Népszava, 1881 (9. évfolyam, 1–52. sz.)

1881-03-13 / 11. szám

Ilyenformán ne csodálkozzék senki azon, hogy a negyvenkét szegény család egy szegény milliomossal szemben a zsákvarrástól elesett. Most pedig, mielőtt a soraim fölébe illesztett czímnek megfelelnék, még egy, vagy talán több is lesz az élőbben­iekhez hasonló, mondhatni hazafias érzéstől áthatott és emberszerető igazgatóságot kell fel­jegyez­nem már csak azért is, mivel a „Concordia" gőzmalom tőszomszédságában van, (de lehet, hogy az igazgatók kuszi barátok is.) Ez pedig az úgynevezett árpakása­malom, vagyis a volt király-malom. Ennek igazgató­sága elég vakmerő, embertelen rendeletével megaláz­tatni az emberi méltóságot, a midőn az egész éven át a legszigorúbb, csikorogva dühöngő szeles időben is a nyilt­­ utczán kell várakozni feleség, anya, gyermek vagy testvérnek, míg a malomban dolgozó férj, atya vagy testvér a reggelit vagy ebédet megehette. Nos, mit szóltak hozzá ti czimeres méltóságok : emberség-e ez ? És te munkásnép, nem látod-e még szük­ségességét az egyesülésnek, a testvériségnek, hogy édes hazánkban családunkkal együtt szabad polgárokként élhessünk, — gondolkozzatok­ itt az idő, itt az írás, forgassátok!! Mailar István, asztalos. (Folytatása követk.) Hol kezdjük ? „Meddő pártviszály, kisszerű érdekharcz és pénz­ügyi nyomor tartja lekötve a társadalmi erőt. Igy kezdő Zichy Jenő az iparos körben tartott felolvasását. A „Felhívás a nemzethez" elhangzott és a legtöbben el is feledték a buzdítást, mert e nemzet legnagyobb része, ha nem is akarja kimondani, de mélyen érzi, hogy a nagy terveket kovácsoló mint annyiszor, ugy most sem hatolt a dolog mélyére s ott keresi minden baj okát, a hol csupán következményekre találhat, vagyis a köz­mondásként „bika alatt keresi a borjút." Az általános hanyatlással szemben a nemzet nagyságának és jólétének biztositékát Szécheny köve­tésében, azaz iparunk emelésében, okszerű gazdálko­dásban és a most kontár kezekben levő népnevelés föl­karolásában találja. Kevesebbet politizáljunk és többet dolgozzunk, ez a gróf jelszava. Senki sem tagadhatja, hogy eszméi helyesek, csakhogy eltévesztett az út, melyen halad, mert maga is belátja, hogy az ország fölvirágozása népének mű­veltségétől függ, azért első­sorban a népnevelés ügyét ajánlja figyelmünkbe, mire nézve a népkönyvtárak, népnevelési egyletek szervezését javasolja. Ily módon ugyan elérheti azt, hogy lesznek szá­mos gyáraink, lesznek gazdag és művelt egyének, de a többség nyomorult és műveletlen marad, mert a tömeg sorsával nem gondol, vagy ha igen, ugy annak javulá­sát a jövőben az ipar és műveltség emelkedésétől várja. Balga hiedelem! — Ha előbb az iilágban élők helyzetén nem javítunk, akkor szellemük sötétségét sem fogjuk szétoszlatni; mert hiába hozunk üdvös közokta­tási törvényeket, hiába építünk iskolákat, hiába állí­tunk népkönyvtárakat, ha a munkások és egyátalán a proletárság oly vérlázító helyzetben él, hogy legjobb akaratuk mellett sem nélkülözhetik azt a néhány kraj­czárt, melyet alig serdülő gyermekeik virágárulással, pásztorkodással, vagy sokszor nehezebb munkával ke­resnek. A szegény ember kénytelen meghajolni a szükség előtt, kénytelen gyermekét elfogni az iskolától és kény­telen beletörődni azon szomorú gondolatba, hogy mag­zata elsatnyul az idő előtti munka alatt és műveletlen­ségénél fogva idegen lesz a társadalomban, mely az ő vállaira terheket rótt, de jogaiból szívtelenül kitagadta. Épithettek a tudománynak palotákat, de a nép fiai csak vágyva pillanthatnak a helyre, mely csak néhány sze­rencsés lelkében bérit világot, ézrekében a kielégithet­len vágy keserűségét lobbantja fel. És ha megengedjük is, hogy a nép művelt lenne és neki­lendülne az ipar annyira, hogy városaink falai kormosak lennének a gyárak füstjétől, a többség akkor sem örvendene jólétnek : utalunk Belgiumra, Angliára és Francziaországra, hol az ipar a fejlődés magaslatára hágott és az utczákon az éhhalál szedi áldozatait. Azért tisztelt gróf úr, tudja-e, hol kezdje ? A munkások, a proletárság helyzetének javításán. Ha ezek érdekében emel szót és tesz is valamit, akkor az utókor elmondja önről, hogy hazája sorsát igazán szi­vén hordozta, mig most a szép szavakból kirí Széchenyi és Eötvös szelleme és mi elég bátrak vagyunk azt mon­dani, hogy az ön nagyhangú felhívásai csak betanult nóták, melyek igen alkalmasak a népszerűséget lépre csalni. Pongrác Béla. KÜLÖNFÉLÉK. — Márczius 15. Az egyetemi ifjúság részéről már minden intézkedés megtörtént arra nézve, hogy márczius hó 15-ke a múzeum-kertben méltóképen meg­ünnepelhető legyen. A múzeum-épület főlépcsőzete elé külön állvány nem állíttatik fel, hanem a lépcsőzet fo­káról fog a „Talpra magyar" szavaltatni, a­honnan azt 1848-ban maga Petőfi is szavalta volt. — Ezen ün­nepély, bármint méltányolják is e nagy nap megünnep­lését, csak igen hitvány képe az 1848-dikinak. Adja az ég, hogy későbbi években élénküljön, de erre az ural­kodó korrupcziónál fogva kevés remény van. — Irtózatos inség Odesszában. Egy német születésű nevelőnő, ki egy gazdag odesszai kereskedő házhoz lett meghiva, egy valóban szívszaggató levelet irt egyik budapesti barátnéjának. Azon panaszok, me­ lyekkel ecseteli az ottani életet, valódi teremiási vagy jóbi szenvedéseket engednek feltételezni. A legközelebb lefolyt téli hónapok borzasztók voltak és ott nem úgy mint nálunk Budapesten, hol csak novemberben kezdet­tünk fűteni, hanem már október 15-dike körül kezdő­dött a nagy tél és azóta szakadatlanul tart. A nyomort, mely ott a szegényebb néposztály közt uralkodik, lehe­tetlen leírni. Alig találhatni csak egy embert is, kinek ruhája egész volna­. Nők, gyermekek, aggastyánok a falakhoz dőlve várják a megmentő halált, alig múlik el egy nap is, melyben több megfagyott emberről nem olvasának a hrlapokban. A levél írónője azt írja, hogy ő egész télen át csak egyszer hagyta el szobáját és ment az utczákon végig, de az emberek nyomorának látása annyira hatott rá, hogy megbetegedett s most nem mer kimenni az utczára. A hideg január 2-án 25 fok Réau­mur volt a zérus alatt. A hajók ki nem mozdulhatnak a kikötőből, mivel ott a víz mind be van fagyva és at­tól tartanak, ha a jégtáblák össze találnak torlódni, a legtöbb hajók falait be fogják zúzni és ekkor a kár több millió rubelre fog menni. Mindezek deczára a ha­tóságok ahelyett, hogy a nyomoron segítenének, II. Sándor czár uralkodásának 25-dik évfordulóját roppant fénypazarral ünnepelték meg. Fényes lakomák tartot­tak, a hulladékokból is lehetett volna legalább 100 csa­ládot tartani. De mit gondol a gazdag és czárját imádó muszka arisztokrata és az az ennél még százszorta el­fásultabb, szívtelen plutokrata a nép nyomorával ? Odes­­szában és átalán véve egész Muszkaországban csak a nagy és kis tolvajok jutnak zöld ágra. A kicsinyeket, ha megfogják, megkancsukázzák, ha gazdag és hatal­mas muszkára sül ki, hogy lopott, azt ügyes embernek hivják s rendjellel diszitik fel. Budapest. A helybeli czipészsegédek a mult va­árnap jól látogatott czipészgyűlést tartottak, melyben a czipészek sanyarú helyzetét ecsetelték, fejtegették továbbá az egyesületek czélját és hasznát, valamint szóltak a saj­tóról is. Miután lapzártáig ezen gyűlésről,­­daczára annak, hogy két jegyzőt választottak) tudósítás nem érkezett hozzánk, szorítkozunk csupán az ott hozott határozatokról említést tenni, mely így szól: „Tekintettel arra, hogy a jelenleg uralgó éhségből támadt betegségek, üzletek pan­gása és egyébb ínségek, melyek alatt a vagyontalan osz­tálynak szenvednie kell, nem véletlen tünetek, hanem létrejönnek a jelenkori kapitalisztikus társadalmi rend­szer és ennek kinövései folytán, okoztatnak a néhány va­gyonos tömeges kizsákmányolása, valamint az igazságta­lan adórendszer által. Tekintettel továbbá arra, hogy a munkások mindazon követelései, melyek helyzetük javítá­sára irányulnak, sem a kormánytól, sem az országgyűléstől figyelembe nem vétetnek, sőt hogy e tényezők még aka­ratot sem mutattak arra hogy a munkások követelései­nek eleget tegyenek, kimondja a czipészek nyilvános gyűlése, miszerint addig, mig a munkások követelései ki nem elégíttetnék, minden ez iránti feliratot és határo­zati javaslatot eredménytelennek tart 03 ebből kifolyólag Magyarország czipészeinek azt tanácsolja, hogy erejüket saját szervezkedésökre fordítsák, mely a lét miatti harcz­ban a legjobb fegyver és a mai viszonyok között az egye­düli eszköz, mel­lyel helyzetüket javíthatják." —r—. Levelezés, „A székely nemzet kivándorlása." Buka­rest, márczius 5-én, 1881. Tisztelt szerkesztő elvtársam ! Kérem, szíveskedjék soraimnak lapunkban helyet adni. Több magyarországi hirlap közli a székely művelődési és gazdasági egylet megtartott közelebbi ülését, melyben a székely kivándorlások ügyében kiküldött bizottság jelen­tése tárgyaltatott. A vitában több ottani urak részt vettek, az értekezlet elfogadta a kiküldött bizottság javaslatát, mely szerint a kivándorlásra különösen hajlandó falvak betelepítése annak figyelemmel kísérésére a kormány ré­széről és a kivándorolni akaró ügyes munkások biztos el­helyezése volnának a legbiztosabb eszközök a székely faj további elpusztulásának meggátolására. Az emlékirat ki­terjeszkeiik a gyalázatos leánykereskedésre is és felhívja a kormányt, hogy a faj erkölcseinek érdekében a legszigo­rúbban lépjen közbe. úgy ves­szük észre, hogy ezen urak kezdenek föl­ébredni álmaikból, de bocsássanak meg tisztelt székely urak, mert azt mégis elfeledték odatenni, hogy a kor­mány fordítson nagyobb gondot Magyarország összes bennszülött fiaira, hogy nemcsak kizárólag a fajtabélieket hozza, mert mindnyájunkat anyánk Magyarhonban szült. Némileg én magam is hozzájárulok az elvi indokok­hoz, mert csak az látja külföldön a magyar faj átkos hely­zetét és annak szomorú visszapillantását hazájára, a­ki közöttük megfordul. Jertek tehát nagy urak Romániába s tekintsetek közül, mert bizonyosan meg lesztek győ­ződve a magyar faj hogylétéről és arról is, mikép bánnak velők. De ily alkalmakkor észrevettük, hogy Magyaror­szágon sem a törvényhozók, kiknek kötelességük­­ Volna, sem pedig a hírlapirodalom legnagyobb része nem tartja hivatásának és feladatának, hogy a kérdéses tárgy fene­kére hasson, azaz, hogy a munkások közjogi, társadalmi és gazdászati helyzetét, ennek keletkezését s következé­seit éles bűncz­és alá vegye s hogy ezen tudományban­nyomozandó jelenségek eredményeit ország-világ előtt szóval és írásban, nyilvánosan és társas körben igazság szerint kinyilvánítani magyar bátorságuk is legyen. Ezeknek hiánya következtében tapasztaltuk továbbá, hogy a közvélemény irányadó, hírlapok és az ország jó­léte vagy romlása felett határozó testület, a képviselőház csakúgy átsikamlott azon leglényegesebb ténynek szám­bavételén. De menjünk tovább! A fennt említett ülés szo­morú tünetét festi a székely nép tömeges s elharapódzó ki­ 22 vándorlásának, most kifelé Romániába gravitál a nép és miási kárt okoz az országnak nemzetgazdászatilag, to­vábbá sajnálatát fejezi ki az ülés olyképen, hogy az ot­tani munkások Románián húzódnak át s e­miatt nagy kárt szenved az ország. Azt tudjuk, hogy önök, nagy urak, ilyenkor veszik észre hiányt, azt is tudják önök ha a munkás nincs honában, ki a földet mivel jo, gon­­­dozza s ápolja, úgy az iparos, ki izzadva dolgozik és keres nektek, akkor az álom elpárolog, de ha önök, nagy urak, munkásaik iránt csak egy kis emberszeretettel akarnak viseltetni, akkor adjanak a nagy földbirtokosok, a nagy­iparosok, vállalkozók, a gyárosok oly bért, hogy ne csak emberi módon élhessünk meg belőle, hanem hogy a ma­gunk ismereteinek gyarapítására, családjaink és munka­képtelen szüleink illő eltarthatására és gyermekeink jó nevelésére hasznos és nemesbitő ismeretek taníttatására is fordíthassunk valamit, adjanak oly bért, hogy ezeken kí­vül öreg napjainkra is legyen miből élnünk és akkor senki se lesz kénytelen hazáját ott hagyni, hogy a magyar faj pusztuljon el. Végre balga azon rimánkodás is, hogy nincs elég munkásunk, mert van e széles országban elég, csak fizessétek is meg! Valamint a vándor-kérdést, úgyszintén munkás-kérdést is békés, alkotmányos úton oldhatni meg. Adjátok meg a megoldhatás felételeit és a munkások ma­gok is meg fogják azt oldani, szavazzátok meg a munká­sok által szervezendő egyenlő választási jogot, a közvetett adók eltörlését stb. és akkor a munkások követelmé­nyei is csakhamar eltűnnek a küzdtér szinéről. S hogy men­tül előbb eltűnjék, azt szivünk mélyéből kivánjuk, mert minden erőszakos jog vagy hatalmi erőszaknak ellenségei vagyunk; meggyőző­désünk az, hogy kellő egyetértés, ös­­szetartás és kitartás a küzdelemben a mi részünkről; be­látás, elfogulatlanság és a közjóérti komoly lelke­­lés mellett ellenfeleink részéről bizonyára az alkotmány­szabta korlátokon belül is sikerülne, kivált Magyarorszá­gon e század legégetőbb kérdését békés úton és az embe­riség közjavára üdvösen megoldani. P­a­p­p Sándor. EGYLETEK» — A budapesti asztalos-segédeket alulirott tiszte­lettel felhivom, hogy vasárnap, f hó 13 án d. u. 5 órakor Markó András vendéglőjében tartandó nyilvános értekezletre szíveskedjenek megjelenni. Tisztelettel M­a 1l­á­r István. — A budapesti vas- és fémáru-munkások önképző­egylete vasárnap, f. hó 13-án helyisé­gében (Petőfi-utcza 12. sz. a­ Schafhauser-féle vendéglőben) tag­gyűlést tart a kö­vetkező napirenddel: 1. Filipp úr felolvasása a „Sajtóról." 2. egy jelölő-bizottság választása. A­ tagok fölkéretnek, hogy mentül számosabban megjelenjenek. — Vasárnap, márczius hó 27-én ugyanezen helyiségben az egylet közgyűlése tarto­zik. Napirend: 1. A választmány jelentése ; 2. a tisztvise­lők választása; 3. Indítványok és interpellácziók. — Az elnök. — A budapesti szabó-segédek önképző-egylete már­czius 27-én évi rendes (IV.) közgyűlését tartja. A gyűlés helyisége és a napirend legközelebb adatik tudomásul. A választmány: — A budapesti czipész-segédek önképző-egyletében a szakiskola tanfolyamán a tanórák egyelőre vasárnaponkint 3—5-ig tartanak. Az egyleti tagok kéretnek tagsági jegyei­ket magukkal hozni, mert ezután csak tagok vehetnek részt a tanfolyamon.­­ Vasárnap, márczius hó 13-án „a mértan a czipészetben" adatik elő, iskola után pedig kirándulás tör­ténik a dohány-utc­a és István-út (városliget) sarkán lévő „Engländer"-féle vendéglőben egy családi estély megtartására. A budapesti czipész-segédek önképző-egyletébe ta­gok felvétetnek minden hétfőn este 7 órától 8-ig. — He­gedűs Béla. — A budapesti asztalos-segédek ifjúsága által febr. hó 27-én rendezett műkedvelői előadás, a­melyet tünczviga­lom követett, számosan volt látogatva. Egyúttal sajnálatun­kat fejezzük ki, hogy a helyiség nem felelt meg a nagy kö­zönségnek, mert zsúfolásig tömve volt, a vigalom kedélyesen világos reggelig tartott. Továbbá a legforróbb hálás köszö­netünket fejezzük ki a t. közönségnek szives pártolásáért, továbbá mindazoknak, akik felülfizetéssel járultak, névsze­rint pedig: Lindtner Manó ur 2 frttal, Hoffbauer Róza k. a. 1 frt. 50, Gali János ur 2 frt, Weiland Vincze ur 30 kr. Az „Aczélhang férfi-dalegylet"-nek forró köszönetünket nyil­vánítjuk, mert mindig a legnagyobb készséggel és feláldo­zással felel meg kérelmünknek, mostan is saját színpadju­kat, ajánlották fel részünkre. Végül a t. műkedvelőknek, különösen a hölgyeknek, akik sem idő, sem fáradtság, sem áldozatot most sem sajnáltak, hálás köszönetét fejezi ki a rendező-bizottság. Pártügyek. Az összes budapesti elvtársak családjaikkal együtt meghívatnak a szombaton, márczius 19-én a Schuster - féle sörcsarnokban (osztrák államvaspálya régi indóházában) tartandó társas összejövetelre.­­ A „Typograph­ia"-osztály vasárnap, márczius hó 20-án délelőtt 10 órakor a Löbl-féle vendéglőben­­ sugár-út) összejövetelt tart. A tagok kéretnek, lehetőleg teljes szám­ban megjelenni. Igazolványok elhozandók és felmutatandók. Fölkérjük mindazon tisztelt előfizetőinket és elvtársainkat, kik a folyó I. évnegyedre az előfizetési díjat még nem küld­ték be, azt mentől előbb megtenni szíveskedjenek, mert az összegek sürgősen kellenek. A kiadó-hivatal. — Adakozások Bokros József részére : Str. 20, S. H. 30, Sneider műhely 25, N. N. 10, Szabó Lajos 10, Járosi László 20, Hermán műhely 50, Lorbach F. c0, Marie J. 10, D. J. i._, összesen 2 frt 95 kr. A további gyűjtést ré­szünkről beszüntetjük. Nagy Ágoston. Felelős szerkesztő: Kászonyi Dániel. Szerkesztői üzenetek: Mailar István, helyben. Felhívása oly időben érke­zett, a­mikor azt a bizottságnak már nem lehetett bemu­tatni, egyébiránt utaljak a mai számban hirdetett társas összejövetelre.

Next