Népszava, 1884 (12. évfolyam, 1–52. sz.)
1884-10-19 / 42. szám
2CII. évfolyam. 1884. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal külső dobutcia 33. sz. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, valamint előfizetési dijak ide intézendők. Hirdetések jutányosan számíttatnak. NÉPSZAVA TÁRSADALMI ÉS GAZDÁSZATI NÉPLAP. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Budapest, október Hó 19-én. Görketés: 2 frt. 40 kr. 1 . 20 „ Egy hóra . . . „ 20 „ Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden postahivatal elfogad. Egész évre . Fél évre . . Negyedévre. Az antiszemita sajtó taktikája. A magyar antiszemiták német főközlönye a Pozsonyban megjelenő »Westungarischer Grenzbote«, Simonyi Iván lapja, oly rettenetes Ivánféle cziksorozatot közöl, melyre pozsonyi elvtársaink figyelmeztetése folytán reflektálnunk kell. A mit e lap antiszemitizmusban produkál az már közel jár az őrültséghez. Beszélvén ugyanis zsidókról, csavargókról, anarchistákról, mind a három főczimet egybeveti és döngeti mindazt a mi beteges eszébe jut. Testvérlapunk az »Arbeiter Wochen Chronik« derekasan megfelelt e Kraxelhuberiádákra, de mivel e tárgyhoz még egyet mást elmondani akarunk, foglalkoznunk kell vele érdeme szerint. Ostoba fanatizmusában megtámadja Marx Károlyt, Lassalle Ferdinándot, kik neveit pedig Simonyi összes legényeivel együtt csak kalap levétel mellett említheti, mert minden tekintetben felettébb álltak mint ez a kompánia. Neki megy Most Jánosnak és ezzel igazolni akarja, hogy a »veszedelmes« anarchista is zsidó, már pedig megsúgjuk neki, hogy Most nem zsidó, hanem elvdolgokban rokonságban áll az antiszemitákkal, mert anarchia itt, anarchia ott, törekvésük azonos. A czikk abból következteti, hogy az anarchisták csupán zsidó vallásuak, mert az általuk véghez vitt rablásokat csak keresztényeknél követték el és a zsidónál, mint p. o. Rothschildnál megálltak ... Ha tehát Simonyi lapjának erkölcsei szerint, az anarchisták megrabolták volna a zsidótőkét is, akkor akár zsidók is lehettek volna, kész nekik megbocsátani, valószínűleg meg sem támadta volna őket. Dehát a mai világban ez is erkölcs, és az e fajta erkölcsi fogalom virágzásban áll, mint látszik Simonyi lapjánál is. Kész a rablást megengedni, ha zsidónál követtetik el. Azután azt mondja, hogy a pesti szoczialista lapok zsidóké, a munkások jótékonyczélű intézete is zsidóérdeket szolgál, szóval: e lapnál minden zsidóügy, mindenki zsidó, ki vele nem egy húron pendül. Mi tehát mint nem zsidók azt mondják Simonyi lapja csinálóinak, hogy hazudnak, megmondjuk nekik, hogy az általuk döngetett zsidó morál« még magasabban áll mint az ő erkölcsük mert ha a zsidót megkérdezik, vájjon szabad-e rabolni, bizonyára azt fogja mondani: a rablás tilos.Az eddig feltűnt anarchisták közt voltak rablók és gyilkosok is, voltak zsidók is, az eddig nyilvánult antiszemitizmus, boltfeltörésben, lopásban, vagyon és életmegtámadásban nyilvánult, vannak az antiszemiták közt zsidók is, és most kérdjük a Simonyi kompániát, kérdjük e tényekkel szemben: vájjon mi különbség van az antiszemiták és az anarchisták között ? Ugye semmi! De higgyék el méltó az egyik a másikhoz, egy morál egy törekvés. Moszt Amerikából küldi lapjában az anarchista eledelt, Simonyi meg Pozsonyból küldi az antiszemita »Futtert« szintén lapjában, az egyik elmérgesítően hat, a másik is, tehát ebben is tökéletesen egyenlők. Az egyik is kikerülni tudja az ügyészt, a másik is. Sem Mosztot, sem Simonyit nem vonják felelősségre, sem az egyikhez sem a másikhoz hozzá nem férhetnek és azok, kik a »szellemi« táppal félrevezetnek, azok végzik a »műveletet« mind a két részen, és ezeket nevezi Simonyi lapja csavargóknak, máskor meg csőcseléknek, pedig növendékei. Tudhatják Simonyi legényei, hogy mi az anarchistákat nem pártfogoljuk, tudhatják, hogy a mi elveink lényegesen külömböznek az ő elveiktől, de tudhatják azt is, hogy a szélhámosság politikáját is megtámadjuk, és jól lehet, figyelembe sem vettük volna e fattyúhajtásokat, ha e lap nem lép fel ellenünk provokálóan, ha nem vonta volna be lapjainkat, a munkások egyesületeit, Marx és Lassage neveit abba a légkörbe, mely tisztességes intézménynek és névnek becsületet nem adhat, hanem a melyben csak ők érzik el magukat. Ha provokáltak, ám hallgassák meg a feleetet is, ám tudják meg véleményünket, az ő antiszemitizmusok fölött, és melyet néhány rövid szóval is kifejezhetnénk, hogy ők rosszabb zsidók mint azok, kiket ők döngetnek. Mert az az osztály, melynek érdekeit ők szolgálják velük együtt azon elvet vallják: »odébb zsidó, hadd álljak helyedre.« Ők nem küzdenek a "kapitalizmus ellen, hanem a zsidó ellen, ők nem a kapitalizmus romboló hatása ellen általában foglalnak állást, hanem csak a zsidó kapitalizmus ellen; ők a jelelegi viszonyokat a zsidó kikergetésével akarják megváltoztatni, de zsidó nélkül továbbra fentartani, nekik a mai társadalmi viszonyok kitűnőek volnának, csak zsidó ne létezne, ez az ő taktikájuk, politikájuk, törekvésük. Mindaddig pedig míg ezen állásponton maradnak nem antiszemiták, hanem antikeresztények, ki csak hadonáznak anélkül, hogy a társadalomnak hasznára lennének. Ha ők a társadalmi viszonyok ferdeségei alatt szenvedők sorsával nem törödnek, és csak is egy vallásfelekezethez tartozó osztály ellen dolgoznak, csupán azért, mert e vallásfelekezethez tartoznak, akkor homlokegyenest sértik meg a kereszténység alapelveit, tehát nem lehet őket másnak tekinteni mint antikeresztényeknek, vagy éppen olyan zsidók, mint az általuk gyűlölt zsidók, nem tudván, hogy a harczot maguk ellen is viselik. Azok közé tartoznak ők is, kik Krisztus tanait, az emberiség legtisztább elveit elferditik és ellenök vétkeznek azon ürügy alatt, hogy a társadalomnak használni akarnak. Azt a szegény elnyomott, leigázott, kereszténytől és zsidótól — a kapitalizmustól — egyaránt kizsákmányolt, földig sújtott munkálkodó népet nem úgy szabadítják fel békéiból mint ezt a magukat antiszemitáknak nevező urak teszik, hanem ha valóságos keresztények és az emberszeretet tiszta, hamisítatlan elvéből indulnak ki, akkor nyújtsanak segédkezet a munkásmozgalomnak törekvéseiben és ne czélozzanak a nép tudatlan részének fogékonyságára, ne vezessék félre hamis tanok hirdetésével, ne tereljék le az igazság útjairól és ne kergessék czéltalanul a börtön mélyébe, hiszen elég börtön nekik a mindennapi kenyér megkeresésének keservei. Nem keressük az okot, hogy miért vált Simonyi lapjával együtt, vagy mások, ellenségévé a zsidóságnak, ehhez semmi közük, nem védelmezzüik a zsidót, mert zsidó, hanem, mert reakcionárius az antiszemiták politikai hitvallása. A nép igen jól tudja, hogy martaléka a kapitalizmusnak, akár zsidó, akár keresztény monopólium alatt van, az egyik ép úgy törekszik nyerészkedésre, önzésből, mint a másik, nem kimélve embert akár milyen vallásfelekezethez tartozik, csak nyeressége legyen. A keresztény Haggenmacher két malmával ép ugy zsákmányolja ki a munkást, mint a »budapesti gőzmalom« részvénytársaság, melyben zsidók is vannak. A kapitalizmusnak nincs vallása, nincs nemzetisége, nincs hazája. Nem találunk tehát logikai igazságot a jelenlegi antiszemitizmusban midőn azt mondja, hogy a zsidótól kell elvonni a spekuláczió lehetőségét, mert ha üdvösset akarnak, akkor azt kell mondaniok, hogy a kapitalizmust általában kell megfékezni, kizsákmányolási lehetőségének gátat kell vetni, de az egyiktől elvonni, hogy a másiknak nagyobb tér nyitassék a nép kiaknázására, ebbe nincs igazság, ez szélhámos politika. Simonyi lapcsinálóinak pedig azt üzenjük, hogy maradjanak a maguk trágyájában és ne szemtelenkedjenek minket magukhoz lerántani akarni, mert ha senki, úgy a műveit munkásosztály ismeri törekvésöket, tudja, hogy azért szövetkeznek a fekete bandával és közösen azért spekulálnak a népre, hogy folytonos nyugtalanságba tarthassák a társadalmat az ő homályos, igazságtalan és reakcionárius czéljaiknak szolgálatában. Reméljük, hogy csalódnak. Vannak még birák Magyarországban! E nevezetes jelzővel kezdjük sorainkat. A budapesti kir. itélő tábla kedden hozott határozatával igazolta e kifejezés igazságát. Bírált elfogulatlanul, pártatlanul és itélt igazságosan. Ugyanis kedden tárgyalta a kir. tábla V-ik büntető tanácsa Kürschner Jakab és Ehrlinger Antal elvtársaink, védőjük dr. Tauber Leó által beterjesztett és a kir. törvényszéknek f. évi május hó 30-án hozott ítélete elleni fellebezését. A törvényszék, mint tudva van, a nevezett két elvtársunkat egy-egy évi államfogház elszenvedésére ítélte, mert az ügyészség izgatásra szóló vádját fenforgónak látta, de nagy nehezen sikerült a törvényszéknek a marasztaló ítéletet indokolni ; no de hát marasztaló ítéletet kellett hozni, ez volt a fődolog, legalább így látszik lenni. Alább közöljük a törvényszék ítéletét, alkothat magának mindenki véleményt a vád alaposságára vagy alaptalanságára nézve, olvashatja mindenki az indokokat és elbírálhatja, hogy ilyen indokolás mellett, igazolva van-e vagy sem a súlyos ítélet. A kir. tábla Németh Péter táblai bíró az ügy komolyságához mért méltóságteljesen előterjesztett referádája folytán bírálta a per összes fázisait, de elbírálta Bakosnak vádbeszédét is s meglátszott az itélő tanács tiszteletre méltó tagjainak arczkifejezésén, hogy indignálódtak ama csikósforma kifejezések felett, melyeket Bakos kir. ügyész a vád indokolásában használt. A kir. tábla nem ítélhetett máskép mint igazságosan. Felülemelkedett a Bakosék köznapi komámaszasszonyságán; belátta, hogy méltatlanul lebegtették a két vádlott feje fölött immár 4 év óta a damoklesi kardot ; igazolta, hogy vannak még birák Magyarországban, mert beható tanácskozás után határozatilag mondta ki, hogy mindkét vádlottat, az ellenük emelt vád alól felmenti, és így a két elvtársunk fel van mentve! E nevezetes ítélet, nevezetesnek kell jeleznünk mert igazságos, és az igazságot, sajnos, igen ritkán találjuk, — ezen ítélet ép oly igazságos indokolásáta.