTEN' ker.. kigyó nicza 3. Ajánlja mindennemű valódi tajtékpipák és borostyánkő-szipkákból álló raktárát; vállalkozik czimerek, m­onogrammok, jelvények stb. leg­finomabb kivitelére; választé­kot tart min­den, emu agyag-, fa- és porczellán-pipák­b­ó­l és divatszerü legyezőkből s valamennyi dohányzó-szerekből, elvállal min­den esztergályos-munkát, úgyszintén e szakba vágó tajték- és borostyánkő-áruk, hölgylegyezők és séta­botok stb. javítását, valamint minden még a leg­finomabb minőségű műesztergályos­ munkákat is jutányos árak mellett. Alkalmas karácsonyi és újévi ajándékok. Itt Vidéki megrendelések postai utánvét mellett pontosan teljesí­tetnek. Felelős szerkesztő: Csorba Géza.

Next