Népszava, 1885 (13. évfolyam, 1–52. sz.)

1885-11-22 / 47. szám

"X"­III. árrfolya­m.. . •417. azÁm. NEPS Stsdapest. 1SS5. xicTreiaa."ber tj.ó 22-én.. AVA Megjclen minden vasárnap. Szerkesztőség ée kiadóhivatal kfilaó dob­atcaa 33. sa. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közle­mények, valamint előfizetési dijak ide inté­zendők. Társadalmi és gajdassati néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Hirdetések jutányosan elámittatnak. e k Előfizetéseket minden postahivatal elfogad. A c ff Munkások, egyesüljetek 1 E I ö fl a e t é a. Egész évre 2 frt. 40 kr Fél évre 1 . 20 . Negyedévre — „ 60 . Egy hóra — .30. Egyes példány ara ."»­kr. Szédelgés. Nem rég foglalkoztunk e helyütt a nép pióczaival, és ezeknek is csak néhány faját vettük tollhegyre, hogy beigazoljuk, miként a szegény népet lépten-nyomon csalják, garasait biztos számítással zsebéből kiveszik és a szédelgők egész sorozata­­ teheti büntetlenül, meggazdagodik mellette, még becsületes embereknek is tekintik őket, mert csalásuknak, szédelgésüknek oly alakot tudnak adni, hogy a törvény holt betűivel összeütközésbe ne jöjjenek. Hiszen nem hiába vannak ügyes prókátoraink! Ez alkalommal megint szédelgésről kell szólnunk, még­pedig a kiállítási sors­játékkal űzött szélhámosságról, melynek „nyereményeivel" most boldogítják a né­pet, azt a rászedett szegény népet. Dem­ire-korúra hirdették a nagy nye­reményeket, hogy az élelmes külföldi ban­kár meglehetős sáppal adjon hálát a kiállí­tás rendezőinek és kinevetve a rászedett „szerencsepróbálókat", a 425 ezer forint hasznot zsebrevághassa. Az élelmes bankár 900,000 sorsjegyet adott el, ez annyi fo­rintot képvisel; nyereménytárgyakra, egyéb költségre (a borravalókat is ideértve) 475,000 forintot adott ki, tiszta haszna 425.000 frt marad. Ennek kifizette magát a kiállítás, ez nem panaszkodik mint sok száz iparosunk, hogy tönkre van téve. E szép sáp azonban magában véve még nem is szédelgés, hanem „jó kiszámí­tott" gsert; a szédelgés a nyereménytár­gyakban rejlik. Sorra lehet a panaszokat hallani, hogy a ki pénzérték szerint kimu­tatott 30 frtot nyert, 3­4 frtos tárgyat ka­pott, a másiknak 20 frtos nyeremény után 80 krt érő tárgygyal kellett megelégednie s igy tovább A nép között pedig elterjesz­tették a hirt, hogy a ki nyereményét kész­pénzben akarja, annak készséggel ki fogják adni. Igen sokan követelték is ezt, de­­ kinevették őket; „itt a katalógus" volt a válasz. No hát kérdjük, e kincseket igérő sors­játékkal kit szedtek rá megint? Nem-e azt a könnyen hivő Tamás népet, mely a nagy urak által támogatott ügyeknek, a nagy urak ígéreteinek oly vakon, oly meggondolatla­nul és annyi csalódás után, mégis — mégis hitelt tud adni ? Ez bűnös visszaélés a nép bizalmával, mely a kínálkozó alkalmat — nagy nyere­mények birtokába jutni — felhasználta, hogy forintjait oda dobja a bankár vagyon­szerzési műveletének. Hiszen ez volt a czél. Vagy talán azt hiszi a nép, hogy az ilyen urak csupa humanitásból alkalmat akarnak szolgáltatni a szegényebb népnek, hogy kevés pénzen sokat nyerhessen? Ha ezt hiszi, akkor nagyon téved ! Nem ez a czél, hanem az, hogy csak hozza a nép a pénzét, hogy ők, ezek az urak nyerjenek. Most már meg van fejtve az a talány is, hogy miért nem rendezte a sorsjátékot maga a kiállítási bizottság az állami nevé­ben. Tudták nagyon jól, hogy ez a játék „nem tiszta" játék lesz és sem a kiállítási bizottság sem az állam nem akarta magát kompromittálni. Köszönjük jó urak, hogy erre is megadták a felvilágosítást; egy csa­lódással gazdagabb a nép, melyből azonban a kiállítás által elég jutott ki neki osztály­részül. Ez a szegény magyar nép mindenre jó. Türelmes , a maga szegénységében zsebre rakja ezt a megcsapolást is Már annyira hozzászokott a szipolyozáshoz, hogy utó­végre azt hiszi, ez a állapot örökös, azon változtatni már nem is lehet. Pedig dehogy­nem! A nép csak ébredjen öntudatra, ta­nulja meg, hogy őt azért zsákmányolhatják ki oly könnyű szerrel, mert­­ ismerik tu­datlanságát, mert tudják, hogy a tudatlanság mindig alázatos türelmet érlel, mely a szél­hámosság, a svindlerség biztos kiszámítási kulcsát képezi, melynek segítségével a ki­szivattyúzás mindig sikerül. Hogy ilyen állapotok virágozhatnak és lehetővé teszik, hogy a nép véres verejté­ken keresett forintjai és krajczárjai oly könnyen, oly biztosan kizsákmányolhatók, annak egyrészt a szédelgők az oka, kik eget-földet ígérnek a könnyen hivő népnek, pedig már előre tudják, hogy megcsalják; másrészt maga a nép az oka, mely a szé­delgőknek lépre megy és nem iparkodik az öntudat, a közviszonyok ismeretének azon fokára jutni, hogy a vele űzött bűnös ki­zsákmányolásnak erélyes tiltakozással még a kísérlet stádiumában hatalmas gátat emeljen. A nép ellen kombinált kizsákmányo­lási szándék is már büntetendő merénylet a nép ellen, mely a tudatlanság felhaszná­lását veszi tervbe. De nincs a­ki az ilyen bűnösöket meg­fenyítené ; a mérvadó körök azzal a gon­dolattal: „ne legyen a nép oly ostoba" — térnek a tömeges kizsákmányolás felett napirendre, mi a szédelgőknek csak újabb erőt és bátorságot ad csalárd manipuláczió­juk folytatására. Egy műveit, felvilágosodott köznépet nem lehet megcsalni, legalább nem oly mérvben és nem oly szemtelen módon mint nálunk, mert a müveit és felvilágosodott nép jogos védelmében erélyivel is bir s megtudja külömböztetni a tisztességes szán­dékot a szédelgéstől és nem ad oly köny­nyedén hitelt minden jött-ment svindler­nek, kalandornak, ki a nép erszényére spekulál. És itt volna már az ideje, hogy né­pünk végre valahára,­­ ha máskép nem, úgy a maga kárán okuljon, nem illik már neki, nem felel már többé meg a felvilágo­sodottnak mondott korunknak, hogy to­vábbá is engedje magát mint a tudatlan gyermek járszalagon vezettetni és a mikor a svindler uraknak tetszik, nekik lépre menni. Hiszen az egész művelt világ kinevet és sajnálatára méltat bennünket örökös vak­ságunk, megrögzött tudatlanságunk miatt. Rázzuk le magunkról azt az átkozott közönyt, ébredjünk fel abból a jóhiszemű álomból és ismerkedjünk meg alaposan a közviszonyokkal és azok fattyúhajtásaival; ezzel megszüntetjük a svindler urak rom­boló mesterségét és becsületes munkára szorítjuk őket, — ha köztünk élni akarnak, ha ezt nem akarják, pusztuljanak el! Tanuljatok, világosodjatok fel, gondol­kozzatok, fogadjátok el Őszinte tanácsunkat és­­ vigyázzatok erszényetekre! Elvtársainkhoz és olvasóinkhoz! A magyarországi általános munkáspárt résziről kiadott Magyar Münká­ Kaptár VIII. évfolyama az 1886. évre­ megjelent. Elvtársaink, olvasóink és a munkásügynek barátai általában felkéretnek, hogy ugy maguk szerezzék azt meg mentől e­lő­b­b, valamint hassanak oda, hogy a nap­tár minél szélesebb körökben terjedjen el. Azok, kik a párt naptárának irányát és czélját ismerik, tudják az eddigi évfolyamokból, hogy a naptár

Next