Népszava, 1882 (10. évfolyam, 1–53. sz.)

1882-12-03 / 49. szám

Ш2. — 49. szám. róla, hogy a munkások ezt neki el nem hiszik, m­ert ha az volna, nem írna ily badarságot, melynek sem ér­telme, sem veleje nincsen, m­ert ilyen meggondolatlan frázisokkal csupán egy mázsán mérlegelhető nagy adag tudatlanságot árult el. Ezzel tehát most nem foglal­kozunk tovább. Ennél jóval derekasabb bukfenczet vetett a deb­reczeni „Ébresztő" 47 számában, ő is a divatnak hó­dolván, irt valamit a „munkáspártiról, melyet szó nélkül nem hagyhatunk, mert mi is legalább annyi „magyar hitvallást" vélünk szívünkön hordani, mint Szatmári Károly úr, az „Ébresztő" szerkesztője, kinek lapjában a kérdéses czikk és a czikk végén elcsattanó fentebbi „durranás" megjelent. A czikk ugyanis „Cimb­ira" álnév alatt elmél­kedik a magyar munkáspártról. A czimbora, legalább úgy látszik, „nagyon okos" ember lehet, de a lőport mégsem ő találhatta fel, mert czikkében a többek kö­zött ezeket süti ki: „Mert az a párt a társadalom alap­jai ellen folytat harczot. Nem tűri a hit világában az istenséget, s nem a nemzeti élet kötelékeit. Annak minden tagja egy-egy világpolgár, aki szeretettel csügg az egész képzelt emberiségen, de nem szeret senkit, aki körülötte van." .Majd meg így elmélkedik : „Elég legyen rámu­tatnunk a vagyon és nőközösség, az egyházi és családi élet eltörlésének veszedelmes elvére, a­miket ez a párt hirdet , rombol örökké, a­nélkül, hogy­­ czélja volna teremteni újat is." És hogy a debreczenieket tévedésbe ejtse, — mert ez világos c­élja a czikknek — azt mondja, hogy e párt elemeit : „a zsidók, németek, csehek al­kotják". Pedig elhiheti , kedves „czimbora", hogy igen tisztességes magyar reformátusok is vannak pár­tunkban és pártunk tagjai talán mind oly jó hazafiak, mint az „Ébresztő" bölcsei. A czikk többi apró­ cseprőire nem reflektálunk, mert apraja a nagy bukfencznek, hanem az idézett okoskodással foglalkozunk, ugyan azzal sem terjedel­mesen, mert a debreczeni nép sokkal műveltebb, sem­hogy hosszú fejtegetés kellene valamely ügynek meg­értésére. No, bonczoljuk. Pártunk a társadalmi kérdés megoldását tűzte maga elé, mint ilyen, nem a társa­dalmat, hanem a rosz instituc­iókat, akár politikai, akár gazdászati, akár erkölcsi téren egyaránt támadja meg, ezeket akarja reformok útján, az egész magyar nép javára jó institucziókra átváltoztatni. Küzd az előjog, a kiváltság, a kapzsiság, elnyomatás és az elbutítás ellen. Egyenlő kötelezettségek teljesí­tése folytán egyenlő jogokat akar mindenki számára, emberséges megélhetést minden munkálkodó embernek biztosítani, a nyomort, ínséget és nélkülözést gyöke­restől kiirtani, a magyar népet mindenről és minden­ben felvilágosítani, hogy ne csak kötelességeit, hanem jogait is ismerje. „A hit világát", „az istenséget" pártunk nem szokta bolygatni, „üdvözöljön mindenki saját tetszése" szerint, tehát a „czimboránktól" sem akarjuk elvonni a lehetőséget. „A nemzeti élet kötelékeit" pártunk soha sem tévesztette és nem téveszthette szem elől, mert — és ezt elhiheti a kedves czimbora, — a magyarországi munkáspárt nem Kínában, hanem Magyaror­szágba­n akarja a közjólétet, az egyenlőséget, test­vériséget és szabadságot megvalósítani, becsületes és odaadó buzgalommal és kitartással. Pártunk tagjai — a czimbora „bölcs" szavaival élve — igenis „világpolgárok", m­ert a mi földrajzunk után ítélve, Magyarország is egy alkatrészét képezi a nagy világnak és mi e hazának polgárai vagyunk, legalább is olyanok, mint a fohászkodó „czimbora" és e párt tíz parancsolatának egyike azt mondja: „szeresd felebarátodat, mint önnön magadat", tehát pártunk szeret mindenkit, a­ki tetteiben és cselekvésében ezen elvnek megfelel és nem haragszik senkire, ha ember és nem emberi bőrbe burkolt bestia, aVagyon és nőközösség, az egyházi és családi élet eltörlése, rombolni örökké és nem teremteni újat." Minden egyes szó egy hatalmas sulyok, ez tagadhatat­lan, de nem minket, nem pártunk tagjait sújtja, ha­nem azt az osztályt, melyhez a „czimbora" látszik tartozni, mert annak az osztálynak rövid elméjű ész­járása szerint, — talán mint hivatatlan prókátor, — jajdul fel, vádat emel — és bevádolja saját osztályát. Vagyona a proletárnak nincsen, a mi pártunk proletárokból állván, vagyonától már régen más osztá­lyok kapzsisága fosztotta meg és fosztja szüntelen attól, a mije még van ; a proletárnak vagyona annak saját munkaereje lévén, de még azt is saját hasznukra más osztályok zsákmányolják ki. A nőközösséget pedig ne a szegény ember kunyhójában, hanem — máshol keresse, ott, hol a romlottság, az erkölcstelenség pénzen vásárolt kéjben, az emberiség gyalázatára, titokban és nyilvánosan burjánzik. Elég fájdalmas, hogy a szegény munkásember legjobb igyekezete és szorgalma mellett, nem képes szegény, de becsületes családjának saját keresetéből módot nyújtani emberséges megélhetésre, hogy kény­szerül nejét, fejletlen gyermekét, kinek iskolában volna a helye, a kenyérkeresésre szorítani, csakhogy övéivel a nyomorult életet áttengődhesse. Nem mi, hanem az ellenünk esküdött pénzhatalom rombol mindent; a proletárnál nem anyagi vagyont, hanem egészséget és életet rombol, a középosztályt pedig ez a pénzhatalom vetkőzteti ki lépten-nyomon a csekély birtokából, va­gyonából, rombolja itt is a fentartás alapfeltételeit. Mi újat akarunk teremteni a rosszaság, a komiszság, a korhadtság helyébe, de mielőtt az építéshez fogunk, kiégetjük majdan a helyét annak­ a fekélynek, mely a társadalom testén, a föld kérgén rágódott, hogy egész­séges legyen a test és a talaj, melyen e jobb jövő meg fog teremtetni. Kürschner Jakob 100 NÉPSZAVA. Dec­ember 2-án. H­е тг к­к. — Az Amerikába való kivándorlás roppant mérveket öltött, Zemplén megyében. A rendelkezésre bocsátott adatokból kiderül, hogy az 1879—1881-diki években e megye gálszécsi járásából 1365 egyén, a varonnaiból 1809, a nagymihályiból 861, a sztropkói­ból 665, homonnaiból 371, az újhelyiből 321 és a szinnaiból 52 egyén, vagyis összesen 5444 egyén ván­dorolt ki Amerikába. E roppant számból Gálszécs köz­ségre 465, Szécs-Polyánkára (lakossága 1261 volt) 129, Tőke-Terebesre (1256 lakossal) 152, Nagymihályra 127, Őrmezőre (280 lakossal) 73, Homonnára 213, Sztropkóra 334, Sátor-Alja- Ujhelyre 226, Koloshosszu­mezőre (924 lakossal) 100, Sóskutra (836 lakossal) 114, Szacsurra (1053 lakossal) 76, Varannóra 151, Zam­u­tóra (848 lakossal) 236, F.­Bisztrára 75 kivándorló esik.­­ És mégis azt szeretik hangoztatni, hogy Ma­gyarországban nincsen „szocziális kérdés." — Esküdtszéki tárgyalás. Kozma Sándor kir. főügyész vádlevelet nyújtott be a sajtóbirósághoz Pongrácz Béla h­irlapíró ellen, ki a Székesfehérváron megjelenő „Darázs" czimű lap f. évi szeptember 24-iki számában közzétett „Karczolatok" feliratú közlemény szerzőjéül vallotta magát. A főügyész a btk. 140. §-á­nak súlya alá eső királysértés miatt, a következő pasz­szus alapján emel vádat : „Triesztben bombákat dobál­nak, hajókat fúrnak ki . . . „És a boszu tovább lobog A trónotok ugy ing, ropog: Bomba hullik eléjbetek . . . Trónhoz hűség most már vétek. Felrobban a titkos akna S tróntok törik darabokra. Emléktek is alig marad Sírotokra átok szakad. A kir. törvényszék az esküdtszéki tárgyalást f. évi deczember 7-ik napjának délelőttjére tűzte ki. — A ház elnöke párbajra hiva. November 25-én, a heves megyei kérvény tárgyalása alkalmával Hoitsy Pál orsz. képviselő, a függetlenségi­ párt tagja, az elnöknek egy általánosságban tett nyilatkozata ál­tal sértve érezvén magát és nem elégedvén meg Péchy Tamásnak a zárt ülésben tett nyilatkozatával, Prónay báró és Herman Ottó által provokáltatta a ház elnö­két, ki a maga részéről Podmaniczky báró és Ivánka Imre orsz. képviselőket nevezte meg segédekül. A két fél segédei 28-án jöttek össze először, de a fenforgott ügy békés úton kiegyenlittetett.­­ A vasárnapi munkaszünet ügyében a fő­városi hírlapok szerkesztői értekezletet tartottak az írói és művészi kör helyiségeiben. Egyúttal a báli reklámok közlésére vonatkozólag is értekeztek. T­artóztató öngyilkosság. A párisi Saint-Anne tébolydában egy elmebeteg öngyilkossági rögesz­mében szenvedett és ezért az orvosok az őröknek külö­nös figyelmébe ajánlották. Egy napon azonban, midőn épen kevesebbet ügyeltek rá, kiszökött a teremből, egy csűrbe ment, hol több zsup szalmával körülkötözte magát, azután meggyújtotta a szalmát. Az intézet személyzetének a füst föltűnt, de a szerencsétlent többé meg nem menthették, mert holttestét már a szó leg­szúrosb értelmében egészen megsülve találták. Pártügyek. A magyarországi általános munkás­párt tagjaihoz! A párttagoknak ezennel tudtára adatik, hogy ezentúlra a gyülekezési helyiség Hell vendéglője, Király-utcza 72. sz., szemközt a hárefa-utczával (hajdan Terézia-terem). — Minden szombaton társas összejövetel. A hivatalosan ki nem írt pártestélyeken kí­vül is minden hétfőn összejövetel. ­ A Józsefvárosban alakuló munkáskör alapszabá­lyainak tervezetére kiküldött bizottság munkáját befejezvén, ennélfogva vasárnap, deczember 3-án d.u. 12 órakor a VIII., Kod­zafa-utcza 25. sz. a. (Sándor-utcza sarkán) lévő Wéber-féle vendéglőben nyilvános gyűlés tartatik. Napirend : 1. A kiküldött bizottság jelentése és a kör alapszabályainak felol­vasása és tárgyalása. 2. Netaláni erre vonatkozó indítványok. A fővárosi munkások számos megjelenésre kéretnek. A bizottság. Párttagok ! Miután a kezdeménye­zés egy a Józsefvárosban alapítandó körre a magyarországi általános munkás­pártból in­dult ki, ennél fogva érdekünk azt kívánja. hogy a fennebb hirdetett gyűlésen m­indnyá­­jan részt vegyünk, hogy annak irányukhoz mért jelleget kölcsönözzünk. Föl tehát a gyűlésre! Éljen a magyarországi általános munkáspárt ! Éljen a budapesti józsefvárosi kör! A szerkeeslő­ bizottság, mint pártigazgatóság. — Ez év lejártával lapjaink, a „Népszava" (előbb „Munkás-Heti-Krónika") és az „Arbeiter-Wochen-Ch­ronik" fennállás­uk 10-ik évfordulóját zár­ják be, ez alkalomra javaslatba hozatott e lapok 0 évi működését évforduló-ünnepélylyel megülni, mely egyszersmind a budapesti munkások számára Szyl­veszter-ünepély legyen. Egyletek. — A vas-és fémáru-m­u­nkásokhoz ! Vasár­nap, deczember 10-én délután fél 3 órakor a tarcsai Körcsarnokban (váczi-út) nyilvános vas- és fémáru­munkás-gyűlés tartatik a következő napirend mellett : 1. A vas- és fémáru-munkások helyzete. 2. Indítvá­nyok. A bizottság.­­ A BUDAPESTI VAS- ÉS FÉM­MUNKÁSOK ÖNKÉPZŐ­EGYLETE helyiségében (akóczfa­ utcza 39. sz.) az egyleti könyvtár ezentúlra minden szombaton esti 8-től 10 óráig van nyitva. A tagok fülkéretnek a könyvek átvételénél a tagjegy előmutatására. — Beh­atások és befizetések minden szombaton esti 8-tól 10 óráig és vasárnapokon délután 2—4 óráig eszközöltetnek.­­ Az Újpest és környékebeli bőr­gyár­tó­ munkások önképző-egylete, miután alajz­szabályai kormányilag jóváhagyattak, vasárnap, fú­lió 10-én tartja alakuló közgyűlését. Közelebbet körözvé­nyek útján. Az elnökség. Megjelent­­фц a „Magyarországi Által. Munkáspárt" kiadásában a MAGYAR MUNKÁS-NAPTÁR az 1883. évre. (VI. é­v f­o­l­y­a­m.) Tartalom : Hazánk munkásaihoz ! (költem.) — Csillag­vizsgálói észrevételek. — Időszámítás. — Naptári rész. — Izraelita naptár. — Tekintsünk vissza. — Vizió. (költ.) — A népek igazságszolgáltatása. — Az ördögök strikója. (költ.) — Az újév. — A feltámadás. (Természet­tudományi vizsgá­lás.) — Szegénység és bűntett. — A jólét és nyomor. (köl­temény.) — Szökő istenek. (Humoreszk.) — Egy bűnös mint a társadalom vádlója. — Keresztények és szoczialisták. — Az emberiség igazi megváltója. — A szegény özvegyasszony. (költ.) — Népesség. — Vásárok. — Előfizetési felhívás. Megrendelések kiadó-hivatalunkhoz intézendők. — A naptár a pénz előleges beküldése, vagy postai utánvét mellett küldeti k­ezét. Egyes példány ára 25 kr. (posta-küldéssel 30 kr.) Minden 10 példány után 2 tiszteletpéldány adatik. Ugyan e kiadásban megjelent az „Allgemeiner Arbeiter Kalender." — A Wallerstein­ és Freund-féle czipó-gyár mun­kásai részéről ezennel bátorkodunk köszönetünket kifejezni azon munkástársainknak, kik megkezdett mozgalmunkhoz siet­tek segélykezet nyújtani. Sajnos, hogy feltételeinket nem a legjobban vihettük keresztül, de ennek oka a sok munkanél­küliség, mivel már a beszüntetés után való héten találkoztak munkások, kik bementek a gyárba, még­hozzá, — a­mi ugyan elég szemtelenség, — hogy a régi munkások közül is akadtak olyanok, kik visszamentek dolgozni a levont bérért, de azért mégis szép a többségtől, hogy inkább máshol kerestek mun­kát, mintsem visszamentek volna, a gyárosok füttye szerint tánczolni. De azért reméljük, hogy azon munkásoknak is, kik bent vannak, el fog jönni az idejük, hogy nem fognak azért az árért dolgozni, mit a gyáros kapzsisága minduntalan kiszab. Egyúttal közöljük azok nevek, kik segélyükkel szíves­kedtek bennünket támogatni : Asztalos-segédek Dévay és Mol­nár urak által 10.—, nagy-kanizsai szaktársak 8.—, Győr­ből 3.50, M. munkásai 3.69, Seb. munkásai 8.20, egy gyüle­kezetben bejött 14.62, Takl 50, Vesseli 20, Szabó 20, P. 5, P. 5, S. 5, Wéber 15, M. 5, Klafern 50, Schaffer 10, Klu­csik 20, Szegi 10, Bozsó 10, Povening 10, Kovács 10, Csánik 10, Láng 10, Paier 10, Hromecsek 20, Sós 10, Almási 10, Goldner 10, Kovács 10, Schaumer 15, Lázár 20, Német 26­­Taliján 20, Kolos 20, Peer 20, Jäger 10, Nagy 30, Boskovitz I.5, Indra 10, Kopel 20, Wazilovits 10, Borofszky 10, Far­kas 5, Lepkó 10, Karafin 10, Galambos 10, Kásás 10, Vider­ján 10, Sipos 10, Szafov 8, Kitics 10, Edlmüller 10, Weiller 10, Reisz 10, Bürger 8, Golombart 20, Saurvein 50, Albrecht 50, Mayer 50, Gászer 50, Erczelmüller 30, Gregerich 30 Nagy 30, Mengely 50, Trutek 30, Kohn 50, Horváth 30, Du­schek 10, Hrabofszky 30, Kiskó 30, Katzer 40, Spund 30 Nemcsik 30, Ellenbach 30, Cseregeny 10, Tallér 20, Sebeszti 50, Tóth 20, N. 10, Bárdi 10, Varga 10, Kertvai 20, T. 10 Szabó 10, Szavasz 20, Pukli 20, Kis 10, Peszok 20, Bernd 20, Leopold 20, Novák 20, Tuli 10, Tasler 10, Siska 10, Kreidl 10, Szikov 10, Jagerhof 10, Orsonits 10, Pospjek 10, Heidi 40, Kascsák 20, Mailer 30, Varos 20, Gulig 20, Mark 20, Werner 20, Pikó 10, Vég 10, Blum 10, Zeman 15, Stefan 15, Bohonitz 30, Drohocsky 30, Brelovitz 30, Ginzert 20, Fritz 15, Szalmási 15, Krémer 20, Közel 10, Károly 10, Radovits 10, Weber 50, ifj. Szállás 1.­, kis összeg 4.84, N­. 10, N. 10, Koráng 11, Németh 10, Sz. 10, W. 10, B. 30, K. 11, Sp. 10, B. 10, Bodl 20, K. 10, Sp. 10 kr. Összesen 78 frt 58 kr. A b­i­z­o 1t s á­g. Felelős szerkesztő : KÁSZONYI DÁNIEL. Kiadó: FERENCZY JÓZ­­EF.

Next