Népszava, 1883 (11. évfolyam, 1–52. sz.)

1883-01-07 / 1. szám

Föl elvtársak! Terjeszszétek papjainkat szakadatlanul, mert csakis így biztos gyözelmünk, tehát előre! 1883. évfolyam. A. szám. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadó­hivatal külső doh-utcsa 33. SB. Minden a lap szellemi ré­szére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide in­tézendők. Hirdetések jutányosan­­ számíttatunk. TÁRSADALMI ÉS G­AZDÁSZATI NÉPLAP. MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÜ­G-u.d-3.post. jan­u-Ar ixe 7-én. '»2! Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr. Fél évre . . .1 . 20 . Negyedévre. . . „ 80 , Egy hóra . . . 20 . Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden posta­hivatal elfogad. Előfizetési felhívás. Tizedik éve immár lapjaink létezésének. A magyarországi általános munkáspárt két küzlönynyel bir, melyek közül a magyar ugyan megváltoztatta nevét, de szelleme, iránya változatlan maradt és az maradand ezentúlra is. Lapunk czélja a munkásnép érdekeit képviselni, igényeit, követeléseit érvényesí­teni és küzdeni azon hatalmas reakc­ió ellen­, mely feladatául tűzte ki magának, bitorlott jogaiból semmit sem engedni és azokat meg nem osztani a néppel, hanem fentartani a kiváltságos osztályok előnyeit. Valamint eddig, úgy ezentúlra is a „Népszava" nem fog visszarettenni semmiféle veszélytől, nem hagyja magát megfélemlíteni fenyegetések, nem kenyerezteti le magát ígé­retek, csábítások, kilátások által, hanem szilárd léptekkel fog haladni a­ maga előtt, kijelölt pályán, de egyszersmind óvakodni fog attól, hogy a reakc­iónak okot és alkal­mat ne szolgáltasson üldöztetésre. Lapunk társadalmi lévén, minden ezen keretbe tartozó kérdéseket­ meg fog vitatni, a jelen társadalmi rendszer hiányait bonczkés alá vévén, rá fog mutatni azokra a módokra és eszközökre, hogy kelljen a hibákat jóvá tenni; nem fogja kímélni sem az egyéneket, sem­ az osztályokat, sem pedig a rendszert. A bölcsészet és a logika eszközeivel fog har­czolni az előítéletek, az álokoskodás és zofiz­mák ellen, melyeket alapjaikban megingatni fő törekedése. A feladat nagy,aczél dicső és jutalmazó. Ha annak megfelel, emezt eléri, akkor benső megnyugvás lesz a babérkoszorú, melyet ki­érdemlett. De hogy e czélhoz minél biztosab­ban juthasson, a pártfelek közreműködése szükséges, mely abból áll, hogy e lapnak mennél több előfizetőt toborozzanak. Egyesüljünk. Ha valaha, ugy éppen most nagyon alka­lomszerű, hogy jelszavunkul azt tűzzük ki, mit a halhatatlan gróf Széchenyi István 1834-dik év május 10-dikén este egy az ő tisztele­tére rendezett fáklyászene alkalmával a po­zsonyi országgyűlési ifjúságnak mondott, midőn azt egyesülésre szólitotta föl és a mely mondatát a fiatalság egy szívvel lélekkel fo­gadta el és igyekezett megvalósitani.Igaz ugyan hogy az akkori reakczió azon hétfejű hydra mely még most sem szűnt meg élni s mely­nek hét fejéből még mindig van néhány ellen­ség, mely minden haladást fogaival és bűzös torkából kiömlő lángjával fenyeget, a fiatal­ságot üldözőbe vette s azok legjobbjai áldoza­tul estek. De most azt mondják, hogy alkotmányos kors­zakban élünk, írott törvények biztosítják az egyesülési szabadságot, sajtótörvényeink megengedik, hogy szabadabban írhassunk a föllebben­t­sük a fátyolt a visszaélésekről és épp úgy szólhassunk, anélkül, hogy önkény-sz­erűleg minden kormányszolga szájkosaraz­hasson, népgyűléseket, tarthassunk, ahol vitat­kozhatunk bajaink fölött, bírunk kérvényezési joggal és fölszólíthatjuk a nemzet képviselőit, hogy orvosolják sérelmeinket és könnyítsenek az emberiség terhein. Lehetetlen tagadnunk, hogy azon idő óta, melyet fennebb említettünk, midőn Széchenyi az ifjúságot egyesülésre szólította föl, halad­tunk. Ha azonban a mi haladásunkat összeha­sonlítjuk némely más nemzetek haladásával és még inkább a lehetőséggel, mennyire ha­ladhattunk volna, ha akadályokkal nem talál­kozunk, melyek a haladást megnehezítik, mennyire haladhattunk volna, akkor a mi eddigi haladásunk nem tűnik föl nagyobbnak, mint az, melyet egy teknősbéka vagy csiga tesz. Hogy haladásunk nem volt olyan gyors, mint lehetett volna, ha az emberiséget érdek­közösség kötötte volna össze és épen ezen ér­dekek szétágazása és egymással való ellenté­tessége nem választotta volna el egymástól, az bizonyos. Azonban vannak még most is oly érde­kek, melyek a különbféle osztályok egymás­közti közeledését, szükségessé és lehetővé te­szik és ezeket az érdekeket ragadjuk meg, hogy czélhoz érjünk. Mutassuk meg a világ­nak, hogy mi nem vagyunk azon egymással mindig veszekedő nép, melyről egyik költőnk azt mondja „Salamon" czímű balladájában: „Te pártos büszke nép . . . Mint, kemény kard oly kemény sziveddel, soha meg ke­rekülj önfeleddel." A történelem rámutat azokra a példákra, melyek azt bizonyítják, hogy ha­zánkban a sors az egyenetlenség következté­ben oly csapásokat mért ránk, melyeket még mindig érzünk és a­melyekből nehéz föl­ocsúdni. Tekintsünk azét és lássuk, hány különféle osztály létezik nálunk. Mindenekelőtt itt van maga a dynasztia, melynek érdekei nem min­denben közösek a nemzetével, innét ered az úgynevezett kabinet-politika. Annak csak egy példáját hozhatnánk föl, mely meggyőzhetne arról, hogy egész ereje csak növekedik azál­tal, ha érdekeit a nemzetével közössé teszi. Egy persah sah Angliába jővén, az ottani vi­szonyokból meggyőződött arról, hogy ott a király sokkal nagyobb biztonságban él, mint despotikus országokban, hogy noha Anglia királyának is vannak testőrei, de ezek nem azért vannak ott, mivel a király épp úgy él örökös félelem­ben, hogy őt a nép saját palo­tájában megöli, hanem csak parádénak tartja testőrségét. Azon király, ki jelszavául azt tűzte ki, hogy a királyok legnagyobb kincse alattvalóinak szíve, hogy nem sokáig kormányozhat. Egy népsze­rűtlen kormány soha sem lehet állandó. Már­pedig alig létezik a világon oly kormány, melynek tagjai azt ne kívánnák, hogy halá­lukig kormányozzanak. Ezt pedig csak úgy tehetik, ha a nép érdekeit szem előtt tartv­a, azt boldogítják. Hol létezik oly őrült nép, mely ha meg van elégedve a kormánynyal, annak elmozdítását, megváltoztatását kívánná, mely a bizonyos jót a biznytalannal, mely rosszabb is lehet, föl kívánná cserélni? Volt idő, melyben a papság, kivált a fö­papság még nagyobb befolyással bírt a nép fölött, mint akár a király, akár a kormány. Legújabb időben a papság majdnem minden hatalmát vesztette és noha ez még most fenn áll mint osztály, alig vehető már számba és csak ugy tekinthető, mint az angol gárda, parádéra szolgál csak. A nemesség és főnemesség, az úgyneve­zett kiváltságos osztály is már sokat vesztett hatalmából és befolyásából, de még sem any­nyit, mint a papság. A nemességnek azt lehet mondanunk: Nektek van szükségtek a nép tá­m­ogatására, nem pedig a népnek a tietekre. Ha mi nektek néül akarunk szolgálni, maga­toknak kell tennetek mindent, akkor nem he­nyélhettek és majd meglátjátok, minő keser­ves dolog az, még magatoknak is szolgálni, annál inkább pedig másoknak, így tehát igye­kezzetek, hogy népszerűk legyetek, hogy meg­nyerjétek jó akaratunkat és ne mondjuk föl nektek szolgálatunkat. A népekre legnehezebben sulyosodik azon osztály, mely magát középosztálynak nevezi, a bourgeois vagy pénzes osztály. Ezzel az egyesülés és egyetértés a legnehezebb. En­nek elvei bevehetetlen várhoz hasonlítanak, melynek falai mögött van a mély és széles árok. A bourgeois születik szív és így érzés nélkül, a bourgeois előtt ezek a szavak: becsületérzés, humanizmus teljesen ismeret­lenek. De ezeknek is azt mondhatjuk, a­mit a nemességnek mondunk: Honnét van gazdag­ságtok? tőlünk. Hová lesz az, ha mi nem dol­gozunk? Ülhettek pénzeiteken mint a sár­kány, a kincseken, ha mi nem dolgozunk, úgy jártok, mint Tautulus, meghaltok éhen, harap­játok aranyatokba, bankjegyeitekbe. Koldusok lesztek, olyanokká mint a nép, melyet kiszi­vattyúztok. De mi meg fogunk élni, mert mi tudunk és akarunk dolgozni. Meghagyjuk pénzeteket, egyétek m­eg, majd meglássuk, ki tartja tovább ki, mi a munkássággal, vagy mi pénzetekkel. A katonaság a nép fiaiból áll. Ezt csak a vasfegyelem választja el tőlünk, de ennek ér­dekei a népével ugyanazosak. Világosítsuk föl azt és legkönnyebben fog velünk egye­sülni és be fogja ismerni, hogy meg nem él­het,, ha mi nem tartjuk azt. Végre még a munkás nép köz­t is vannak • elválasztó és külömböző érdekek»­ Ezek mes­terségesen vannak előidézve. A sajtó és az , , , , , j­ob,b­­ a" fogta föl hely­­ék­ 870 föladata ezeket az érdek­eket egyesítem­zetét es ha gyakorlatilag alkalmazta jelszavát,­­ és közösekké tenni. A ..Nénszs el nem fogja akkor­ az ő országlása dicső és­ nyugalmas volt. mu­satani h ezeket a.­ érdekeket és A király után legközelebb jön a kormány. az,Oknak közösségét kimutassa és minden Ez sokszor dynasztikusabb és királyibb, mint maga a király. De ha nem igazságosan, hanem önkényesen kormányoz, kiteszi magát annak, osztály egyesülhetésére közreműköd­jön. Előfizetési díj: Egész évre ....... 2.40 kr. Félévenként 1.20 „ Évnegyedenként 1.60 „ bérmentes házba küldéssel. „NÉPSZAVA" szerkesztősége és kiadó­hivatala. Budapest, külső dob­ utcza 33. t .

Next