Népszava, 1884 (12. évfolyam, 1–52. sz.)

1884-01-06 / 1. szám

ZSZI­. éT­folyama­ 1884. Hirdetések jutányosan számíttatunk. NÉPSZAVA TÁRSADALMI ÉS GAZDASZATI NÉPLAP. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUN­KALFART KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Budapest, ja­nuiár n­ó 6-án. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadó­hivatal külső dok­utora 33. sz. Minden a lap szellemi ré­szére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide in­tézendők. 1. szám. Előfisetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr. Fél évre . . . 1 „ 20 „­ Negyedévre. . — , 60 , Egy hóra . . — „ 20 „ Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden posta­hivatal elfogad. Előfizetési felhívás. Ismét egy év folyt le, a magyarországi általános munkáspárt és annak magyar közlö­nye, lapunk, a „Népszava" nehéz küzdelmeket vívott a fölülrőli elnyomatás és alulróli rész­vétlenség és közönyösség ellen, csakis annak tagjai rendíthetlen kitartása és szilárdsága bírta ezen nehéz küzdelmet kiállani és hisz­szük, reméljük, hogy az ezentúlra is ott ma­rad a küzdtéren a szocziáldemokráczia három vezérelve: a szabadság, egyenlőség és test­vériség fenntartására. Hogy azonban ez megtörténhessék, min­denekfölött a tagoknak még sokkal nagyobb buzgalma, kitartása kívánatos. A magyaror­szági általános munkáspárt magyar közlönye ezután is mint azt eddig tette, föladatául tűzte ki a nép, jelesül a munkások fölvilágo­sítását oly kérdések fölött, melyeknek meg­oldása még meg nem történt, de a­melyeket megoldani okvetetlen szükséges. Nem csak a népek, de már a kormányok is belátják a nagyon égető munkás­kérdés megoldásának szükségét, csakhogy azok az eszközök, a­melyeket alkalmazni szándékoz­nak, soha sem lesznek képesek ezt tenni. Azért ne ámíthassuk el magunkat, azok által, hanem haladjunk eddigi pályánkon a kitűzött czél felé és ezt csak úgy érhetjük el, ha maguk a munkások nagyobb részvétet tanusítanak és a „Népszavára" mennél számosabban előfizet­nek, mert hisz ez az ő érdekükben történik. Fölhívjuk tehát azokat, kiknek szívén fekszik a munkásosztály sorsának javítása, nemcsak hogy maguk olvassák lapunkat és fizessenek elő, hanem igyekezzenek annak még befolyá­suk és közreműködésük által is mennél több olvasót szerezni, mert ha ez nem történik, akkor a munkás nép érdekeit más lap bizo­nyosan nem fogja képviselni. Mit hoz az uj év? A legtanulságosabb és legszebb a mythi­kus meséje az ókornak az, mely Prometheusz nejéről Pandoráról szól, ki azt a szelenczét "nyitotta meg, a melyben valamennyi bün és erény be volt zárva s ezek kiröpülvén a sze­lenczéből, szétterjedtek a világban, mielőtt ideje lett volna a kiváncsi nőnek a szelenczét ismét bezárni s ekkor csak egy erény maradt meg abban, ez a reménység volt, mely az em­bereket fenntartja s nem engedi elcsüggedni. Ha valakinek szüksége van ez erényre, a reménységre, ugy az bizonyosan a szegény ember, jelesül azon munkás, kin leginkább fogamzik meg azon átok, melyet a szentírás szerint az isten Ádámra és utódaira szórt, hogy arczaik verejtékében fogják megkeresni mindennapi kenyerüket. És a munkás mindig remél, reméli, hogy sorsa jobbra fog fordulni, reméli, hogy azok az embertársai, kiket a vé­letlen születésük óta jobb anyagi helyzettel áldott meg, végre be fogják látni, mennyire igazságtalanok, hogy m­íg ők dőzsölnek és semmi jót, hasznosat nem tesznek, addig a munkás, ki dolgozik, fárad, hogy nekik min­den kényelmet megszerezzen, hogy pompás házakat építsen nekik, hogy ellássa őket a legizletebb eledelekkel, számukra télen meleg, nyáron hűs ruhákat készitsen, nyomorban él, gondok közt kel föl reggel, melyek egész napon át rásulyosodnak és tartanak nála, mig az l'om el nem nyomja tikkadt testüket és ekkor igen ritkán, legfeljebb álmaikban lát­ják azt a boldog állapotot, melyre vágynak, de a­mely ép oly hirtelen tűnik el előttök, mint Tantaluszról mondja a Pnythologia, hogy szomjas ajkai elől eltűntek a gyümölcsök és italok. Jogosult-e a munkás jobb helyzetre mint az, a melyben jelenleg tengődik ? Erre a kér­désre még azok az emberek is, kik a munká­sokat kiszipolyozzák, fölötte zsarnokoskodnak, őket elnyomják, előttük minden eszközt meg­vonnak, hogy maguknak jobb helyzetet sze­rezzenek, igenlőleg válaszolnak. Azt mondják, hogy azon tanácskoznak, hogy nekik jobblétet biztosítsanak, azt hazudják, hogy a törvény­hozás gondoskodni fog mindenről, pedig soha szóba se kerülne az országházban a munkások helyzetének javítása, ha a munkások némely­kor emlékezetükbe nem idéznék azt. Ilyenkor egy szónok azt mondja, hogy egy kis szoc­iá­lis olajat fog csepegtetni sebeinkre, a másik i­­am­lunk és azt állítja, hogy segítenének raj­tunk, de nem lehet, mivel magunk vagyunk nyomorunk okozói, korhelyek, iszákosak va­gyunk, nem takarítunk meg semmit. Ezek az emberek azt akarnák, hogy segítsünk magun­kon és ők elég kegyesek volnának, hogy ezt megengednék. Így múlik el év év után s azon új év napja, melyről azt reméltük, hogy jobb fordu­latot hozank helyzetünkre, olyan mint a ta­valyi, a harmad, negyedévi, mint volt vala­mennyi újév napja azon idő óta, melyben mint gyermekek munkára voltunk szorítva és olyan marad az, míg a sírba szállunk. Ilyen ezen jelen újév napja is. Mit értünk el tavaly óta? Azok a beszédek, a­melyeket tavaly­rs a múlt években, azóta, mióta magyarországi általános munkáspárt fennáll, az általunk összehívott népgyűlésekben tar­tottunk, elhangzottak, senki sem hallgatta meg sérelmeinket, panaszainkat, senki sem igyekezett azokon orvosolni. Azon inkább barmoknak való lakások, a pinczehelyiségek még mindig oly rondák, egészségtelenek, mint mindig voltak, a lakbér még magasbra emelte­tett a szívtelen háztulajdonosok által, az élelmiszerek épp ugy hamisitvák, de drágáb­bak mint voltak, a Szapáry gróf azóta az adót mindig magasbra emelte és senki sem érzi azt inkább, mint a munkásosztály, mely sokkal drágábban él mint a gazdag ember, mert negyedik kézből kell vásárolni szükségleteit, szóval egy év óta is érezhető, mennyivel rosz­szabbra változott helyzetünk. Pedig hát senki sem vetheti szemünkre, hogy türelmetlenek vagyunk, hiszen még a strikeok száma is kevesebb mint volt. Hány éve már annak, hogy sürgetjük az általános szavazati jogot. Ezt ad acta tették, senki sem szól arról az országgyűlésen. Tekintsünk szét a világban s azt fogjuk látni, hogy csak Magyarországban oly türel­mes a munkás nép, no , és legfeljebb még Németországban. Német szomszédaink vervény­nyel táplálkoznak, melyet nekik Bismarck államszoczializmusával nyújt. Láttuk, mi történt tavaly Francziaországban Montceau les Minesben és Lyonban, hol a munkások dynamitmerényletekkel rémítették a gazda­gokat, láttuk, hogy a párisi munkások hány­szor lázadtak föl. Igen, de azt fogják nekünk mondani, a­mennyiszer föllázadtak, ugyan­annyiszor le is verettek és a szocziáldemo­kráczia vezéreit, Krapotkin herczeget és Mi­chell Lujzát zár alá tették. Mi erre meg viszont azt válaszoljuk, hogy midőn Bruce Robert elcsüggedvén hazája fölszabadítása fölött, egy barlangba vonult és ott egy pókon vett példát a kitartásra és küzdelme folyta­tására, melynek eredménye az volt, hogy miután hatszor legyőzetett, hetedikszer újra megkezdette a harczot s győzött. így fog a franczia munkás nép is győzni Krapotkin és Michell Lujza vezérlete nélkül is. Miért nem hozzák föl azok, akik minket a kommüne levezetésével, a német szoczialisták rendszabály­ozásával rémítgetnek, az írek, muszkák, olaszok és spanyolok példáját? Azt hiszik-e, hogy a féuianizm­us, a nihilizmus, a fekete kéz és az irredenta egészen el van nyomva. Talán nagyon jól és tökéletes biztos­ságban érzi magát Gladstone hawardeni kas­télyában, mely inkább hasonlít most egy ostrom alatt levő várhoz, mint,­uri palotához ? Hát a rendőrség Londonban nem kutatja éjjel nappal, nincsenek-e elrejtve a London híd alatt, a parlam­entház pinczeiben és a szent Pál sk­aoltjá­ban, a Newgate és Cler­kenwell börtönök falai közt új Guy Fawkesek, kik dynamittal fogják fölrobba­ntani London városa legnevezetesb épületet? Hát a czár miért búvik el még mindig Gacsinában? Hát a Narodnaja Volját, a Cserny Pjeredjelt lehe­tett-e már lefoglalni, nem egy-egy Antaeus-e az, mely, ha lábai földet érnek, újra erőt nyer a küzdelemre? Azt hiszik-e, hogy XII. Alfonz és Umberto nagyon biztonságban érzik ma­gukat, hogy a republikanizmus Olasz- és Spanyolországban egészen kialudt? Azt hi­szik-e, hogy mindamellett, hogy a hatalmas­ságok szeretnék egymást megtámadni, csak épen a béke kedvéért tartják föl és nem azért, mert a kormányok nagyon jól tudják, hogy vagy a háború alatt, vagy közvetlen a háború után mindenütt ki fog törni az álta­lános forradalom s hogy az európai háborút európai szoc­ialisztikus fölkelés fogja kö­vetni ? Senki se tudja azt jobban, mint Európa legélesebben látó államférfia, a vaskanczellár Bismarck herczeg. Ő nem azért ámítja né­metjeit államszoczializmusával, hogy a mun­kás ember sorsán segítsen, mert szive meg­lágyult a nép iránt, nem fél­t a francziák által kezdendő revanche háborútól, hanem f.. . / Előfizetési­ díj: Egész évre ....... 2.40 kr. Félévenként 1.20 „ Évnegyedenként 1.60 „ bérmentes házba küldéssel. „NÉPSZAVA4­ szerkesztősége és kiadó hivatala, Budapest, külső dob­ utcza 33. 1

Next