Népszava, 1885 (13. évfolyam, 1–52. sz.)
1885-11-22 / 47. szám
"X"III. árrfolyam.. . •417. azÁm. NEPS Stsdapest. 1SS5. xicTreiaa."ber tj.ó 22-én.. AVA Megjclen minden vasárnap. Szerkesztőség ée kiadóhivatal kfilaó dobatcaa 33. sa. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, valamint előfizetési dijak ide intézendők. Társadalmi és gajdassati néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Hirdetések jutányosan elámittatnak. e k Előfizetéseket minden postahivatal elfogad. A c ff Munkások, egyesüljetek 1 E I ö fl a e t é a. Egész évre 2 frt. 40 kr Fél évre 1 . 20 . Negyedévre — „ 60 . Egy hóra — .30. Egyes példány ara ."»kr. Szédelgés. Nem rég foglalkoztunk e helyütt a nép pióczaival, és ezeknek is csak néhány faját vettük tollhegyre, hogy beigazoljuk, miként a szegény népet lépten-nyomon csalják, garasait biztos számítással zsebéből kiveszik és a szédelgők egész sorozata teheti büntetlenül, meggazdagodik mellette, még becsületes embereknek is tekintik őket, mert csalásuknak, szédelgésüknek oly alakot tudnak adni, hogy a törvény holt betűivel összeütközésbe ne jöjjenek. Hiszen nem hiába vannak ügyes prókátoraink! Ez alkalommal megint szédelgésről kell szólnunk, mégpedig a kiállítási sorsjátékkal űzött szélhámosságról, melynek „nyereményeivel" most boldogítják a népet, azt a rászedett szegény népet. Demire-korúra hirdették a nagy nyereményeket, hogy az élelmes külföldi bankár meglehetős sáppal adjon hálát a kiállítás rendezőinek és kinevetve a rászedett „szerencsepróbálókat", a 425 ezer forint hasznot zsebrevághassa. Az élelmes bankár 900,000 sorsjegyet adott el, ez annyi forintot képvisel; nyereménytárgyakra, egyéb költségre (a borravalókat is ideértve) 475,000 forintot adott ki, tiszta haszna 425.000 frt marad. Ennek kifizette magát a kiállítás, ez nem panaszkodik mint sok száz iparosunk, hogy tönkre van téve. E szép sáp azonban magában véve még nem is szédelgés, hanem „jó kiszámított" gsert; a szédelgés a nyereménytárgyakban rejlik. Sorra lehet a panaszokat hallani, hogy a ki pénzérték szerint kimutatott 30 frtot nyert, 34 frtos tárgyat kapott, a másiknak 20 frtos nyeremény után 80 krt érő tárgygyal kellett megelégednie s igy tovább A nép között pedig elterjesztették a hirt, hogy a ki nyereményét készpénzben akarja, annak készséggel ki fogják adni. Igen sokan követelték is ezt, de kinevették őket; „itt a katalógus" volt a válasz. No hát kérdjük, e kincseket igérő sorsjátékkal kit szedtek rá megint? Nem-e azt a könnyen hivő Tamás népet, mely a nagy urak által támogatott ügyeknek, a nagy urak ígéreteinek oly vakon, oly meggondolatlanul és annyi csalódás után, mégis — mégis hitelt tud adni ? Ez bűnös visszaélés a nép bizalmával, mely a kínálkozó alkalmat — nagy nyeremények birtokába jutni — felhasználta, hogy forintjait oda dobja a bankár vagyonszerzési műveletének. Hiszen ez volt a czél. Vagy talán azt hiszi a nép, hogy az ilyen urak csupa humanitásból alkalmat akarnak szolgáltatni a szegényebb népnek, hogy kevés pénzen sokat nyerhessen? Ha ezt hiszi, akkor nagyon téved ! Nem ez a czél, hanem az, hogy csak hozza a nép a pénzét, hogy ők, ezek az urak nyerjenek. Most már meg van fejtve az a talány is, hogy miért nem rendezte a sorsjátékot maga a kiállítási bizottság az állami nevében. Tudták nagyon jól, hogy ez a játék „nem tiszta" játék lesz és sem a kiállítási bizottság sem az állam nem akarta magát kompromittálni. Köszönjük jó urak, hogy erre is megadták a felvilágosítást; egy csalódással gazdagabb a nép, melyből azonban a kiállítás által elég jutott ki neki osztályrészül. Ez a szegény magyar nép mindenre jó. Türelmes , a maga szegénységében zsebre rakja ezt a megcsapolást is Már annyira hozzászokott a szipolyozáshoz, hogy utóvégre azt hiszi, ez a állapot örökös, azon változtatni már nem is lehet. Pedig dehogynem! A nép csak ébredjen öntudatra, tanulja meg, hogy őt azért zsákmányolhatják ki oly könnyű szerrel, mert ismerik tudatlanságát, mert tudják, hogy a tudatlanság mindig alázatos türelmet érlel, mely a szélhámosság, a svindlerség biztos kiszámítási kulcsát képezi, melynek segítségével a kiszivattyúzás mindig sikerül. Hogy ilyen állapotok virágozhatnak és lehetővé teszik, hogy a nép véres verejtéken keresett forintjai és krajczárjai oly könnyen, oly biztosan kizsákmányolhatók, annak egyrészt a szédelgők az oka, kik eget-földet ígérnek a könnyen hivő népnek, pedig már előre tudják, hogy megcsalják; másrészt maga a nép az oka, mely a szédelgőknek lépre megy és nem iparkodik az öntudat, a közviszonyok ismeretének azon fokára jutni, hogy a vele űzött bűnös kizsákmányolásnak erélyes tiltakozással még a kísérlet stádiumában hatalmas gátat emeljen. A nép ellen kombinált kizsákmányolási szándék is már büntetendő merénylet a nép ellen, mely a tudatlanság felhasználását veszi tervbe. De nincs aki az ilyen bűnösöket megfenyítené ; a mérvadó körök azzal a gondolattal: „ne legyen a nép oly ostoba" — térnek a tömeges kizsákmányolás felett napirendre, mi a szédelgőknek csak újabb erőt és bátorságot ad csalárd manipulácziójuk folytatására. Egy műveit, felvilágosodott köznépet nem lehet megcsalni, legalább nem oly mérvben és nem oly szemtelen módon mint nálunk, mert a müveit és felvilágosodott nép jogos védelmében erélyivel is bir s megtudja külömböztetni a tisztességes szándékot a szédelgéstől és nem ad oly könynyedén hitelt minden jött-ment svindlernek, kalandornak, ki a nép erszényére spekulál. És itt volna már az ideje, hogy népünk végre valahára, ha máskép nem, úgy a maga kárán okuljon, nem illik már neki, nem felel már többé meg a felvilágosodottnak mondott korunknak, hogy továbbá is engedje magát mint a tudatlan gyermek járszalagon vezettetni és a mikor a svindler uraknak tetszik, nekik lépre menni. Hiszen az egész művelt világ kinevet és sajnálatára méltat bennünket örökös vakságunk, megrögzött tudatlanságunk miatt. Rázzuk le magunkról azt az átkozott közönyt, ébredjünk fel abból a jóhiszemű álomból és ismerkedjünk meg alaposan a közviszonyokkal és azok fattyúhajtásaival; ezzel megszüntetjük a svindler urak romboló mesterségét és becsületes munkára szorítjuk őket, — ha köztünk élni akarnak, ha ezt nem akarják, pusztuljanak el! Tanuljatok, világosodjatok fel, gondolkozzatok, fogadjátok el Őszinte tanácsunkat és vigyázzatok erszényetekre! Elvtársainkhoz és olvasóinkhoz! A magyarországi általános munkáspárt résziről kiadott Magyar Münká Kaptár VIII. évfolyama az 1886. évre megjelent. Elvtársaink, olvasóink és a munkásügynek barátai általában felkéretnek, hogy ugy maguk szerezzék azt meg mentől előbb, valamint hassanak oda, hogy a naptár minél szélesebb körökben terjedjen el. Azok, kik a párt naptárának irányát és czélját ismerik, tudják az eddigi évfolyamokból, hogy a naptár