Népszava, 1882 (10. évfolyam, 1–53. sz.)
1882-01-01 / 1. szám
melyet a színház igazgatója saját személyének reklámjául eljástatott, a falusi színállásokra emlékeztető eszközökkel volt jelenetezve. Csak a dekorácziók fényesebbek, de a komédia szereplői, azok arczjátéka, mondókái egészen primitívek. Elég látni és hallgatni a hőst, a szerelmest, az intrikust, a statistákat, hogy a rosszul mázolt festék alól, a szereplőkre rá lehessen kiáltani: » .. — Nini, hisz ez nem Bánk bán, ez csak Fupak Tóni. . .. Miért is tagadták meg a látvány élvezetét a közönségtől ? Milyen pompásan mulathattunk volna entrée mellett a spektákulum furcsaságain Shakespeare szent-ivánéji álmában a mesteremberek által előadott komédia elvész a hősies sczénák ama szavalmányai és parádéi mellett, amelyeket a Lloyd tanácskozási termében oly felséges komolysággal előadtak Vaczkor, Gyalu, Zuboly, Dudás, Orrondi, Ösztövér a szentivánéji álom „közjátékának személyei", a nevetségesség dolgában annyit különböznek e szereplőktől, hogy a hasonlat csak „a szavalmányokra" és a „közjátékra" áll, de annyival mulatságosabb amazokénál, mert a szabadelvű klubban a fenség és méltóság festette be arczát, már pedig nincs komikusabb, mint mikor Kalakaua ő felsége komolyan kankánt tánczol; nincs nevetségesebb, mint mikor a tóga jelmez lesz, hogy rettnetes poziturában játsza viselője : — Érdemeidet becsüljük, oh jó urunk, önzetlen hazafiságod előttt leborulunk Áldás és feláldoás. Teringettét, hogy Molnár György ott nem volt, s a szinfalak mögött nem kiáltott: „Nemtek, ki a koszorúkkal! Khorus: Evőé. Kellékes, görög tűz!" És hogy erre a kiáltásra Móricz Pál és Göndöcs Benedek kiérdemült trikóban, ballettánczosnői pukedlivel a szinre nem léptek, hogy ártatlanságuk szent gerjedelmével koszorúzzák meg Tisza-Barnum fejét. A kórus már úgy is be volt tanítva, kellékes is akadt volna bukott képviselőkben, a görögtűz pedig kapható Kertésznél. Mindjárt az előjáték is érdekesen folyhatott. Előjáték. — Vaczkor-Vizsolyi: Küldtetek Ivánka-Zubolyékhoz?Haza került már? — Ösztövér-Baross: Hire-hamva sincs. — Orrodi-Hegedüs : Ha meg nem jő, vége a darabnak. — Vaczkor-Vizsolyi: Egész Athenében nincs ember, ki Pyramust eljátsza, csak ő. —Orrondi-Hegedüs: Úgy van, egyedül neki van legtöbb bátorsága minden komédiához. Zuboly-Ivánka jó. Zuboly-Ivánka: Hol vannak a pimaszok? Hol vannak a nyúlszivüek ? Vaczkov-Vizsolyi: Zuboly ! (megölelt). Oh ! sziv emelő nap. Oh! áldott óra ! Zuboly-Ivánka: A miniszter megebédelt. Rajta szedni vedni holmitokat! Jó madzagot szakállaitokra, új galandot czipőitekre. Aztán egy-kettő a terembe. Kiki fussa át szerepét, mert egy szó, mint száz, a darab el van fogadva. Tisza minden esetre tisztát vegyen; aki pedig az oroszlánt játsza, le ne találja vágni körmét, hadd lógjon ki az oroszlán körme gyanánt. No meg aztán színész barátim, ne olvassatok ellenzéki újságot, ne egyetek se vöröshagymát, se foghagymát, hogy kellemes legyen lehelletünk, akkor bizonyára megdicsérnek, hogy kellemes a komédia. De szól se többet. Játék — Hon, Ellenőr szavalják a prológot. Közvélemény e dolgon csudálkozhat nagyon, Mig kiderül a mi rejtve vagyon. Ez ifjú Ivánka, bárki megtudhatja Es e szép leányzó Tisza, nem tagadsz, Ez a sáros, meszes törvény lesz házszabály Mely a szeretőknek irigyen gátul áll. Ez ocsmány bestia, névszerint Németh Az előbb jött Tiszát, oh a szelid lélek, Megriasztá, vagyis majd holtra ijeszté, Futtában szegény a kendőjét elveszté, Melyet összetépvén Német véres szája, amhol jó Ivánka deli szép formája. — Házszabály Hegedűs Sándor által személyesitve: Ez komédiának ugy kívánja rendi, Hogy én legyek a fal, bizonyos Orrondi. Még pedig a falat ugy képzelni tessék, Hogy azon egy nyilás, vagy repedés essék, Melyen is keresztül Ivánka, meg Tisza, Az két hiv szerető ki és be susoga. S ime az hasadék jobb és bal kezemen. Suttoghatnak által szeretők a melyen. Ivánka jő: Es te, oh fal, oh fal drága kedves válasz, Mely az a telekjök, s a mienk közt állasz; Oh fal! oh te kedves, mindennél drágább fal! Mutass egy repedést, hogy pislantsak által. (Hegedűs kiterjeszti a házszabályokat.) Tisza jő: Oh fal, te ki gyakran hallád panaszomat, Hogy elzárod tőlem sok szép zsebrákomat: Cseresznye ajakam hányszor ért csókolva Kövedhez, a melyet sár fog össze s polyva ! Ivánka: Minő hangot látok! Tisza: Te vagy édes rózsám? úgy gondolom innét Ivánka: Gondolj, amit akarsz, hozzám van szerencséd, valamint Leander szeretlek oly nagyon. Tisza: Én is, mint Heléna, mig sors nem üt agyon. Csernátony jó oroszlánbőrben: Hej képviselők, kiknek gyönge szive retteg, Ha egy egér czinczog, egy pici szörnyeteg Gondolom, reszketnek most vaczogó foggal. Mert egy vad oroszlán bőg veszett haraggal. Csernátony vagyok én a szerkesztő, ime ! Nem vad oroszlánnak nősténye, se hime. Mert ha én most élő oroszlánná válnék, Baj volna, mit vcscse magam is sajnálnék. Egy a népből: Igen nyájas bestia és jó lelkiismeretű. Másik a népből: Ez az oroszlán bátorságra igazi róka. Jókai jó fején lámpással: A két szarvú holdat e lámpás jelenti; Én holdbeli ember vagyok, egyéb senki. Ivánka: Köszönöm kedves hold, napsugáraidat, Köszönöm hold, tisztán fénylő világodat, Hogy kegyed tündöklő aranyozott árja, Ha Tisza személyét szemem elé tárja. De hó ! mi baj ! De nézd, mi jaj ! Mi szörnyű fájdalom ! Szem, látod ezt ? Meg sem meredsz ? Oh kincsem, angyalom ? Hazugnak mondtak: Vérig gyaláztak. Ti fúrták, jövel ! Oh végzet, oh sors, oh ti zsebrákok Tiszának bizalmat szavazzatok. Éljenzés, dörömbölés, oroszlán bőg, hold világít, párt bizalmat ordit, Tisza nyakába borul Ivánkának Közönség: Helyes a bőgés, oroszlán! Helyes a világítás, hold. Rendező : Méltóztassék holnap megnézni az epilógust a házban és meghallgatni embereink bergamoszka tánczát. Most, uraim, jótszakát. Fel talpra hát, ki jó barát. HÍREK. — Lefoglalt lap. A bécsi nyomdamunkások Vorwärts ! czimü lapjának decz. 16-iki számát lefoglalták. Mint a konfiskált szám egyik példányából látni, az elkobzás oka a bécsi katasztrófa alkalmából irt czikk, mely rendkivül erősen kel ki a bécsi rendőrség ellen s hangsúlyozza, hogy a szoczializmus gőze egyszer majd csak fölveti a kazánt. Inkriminálták ezt a mondatot is: „A deczember 8-iki katasztrófa néhány napra némi sajtószabadságot hozott." A Kőház eltolása Amerikában. Bostonban egy kőházat toltak legközelebb egyik utczából a másikba. A ház 29 méternyi szélességű és 21 méternyi magas volt. A ház homlokzata előtt 8 oszlop volt, mindegyik 3 méternyi és 65 centiméternyi magas. Az egész ház 5000 tonnányi (100,000 mázsa) volt, ide nem számítva a bútorok és lakosok súlyát. A lakosokat nem zavarták az elmozdítás alatt. A legnehezebb volt az alapkövek fölhúzása. Az egész házat kerekekre állították. Két hó telt bele, míg az előleges munkákat befejezték és négy napba került az új telekre tolás. Az elmozdítás költségei nem rúgtak többre, mint 15 ezer frankra. Végre tehát Amerikában a templomnak borsón való eltolása se újság. — A varsói szerencsétlenség. Varsóban, a szent kereszt templomban, a karácsonyi ájtatosságra számosan jelentek meg. A templom egészen tele volt. Délben valaki elkiáltotta magát: tüz van! tüz van! A közönség halálra ijedt, és őrületes sietséggel rohant mindenki a templom főkijárata felé. A főajtó magasabb térre nyílik, melytől néhány lépcső vezet jobbra balra az utczákba. Óriási tolongás keletkezett itt. A legnagyobb erőfeszítéssel igyekezett mindenki a szabadba, egymást akadályozva a szorongásban, egymást ijesztve a kétségbeesett lármával, valóságos élethalálharcot viva egymással. A hömpölygő tömeg meg megakadt egy pillanatra, hogy annál nagyobb erővel dűlhessen előre. A két lépcsőn egész tömegek estek le, tiportatva az utánuk jövők által, borzalmas halommá torlasztva a szerencsétleneket. Csak pár perc műve volt az egész. Negyven embert agyonnyomott az utánna jövők tömege, száz ember pedig kisebb-nagyobb sebet kapott. A templom mellett van Varsó legnagyobb kórháza, a Rókus-kórház, oda szállították a sebesülteket és a halottakat. A kórház udvarában a halottak közszemlére tétettek ki, hogy a rokonaik vagy ismerőseik fölismerhessék. A kórház udvara tele volt siránkozó jajgató emberekkel, kik övéiket keresték. Megújultak a bécsi jelenetek kicsiben. A kórház termeiben az elősietett orvosok rögtön operáczió alá vették a nehéz sebesülteket. Pár perc múlva kezdődött a katasztrófának utójátéka. A templom és kórház közt ácsorgó néptömeg közt az a hír terjedt el, hogy zsidó zsebtolvajok is részt vettek az isteni tiszteletnél, s ezek terjesztették a rémhírt, hogy a támadandó zavarban annál könnyebben halászhassanak. Pár zsebmetszőt a rendőrei is fogott, de a közönség azt hivén, hogy ezek terjesztették a rémhírt, rájuk rohant s szét akarta őket tépni. A rendőrségnek nagy fáradságaba került az elfogottakat megmenteni a nép dühétől. A dühöngő néptömeg erre a zsidók által lakott utczákba vonult, az óvárosba. A zsidókat kirabolni, ütni-verni kezdték, vér is folyt, mert a megtámadottak erélyesen védték magukat. A rendőrség nem voltképes a zavargókat eloszlatni, azért rendeletet adott ki, hogy esti 5 órától kezdve valamennyi háznak és boltnak zárva kell lenni. Mivel a zavargások este is tartottak, a rendőrség igénybe vette a katonaság segítségét. Ekkor azután a rend nagy nehezen helyreállott. — Új merénylet a czárra. Szt.-Pétervárott ujabb időben oly események történtek, melyek a népet és udvart egyaránt rettegéssel és nyugtalansággal töltik el. Egy merénylet hire szivárgott a nyilvánosság elé, bár a hivatalos körök mindent elkövettek, hogy az titokban maradjon. Legelőször is egy pap szólta el magát a szószékről, ilyenképen: „A mi császárunk fejéről újra egy fenyegető életveszedelmet hárított el az isten!" Ebből kezdték legelőször is sejteni, hogy valami merényletnek kellett a czári palotában történnie, és csakhamar egész bizonyossággal lépett fel a hír, s tartja is magát erősen, hogy a czár életét gyilkos merénylet fenyegette. Az eset a következő. A „szent drusiná"-nak, a czár testőrségének egyik tagja tőrrel rohanta meg a czárt, s le akarta döfni, de fenyegetőleg felemelt karját egy testőrkatona megragadta, s így a czárt a haláltól, vagy legalább a súlyos megsebesüléstől megmentette. Az utóbbi napokban két választékosan öltözött úr jelent meg a Péter-Pál erődben inspekción lévő tábornoknál azon kéréssel, hogy misét mondathassanak az elhunyt II. Sándor czár lelki üdvéért. Kérésük ellen természetesen nem tettek semmi kifogást. Mise után a két úr egy óriási koszorút tett a meggyilkolt czár szarkofágjára. A tábornok nevöket kérdezte, de ők ismeretlenek akartak maradni és azonnal elhajtattak. A tábornok ezután gondosan szemügyre vette a koszorút és a szalagon nagy rémületére ezt a felírást vette észre: „Az éppen most elhunyt III. S." (A III. nowopred stawlenny." A múlt napokban itt nagymérvű elfogatások történtek, így pl. két nap előtt a Pesko-városrész hetedik és nyolczadik utczájában kétszáz embert fogtak el. A rendőrség házról házra járt. A titkos rendőrök egy katonatisztet vettek üldözőbe, ki azonban egy házban eltűnt. Pártügyek. — Az elvtársak összejövetele hétfőn, januári hó 2 án esti 8 órakor a Schafhauser féle vendéglő termében (hátul az udvarban), Petőfi utcza 12. sz. — Igazolványok felmutatandók. Az elvtársaknak kötelességévé tétetik, számosan megjelenni. (intern.) Levelezés. Újpest. (Timárok gyűlése.) A deczember 26-án itt tartott bőrgyártó munkások gyűlése igen számos látogatottságnak örvendett. A hatóság részéről jelen voltak Zlinszky Károly, derék csendbiztos és Bayer esküdt. Büchler Mór a gyűlést megnyitotta és felszólalása folytán Beder Adolf elnöknek és Kiss Lajos jegyzőnek választatott. A napirend I. pontjához (az alakítandó egylet czéljának fejtegetése) Kürschner Jakab és Wohlfarth József előadókként szóltak utánuk Imre Ferencz és Junek Alajos kik lelkesítő szavas tetszéssel fogadtattak. A napirend II. pontjánál Büchler Mór az alakítandó egylet alapszabály tervezetét olvasta fel, mely vita nélkül, egyhangúlag elfogadtatott. A Illikátnál (netaláni indítványok) Kürschner J. azon indítványa fogadtatott el egyhangúlag, hogy az elnök és jegyző, valamint az ezek mellé a gyűlés kebeléből választandó két tag bízassanak meg az alapszabályoknak a kormányhoz való felterjesztésével és a további teendőkre a négy tag ruháztassák fel ideigl, bizottságiig és hatáskörrel. E bizottságba Büchler Mór és Wohlfarth J. választatott. Végül Gelcz Ignácz, Büchler Mór és Kürschner Jakab szóltak ma buzdító szavakat, mire a példás rendben lefolyt gyűlés bezáratott. A pesti, budai és óbudai tímárok számostagú küldöttségek által voltak képviselve. Dr. Felelős szerkesztő: Kászonyi Dániel. IJST- Megjelent a „Magyarországi Által. Munkáspárt" kiadásában a MAGYAR MUNKÁS-NAPTÁR az 1882. évre (V. évfolyam.) Egyes példány ára 25 kr. (posta-küldéssel 30 kr.) Minden In példány után 2 tiszteletpéldány adatik. Megrendelések kiadó-hivatalunkhoz intézendők. — A naptár a pénz előleges beküldése, vagy postai utánvét mellett küldetik szét. Kapható továbbá : „Anti-Sillabas." Szózat a népbolonditókhoz és a néphez, ára 6 kr. „Arbeiter-Wochen-Chronik," a pártnak német nyelvű közlönye. Előfizetői ára negyedévre 60 kr, egy hóra 20 kr. "A munkásegyletek czéljai" kiadta a „Népszava" szerkesztősége, ára 20 kr. „Egy furfangos munkás" Nemzetgazdászati humoreszk Fordította Külföldi V. Ára 20 kr.