Népszava, 1885 (13. évfolyam, 1–52. sz.)
1885-11-08 / 45. szám
III. é0folyamus45. szám. Budapest. 1SS5. novera'cer Hó 3-án Munkások, egyesüljetek!ss' Megjelen minden vasárnap. Minden lap szellemi részére vonatkozó közlemények, valamint előfizetési dijak ide intézendők. Társadalmi és valdászati néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE v -1 .--T » Szerkesztőség és kiadóhivatal külső dobutora 33. sz. Hirdetések jutányosan számíttatnak. £ » Előfizetés: Egész évre 2 frt. 40 kr Fél évre 1 „ 20 . Negyedévre — . 60 „ Fzy hóra „ 10 . ® Egyes példány ára 6 kr. Előfizetéseket minden postahivatal elfogad. -jen mmitMáMáM hí A kiállítás berekesztése. Minden mulandó és semmi sem tart örökig; a kiállítás, mely hat hónapon keresztül kötötte le mindannak figyelmét, aki megszemlélte, megszűnt. E hó 4-én, minden pompa és „fény" nélkül zárták be. Bizony, bizony, a kiállítók nagy s valószínűleg legnagyobb része nem veszi rossz néven a berekesztést; a folytonos költség, a nagy időmulasztás nincs kárpótolva az esetleges „megrendelések" vagy a htv.elárusító iroda működése által és amit az állam erkölcsileg nyert, annyit vesztettek a kiállítók anya-gilag . . Nem vagyunk pesszimisták és igy nem mondhatjuk, hogy a kiállítás minden haszon nélkül volt. Igen, volt haszna és ne legyen könnyűszerű biztatás, melylyel iparosaink elé oly rózsás jövőt helyeztek kilátásba, hanem teljesedjék be mentől előbb. Ha az egyes kiállítók anyagi veszteséget szenvedtek is — és ezek száma nem lesz csekély — be kell érniök azon öntudattal, hogy az ország hírnevét növelték működésük által a mi feltétlenül hazafias cselekmény és gondolkozásba ejtették a pénzügyminiszter urat aziránt, vájjon nem lehetne új adót behozni vagy a megelevőt néhány százalékkal felemelni, mert a kiállítás megmutatta, hogy a népnek még van néhány „heverő" , „felesleges" garasa, melyekhez legközelebb az állam áll. Kilencz tizedrésze a kiállítóknak nem fizette ki a hat hónap alatt a térdíjat, mely most a többi mellékköltségekkel felszaporodott és a kiállított kisiparosok leginkább nem képesek oly hirtelen a költségeket kifizetni és tárgyaikat haza szállítani; ezt természetesnek találjuk, mert nincs megrendelés, pang minden és ezt nemcsak a kisiparos érzi, hanem érzi ezt a gyáros és vállalkozó is, legérzékenyebben pedig a munkás, ki sehol hitelt nem vehet igénybe, ki munkanélküliség esetén igen nehezen tud magán segíteni. De mi fog történni azon kiállított tárgyakkal, melyeket a kiállítók nem szállíthatnak el, mert fizetés nélkül nem kapják ki, a kiváltásra, szállításra stbbire pedig nem jut semmi ? — Elárverezik, és ha nem lesz elég a költségre, akkor a végrehajtó odahaza fogja meglátogatni és vele megértetni, hogy az állam nem számithat az egyes egyén érdekével, mert előtte van a nagy közérdek, mely előtt az apró-cseprő magánérdeknek meg kell hajolni, különben beletörik. Az állam persze nem számíthat az egyes egyén anyagi kárával vagy hasznával akkor, amikor az egész ország erkölcsi és később talán anyagi hasznáról van szó, neki nem ez egyes egyén, vagy az egyes osztály érdekét kell óvni és előmozdítani, hanem minden állampolgárét egyaránt, egyenlő mérvben, azaz: h Így kellene cselekednie De így van-e ? Nem! Egyes kasztok, egyes osztályok érdekének felkarolását látjuk, de nem azokét, kik anyagilag és politikailag gyengék és leginkább támogatásra szorulnának. Íme, itt az egyoldalúság, mely minden alkalommal szembeszökő; itt az ellenmondás, mely a mai állam tendencziájából nagyon is kiviláglik. Amig lehetséges, hogy sok ezer munkás kéz, mely örömest dolgozna, nem talál munkát; amig a közterhek a nép „jólétéhez" mértten vannak megállapítva, de tényleg alig van a népnek kenyere — addig az állam keveset tett az iparállam érdekében, addig nem hisszük, hogy a kiállításhoz kötött vérmes remények beteljesednek. A kiállítás tartama alatt, — hogy csak magából a fővárosból hozzunk példát — a legtöbb és legnagyobb gyárak redukálták munkásaik létszámát, pedig kiállítók voltak az illető vállalkozók. A Ganz-féle vasúti kocsigyár a kiállítás előtti munkás létszámból eddig is már mintegy négyszázat bocsátott el. A magyar állam gépgyárában a munkások tetemesebb elbocsájtása mellett háromnegyed napot dolgozhatnak, így járnak el az osztrák-magyar államvasút műhelyeiben is, máshol is, mert nincs munka, nincs megrendelés, megakadt minden és ez Vagy talán jobbra fordítja ezt az állapotot a kiállítás következménye? Majd talán idővel, tessék addig várni és nem enni! A Paksban rendezendő munkásipar-kiállítás. A parsi munkásipar-kiállítás ügyében alakult központi bizottság a különböző szakegyletek képviselőivel, a gyárakban és műhelyekben dolgozó munkásokkal eddig folytatott tanácskozásokból kifolyólag következő körlevelet bocsátotta ki. körlevél. Magyarország isszes munkásaihoz, minki,testületei, szak- és útképző-egyleteihez f Alólirott központi bizottság köztudomásul adja ezennel, hogy a jövő 1886. év ápris hó elején Párisban nemzetközi munkásipar kiárság nyittatik meg, melyre Magyarország munkásai is felhivattak, hogy azon részt vegyenek. E felhívásnak akként vélünk legczélirányosabban megfelelni, ha a czímben megnevezettek figyelmét e nemzeközi munkásiparkiállítás fontosságára irányítjuk és hozzáfűzzük hazafias szellemből áthatva azon nményt, hogy Magyarország munkásai e meghívásnak eleget fognak tenni. Igaz, hogy e vállalatra a hazai munkások anyagi vagyontalansága és a le nem küzdhetőnek látszó akadályok hátrányos befolyással bírnak, azonban tudva azt, hogy e viszony más országok munkásainál sem áll kedvezőbben, de ők azt egyetértő áldozatkészséggel annál inkább leküzdeni igyekeznek, hogy a munkások eme világkiállításán részt vehessenek és saját országuk munkásainak szakképzettségét bemutathassák. Magyarország munkásai is ugyanily becsvágytól vezéreltetve nem fogják elmulasztani az alkalmat, hogy a nemzetközi népkoszorúban ők is tündökölhessenek saját munkájuk termékével és igy hozzájárulván az eddig kevésre becsült hazai munkások iparbeli szakképzettségi számára a megérdemelt tisztelet és dicsőség kivivására. A "központi bizottság nem fog fáradságot kímélni, hogy a szükséges költségeket megteremtse és már ma is ama jogosult reménynek ad kifejezést, hogy a kormány, a városi törvz" áll a normég~a~ kiállítás" tartama a 1 a 11~ kez-vényhatóságok, az iparkamrák, az országos , "'"-P fz iparegyesület, vasúti társaságok, pénzintézete k n " .Iman Ar. nam c 71 int m.tT Q n n 't L' hP. 1 , , . i ,. i és magánzók nem fognak visszariadni a csekély áldozattól, mellyel a haza munkások eme nemes törekvését lehetőleg előmozdíthatják és támogathatják. A központi bizottság támaszkodva a kiállítók mennyiségét , a hazai munkások nevében szerélyesen fogja felkeresni mindazokat, kiktől e vállalatra segélyt várni lehet; egyszersmind felhivja a gyárakban elfoglalt iparos munkásodődött meg és nem szűnt meg annak berekesztéséig, pedig még tél sincsen és már is néhány ezer munkásnak nincs munkája, nincs keresete és ezzel kapcsolatban nincs kenyere. Hogy ez az állapot hová fog vezetni, azt nem lehet tudni, de hogy borzasztó télnek megy elébe a munkásosztály, az már most is bizonyos.