Népszava, 1885 (13. évfolyam, 1–52. sz.)

1885-11-08 / 45. szám

III. é0­foly­amu­s­­45. szám. Budapest. 1SS5. novera'cer Hó 3-á­n Munkások, egyesüljetek!­ss' Megjelen minden vasárnap. Minden­­ lap szellemi részére vonatkozó közle­mények, valamint előfizetési dijak ide inté­zendők.­­ Társadalmi és valdászati néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE v -1 .--T » Szerkesztőség és kiadóhivatal külső dob­utora 33. sz. Hirdetések jutányosan számíttatnak. £ » Előfizetés: Egész évre 2 frt. 40 kr Fél évre 1 „ 20 . Negyedévre — . 60 „ Fzy hóra „ 10 . ® Egyes példány ára 6 kr. Előfizetéseket minden postahivatal elfogad. -jen mmitMáMáM h­í A kiállítás berekesztése. Minden mulandó és semmi sem tart örökig; a kiállítás, mely hat hónapon­ ke­resztül kötötte le mindannak figyelmét, aki megszemlélte,­­ megszűnt. E hó 4-én, minden pompa és „fény" nélkül zárták be. Bizony, bizony, a kiállítók nagy s valószínű­leg legnagyobb része nem veszi rossz néven a berekesztést; a folytonos költség, a nagy időmulasztás nincs kárpótolva az esetleges „megrendelések" vagy a htv.­elárusító iroda működése által és a­mit az állam erkölcsi­leg nyert, annyit vesztettek a kiállítók anya-gilag­ . . Nem vagyunk pesszimisták és igy nem mondhatjuk, hogy a kiállítás minden ha­szon nélkül volt. Igen, volt haszna és ne legyen könnyű­szerű biztatás, melylyel iparosaink elé oly rózsás jövőt helyeztek kilátásba, hanem teljesedjék be mentől előbb. Ha az egyes kiállítók anyagi vesz­teséget szenvedtek is — és ezek száma nem lesz csekély — be kell érniök azon öntu­dattal, hogy az ország hírnevét növelték működésük által a mi feltétlenül hazafias cselekmény és gondolkozásba ejtették a pénzügyminiszter urat aziránt, vájjon nem lehetne új adót behozni vagy a megelevőt néhány százalékkal felemelni, mert a kiál­lítás megmutatta, hogy a népnek még van néhány „heverő" , „felesleges" garasa, melyekhez legközelebb az állam áll. Kilencz tizedrésze a kiállítóknak nem fizette ki a hat hónap alatt a térdíjat, mely most a többi mellékköltségekkel felszapo­rodott és a kiállított kisiparosok leginkább nem képesek oly hirtelen a költségeket kifizetni és tárgyaikat haza szállítani; ezt természetesnek találjuk, mert nincs meg­rendelés, pang minden és ezt nemcsak a kisiparos érzi, hanem érzi ezt a gyáros és vállalkozó is, legérzékenyebben pedig a munkás, ki sehol hitelt nem vehet igénybe, ki munkanélküliség esetén igen nehezen tud magán segíteni. De mi fog történni azon kiállított tár­gyakkal, melyeket a kiállítók nem szállít­hatnak el, mert fizetés nélkül nem kapják ki, a kiváltásra, szállításra stbbire pedig nem jut semmi ? — Elárverezik, és ha nem lesz elég a költségre, akkor a végrehajtó odahaza fogja meglátogatni és vele megér­tetni, hogy az állam nem számithat az egyes egyén érdekével, mert előtte van a nagy közérdek, mely előtt az apró-cseprő magánérdeknek meg kell hajolni, különben beletörik. Az állam persze nem számíthat az egyes egyén anyagi kárával vagy hasznával akkor, a­mikor az egész ország erkölcsi­ és később talán anyagi hasznáról van szó, neki nem ez egyes egyén, vagy az egyes osztály érdekét kell óvni és előmozdítani, hanem minden állampolgárét egyaránt, egyenlő mérvben, azaz: h Így kellene cse­lekednie De így van-e ? Nem! Egyes kasztok, egyes osztályok érdekének felka­rolását látjuk, de nem azokét, kik anyagi­lag és politikailag gyengék és leginkább támogatásra szorulnának. Íme, itt az egy­oldalúság, mely minden alkalommal szem­beszökő; itt az ellenmondás, mely a mai állam tendencziájából nagyon is kiviláglik. A­mig lehetséges, hogy sok ezer mun­kás kéz, mely örömest dolgozna, nem talál munkát; a­mig a közterhek a nép „jólétéhez" mértten vannak megállapítva, de tényleg alig van a népnek kenyere — addig az állam keveset tett az iparállam érdekében, addig nem hisszük, hogy a kiállításhoz kö­tött vérmes remények beteljesednek. A ki­állítás tartama alatt, — hogy csak magából a fővárosból hozzunk példát — a legtöbb és legnagyobb gyárak redukálták munká­saik létszámát, pedig kiállítók voltak az illető vállalkozók. A Ganz-féle vasúti kocsigyár a kiállítás előtti munkás létszámból eddig is már mintegy négyszázat bocsátott el. A ma­gyar állam gépgyárában a munkások tetemesebb elbocsájtása mellett három­negyed napot dolgozhatnak, így járnak el az osztrák-m­agyar államvasút mű­helyeiben is, máshol is, mert nincs munka, nincs megrendelés, megakadt minden és ez Vagy talán jobbra fordítja ezt az álla­potot a kiállítás következménye? Majd talán idővel, tessék addig várni és nem enni! A Pak­sban rendezendő mun­kás­ipar-kiállítás. A par­si munkás­ipar-kiállítás ügyében alakult központi bizottság a különböző szakegy­letek képviselőivel, a gyárakban és műhelyekben dolgozó munkásokkal eddig folytatott tanácsko­zásokból kifolyólag következő körlevelet bocsátotta ki. körlevél. Magyarország i­sszes munkásaihoz, m­­inki,testületei,­­ szak- és útképző-egyleteihez f Alólirott központi bizottság köztudomásul adja ezennel, hogy a jövő 1886. év ápr­is hó elején Párisban nemzetközi­ mun­k­á­s­i­p­a­r­ k­i­á­r­­­s­­­á­g nyittatik meg, melyre Magyarország munkásai is fe­lhivattak, hogy azon részt vegyenek. E felhívásnak akként vélünk legczélirá­nyosabban megfelelni, ha a czímben megne­vezettek figy­elmét e nemze­közi munkásipar­kiállítás fontosságára irányítjuk és hozz­á­fűzzük hazafias szellemből áthatva azon nm­ényt, hogy Magyarország munkásai e meghívásnak eleget fognak tenni. Igaz, hogy e vállalatra a hazai munkások anyagi vagyontalansága és a le nem küzdhe­tőnek látszó akadályok hátrányos befolyással bírnak, azonban tudva azt, hogy e viszony más országok munkásainál sem áll kedvezőbben, de ők azt egyetértő áldozatkészséggel annál inkább leküz­deni igyekeznek, hogy a munkások eme világ­kiállításán részt vehessenek és saját országuk munkásainak szakképzettségét bemutathassák. Magyarország munkásai is ugyanily becsvágytól vezéreltetve nem fogják elmulasztani az alkal­mat, hogy a nemzetközi népkoszorúban ők is tündökölhessenek saját munkájuk termékével és igy hozzájárulván az eddig kevésre becsült ha­zai munkások iparbeli szakképzettségi számára a megérdemelt tisztelet és dicsőség kivivására. A "központi bizottság nem fog fáradságot kímélni, hogy a szükséges költségeket megte­remt­se és már ma is ama jogosult reménynek ad kifejezést, hogy a kormány, a városi tör­vz" á­ll a norm­é­g~a~ k­i­állítás" tart­a­m­a a 1 a 11~ k­ez-­­­vényhatóságok, az iparkamrák, az országos , "'"-P fz iparegyesület, vasúti társaságok, pénzintézete k n " .­Iman Ar. nam c 71 int m.tT Q n n 't L' hP. 1 , , . i ,. i és magánzók nem fognak visszariadni a csekély áldozattól, mellyel a haza munkások eme ne­mes törekvését lehetőleg előmozdíthatják és tá­mogat­hatják. A központi bizottság támaszkodva a kiál­lítók mennyiségét , a hazai munkások nevében szer­élyesen fogja felkeresni mindazokat, kiktől e vállalatra segélyt várni lehet; egyszersmind felhivja a gyárakban elfoglalt iparos munkáso­dődött meg és nem szűnt meg annak be­rekesztéséig, pedig még tél sincsen és már is néhány ezer munkásnak nincs munkája, nincs keresete és ezzel kapcsolatban nincs kenyere. Hogy ez az állapot hová fog ve­zetni, azt nem lehet tudni, de hogy bor­zasztó télnek megy elébe a munkásosztály, az már most is bizon­yos.

Next