Népszava, 1881 (9. évfolyam, 1–52. sz.)
1881-03-13 / 11. szám
Ilyenformán ne csodálkozzék senki azon, hogy a negyvenkét szegény család egy szegény milliomossal szemben a zsákvarrástól elesett. Most pedig, mielőtt a soraim fölébe illesztett czímnek megfelelnék, még egy, vagy talán több is lesz az élőbbeniekhez hasonló, mondhatni hazafias érzéstől áthatott és emberszerető igazgatóságot kell feljegyeznem már csak azért is, mivel a „Concordia" gőzmalom tőszomszédságában van, (de lehet, hogy az igazgatók kuszi barátok is.) Ez pedig az úgynevezett árpakásamalom, vagyis a volt király-malom. Ennek igazgatósága elég vakmerő, embertelen rendeletével megaláztatni az emberi méltóságot, a midőn az egész éven át a legszigorúbb, csikorogva dühöngő szeles időben is a nyilt utczán kell várakozni feleség, anya, gyermek vagy testvérnek, míg a malomban dolgozó férj, atya vagy testvér a reggelit vagy ebédet megehette. Nos, mit szóltak hozzá ti czimeres méltóságok : emberség-e ez ? És te munkásnép, nem látod-e még szükségességét az egyesülésnek, a testvériségnek, hogy édes hazánkban családunkkal együtt szabad polgárokként élhessünk, — gondolkozzatok itt az idő, itt az írás, forgassátok!! Mailar István, asztalos. (Folytatása követk.) Hol kezdjük ? „Meddő pártviszály, kisszerű érdekharcz és pénzügyi nyomor tartja lekötve a társadalmi erőt. Igy kezdő Zichy Jenő az iparos körben tartott felolvasását. A „Felhívás a nemzethez" elhangzott és a legtöbben el is feledték a buzdítást, mert e nemzet legnagyobb része, ha nem is akarja kimondani, de mélyen érzi, hogy a nagy terveket kovácsoló mint annyiszor, ugy most sem hatolt a dolog mélyére s ott keresi minden baj okát, a hol csupán következményekre találhat, vagyis a közmondásként „bika alatt keresi a borjút." Az általános hanyatlással szemben a nemzet nagyságának és jólétének biztositékát Szécheny követésében, azaz iparunk emelésében, okszerű gazdálkodásban és a most kontár kezekben levő népnevelés fölkarolásában találja. Kevesebbet politizáljunk és többet dolgozzunk, ez a gróf jelszava. Senki sem tagadhatja, hogy eszméi helyesek, csakhogy eltévesztett az út, melyen halad, mert maga is belátja, hogy az ország fölvirágozása népének műveltségétől függ, azért elsősorban a népnevelés ügyét ajánlja figyelmünkbe, mire nézve a népkönyvtárak, népnevelési egyletek szervezését javasolja. Ily módon ugyan elérheti azt, hogy lesznek számos gyáraink, lesznek gazdag és művelt egyének, de a többség nyomorult és műveletlen marad, mert a tömeg sorsával nem gondol, vagy ha igen, ugy annak javulását a jövőben az ipar és műveltség emelkedésétől várja. Balga hiedelem! — Ha előbb az iilágban élők helyzetén nem javítunk, akkor szellemük sötétségét sem fogjuk szétoszlatni; mert hiába hozunk üdvös közoktatási törvényeket, hiába építünk iskolákat, hiába állítunk népkönyvtárakat, ha a munkások és egyátalán a proletárság oly vérlázító helyzetben él, hogy legjobb akaratuk mellett sem nélkülözhetik azt a néhány krajczárt, melyet alig serdülő gyermekeik virágárulással, pásztorkodással, vagy sokszor nehezebb munkával keresnek. A szegény ember kénytelen meghajolni a szükség előtt, kénytelen gyermekét elfogni az iskolától és kénytelen beletörődni azon szomorú gondolatba, hogy magzata elsatnyul az idő előtti munka alatt és műveletlenségénél fogva idegen lesz a társadalomban, mely az ő vállaira terheket rótt, de jogaiból szívtelenül kitagadta. Épithettek a tudománynak palotákat, de a nép fiai csak vágyva pillanthatnak a helyre, mely csak néhány szerencsés lelkében bérit világot, ézrekében a kielégithetlen vágy keserűségét lobbantja fel. És ha megengedjük is, hogy a nép művelt lenne és nekilendülne az ipar annyira, hogy városaink falai kormosak lennének a gyárak füstjétől, a többség akkor sem örvendene jólétnek : utalunk Belgiumra, Angliára és Francziaországra, hol az ipar a fejlődés magaslatára hágott és az utczákon az éhhalál szedi áldozatait. Azért tisztelt gróf úr, tudja-e, hol kezdje ? A munkások, a proletárság helyzetének javításán. Ha ezek érdekében emel szót és tesz is valamit, akkor az utókor elmondja önről, hogy hazája sorsát igazán szivén hordozta, mig most a szép szavakból kirí Széchenyi és Eötvös szelleme és mi elég bátrak vagyunk azt mondani, hogy az ön nagyhangú felhívásai csak betanult nóták, melyek igen alkalmasak a népszerűséget lépre csalni. Pongrác Béla. KÜLÖNFÉLÉK. — Márczius 15. Az egyetemi ifjúság részéről már minden intézkedés megtörtént arra nézve, hogy márczius hó 15-ke a múzeum-kertben méltóképen megünnepelhető legyen. A múzeum-épület főlépcsőzete elé külön állvány nem állíttatik fel, hanem a lépcsőzet fokáról fog a „Talpra magyar" szavaltatni, ahonnan azt 1848-ban maga Petőfi is szavalta volt. — Ezen ünnepély, bármint méltányolják is e nagy nap megünneplését, csak igen hitvány képe az 1848-dikinak. Adja az ég, hogy későbbi években élénküljön, de erre az uralkodó korrupcziónál fogva kevés remény van. — Irtózatos inség Odesszában. Egy német születésű nevelőnő, ki egy gazdag odesszai kereskedő házhoz lett meghiva, egy valóban szívszaggató levelet irt egyik budapesti barátnéjának. Azon panaszok, me lyekkel ecseteli az ottani életet, valódi teremiási vagy jóbi szenvedéseket engednek feltételezni. A legközelebb lefolyt téli hónapok borzasztók voltak és ott nem úgy mint nálunk Budapesten, hol csak novemberben kezdettünk fűteni, hanem már október 15-dike körül kezdődött a nagy tél és azóta szakadatlanul tart. A nyomort, mely ott a szegényebb néposztály közt uralkodik, lehetetlen leírni. Alig találhatni csak egy embert is, kinek ruhája egész volna. Nők, gyermekek, aggastyánok a falakhoz dőlve várják a megmentő halált, alig múlik el egy nap is, melyben több megfagyott emberről nem olvasának a hrlapokban. A levél írónője azt írja, hogy ő egész télen át csak egyszer hagyta el szobáját és ment az utczákon végig, de az emberek nyomorának látása annyira hatott rá, hogy megbetegedett s most nem mer kimenni az utczára. A hideg január 2-án 25 fok Réaumur volt a zérus alatt. A hajók ki nem mozdulhatnak a kikötőből, mivel ott a víz mind be van fagyva és attól tartanak, ha a jégtáblák össze találnak torlódni, a legtöbb hajók falait be fogják zúzni és ekkor a kár több millió rubelre fog menni. Mindezek deczára a hatóságok ahelyett, hogy a nyomoron segítenének, II. Sándor czár uralkodásának 25-dik évfordulóját roppant fénypazarral ünnepelték meg. Fényes lakomák tartottak, a hulladékokból is lehetett volna legalább 100 családot tartani. De mit gondol a gazdag és czárját imádó muszka arisztokrata és az az ennél még százszorta elfásultabb, szívtelen plutokrata a nép nyomorával ? Odesszában és átalán véve egész Muszkaországban csak a nagy és kis tolvajok jutnak zöld ágra. A kicsinyeket, ha megfogják, megkancsukázzák, ha gazdag és hatalmas muszkára sül ki, hogy lopott, azt ügyes embernek hivják s rendjellel diszitik fel. Budapest. A helybeli czipészsegédek a mult vaárnap jól látogatott czipészgyűlést tartottak, melyben a czipészek sanyarú helyzetét ecsetelték, fejtegették továbbá az egyesületek czélját és hasznát, valamint szóltak a sajtóról is. Miután lapzártáig ezen gyűlésről,daczára annak, hogy két jegyzőt választottak) tudósítás nem érkezett hozzánk, szorítkozunk csupán az ott hozott határozatokról említést tenni, mely így szól: „Tekintettel arra, hogy a jelenleg uralgó éhségből támadt betegségek, üzletek pangása és egyébb ínségek, melyek alatt a vagyontalan osztálynak szenvednie kell, nem véletlen tünetek, hanem létrejönnek a jelenkori kapitalisztikus társadalmi rendszer és ennek kinövései folytán, okoztatnak a néhány vagyonos tömeges kizsákmányolása, valamint az igazságtalan adórendszer által. Tekintettel továbbá arra, hogy a munkások mindazon követelései, melyek helyzetük javítására irányulnak, sem a kormánytól, sem az országgyűléstől figyelembe nem vétetnek, sőt hogy e tényezők még akaratot sem mutattak arra hogy a munkások követeléseinek eleget tegyenek, kimondja a czipészek nyilvános gyűlése, miszerint addig, mig a munkások követelései ki nem elégíttetnék, minden ez iránti feliratot és határozati javaslatot eredménytelennek tart 03 ebből kifolyólag Magyarország czipészeinek azt tanácsolja, hogy erejüket saját szervezkedésökre fordítsák, mely a lét miatti harczban a legjobb fegyver és a mai viszonyok között az egyedüli eszköz, mellyel helyzetüket javíthatják." —r—. Levelezés, „A székely nemzet kivándorlása." Bukarest, márczius 5-én, 1881. Tisztelt szerkesztő elvtársam ! Kérem, szíveskedjék soraimnak lapunkban helyet adni. Több magyarországi hirlap közli a székely művelődési és gazdasági egylet megtartott közelebbi ülését, melyben a székely kivándorlások ügyében kiküldött bizottság jelentése tárgyaltatott. A vitában több ottani urak részt vettek, az értekezlet elfogadta a kiküldött bizottság javaslatát, mely szerint a kivándorlásra különösen hajlandó falvak betelepítése annak figyelemmel kísérésére a kormány részéről és a kivándorolni akaró ügyes munkások biztos elhelyezése volnának a legbiztosabb eszközök a székely faj további elpusztulásának meggátolására. Az emlékirat kiterjeszkeiik a gyalázatos leánykereskedésre is és felhívja a kormányt, hogy a faj erkölcseinek érdekében a legszigorúbban lépjen közbe. úgy vesszük észre, hogy ezen urak kezdenek fölébredni álmaikból, de bocsássanak meg tisztelt székely urak, mert azt mégis elfeledték odatenni, hogy a kormány fordítson nagyobb gondot Magyarország összes bennszülött fiaira, hogy nemcsak kizárólag a fajtabélieket hozza, mert mindnyájunkat anyánk Magyarhonban szült. Némileg én magam is hozzájárulok az elvi indokokhoz, mert csak az látja külföldön a magyar faj átkos helyzetét és annak szomorú visszapillantását hazájára, aki közöttük megfordul. Jertek tehát nagy urak Romániába s tekintsetek közül, mert bizonyosan meg lesztek győződve a magyar faj hogylétéről és arról is, mikép bánnak velők. De ily alkalmakkor észrevettük, hogy Magyarországon sem a törvényhozók, kiknek kötelességük Volna, sem pedig a hírlapirodalom legnagyobb része nem tartja hivatásának és feladatának, hogy a kérdéses tárgy fenekére hasson, azaz, hogy a munkások közjogi, társadalmi és gazdászati helyzetét, ennek keletkezését s következéseit éles bűnczés alá vegye s hogy ezen tudománybannyomozandó jelenségek eredményeit ország-világ előtt szóval és írásban, nyilvánosan és társas körben igazság szerint kinyilvánítani magyar bátorságuk is legyen. Ezeknek hiánya következtében tapasztaltuk továbbá, hogy a közvélemény irányadó, hírlapok és az ország jóléte vagy romlása felett határozó testület, a képviselőház csakúgy átsikamlott azon leglényegesebb ténynek számbavételén. De menjünk tovább! A fennt említett ülés szomorú tünetét festi a székely nép tömeges s elharapódzó ki 22 vándorlásának, most kifelé Romániába gravitál a nép és miási kárt okoz az országnak nemzetgazdászatilag, továbbá sajnálatát fejezi ki az ülés olyképen, hogy az ottani munkások Románián húzódnak át s emiatt nagy kárt szenved az ország. Azt tudjuk, hogy önök, nagy urak, ilyenkor veszik észre hiányt, azt is tudják önök ha a munkás nincs honában, ki a földet mivel jo, gondozza s ápolja, úgy az iparos, ki izzadva dolgozik és keres nektek, akkor az álom elpárolog, de ha önök, nagy urak, munkásaik iránt csak egy kis emberszeretettel akarnak viseltetni, akkor adjanak a nagy földbirtokosok, a nagyiparosok, vállalkozók, a gyárosok oly bért, hogy ne csak emberi módon élhessünk meg belőle, hanem hogy a magunk ismereteinek gyarapítására, családjaink és munkaképtelen szüleink illő eltarthatására és gyermekeink jó nevelésére hasznos és nemesbitő ismeretek taníttatására is fordíthassunk valamit, adjanak oly bért, hogy ezeken kívül öreg napjainkra is legyen miből élnünk és akkor senki se lesz kénytelen hazáját ott hagyni, hogy a magyar faj pusztuljon el. Végre balga azon rimánkodás is, hogy nincs elég munkásunk, mert van e széles országban elég, csak fizessétek is meg! Valamint a vándor-kérdést, úgyszintén munkás-kérdést is békés, alkotmányos úton oldhatni meg. Adjátok meg a megoldhatás felételeit és a munkások magok is meg fogják azt oldani, szavazzátok meg a munkások által szervezendő egyenlő választási jogot, a közvetett adók eltörlését stb. és akkor a munkások követelményei is csakhamar eltűnnek a küzdtér szinéről. S hogy mentül előbb eltűnjék, azt szivünk mélyéből kivánjuk, mert minden erőszakos jog vagy hatalmi erőszaknak ellenségei vagyunk; meggyőződésünk az, hogy kellő egyetértés, összetartás és kitartás a küzdelemben a mi részünkről; belátás, elfogulatlanság és a közjóérti komoly lelkelés mellett ellenfeleink részéről bizonyára az alkotmányszabta korlátokon belül is sikerülne, kivált Magyarországon e század legégetőbb kérdését békés úton és az emberiség közjavára üdvösen megoldani. Papp Sándor. EGYLETEK» — A budapesti asztalos-segédeket alulirott tisztelettel felhivom, hogy vasárnap, f hó 13 án d. u. 5 órakor Markó András vendéglőjében tartandó nyilvános értekezletre szíveskedjenek megjelenni. Tisztelettel Ma 1lár István. — A budapesti vas- és fémáru-munkások önképzőegylete vasárnap, f. hó 13-án helyiségében (Petőfi-utcza 12. sz. a Schafhauser-féle vendéglőben) taggyűlést tart a következő napirenddel: 1. Filipp úr felolvasása a „Sajtóról." 2. egy jelölő-bizottság választása. A tagok fölkéretnek, hogy mentül számosabban megjelenjenek. — Vasárnap, márczius hó 27-én ugyanezen helyiségben az egylet közgyűlése tartozik. Napirend: 1. A választmány jelentése ; 2. a tisztviselők választása; 3. Indítványok és interpellácziók. — Az elnök. — A budapesti szabó-segédek önképző-egylete márczius 27-én évi rendes (IV.) közgyűlését tartja. A gyűlés helyisége és a napirend legközelebb adatik tudomásul. A választmány: — A budapesti czipész-segédek önképző-egyletében a szakiskola tanfolyamán a tanórák egyelőre vasárnaponkint 3—5-ig tartanak. Az egyleti tagok kéretnek tagsági jegyeiket magukkal hozni, mert ezután csak tagok vehetnek részt a tanfolyamon. Vasárnap, márczius hó 13-án „a mértan a czipészetben" adatik elő, iskola után pedig kirándulás történik a dohány-utca és István-út (városliget) sarkán lévő „Engländer"-féle vendéglőben egy családi estély megtartására. A budapesti czipész-segédek önképző-egyletébe tagok felvétetnek minden hétfőn este 7 órától 8-ig. — Hegedűs Béla. — A budapesti asztalos-segédek ifjúsága által febr. hó 27-én rendezett műkedvelői előadás, amelyet tünczvigalom követett, számosan volt látogatva. Egyúttal sajnálatunkat fejezzük ki, hogy a helyiség nem felelt meg a nagy közönségnek, mert zsúfolásig tömve volt, a vigalom kedélyesen világos reggelig tartott. Továbbá a legforróbb hálás köszönetünket fejezzük ki a t. közönségnek szives pártolásáért, továbbá mindazoknak, akik felülfizetéssel járultak, névszerint pedig: Lindtner Manó ur 2 frttal, Hoffbauer Róza k. a. 1 frt. 50, Gali János ur 2 frt, Weiland Vincze ur 30 kr. Az „Aczélhang férfi-dalegylet"-nek forró köszönetünket nyilvánítjuk, mert mindig a legnagyobb készséggel és feláldozással felel meg kérelmünknek, mostan is saját színpadjukat, ajánlották fel részünkre. Végül a t. műkedvelőknek, különösen a hölgyeknek, akik sem idő, sem fáradtság, sem áldozatot most sem sajnáltak, hálás köszönetét fejezi ki a rendező-bizottság. Pártügyek. Az összes budapesti elvtársak családjaikkal együtt meghívatnak a szombaton, márczius 19-én a Schuster - féle sörcsarnokban (osztrák államvaspálya régi indóházában) tartandó társas összejövetelre. A „Typographia"-osztály vasárnap, márczius hó 20-án délelőtt 10 órakor a Löbl-féle vendéglőben sugár-út) összejövetelt tart. A tagok kéretnek, lehetőleg teljes számban megjelenni. Igazolványok elhozandók és felmutatandók. Fölkérjük mindazon tisztelt előfizetőinket és elvtársainkat, kik a folyó I. évnegyedre az előfizetési díjat még nem küldték be, azt mentől előbb megtenni szíveskedjenek, mert az összegek sürgősen kellenek. A kiadó-hivatal. — Adakozások Bokros József részére : Str. 20, S. H. 30, Sneider műhely 25, N. N. 10, Szabó Lajos 10, Járosi László 20, Hermán műhely 50, Lorbach F. c0, Marie J. 10, D. J. i._, összesen 2 frt 95 kr. A további gyűjtést részünkről beszüntetjük. Nagy Ágoston. Felelős szerkesztő: Kászonyi Dániel. Szerkesztői üzenetek: Mailar István, helyben. Felhívása oly időben érkezett, amikor azt a bizottságnak már nem lehetett bemutatni, egyébiránt utaljak a mai számban hirdetett társas összejövetelre.